Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-03-05 / 10. szám

i.ií, ' hivat'" t szakszerű fölvilágositásokat adni a városoknak a hozzájuk intézett kérdésekre és ekkép elősegíteni a városok kulturális fejlődését, Az alapszabály arra az esetre is gondoskodik, ha a szövetség működésének folytatása az állam, vagy a szövetségi tagok érdekeit veszélyeztetné. Ez esetben a kormánynak joga volna a szövetséget fölfüggeszteni, sőt a szabályos vizsgálat után fel is oszlatni. Ez a városok létesítendő szövetségének rövid vázrajza. Azok a nagyjelentőségű célok, melyek elérését ez a szövetség maga elé tűzte, minden oldalról a legmelegebb méltánylást és támogatást érdemlik meg. Városunk vezetői, megértvén a jelen idők irányát, mely a szövetkezésre hivja fel a szétforgácsolt erőket, megjelennek a szövetség bölcsőjénél, mikor az eszme életre kelt és meg vagyunk győződve, hogy a jövőben is kiveszi részét abból a nagy munkából, mely a szövetség létesi tése révén a városok financiális viszonyainak rendezését és kulturális fejlesztését fogja eredményezni. A „Pápai Takarékpénztár" közgyűlése, — 1905. február 28. — a Pápai Takarékpénztár kedden délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését nagyszámú részvényesek jelenlétében. Bermülier Alajos elnök üdvözli a meg" jelent részvényeseket, bejelenti, hogy a közgyűlés egybehivása az előirt szabályok ér. telmében történt és minthogy 34 részvényes 157 részvénnyel van képviselve, kimondja a közgyűlés határozatképességet, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Körmendy Béla, Rosenfeld Sámuel és Tauber Géza részvényeseket kéri fel. Minthogy a zárszámadás minden egyes részvényesnek megküldetett a közgyűlés az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését felolvasottnak tekintette és ennek alapján a szokásos fel mentvény megadatott. Dr. Koritschoner Lipót indítványára a közgyűlés az igazgatóság, felügyelőbizottság és az intézet hivatalnokainak az intézet felvirágoztatása érdekében kifejtett buzgó és sikeres tevékenységeért jkvi köszönetet és elismerést szavazott. A tiszta jövedelem felosztására tett igazgatósági javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. baáry Lajos ügyész jelenti, hogy az igazgatóság SüttÖ Károly nyug. pénztáros nyugdiját jóllehet az alapszabályok értelmében csak a fizetés 75%-át irják elő, de te kintve nevezettnek az intézet körül szerzett érdemei elismeréseül egész évi fizetése után járó nyugdijat azaz 2640 koronát javasol. A közgyűlés az egész fizetés utáni nyugdijat egyhangúlag megszavazza. (Sajnos, hogy a városunkban közbecsült pénztáros nem élvezheti az elismerés hangján megszavazott nyugdijat, mivel néhány napra reá jobblétre szenderült.) Jelentés tétetett továbbá, hogy Svoboda Vencel igazgatósági tag ezen állásáról előre haladott koránál fogva lemondott. A közgyűlés nevezettnek évtizedeken át ezen állásában kifejtett tevékenységeért jkvi elismerést és köszönetet szavaz. Ezután következett a 15 igazgatósági tag megválasztása. Elnök felkéri dr. Koritschoner Lipót elnökiese mellett dr. Kende Ádám és Oswald János 'részvényeseket a szavazatszedő bizottsági teendők végzésére. A választás megejtetvén dr. Koritschoner Lipót elnök jelenti, hogy beadatott 34 szavazatlap 146 szavazattal és megválasztattak : Baranyai Zsigmond (146), Berecz János (146), Faragó János (141), Karlovitz Adolf (146), Kis Tivadar (146). Kluge Károly (146), dr. Kövi József (146), Krausz József N. (145), Matus György (146), Osvald János (146), dr. Rechnitz Ede (145), Saáry Lajos (146), dr. Steiner József (146), Tauber Sándor (146) és Wajdits Károly (104)' Szavazatot kaptak még Lőwy Lipót (28), Fischer Gyula (13), Körmendy Béla (2). Az igazgatóságba két uj tag jött be Faragó János és Wajdits Károly, mely állások Svoboda Vencel lemondásával és dr. Antal Géza felügyelő bizottsági taggá való megválasztásával jöttek üresedésbe. Elnök miután ily értelemben mondta ki a választás eredményét a felügyelő bizottsági tagok választása következett. dr. Koritschoner Lipót szavazatszedő bizottsági elnök jelenti, hogy a felügyelő bizottsági tagságra beadatott 32 szavazatlap 130 szavazattal és megválasztattak : Antal Géza (128), dr. Kluge