Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-27 / 21. szám

a váltó-óvás reformja, az ipartörvény reví­ziója stb. csak a javaslattevő szerepére szo­rítkozhatott, annak oka a nehéz politikai helyzet volt, a melyben ezen kérdések na­pirendre nem kerülhettek, mert a lefolyt esztendő nem a tevékeny munkálkodásra, hanem az alkotmány megmentésére volt irányítva, előbb az alkotmányt kellett meg­menteni, közgazdasági tevékenység csak azután képzelhető. Mindazon kérdésekben a melyeket a Központ megpendített és melyekben véle­ményadásra illetve javaslattételre bennün­ket felhívott, véleményünket illetve javasla­tunkat előadtuk s igy a Központ munkáját ez irányban támogattuk. A mi a helyi célok működését illeti, különösen a helyi kereskedelmi érdekek megvédésére, a helyi forgalom íejlesztése, szóval a helybeli kereskedelem különös ér­dekeivel foglalkoztunk a legbehatöbban. Végleges eredményt ugyan ezekben a kérdésekben felmutatni ez ideig még nem tudunk, de a kereskedelemre fontos ezen ujtások folyamatban vannak és egyik má­sik tekintetben azt hisszük eredmény lesz elérhető. Így foglalkozott a választmány a 8 ik országos vásárnak az őszi hónapokban le­hetőleg szeptember vagy októberben való szervezésével, e tekintetben egy részletesen indokolt memorandum terjesztetett fel a. vá­rosi hatóság által is támogatva a miniszté­riumhoz, s igy ezen ügy miután a hiá­nyok pótolva lettek, rövidesen döntés alá kerül. Nagy sérelmét képezi kereskedelmünk­nek az országos vásártérnek a város kül­területén való elhelyezése, de különösen a heti vásároknak ugyan oda való kitelepi- i tése, miért is e kéréssel a legbehatóbban j foglalkoztunk, többrendbeli ülés és megvi­tatás után egy memorandumot szerkesztet­tünk azzal a célzattal, hog) az állatvásár a város centrumában igy a tókertek máso­dik dűlőjében helyeztessék el. A memoran­dum egy helyi lapban is megjelenvén, azzal bővebben foglalkozni nem kívánunk és e kérdésben mindössze annyit kívánunk meg­jegyezni, hogy bár nem várt akadályok gör­dülnek a kérdés ilyetén megoldása elé, mi a kereskedelmi lét érdekében vágó ezen kérdést elejteni nem hagyjuk és mindaddig mig kedvező megoldást eJ nem érünk, na­pirenden fogjuk tartani. A vasúti menetrend tárgyában véle­ményes jelentést terjesztettünk a Központ elé, hogy a Győr—papai, továbbá a Pápa— csornai és a Pápa—bánhidai vasutak me­netrendje, a helyi érdekeknek megfelelően módositassék s illetve a Győrből kedden és pénteken kivételesen érkező reggeli vonat állandósitassék. A kérdés még eldöntve nin­csen, de a Központtól nyert értesülés sze­rint a kérelem egyik másik része kilátásba helyeztetett. Billitz Ferencz tagtárs indítványa foly­tán foglalkozott a választmány a vasúti te­herpálya udvar felállításának kérdésével il­letve a vasúti fel és leadás körüli kedve­zőtlen helyzettel. Ezen kérdés az ebből származó összes hátrányok memorandumba lettek foglalva és reméljük, hogy ebbeli ké­relmünk eredményre fog vezetni. - Ezek azok a főbb kérdések a melyek­kel a választmány behatóbban foglalkozott, jóllehet ez nem meríti ki választmányunk működését, mert foglalkozott a választmány a hazai ipar pártolás kérdésével az ezen mozgalomból a kereskedelemre zavarólag hatható ellenőrzéssel, a tisztességtelen ver­seny kérdésével és más kisebb nagyobb je­lentőségű kérdéssel a melyet itt felsorolni