Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-03 / 49. szám

mostoha viszonyok között van, de azért már a haladás és fejlődés útjára lépett és mindig nagyobb és nagyobb tért hódit magának. Ne kicsinyeljük le ez iparnak fontosságát, de hát ennek is a kezdet nehézségeivel kell még küzdenie, de mindazonáltal már igen sok község népe foglalkozik egész télen át vele. Ezek a cikkek maholnap már versenyre is fognak kellni a külföld hasonló cikkeivel. Minél inkább fog terjedni, annál job ban művelhetjük, tökéletesíthetjük annak egyes ágait, hogy mint különlegességek emlegettessenek egy-egy vidéknek házilag előállított kézi iparcikkei. A házi ipar megteremtése megmenti a nyomasztó gondtól a kisgazdát, a falu szegény népét s ezáltal a kivándorlás is csökkeni fog, mert nyáron is elég munkát talál a földmivelő, hisz munkálja a maga kis földjét, s elég magas napszámért dolgozhatik másnak is, csak éppen a tél fosztja meg a keresettől. Amellett, hogy ez a mágyar ipar fejlesztését is előmozdítja, száz meg száz dologbíró embernek kenyeret ad, szóval helyzete javul. Különösen hasznos és üdvös volna ez azon ifjúságra, mely tul van az iskoláztatáson, mert a dologtalanságtól megóvná a rendes téli elfoglaltság, mert tudjuk, hogy a tétlenség és hozzá a nyomor sugalmazza és csábítja a munkátlanokat a bün elkövetésére. A házi ipar fejlesztésére a kormány is, meg a megyei gazdasági egyesületek is nagy gondot fordítanak, a hozzájuk fordulónak örömmel — De igenis a végletekbe viszem és követelem, hogy adja vissza a leveleimet, — kiáltotta a leány indulatosan toppantva. De azok a levelek most már az enyémek. Azokhoz egyedül és kizárólagosan csak nekem van jogom, — ellenkezett Melegh ugyanolyan hangon, mint a leány. Klára azonban észrevette, hogy a helyzet veszíteni kezd drámai színezetéből, tehát ismét visszatért a méltóságteljes főlényes dikcióhoz. — Lovagias gavallér ember nem tartja vissza egy íirihölgy leveleit erőszakkal. Sajnálom, hogy tévedtem az ön jellemének megítélésében. Most azonban eggyel több okom van reá, hogy kényelmetlennek találjam azoknak a levelinek létezését, Hanem ez aztán már valóságos becsületben való gázolás volt, még pedig tudatos sértés. Erre csak egyféleképpen lehetett válaszolni. A László ur arca egyszeriben lángba borult, s most már az ő szája szélén is megjelent az a bizonyos keserű redő. Hidegen, szertartásosan meghajolt a leány előtt és csak ennyit mondott erőszakosan elnyomott hangon : — Kisasszony ! . . . Vissza fogom küldeni a leveleit. Ezzel vette a kalapját és csöndesen kiment a szobából. A leány ott állt a szoba közepén kezét a mellére szorítva, s mikor áz ajtó már becsukódott, egy lépést tett előre. Szólni, kiáltani akart a távozó után, de nem jött haag az ajkára . . . Az öreg Ivosztolánzi Dénes ez után a jelenet után egy álló hétig hajszolta Melegh Lászlót az egész városban és nem tudta megtalálni. Az oreg urnák főtt a feje a segítségére vannak, ezek segítségével a cél könnyen megvalósítható. A földmivelési miniszter az egjes földmi velési iskoláknál, ha csak jelentkezők akadnak, évenkint kétszer is rövid ideig tartó úgynevezett leli tanfolyamokat szokott rendezni, amelyekre felvétetik minden olyan kis gazda, vagy földmives, aki irni és olvasni tud és a négy alapmüvelettel számolni tud. Vidékünkön pedig nem igen találunk olyan embert, aki ennek nem tudna megfelelni, mert itt mindenütt úgyszólván kivétel nélkül tudnak irni és olvasni. A tanfolyamon való résztvevés nem kerül költségbe, mert akit oda felvettek, az az egész idő alatt teljes ellátást kap. Legfeljebb az odamenés és visszajövés kerül valamibe. Az elméleti részen kívül megtanulják a gazdasági szerszámok készítésén kívül még a sepriikészitést, kefekötést, kosár-, szalma és gyékényfonást és más közkeletű és hasznos cikkek készítési módját. Az ott töltött időnek