Endre (130), Reguly Nándor (130) és Steiner Ignác (74). Szavazatot kapott még Fischer Gyula (51). Bermülier elnök a választás eredményét kihirdetve, megköszönvén ugy a szavazatszedő bizottságnak működését vala. mint a részvényeseknek megjelenését a közgyűlés befejezést nyert. Mint az őrült rohant fe- a toronyszobába, annak az ablakmélyedésében ott szaggatta a berozsdásodott vasrágsozatot kétségbeesett erővel Kató. Már nyikordult egyet s a kővetkező rántásra ki is nyilt a vasrács, de már akkor Lőrinc az ölébe ksp'a a kétségbeesett leányt. — Dobjon ki azon az ablakon — hörögte a leány — nem tudok tovább élni, nem akarok tovább élni. — Katókám, üdvösségem ! — Ne bántson engem, úgyis meghalok ! — Őrült voltam, mondom. Azt tudtam, nem szeretsz. Egész este a Zsuzsa lakodalmán Honthy Pistával táncoltál, kértelek, ne tedd, a szemembe nevettél. Fenyegettelek, kikacagtál. A párnatáncnál megcsufoKv 1, világ szégyenére a földre térdeltettél s Honiy Pistának tetted lába elé a párnát. Nagyon szerettelek, megőrültem a féltékenységtől. Első furiámba, amikor kiszaladtam, akkor kötöttem a te szűzi szalagodat annak a rusnyának a nyakára, azóta veszett el az álmom, az életem, a magam becsülése, csak a keserves boldogtalanságom, emésztő bánatom, a boldogtalan szerelem gyehennája maradt meg. Szeretlek, Kató, ma is, ma még jobban, mint valaha. — Nem igaz! Nem igaz! — sikoltozta kétségbeeseten a leány s iparkodott kiszabadulni Lőrinc karjai közül. — A Szűzanyára esküszöm \ — Hamisan esküszöl. Én tudom ! Babuskáltam az öcsédet, kényeztettem, kuruzsoltam neki, hogy jó hiremet hordja hozzád. Szelíd voltam vele. kedves, alázatos, ^ngedelmes, hogy visszacsalogassalak. A sóhajtásommal vettem körül, hogy te meghalld . . . Három éve, száztizennyolc napja, minden este vártalak, minden hajnalban hívtalak ... De te nem hallottad meg a sóhajtásomat, nem értetted meg néma üzenetemet, nem bántad sóhajtásomat, nem akartál tudni sem rólam, mert nem szerettél soha ! — Nem igaz! Ha nem szerettelek volna, nem fájt volna csufolódásod. ha nem szerettelek volna, nem akarlak megcsúfolni, ha nem szeretnélek, nem volnék itt. — Ha szeretnél, nem jöttél volna ide, hogy megkérj másnak ! Ha szeretnél nem násznagyi mondókába kezdesz, de azt mondod : egy életem, egy halálom. — Ej — mondta haragos szemvillanással Lőrinc ur — ha nem szeretnélek, nem tartanálak a karjaim között. — Bizony csak most jutott eszébe Katónak, hogy Lőrinc ur karjaiban vagyon. Rá is szólott azonnal nagy durcásan : — Tegyen le tekegyelmed! — Nem én, amig szépen meg nem juhászodol. — Dejszen akkor . . . mondta makrancosait a leány. — Az se baj -- eltartalak én így, akár Ítélet napjáig is— Akkor meg éppen tegyen le tekegyelmed. Kérem — tette hozzá alig hallhatóan a leány s elpirult. Bizonyos dolog, hogy a halk szót jobban meghallják a férfiak, mint a hangosat s Tornaljay Lőrinc is szép szelíden letette a leányt s ekkor szólalt meg : — De ugy-e Katóm, most már magad is visszakívánkozol ide, ahonnan elszakított a kettőnk gyereksége? — s oda mutatott a saját mellére. A leány gondolkozott egy csöpett, azután nagyon szomorúan válaszolt: — Minek erőltessük a dolgot, Lőrinc* I Elmúlott. Nem szeretsz, vagy ami egyre megy, én nem tudora elhinni neked, hogy nem szánakozásból mondod, hogy szívelhetsz, — Hát nem hiszel a szavamnak ? — Sokkal jobb ember vagy, semhogy ne tudj hazudni is az én boldogságomért, Lőrincnek könnybe lábbadozott a két I szeme, a zsebébe kellett nyúlni a kendőjej ért, Szépen ki is húzta a piros selyemkendőt, meg is lobogtatta, azután ott felejtette a kezében s kihúzott egy másikat. Kató nézte, de nem igen értette. — Ha igent mondottál volna, — dörmögi Lőrinc — akkor odaadtam volna mind a kettőt s megkérdeztem volna, ugy fogod-e becsülni, mint azt a régit. — Hát nem engedted volna, hogy az Andris felesége legyek ? Lőrinc nem válaszolt szóval, csak oda vonta magához a leányt s azután dörmögte vtfgy susogta, vagy csak hangosan gondolta; — Most már választhasz szabadon. A leány egy pillanat alatt elkapta az egyik kendőt s beletemette az arcát. Lőrinc pedig törhetetlen nyugalommal hajította ki az ablakon a szerelmetes András öcscse szép, piros selyem jegykendőjét.