Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-26 / 9. szám

Bár gazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintézetbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint ed­dig, ugy ezután is elvéhez hű fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi tá­mogatással e'őmozditani és sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság jelentéséből ki­tűnik, hogy a mult évben folyton tar­tott pénzbőség arra indította az igaz­gatóságot, hogy a régi betétek után eddig fizetett 4V 2% kamatot 4%-ra szállítsa le 1904. április 1-től kezdve. Hogy a leszállítás mennyire a pénz­piac tényleges helyzetének megfelelő volt, legjobban mutatja azon körül­mény, hogy á kamatláb reductió kö­vetkeztében a régi betétekből fel­mondás egyáltalán nem történt s a betétállomány több mint 400.000 ko­ronával szaporodott. A betéteknek ezen folyton sza­porodása egyfelől, az üzleti viszo­nyoknak továbbra is stagnálása más­felől arra kényszeritette az igazgató­ságot, hogy a felszaporodó tőkék egy jelentékeny részét elsőrendű érték­papírokba helyezze el, minek követ­keztében értékpapirálloinány 800.000 koronával emelkedett. De ugyancsak kényteienitve látta magát arra is, hogy az uj betétek kamatlábát 1905. január 1-től kezdődőleg 3'0%-fa mérsé­kelje. Az osztalékot az elért nagyobb tiszta nyeremény mellett is az előző évihez képest részvényenként 140 koro­nában javasolják megállapítani, hogy ezáltal az alapokat az előző évihez képest nagyobb mértékben dotál­hassák. Sajnálattal említjük meg, hogy Baráth Ferenc, az intézet felügyelő­bizottságának tagja, előrehaladott ko­rára való hivatkozással ezen állásá­ról lemondott. Nevezett az intézet alapítása óta mindez ideig annak számvizsgálója, majd felügyelő-bizott­sági tagja s utóbbi időkben felügyelő­bizottsági elnöke volt, s ily minőség­ben teljesített pontos és lelkiismere­tes munkálkodásával az intézet irá­j nyában elévülhotlen érdemeket- szer­zett. Hasonlókép sajnálattal kell je­lentenünk, hogy Süttő Károly, az in­tézet régi, derék pénztárosa a mult hó elejétől fogva, agg korára való tekintetből nyugdíjaztatását kérte, mely kérelmének az igazgatóság helyt is adott. Nevezett pénztáros az inté­zet alapítása óta, tehát 42 éven át volt az intézet szolgálatában s oly példa nélküli ügybuzgalmat es szor­galmat tanúsított, hogy ezen 42 év alatt egyetlen egy napon sem volt távol hivatalából. A nyugalomba vonult pénztáros helyét előléptetés folytán Kunte Já­nos, az intézet régi, kipróbált becsü­letességü Il-od könyvelője foglalta el. A folyó évi tiszta jövedelem 87.961 k. 72 fillér, leszámítva ebből | a tartaléktőkére 10%-ot, ugyszinte a tisztviselői jutalékra 16%-ot hozzá­• va a uiult évi jövedelem marad­ványát, marad rendelkezésre 67.556 K 24 fiüér. Az igazgatóság ezen rendelkezé­sére levő összegből a tisztviselők ju­talmazására 5200 koronát, jótékony­célokra 2000 koronát, részvény osz­talékokra 42000 koronát, külön tar­talékalapra 12000 koronát, nyugdij­alapra 2000 koronát, jubileumi alapra 2000 koronát és maradványkép ez évre 2356 korona 24 fillért javasol. Ha a közgyűlés ezen javaslatot elfo­gadja, ugy az intézet vagyona 701101 korona 48 fillért tesz ki. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes üzleti eredményt mutat fel, nagy érdem illeti meg e tekintetben első sorban BermülUr Alajos intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatal­nokokat, kik a rend, pontosság s szi­gorú ellenőrzés mintaképei és remél­jük is, hogy a keddre egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fé­nyes bizonyítékaival fogják őket ki­I tüntetni. Tanfelügyelő jelentés, Veszprémvármegye népoktatasi állapota. A kir. tanfelügyelő az bírnád, Bakony­szent-lászló, Kislőd, Pápa, Pápa-kovácsi, Tapolcafő. Városlőd, Vörösberény községek­ben meglátogatott iskolákról beszámolván, jelentését következőkben folytatja : Voltam tehát 8 községben, 14 iskolá­ban, 19 osztályban és 68 tanfolyamon. Azonkívül megtartottam a pápai áll. tanító-képzőben f. évi január 13-án az év­közti igazgató-tanácsi ülést, melyben egyéb folyő ügyön kivül a jövő tanévi felvételi javaslatot is elintéztük, továbbá elnököltem a veszprémi iparos-tanonc-iskolai-felügyelő­bizottság rajztanár-választó gyűlésében, melyben Petkó József rajztanárt választotta. Az iskolába járással, iskolai rendtar­tással, iskolai