Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-03-26 / 13. szám

Gyurátz püspök válaszolva Sassnak üdvözlő szavaira kijelenti, hogy a tanítóság ügye közelről érdekli a protestáns autonómiát s ezért örömének ad kifejezést a felett, hogy a dunántúli tanítók ilyen igazán hatalmas számban jelentek meg a vezérek hívó szavára. „Ügyüket —úgymond—'magamévá teszem, érdekükért mindenre kész vagyok, érte lelkesedni tudok. A tanítók munkaszeretetétől nagyon sok függ, egyházunk, hazánk jövője, fellendülése az ő iigybuzgalmuktól függ". Ezért a mai nagygyűlésre Istennek áldását kéri s tiszta szívből sikert óhajt a vezérek és munkások fáradságos tevékenységére. Frenetikus taps és öröm tört ki a püspöknek lelkes szavaira, ki ezúttal is megmutatta, hogy a tanítók érdekeit szivén viseli. Ezután Sass István első előadó behatóan foglalkozik a prot. tanítóság helyzetével, sérelmeivel s az uj népoktatásügyi javaslattal. Nagy készültséggel, a szakember éles látásával veszi boncolás alá az egész tanügyi politikát s mondja el a maga véleményét, amely valóban az egész gyűlés lelkes tapsát érdemelte ki. A gyűlés az egész javaslatot elfogadta és Mohácsy indítványára a kidolgozandó memorandum alapjává tenni határozta. Mohácsy lelkész felhívja a gyűlést, hogy a memorandum elkészítésére küldjön ki bizottságot oly utasítással, hogy ez vegye alapul a Sass által beterjesztett javaslatot. A gyűlés elfogadja ez indítványt s a bizottság tagjait Sass, Héric, Mohácsy, Szutter, Hammer, Say, Papp és Pataky személyében választja meg. Ugyancsak indítványozza, hogy a mai gyűlés indítson országos mozgalmat. Felhivandók az összes honi ev. és ev. ref., rom. kath. és községi tanítók a csatlakozásra, az egyházmegyék, kerületek, egyet, gyűlés az ügynek jóindulatu támogatásara. általános helyesléssel elfogadja a gyűlés s kimondja, hogy a memorandumot kinyomatja közös költségekre. A gyűlést Bándy elnök lelkész szavai zárják be, ki köszönetet mond az előadóknak, jegyzőknek. Közének és a Hymnusz elnöklésével a gyűlés lelkes hangulatban ért véget. A gyűlés után az „ Arany Griff"-szálloda nagytermében 150 terítékű ebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt Sass István mondta Gyurátz Ferenc püspökre, megköszönvén azt a lelkes támogatást, melylyel az agg főpásztor a tanítóság ügyei iránt viseltetik. Szijj tanító a gyűlésen megjelent lelkészeket éltette. Majd Sass ismét szólásra emelkedett és lendületes szavakban méltatta Mohácsy Lajos gergelyi lelkész érdemeit, ki szervezője volt a nagygyűlésnek. Végül Kiss Gyula egyházmegyei főjegyző a „Magyar Szó" szerkesztőjére emelte poharát, ki azáltal, hogy költséget és időt nem kiméivé, kiküldött munkatársával képviseltette magát a gyűlésen, jelét adva annak ezúttal is, hogy a tanítóság érdekeiért, melynek eddig is legigazibb szószólója és védelmezője volt, kész sikraszállni a jövőben is. Az ebéd íél 5 órakor ért véget. Ösztöndijak a keresk. és iparkamaránál, 600 koronás utazási ösztönclij egy iparos számára. Az iparosok képzése szempontjából felette üdös, hogy a külföld ipari viszonyait tanulmányozzák s az ott tapasztaltakat itthon érvényesíthessék. Evégből a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter a hazai kamarák s igy a győri kereskedelmi ós iparkamara területére évenként egy 600 koronás iparos ösztöndijat rendszeresített. Ez ösztöndíj elnyerésére pályázhatnak a győri kerületi kereskedelmi és iparkamara területén levő iparosok és iparos írjak. A pályázati kérvényben kitüntetendők és igazolandók folyamodó lakhelye, családi ós va! gyoni viszonyai, foglalkozása, előképzettsége, nyelvismeretei, erkölcsi magaviselete, esetleges tanulmányai, az általa esetleg elnyert kitüntetések. Részletesen megjelölendő ezenkívül az ösztönclij elnyerése esetén a tanulmányut iránya s azon városok megnevezése, ahol iparát tanulmányozni és tökéletesíteni kívánja. Ki kell terjeszkedni arra is, vájjon a folyamotlónak van-e kilátása arra, hogy egy megfelelő külföldi gyárban vagy műhelyben alkalmazást fog nyerni, avagy valamely külföldi szakiskolába fel fog vétetni. Végül felemlítendő az is, hogy folyamodó eleget tett-e már ka'onai kötelezettségének. Annak az iparosnak vagy iparos ifjúnak, ki ezen 600 koronás külföldi utazási ösztöndijat elnyeri, kötelezettséget kell vállalnia arra nézve, hogy az ösztöndíj visszatérítésének terhe alatt vissza fog térni hazájába és a külföldön szerzett ismereteit itthon fogja értékesíteni. Azok, kik katonai kötelezettségüknek még nem tettek eleget, vagy az alól felmentve nincsenek, az ösztöndíj adományozására nem számithatnak. A kiskorúakért atyjuknak, vagy gyámjuknak kell kezességet vállalniok a fenti kötelezettség betartása tekintetében. A folyó évben kiadandó ezen 600 koronás ösztöndíj elnyerése iránt a pályázati kérvények f. évi május hó 31-ig nyújtandók be a győri kerületi kereskedelmi és iparkamaránál. 