Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-19 / 8. szám

aljasabb gyanúsítás szándékáról tanúskodnak. Rendesen szerelmesekhez, hogy elválasszák őket egymástól ; házasfelekhez, hogy a békés együttélést megzavarják ; barátokhoz, hogy gyűlölséget keltsenek. És sajnos, a gonosz szándék sokszor sikerül és a gaz Jjiztos rejtekéből örül aljas müve romboló hatásának. Valóban a legszomorúbb, legmegvetendőbb mesterség, mit egy ember tizhet!. Különösen az újságokat szokták az ilyen anonim levelekkel halomszámra ellepni. De ezek röviden végeznek azokkal; papírkosárba a piszok és mocsokkal ! És az Ítélet, végrehajtása közbeu bizonyára a német költő szavai lebegnek előttük: Des Schreibens anonim er Duft Verrath : das sandte nur eiti Schuft, Wer, was er schrejbt, nicht unterschreibt, Charakteiioser Stümper bleibt. Újból hangoztatjuk, aki anonim levelet kap, ignorálja azt teljesen és ne adjon neki hitelt. Hisz jó barátunk sohsem lehet, ki névtelenül és meg változott írással levelet ír: az igaz, jó barátok, sokkal becsületesebbek. Hazugság, gyűlölség, irigység és káröröm rugói az ilyen aljas, kellően meg nem bélyegezhető cselekedetnek. Az ilyen fajta levélírók az áltálul okozott kárért mindig felelősségre vonandók lennének és bizonyára minden tisztességes ember óhaja, hogy a büntető törvénykönyvben egy külön szakasz vétessék fel, mely ezek szi goru fenyítését határozza meg. Részleges tisztújító közgyűlés, — 1905. február 14. — Rendkívüli látogatott volt a kedden megtartott részleges tisztújító közgyűlés, mely főleg annak volt betudandó, hogy városunknál egy fontos állás — a városi mérnöki állás — betöltéséről volt szó. Mi jó eleve jeleztük, hogy a városi mérnöki állás betöltése Révész Arnold oki. mérnökre vár és ez nemcsak, liogy beigazolódott, de a képviselőtestület oly eklatáns módon nyilatkozott meg mellette, melyet reméltünk ugyan, de nem voltunk teljesen biztosak benne. A képviselőtestület ugyanis közfelkiáltással és egyhangúlag Révész Arnoldot választotta meg Pápa város mérnökévé. Nagy munka vár reá, de reméljük, hogy ő ezen hivatásának teljes mértékben meg fog felelni. .A pénztári tiszti állás ugy szinte ez általÜresedésben levő Írnoki állás szinte közfelkiáltással lett betöltve, s igy egyáltalában a váryíi várt szavazások elmaradtak. - k Nagyon helyesen jegyezte meg Koller Sándor elnöklő alispán, amidőn örömmel adoft' kifejezést annak, hogy a képviselőtestület a betöltendő állásokat egyhangúlag töltötte be, ebből csak azt következteti, hogy Pápa város képviselőtestülete a közérdeknek önzetlen szolgálatát teljesiti. A közgyűlés lefolyását adjuk a követőkben. Koller Sándor elnöklő alispán, kit a tanácsterembe való belépése alkalmával lelkes éljenzéssel fogadtatott elfoglalja az elnöki széket és megnyitó beszédét azzal kezdi, hogy miután hivatalos állásából kifolyó kötelességéhez képest első izben van alkalma eme haladó város képviselőtestületének ülésén részt venni, ennek minden egyes tagját midőn lelke mélyéből üdvözli, arra kéri, kogy íi közgyűlési terembeni tanácskozásból zárják ki a politikát és tegyenek félre minden magánérdeket, egyedül csak a város javát munkálják és arra adják szavazataikat, a kit a betöltendő állásra legalkalmasabbnak tartanak. Ezek előre bocsájtása után a részleges tisztújító közgyűlést megnyitja és felkéri a képviselőtestület tagjait, hogy a törvény értelmében a szavazás tartamára melléje 4 bizalmi férfit jelöljön ki. Miután a képviselőtestület ezen jogával nem élt

; elnöklő alispán saját hatáskörében Galamb József, \Steinberger Lipót, Pethö Menyhért és Gaál János képviselőket nevezi ki. Alispán a városi mérnöki állásra vonatkozólag előadja, hogy a kijelölő választmány a 4 pályázó közül csak 3-at jelölt, mivel az egyik pályázó kérelmét feltételekhez kötötte és ezeket csakis a képviselőtestület van hivatva megállapítani, ennélfogva ennek pályázatát figyelembe nem vette és a kijelölt "t a következő sorrendben eszközölte: I belyre: Révész Arnold, 11 helyre: Kemény Béla, III helyre Rósz Gusztáv oki. mérnököket. A képviselőtestület közfelkiáltással Révész Arnold oki. mérnököt választotta meg a városi mérnöki állásra és ily értelemben mondotta ezt ki határozatképpen az alispán azzal, hogy a megválasztás csak az általános tisztujitásig tart. A megüresedett II. pénztári tiszti állásra vonatkozólag jelenti, hogy 3 pályázati kérvény érkezett be, a kijelölő választmány mind hármat jelölte a következő sorrendElmerültek valami észrevétlen, magyarázat nélkül való szótalanságba." Az asszony összerezzent, a feje lecsúszott a kezéről és észrevette a férfit magával szemközt, amint rátapadó tekintettel hallgatva ült a helyén. A szeme a [kívülről b< ülődő lámpafénytől egész különös, szokatlan, ittas ragyogásba veszett — gyönyörű volt. Nem merte róla levenni tekintetét s végig-végigmérte a homlokát a két orcáját, a selymes-sima szakállat és az alóla kipiros'ló ajkakat. Alig tudta, hogy most végtelen csend van körülöttük, ami ijesztő, ha észreveszik. Lassan-lassan kúszott észrevétlenül; tudta nélkül tette rá kicsiny bársony kezét a forró férfikézre. Leborult a férfi. kuíu M< bókolta azt a kezet és megcsó..

