Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-26 / 9. szám

Bár gazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintézetbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hű fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással e'őmozditani és sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság jelentéséből kitűnik, hogy a mult évben folyton tartott pénzbőség arra indította az igazgatóságot, hogy a régi betétek után eddig fizetett 4V

2% kamatot 4%-ra szállítsa le 1904. április 1-től kezdve. Hogy a leszállítás mennyire a pénzpiac tényleges helyzetének megfelelő volt, legjobban mutatja azon körülmény, hogy á kamatláb reductió következtében a régi betétekből felmondás egyáltalán nem történt s a betétállomány több mint 400.000 koronával szaporodott. A betéteknek ezen folyton szaporodása egyfelől, az üzleti viszonyoknak továbbra is stagnálása másfelől arra kényszeritette az igazgatóságot, hogy a felszaporodó tőkék egy jelentékeny részét elsőrendű értékpapírokba helyezze el, minek következtében értékpapirálloinány 800.000 koronával emelkedett. De ugyancsak kényteienitve látta magát arra is, hogy az uj betétek kamatlábát 1905. január 1-től kezdődőleg 3'0%-fa mérsékelje. Az osztalékot az elért nagyobb tiszta nyeremény mellett is az előző évihez képest részvényenként 140 koronában javasolják megállapítani, hogy ezáltal az alapokat az előző évihez képest nagyobb mértékben dotálhassák. Sajnálattal említjük meg, hogy Baráth Ferenc, az intézet felügyelőbizottságának tagja, előrehaladott korára való hivatkozással ezen állásáról lemondott. Nevezett az intézet alapítása óta mindez ideig annak számvizsgálója, majd felügyelő-bizottsági tagja s utóbbi időkben felügyelőbizottsági elnöke volt, s ily minőségben teljesített pontos és lelkiismeretes munkálkodásával az intézet iráj nyában elévülhotlen érdemeket- szerzett. Hasonlókép sajnálattal kell jelentenünk, hogy Süttő Károly, az intézet régi, derék pénztárosa a mult hó elejétől fogva, agg korára való tekintetből nyugdíjaztatását kérte, mely kérelmének az igazgatóság helyt is adott. Nevezett pénztáros az intézet alapítása óta, tehát 42 éven át volt az intézet szolgálatában s oly példa nélküli ügybuzgalmat es szorgalmat tanúsított, hogy ezen 42 év alatt egyetlen egy napon sem volt távol hivatalából. A nyugalomba vonult pénztáros helyét előléptetés folytán Kunte János, az intézet régi, kipróbált becsületességü Il-od könyvelője foglalta el. A folyó évi tiszta jövedelem 87.961 k. 72 fillér, leszámítva ebből | a tartaléktőkére 10%-ot, ugyszinte a tisztviselői jutalékra 16%-ot hozzá• va a uiult évi jövedelem maradványát, marad rendelkezésre 67.556 K 24 fiüér. Az igazgatóság ezen rendelkezésére levő összegből a tisztviselők jutalmazására 5200 koronát, jótékonycélokra 2000 koronát, részvény osztalékokra 42000 koronát, külön tartalékalapra 12000 koronát, nyugdijalapra 2000 koronát, jubileumi alapra 2000 koronát és maradványkép ez évre 2356 korona 24 fillért javasol. Ha a közgyűlés ezen javaslatot elfogadja, ugy az intézet vagyona 701101 korona 48 fillért tesz ki. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes üzleti eredményt mutat fel, nagy érdem illeti meg e tekintetben első sorban BermülUr Alajos intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pontosság s szigorú ellenőrzés mintaképei és reméljük is, hogy a keddre egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fényes bizonyítékaival fogják őket kiI tüntetni. Tanfelügyelő jelentés, Veszprémvármegye népoktatasi állapota. A kir. tanfelügyelő az bírnád, Bakonyszent-lászló, Kislőd, Pápa, Pápa-kovácsi, Tapolcafő. Városlőd, Vörösberény községekben meglátogatott iskolákról beszámolván, jelentését következőkben folytatja : Voltam tehát 8 községben, 14 iskolában, 19 osztályban és 68 tanfolyamon. Azonkívül megtartottam a pápai áll. tanító-képzőben f. évi január 13-án az évközti igazgató-tanácsi ülést, melyben egyéb folyő ügyön kivül a jövő tanévi felvételi javaslatot is elintéztük, továbbá elnököltem a veszprémi iparos-tanonc-iskolai-felügyelőbizottság rajztanár-választó gyűlésében, melyben Petkó József rajztanárt választotta. Az iskolába járással, iskolai rendtartással, iskolai helyiségekkel, tanítással