fölöslegesnek tartunk. Ezekben adván jelentésünk rövid váz­latát, láthatja a t. közgyűlés, hogy a vá­lasztmány a kereskedelemre fontos minden kérdéssel foglalkozott és minden irányban törekedett a keresk. érdeket megvédeni. Azon reményben, hogy kötelességünket hí­ven teljesítettük, arra kérjük a tisztelt köz­gyűlést miszerint ezen jelentesünket tudo­másul venni kegyeskedjék. Választmányi ülésünk legutolján íog­lalkoztunk a helybeli szövetkezet ügyével. Miután a választmány a szövetkezet mérvéről, terjedelméről képet nem alkotha­tott, beható vita után a taktika kérdésében nem határoztunk véglegesen. Legyenek meggyőződve, hogy az ügyet állandó figyelemmel kisérjük és a szerzendő tapasztalatokhoz képest fogjuk intézkedése­inket megtenni akképen, hogy az eszközök arányban álljanak a szükséges kívánalom­mal. Határozatunkat a cél érdekében nem kívánjuk a t. közgyűlés előtt feltárni, kér­jük is, hogy maga az elérendő cél érdeké­ben maradjon ez a választmány iránt biza­lom jeléül — eltakarva. A lelkes éljenzésel kisért jelentést a közgyűlés tudomásul, vette. Ezután Lázár Ádám pénztáros a zár­számadásokat és a jövő évi költségvetést terjesztette be, melyet a közgyűlés a szoká­sos felmentvény megadása mellett tudomásul vett. Végül Kohn M. Mihály szólalt fel, ki hivatkozva a titkári jelentésre és az egye­sület munkásságára, a titkárnak buzgó fára­dásáért ugyszinte a helybeli sajtónak tároa­gatásáért jkvi. köszönet szavazását indit­ványoza. Az indítvány elfogadása után a köz­gyűlés az elnök éltetésével befejezést nyert. KARCZOLAT a TEL TH-lij jtLÓtről. Azzal kezdem a heti krónikát, hogy „ha nincs ló, akkor a szamár is jó". Ezzel azt akarom kifejezni, hogy ha nincs miről irni, akkor semmiről sem írok. ^ semmiről pedig az jut eszembe, hogy „sok hűhó sem­miért", ezt pedig vonatkoztathatom a nem­rég megnyílt keresztény fogyasztási szövet­kezeti boltra. Annyit beszélnek, annyit újságolnak és olyan híresztelésekkel árasztják el a vá­rost erről a szövetkezeti boltról, annak mű­ködéséről és céljairól, hogy még azok is, kik tényleg semmi jelentőséget nem tulaj­donítottak ezen boltnak, kénytelenek róla beszélni és polémiába keveredni. Nos hát nincs igazam? Nemcsnk iga­zam van, de jó magamra ia vallok azzal, hogy a szövetkezeti boltról szól a heti kró­nika, jóllehet eszem ágában sem volt újó­lag említést tenni erről a boltról, mert amit erről a krónikában tárgyalni egyáltalában lehetett, azt én már a mult „mult hétről" letárgyaltam. És tényleg ha már más hasz­not nem is fog felmutatni ezen bolt, de annyi hasznot már most is kimutathat, hogy „beszélnek róla". Erről jut eszembe Seifensteiner Sala mon módjára egy anekdota: Egy vidéki nagyobb városban az izr. hitközség rabbi választásra készült. Nagy utánjárás ós rábeszélés folytán egy oly rabbitól kaptak Ígéretet, hogy ezen állást elfogadja, ki ugy nevezetessége valamint nagy tudása folytán közismert volt és szá­mos nagyobb város is igyekezett magáénak vallani. ígéretét azonban ahhoz kötötte, hogy csakis egyhangú választás mellett fo­gadja el ezen állást és ha csak egy ember is ellenezné a választást kénytelen igéretét visszavonni. A rabbit választó gyűlésre egybegyűl­tek a képviselőtestületi tagok és amidőn az elnök a jelölt nevét e-nlitette az egész kép­viselőtestület lelkes éljenzéssel vette tudo­másuk a jelölt