f

ey:jzer, '|o]Jzbr, számtalanszor. Fájdalmas tapadással szitta az ajkaihoz, miut egy féktelen gyermek, mint aki szerelmes. Aztán elrohant a szobából, mint egy , menekülő őrült, akit üldöz egy Rém . . . Az asszonynak pedig' meggyújtották a lámpát a szalonban. Ott feküdt a röcóeodivánon csöndes mozdulatlansággal! Á kíméletlen ténybe belekáprázott a szeme és felült, mint egy imádkozó gyermek, összétette kicsiny kezeit, aztán megdörzsölte vele a szemeit. Félősen ; nézett körül; Az álomtól szabaduló feje' dugott, a világosság; elhajtotta tőle a rossz álmot, áz estét és véle a káprázatot is. 1 ' " "r , A szobájába ment lefeküdni -- ugy találták a hazatérők, is. Nem engedte egyiket se magához és gyötrődött kínosan, fájdalmasan a lelkiismeretével, hogy ime : szerelmes. ' 'V... A lány ugy feküdt le csöndben, ^szótlannl az anya szobájában — nehogy zavarja a gyengélkedőt. A gyengélkedőnek pedig átjárta valami metsző, gyilkos gondolat a lelkét. Tán az a másik is ! A kis lányára gondolt. Összeszorította a fogait, hogy fel ne sikoltson. Hányszor borult el a lány képe s mondta ilyenkor: — Maga nélkül . . .még ma is együtt pityeregnénk az anyámmal. Szeret engem, a maga módja szerint — imád, mint egy szentet, aki megvédi őt a kétségbeeséstől ; hanem ahhoz sose értett, hogy vidámságot teremtsen maga körül. Megdöbbentő volt a hasonlatosság ! A fiatal férfi ngzte, nézte a lányt, nézte a leányt, nézte az anyját és látta, hogy az egészséges szinnel, a kigömbölyödött arcoeskákkal, a szemefényével olyan volt a napfényben a mosolygó gyermek, m.t az édes anyja — azon az estén. Gyönyörű volt a gyermek. Es akkor este, hogy egyedül maradtak egy percre, megkérdezte a lány: — Mit nézett rajtam olyan nagyon ? A. férfi ránézett kérlelőn, engesztelőn. —- Olyan édesen szép volt abban a napfényben. •És halkan tette hozzá: —- Le szerettem volna csókolni onnan a napsugárt. , Szőtlalan maradtak, A lány szeme könybe borult, a férfi meg a kezét fogta. — Ne ... ne sírjon! Szerelmes volt a leány is. S engedte, hogy a kezét simogassa a férfi engesztelően gyöngéden s hagyta, hogy karja a derekát átfogja szerelmesen, puhán . . . Megrezzent hirtelen. Odább csúszott a fapadon s kérte, könyörgött, hogy ne jöjjön hozzá közelebb. Lefekvésnél beszélni, panaszolkodni akart az édes anyjának. — Anyám, a Tódor . . . Befogta a száját az asszony. Ijesztő nézéssel, vadul tapadt rá az ajkára az ajkával s csak annyit kérdett : — Megcsókolt? — Még nem . . . Az asszony sirt az egész éjszakán. A lánya boldogan, szerelmesen aludt a másik ágyon és ő siratta az ő szép álmodásait. Látta az este azt az arcot, azt a tekintetet, amelyik ittasan, tapadón nézte a lány napsugaras képét s tudta, hogy mi ennek a folytatása . . . Boldv. 'osz még az ő kis lánya, boldog . . . boldog . . . Leszárította a könnyeit mindannyiszor. A gyertya égett a kicsiny éjjeli szekrényen, bevilágította a hófehér ágy minden {drapériáját, kinyitva hevert az ágy szélén egy imádságos könyv és pihegve álmodott mellette egy mosolygó borzas fej, — néztl . . . nézte azt az arcot, a kibugyanó könnyek jöttek, leszáradjak és újra jöttek s a könyek között egy néma vigasz csendesítette le a lelkét?: boldog . . . boldog lesz az ő kis lánya ! Amint ott ült az ágyon, mögötte a vibráló gyertyaláng: — a szerte hullt, a vállról leboruló haj között ugy bujt át a sápadt fény, koronába szövődött körüle, mint ahogy koronázza a szent képen a martyrokat fényes glória . . .