100 koronás jutalomdijak ipari és gyári munkások számára. A kereskedelemügyi m. kir. minister az ipari és gyári munkások kiváló szorgalmának, buzgalmának és jó magaviseletének jutalmazására ez évben is 5 drb. egyenként 100 koronás állami jutalomdijat rendszeresített a győri kereskedelmi s ipamara területére. A jutalomra való igény előfeltételei a következők : 1. Magyar állampolgárság. 2. Tényleges ipari munkában való állandó alkalmaztatás, (kapus, kocsis, irodaszolga s hasonlók nem jöhetnek figyelembe.) 3. Legalább 15 évi megszakítás nélküli működés az 'pari munka körében. (Tanoncévek beszámíthatók, évadhoz kötött ipari munkában alkalmazottaknál a telj^en betöltött évadok teljes éveknak tekintetnek.) 4. A rende.. munkabér vagy kereset évi összege 2000 koronát meg nem haladhat. Mindezen feltételek teljesítése hiteles L'

lL a remény egy boldogító tudatával ígérte meg, hogy ha majdan mint diplomás ember jő vissza, megvalósítjuk azt az álmot, melyet oly szépen kiszíneztünk. Megtartotta a szavát. Pedig tudta, olvasta a hírlapokból, hogy mily szégyen érte családunkat, tudta, hogy nyomorba jutottunk, de becsületes szive épp oly híven dobogott érettem, mint mikor fény, pompa és gazdaság között éltem. Szeretett kimondhatatlanul, s csakis érettem, szerelmem miatt, nem hízelgett, nem bókolt, nem hazudott hűséget, de boldoggá akart tenni, meg akarta velem osztani nevét, életét, jövendő boldogságát. Nem kérdezte, van-e hozományom, hiszen tudta, hogy szegény, tönkrement, szerencsétlen szülők gyermeke vagyok, s mégis: Megkérte a kezem . . . ott ült közelemben, szemeiből a jóság, egész lényén a csalhatatlan bizalom sugárzott felém. 0, mennyire más volt az az ifjú, mint az a sivár lelkű kéjenc. Az a tiszta, önzetlen igazság, ez a képmutató, álnok hazugság. Az a lelkemet, ez bűnös testemet akarta, az feleségévé, emez szeretőjévé •« Fs én. mint egy posványban fetrengő xereg állottam közöttük s ez, ki megfosztott becsületemtől, távozni akart tőlem, mig amaz üdvözítő boldogsággal közeledett felém s nem találtam- utat a lelki megtisztulás felé, habár Somogyi Dénestől könnyen szabadulhattam volna, ő maga nyitotta ki kelepcém ajtaját, hogy megszabaduljon tőlem, mert állatias szomját már kielégítette. De közeledhettem-e ahhoz a másikhoz, aki rajongó szerelemmel, kétkedés nélküli zalommal tekintett reám, ki sejteni se merészelte bukásomat. Vájjon megcsalhattam-e ezt a becsületes, igaz férfiút, ki értem küzdött, miattam szenvedett ? Hazudhattam-e neki, hogy csak szerelmem nem változott meg iránta, s épp tiszta vagyok, mint azelőtt? Hát vájjon meddig játszhattam volna hazug szerepemet, meddig titkolhattam volna előttem, hogy becstelen vagyok ? Nem! Ha bűnbe is estem, ha már önlelkemet meg is öltem, ha a posványban léptem, de annyira nem sülyeilhettem, hogy a Kardos Elek becsületes lelkét is örökre eltiporjam . . . Az undor, az önmegvetés sorvasztó fájdalma töltötte el bensőmet, mikor arra gondoltam, hogy „nem"-et kell mondanom annak az ifjúnak, aki szeretett s akit én is rajongással szerettem; megvető utálattal gondoltam magamra és arra a nyomorultra, ki bukásomat okozta, ki tönkre tette jövendő boldogságom, s a gyalázatba kergetett. Egyedül voltam odahaza e szörnyű lelki harcok között, közel az őrüléshez, nem tudtam mit tegyek, hogy adjam tudtára Kardosnak, hogy nem lehetek a felesége, mivel indokoljam elhatározásom, mely talán végzetes lett volna reá. Az est közeledett, tudtam, hogy Kardos Elek velünk költi el a vacsoráját ós várni fogja a feleletet, melyre estig adott határidőt. Megfejhetetlen dilemma előtt állottam. Kinos töprengésemben Somogyi Dénes gyűlölt alakja jelent meg előttem. Feltűnő, piperkőc módjára volt kiöltözve s léha blazirtsággal közeledett felém. Mikor látta, hogy elfordulok tőle, affektált hangon kérdezte tőlem, hogy mért vannak kisírva szemeim ? S mikor panaszos zokogás között szemrehányóan válaszoltam neki, odaállt — háttal hozzám az ablak elé s mialatt körmeit piszkálta, cinikus, gúnyos hangon vigasztalt, hogy megtörtént ez már más uri leánnyal is, ezért nem kell kétségbeesnem. E szavak után elsötétedett előttem minden ... a vér agyamba tódult, szivem hevesen dobogott, valami vad, állatias érzés vett erőt rajtam. Es az őrület e szörnyű pillanatában lekaptam atyám pisztolyát és a helyect, hogy magamra irányítottam volna Somogyi Dénes életét ontottam ki örökre. Hogy aztán mi történt, nem emlékszem. Összeestem. A nagy tárgyalóterem ablakain mosolygó napsugár szűrődött keresztül és csoeás ragyogással vonta be Juszticia fenséges alakját, ki az igazság sugárözönével világította meg az esküdtek lelkivilágát, mielőtt visszavonultak az Ítélethozatalra. * Másnap a hírlapokban többek között ez a hír volt olvasható : „Csengery Piroskát az esküdtszék felmentette".