elhatározását csupán egy a háttérben levő tag tiltakozott a jelölt sze­mélye ellen. Altalános felháborodást keltett ezen tiltakozás és mindenki kerdezte, hogy „kicsoda ez az ember" ? Végül megtudták, hogy egy szegény szatócs ember, ki a vá­ros végén lakik és kit csak azok ösmesrtek, akik véletlenül tőszomszédságában laktak. Minthogy a választás nem volt egy­hangú, a rabbi nem fogadta el a tisztséget. Erre azután a hitközség fejei, meglátogatták a szegény szatócsot kapacitálták, kérdezték, hogy mi indítja őt erre a tiltakozásra, de mindhiába vaió dolog volt, a szatócs csak nem tágított és folyton azt hangoztatta, hogy „nem kell neki ez a rabbi". Majdem egy hétig tartó hiába való kapacitálgatás után a rabbi is kíváncsi volt, hogv tulajdonkép mi kifogása van ennek a szatócsnak személye ellen, magához kérette és megkérdezte tőle, mily szempontok ve­zérelték őt arra az álláspontra, hogy any­nyira tiltakozik az ő megválasztása ellen. A szatócs erre azt válaszolta : Lássa rabbi ur, ha én is belenyugod­tam volna a választásba ugy egyáltalában nem vettek volna és nem ösmertek volna, hogy ki vagyok, mi vagyok, Ném ereszke­dett volna le hozzám beszélgetés céljából a hitközségi elnök, nem jöttek volna szerény hajlékomba a hitközség vezérfiai, és a mi a fő „nem beszéltek volna heteken át ró­lam". Sőt most már abba a tiszteletbe is részesülök hogy a rabbi ur is társalog ve­lem. Ezt a célt akartam elérni ezzel a til­takozásommal és amint látja rabbi ur el is értem. Most pedig az Isten éltesse a rabbi urat az emberi kor legvégső határáig a mi hitközségünk kebelében. Ez az én anekdotámnak a vége. Azt hiszem ez teljesen reáillik a fogyasztási boltra. Ki beszélne városunkban a fogyasz­tási boltról, ha nem szentelték volna fel ? Ki beszélne városunkban felekezeti boltról, ha nem hoznák öszefüggésbe a dohánygyár­ral ? Ki beszélne városunkból arról, hogy a fogyasztási bolt nem azoknak csinál kon­kurenciát akikre céloztak, hanem a saját hívőknek ? De egyáltalában a sajtó sem vehetett volna tudomást erről a szövetke­zetről, ha a megnyitásnak nem adtak volna olyan reklám izet. Hát nincs igazam ? Ha más haszont nem is mutathat fel, de azt már elérte, hogy „beszélnek róla" Ezt ugyan kereskedő szempontból nem lehet mint „hasznot,, ki­mutatni, de hát egyelőre ez a sok beszéd ha nem is használ, de nem árt. (Igaz ! Szedő) Azt hiszem most már én is eleget „beszéltem" erről a boltról. Frici. Az hírlik . ; . Az hírlik, hogy Pápa városának közjö­vödelmei elvben szaporodnak. Az hírlik, hogy Pápa város tanácster­mére sok házaspár mint vágóhidra emlékezik vissza. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál- orsz. kép­viselőnk mandátumán alaki foltott találtak^ Az hirlik, hogy a polgármester számos elejtett eszmét dörzsöl a kezében. Az hirlik, hogy a rendörök pótlék cí­men tatarozást kaptak. Az hirlik, hogy a keresztény fogyasz­tási bolt „Isten nevében" nyílt meg. Az hirlik, hogy keresztény fogyasztási boltnak csak a hire nagy. Az hirlik, hogy a keresztény fogyasz­tási boltnak a konkurencia fújja a reklámot. Az hirlik, hogy a Sportegyletben nem az óra „üt kilencet". Az hírlik, hogy Pápán a divatot sokan csak majmolják. Az hirlik, hogy Pápán egy becsületsér­tési ciklus lesz tartva. Az hirlik, hogy a lómészárszékben torma is kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents