Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-31 / 53. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FftlGTTES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Újév küszöbén. Lapunk legközelebbi száma a XVI-ik évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekének ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. Aki szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, mint — előfizetés által — anyagilag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a uagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, amelyet követtünk, a munkásságot, melyet kifejtettünk. (Megtörténhetett, hogy nyíltságunk és szókimondásunk egyeseknek talán egy egész kis körnek nem volt ínyére, de mi ezzel nem törődüuk, mert mikor a város érdekeiről van szó, ott egyesek érdekei nem jöhetnek számításba. Tizenöt éves pályafutásunk szorosan Össze volt forrva a város és közönség érdekeivel. Örömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezon idő alatt felfogni Pópa és a vidék közönségének érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szive kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny" szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Hogy helyes volt programmunk, azt lapunk tizenöt éves múltja igazolja. Azok, kik ösmerik a vidéki sajtó viszonyait, meg fogják érteni, hogy mit "jelent tizenöt megszolgált | esztendő egy vidéki lap életében, főleg pedig Pápa városában. Lapunk eddigi fennállása meggyőzölt bennünket arról, hogy eddigi irányunk és irmodorunk olvasó közönségünk helyeslésével találkozott, s éppen ezen oknál fogva reméljük, hogy lapunk évről-évre gyarapodni fog, mivel ezentúl is küzdeni fogunk a közérdek mellett s attól egy jottányit sem térünk el. Hallottuk már többször hangoztatni, hogy az, a ki mások bajaival törődik anélkül, hogy erre felkérték volna, avagy azért bármelyes elismerést várna, vagy nyerne : vagy bolond, vagy újságíró s ez nálunk is beigazolást nyer. De mi ezt perli orreekáljuk, mi besoroztattuk magunkat a közügyek táborába, mi tollai, becsülettel kívánunk harcolni e téren. Pápa városában legjobban tudhatják, mily kellemetlenséggel, mily zaklatással s mily véremésztő munkával jár egy közügyeket önzetlenül szolgáló hírlap — mint a „Pápai Közlöny" — szerkesztése, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát azt az elv, a kitűzött cél érdekében tesszük. of^ TÁRCZA. ^o Az utolsó éjszaka. Már-már odafejlődtek a dolgok, hogy Tamás Barna egy szép napon itthagyja az árnyékvilágot. Mindent előkészített, hogy lehetőleg föltünés nélkül hagyja itt ezt a siralom völgyét. Valami nagy, életbevágó oka igazán nem volt reá, hogy elpusztítsa magát, de millió kis oka volt. Nem sikerült semmi, amibe fogott s nem okozott neki semmi gyönyörűséget, sőt még csak becsületes fájdalmat sem. Nem szeretett senkit annyira, hogy törődött volna vele. nem gyűlölt senkit anynyira, hogy érdeklődött volna iránta. Az étvágya közepes volt, az egészsége csak éppen hogy betegség nem volt s végre is annyira megunta ezt a lehetetlen langyos állapotot, hogy elhatározta, véget vet az egész rossz komédiának. Tulajdonképpen rossz néven sem lehetett venni tőle ezt az elhatározását. Ha az embernek semmi célja, semmi gyönyörűsége, semmi dédelgetett fájdalma nincsen, igazán nem érdemes fogyasztania a levegőt s robotban élni le a napjait. Egy ideig még ez az elképzelt öngyilkosság volt, arai érdekelte. Egy kicsit el lehetett érzékenyedni a saját szomorú végzetén, s egy kicsit lehetett töprengeni azon, hogy a vizbe ugorjék-e, főbelőjje magát, vagy bevegyen valami jófajta, irgalmas természetű mérget. A vizre szánta el magát, mert akkor legalább a halak elvégzik az Entreprise des pompes funébres dolgait. Pár napig halasztgatta a -terminust s miután már ezt is kezdte megunni, végképpen elhatározta, hogy ugy mint szombaton — a pihenés előestéjén — éjszaka, valahol az Elevátorokon tul, csöndesen elmerül a Dunában. Pénteken azután azon gondolkozott, kitől is búcsúzhatna el'? Nem volt senkije s nem jutott senki az eszébe, akit még egyszer látni szeretett volna. Csak a Dunát akarta megnézni — előzetes* hála fejében — s ezért fölsétált a Gellért-hegyre, ott megvacsorázott az egyik zöld korcsmában s ugy éjfél felé nagy csöndesen megindult hazafelé. A Belvárosban lakott, nem kellett nagyon sietnie. Lassan igyekezett lefelé a szerpentin utakon s meg-megállott, hogy még egyszer lássa a város csodaszép panorámáját. — Hogy tudnak ezen a látványon némelyek lelkesedni — gondolta magában — pedig igazán nem egyébb, gyermekes csillogás. Egypár sárgafényü, néhány fehérfényü gázlámpás, ennyi az egész. Ki nem unja már halálosan a gázlámpákat ? De ha meg is vetette magát ezért a gyöngeségeért, ázok a hitvány gázlámpák mégis lekötötték a figyelmét, ugy hogy állva maradt. — Ezek a gázlámpák sem fognak holnap égni, — mondta csöndesen. — Nekem legalább is nem. — Hála Istennek, —tette hozzá némi megkönnyebüléssel. A háta mögött valami nyöszörgésfélét hallott. Bántotta ez a hang, amely megbontotta az éjszaka csöndjét s csaknem boszszankodva fordult vissza. Valaki sirt a padon. Nem nagyon szánta a siró embereket, de mert úgyis utoljára történt, gondolta, tesz valami jót is életében. Néhány száz forint volt nála — nem tudta elkölteni, mert nem akadt kire, mire — gondolta Az egész évről felhalmozódott ajandak célra kiválóan alkalmas finom férfi és női szövet, parget és mosóáru KRAUSZ JÓZSEF M. MARADÉKOKAT *m és TÁRSA* bámulatos olcsón árusitjuk ki. divatáruhoz a.