és tanítási eredménnyel valamennyi felsorolt iskolában megvoltam elégedve. A pápai állami tanitó-képző-intézetnél ki kell emelnem, hogy a közoktatásügyi kormány figyelme mindinkább az intézerek meghalnak, sőt kerékbe töretik magukat, de ígéretüket még a vérpadon is megtartják. —• A pénz hiánytalanul megvan, vagyis — ami egyre — annyi, mintha itt volna a zsebünkben. Mindössze egy negyedóráról van szó, ez az idő még talán önnek sem sok, ugy-e, vén kujon '? Mire szivarját végigszivta, itt lesz Tárnoky gróf komornyikja . . . — A zászlósurról beszél ? kérdezte Sárkány elámulva. — Ugy van, róla, a király ő felsége fókocsimesteréröl. Kétezer forintot fog ideküldeni a komornyikjával, — mért éppen • pénz, amivel ő excellentiáját kisegítettem. — ön kisegítette Tárnoky grófot ? szólott a festő megdöbbenve. — Tegnap délután történt, — folytatta Beer ur fesztelenül, — hogy éppen az ön műterme felé haladtam, zsebemben kétezer forinttal. Az Andrássy-uti körönd előtt nagy csoportosulás állta el az utamat : Tárnoky gróf mérgesen- hadonászott egy csoport rendőr és fiakkerkocsis között. Hiszen olvashatta a reggeli lapokbbn, a kegyelmes úrtól, mikor a ligetből befelé jött egy csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisban húszezer forint volt, s a gróf ^ép dühösen panaszolta a rendőrnek a súlyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón megpillantott, Izgatottan magához intett, s bizalmasan igy szólott hozzám : — Beer, tudna-e nekem szerezni tiz perc alatt háromezer forintot? — Kegyelmes ur, súgtam előzékenyen ha egyelőre megelégedhetik kétezer forinttal, annyi éppen itt van a belső zsebembe. — Kétezer fotint is jobb mint a semmi. Adja hát gyorsan a kétezer forintot. — Beer! szólott a festő meghatottan, — ön most ugy hazudott, mint a vízfolyás. Bánom is én Tárnoky grófot, meg a kétezer pengőt, — ha az ^ötszáz forintomat nem adja át husz perc alatt, ugy megfojtom, mint egy egeret. — Jó, jó, csak fojtson meg. — Tudja-e, mondta később megindultan. hogy a mai nap a legszomorúbb az életemben? Ma van éppen huszonhat éve, hogy a kolera a szegény feleségemtől megfosztott . . . — Szélhámos — szólott Sárkány megvetéssel, — hiszen sohasem volt felesége. — Nem volt ? Itt őrzöm ma is Házassági levelünket, azaz nem, hiszen az is elégett, mikoi a fehérnemüs szekrényem kigyuladt. A szegény asszony egy őszi estén ágynak dőlt és ötvenkét óra múlva el is hantoltuk a kerepesi temetőben. Ennek épp huszonhat éve, jó uram s még nem virradt rám olyan forduló, amikor koszorút ne tettem volna a sirhalmára. Most vagyok legelső izben megakadva, mert a kegyelmes urnák az utolsó krajcárodat is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon aligha lesz már koszorú a legjobb anya és a legjobb feleség sirhalmán. Beer ekkor egy könnyet morzsolt szé^ a szempilláján és ez a kön}'' a torkába fojtotta Sárkánynak azt a gorombaságot, amit épp mondani készült. Zavartan babrált hát a zsebkendőjével és most már halkabban suttogta: — Gazember! — Van pénze ? kérdezte tőle szelíden. — Ember, én adjak önnek pénzt ? harsogta Sárkány megdöbbenve. — Miért ne ? Mindössze egyetlen napról van szó, — és az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény Ilonkám nyugvóhelye . . . Beer ur szeméhez emelte zsebkendőjét és görcsös, fuldokló zokogásba tört ki. Oly szivettépően zokogott, hogy Sárkány — aki egy percig arra gondolt, hogy arcul üti — önkéntelenül is a belső zsebe íelé nyúlt, ahol a husz forintját őrizte. Egy darabig megütődve nézett m«,ga elé, de jaztán haragosan az asztalra dobta a husz forintot. — Ugyan ne sirjon, — mondta sötéten, — ki látta, hogy egy felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint, vegyen rajt egy tisztességes koszorút. Beer ur sikertelen kísérleteket tett arra, hogy Sárkánynak kezet csókoljon, aztán megtörve dadogta : — 0 látja ott fenn . . . ő sohasem fogja elfelejteni önnek . . . Nem az élővel tett jót, hanem a sirban nyugvó halottal. Sárkány nagyott káromkodott és sietve távozott a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt, ezt dörmögte : — Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna, még az utolsó husz forintomat is kicsalta. Most már aztán elviheti az ördög a jelmezbált.