helyiségekkel, tanítással és tanítási eredménnyel valamennyi felsorolt iskolában megvoltam elégedve. A pápai állami tanitó-képző-intézetnél ki kell emelnem, hogy a közoktatásügyi kormány figyelme mindinkább az intéze­rek meghalnak, sőt kerékbe töretik magu­kat, de ígéretüket még a vérpadon is meg­tartják. —• A pénz hiánytalanul megvan, va­gyis — ami egyre — annyi, mintha itt volna a zsebünkben. Mindössze egy negyed­óráról van szó, ez az idő még talán önnek sem sok, ugy-e, vén kujon '? Mire szivarját végigszivta, itt lesz Tárnoky gróf komor­nyikja . . . — A zászlósurról beszél ? kérdezte Sárkány elámulva. — Ugy van, róla, a király ő felsége fókocsimesteréröl. Kétezer forintot fog ide­küldeni a komornyikjával, — mért éppen • pénz, amivel ő excellentiáját kisegítettem. — ön kisegítette Tárnoky grófot ? szólott a festő megdöbbenve. — Tegnap délután történt, — folytatta Beer ur fesztelenül, — hogy éppen az ön műterme felé haladtam, zsebemben kétezer forinttal. Az Andrássy-uti körönd előtt nagy csoportosulás állta el az utamat : Tárnoky gróf mérgesen- hadonászott egy csoport ren­dőr és fiakkerkocsis között. Hiszen olvas­hatta a reggeli lapokbbn, a kegyelmes úr­tól, mikor a ligetből befelé jött egy csirke­fogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyel­lárisban húszezer forint volt, s a gróf ^ép dühösen panaszolta a rendőrnek a súlyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón meg­pillantott, Izgatottan magához intett, s bi­zalmasan igy szólott hozzám : — Beer, tudna-e nekem szerezni tiz perc alatt háromezer forintot? — Kegyelmes ur, súgtam előzékenyen ha egyelőre megelégedhetik kétezer forinttal, annyi éppen itt van a belső zsebembe. — Kétezer fotint is jobb mint a semmi. Adja hát gyorsan a kétezer forintot. — Beer! szólott a festő meghatottan, — ön most ugy hazudott, mint a vízfolyás. Bánom is én Tárnoky grófot, meg a kétezer pengőt, — ha az ^ötszáz forintomat nem adja át husz perc alatt, ugy megfojtom, mint egy egeret. — Jó, jó, csak fojtson meg. — Tudja-e, mondta később megindul­tan. hogy a mai nap a legszomorúbb az életemben? Ma van éppen huszonhat éve, hogy a kolera a szegény feleségemtől meg­fosztott . . . — Szélhámos — szólott Sárkány meg­vetéssel, — hiszen sohasem volt felesége. — Nem volt ? Itt őrzöm ma is Házas­sági levelünket, azaz nem, hiszen az is el­égett, mikoi a fehérnemüs szekrényem ki­gyuladt. A szegény asszony egy őszi estén ágynak dőlt és ötvenkét óra múlva el is hantoltuk a kerepesi temetőben. Ennek épp huszonhat éve, jó uram s még nem virradt rám olyan forduló, amikor koszorút ne tet­tem volna a sirhalmára. Most vagyok leg­első izben megakadva, mert a kegyelmes urnák az utolsó krajcárodat is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon aligha lesz már koszorú a legjobb anya és a legjobb feleség sirhalmán. Beer ekkor egy könnyet morzsolt szé^ a szempilláján és ez a kön}'' a torkába foj­totta Sárkánynak azt a gorombaságot, amit épp mondani készült. Zavartan babrált hát a zsebkendőjével és most már halkabban suttogta: — Gazember! — Van pénze ? kérdezte tőle szelíden. — Ember, én adjak önnek pénzt ? harsogta Sárkány megdöbbenve. — Miért ne ? Mindössze egyetlen nap­ról van szó, — és az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény Ilonkám nyugvó­helye . . . Beer ur szeméhez emelte zsebkendőjét és görcsös, fuldokló zokogásba tört ki. Oly szivettépően zokogott, hogy Sárkány — aki egy percig arra gondolt, hogy arcul üti — önkéntelenül is a belső zsebe íelé nyúlt, ahol a husz forintját őrizte. Egy darabig megütődve nézett m«,ga elé, de jaztán ha­ragosan az asztalra dobta a husz forintot. — Ugyan ne sirjon, — mondta söté­ten, — ki látta, hogy egy felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint, vegyen rajt egy tisztességes koszorút. Beer ur sikertelen kísérleteket tett arra, hogy Sárkánynak kezet csókoljon, az­tán megtörve dadogta : — 0 látja ott fenn . . . ő sohasem fogja elfelejteni önnek . . . Nem az élővel tett jót, hanem a sirban nyugvó halottal. Sárkány nagyott káromkodott és sietve távozott a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt, ezt dörmögte : — Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna, még az utolsó husz forintomat is ki­csalta. Most már aztán elviheti az ördög a jelmezbált.

Next

/
Thumbnails
Contents