legnagyobb részét ezen tárgyak készítésének gya korlására fordítják, ugy hogy az onnan hazakerülő ember hajlamának megfelelő iparág dolgozására fordíthatja idejét. Ezenkívül a minisztérium egyes községek megkeresésére szakembereket is kiküld, akik a helyi viszonyoknak megfelelőien más és más házi ipari cikknek készítését tartozik lehetővé tenni, illetőleg tanítják meg azok előállítására. A készített cikket sem szükséges vásárról vásárra vinni és azt tényleges értékén alul eladni, mert a kormány itt is segítségére siet az eladóknak, amennyiben piacot keres, azoknak értékesítését közvetíti a maga közegeivel. Másrészt ott vannak a szövetkezetek és az alakulóban levő gazdakörök, melyek az eladás munkáját lebonyolíthatnák, s igy hivatásuk a község jólétének előmozdítása, teljesen betetőzést nyerne. A házi ipar megteremtése csak a községeken múlik, mert ha azok óhajtják, ugy azt bármely módon a megyei gazdasági egyesület közre működösével megtudják valósítani. Beszéljük meg ezt az állandó és jövedelmet hozó keresetforrást honosítsuk meg a községekben a házi ipart, mert csak ezzel tudunk a kisgazdák téli nyomorán és ínségén segíteni. Kereskedő ifjak mozgalma. A pápai kereskedelmi ifjúsági önképző köre egy mozgalmat ^indított, amely a kereskedők és kereskedelmi alkalmazottak közös érdekeinek védelmezését célozza. Ez érdemben egy „Felhivás

u-t tett közzé, melyet közlés végett hozzánk is beküldött és a melyet a jó ügy érdekében készséggel egész terjedelmében a következőkben közöljük : Ujabb időben országszerte nagy mozgalom indult meg, a mely a kereskedők és a kereskedelmi alkalmazottak közös érdekeinek védelmezését, a kereskedő világ szellemi nívójának emelését célozza. Egyes városokban a kereskedők és a keresk. alkalmazottak együttes működése összetartása és kölcsönös támogatása nem csekély eredményeket ért el, sokszor fel. merült vitás ügyek eldönté sében is jótékony hatással volt. nagy keresésben. Már haza sem mert menni a lakására, mert Klárika, mikor azokat a kizonyos leveleket postán visszakapta, végérvényesen megjósolta, hogy a legközelebbi jövőben meg fog halni és ezt a szomorú jóslást mindannyiszor zokogva ismételte, valahányszor az édes apja hazajött jelentést tenni az eredménytelenségről, hogy Melegh Lacit sehol a világon nem lehet felfedezni. Nincs I Egyszerűen kámforrá vált, vagy átköltözött valami más csillagzatra, A végszükségben azonban megkönyörült Kosztolányi Déliesen a kegyes véletlen. Egy utcasarkon hevesen összeütközött valakivel. Dühösen rángatta helyre félrecsúszott kalapját és komor arccal készült leszidni a nyájas ismeretlent, mikor azonban fölpillantott reá, elállt a szive vérése. Ü volt! Melegh László ur 1 — Ember, hol jársz te?! — mordult rá az öreg ur. vállonragadva a drága leletet. — Egy hét óta járom a várost utánad és te csak igy összeütközöl az emberekkel az utcasarkokon ? — Engem keresett bátyám bátyám ? — kérdezte a fialal ember sokat sejtető ravasz mosolylyal. — Téged hát és most viszlek is ! — Hová ? — Mindenekelőtt egy ékszerészhez jegygyűrűt vásárolni, aztán meg Klárához. Lehet, hogy még életben találjuk, ámbár délben visszavonhatatlanul kijelentette, hogy ugy három óra felé meghasad a szive. Most még csak fél hat és ahogy én ismerem Klárit nem tartott lehetetlennek, hogy prolongált. És aztán se szó, se beszéd tovább, vitte magával. Felérve a lakásba, még a télikabátját sem engedte levetni László urnák. hanem ugy, ahogy volt, bedobta őt a kis szalon ajtaján és utánakiáltott : — Nesze Klári! — ő maga pedig visszavonult, hogy egy hét óta először kipihenje magát. A leáiíy riadtan ugrott fel a karosszékből, amelyben egész nap gunnyasztott és kezeiből egy csomagot ejtett ki, amely megoldódva, a földön széjjelhullt. Egy csomó levél volt . . . Ott álltak szemben egymással a szoba közepén. A leány szemlesütve, felgyúlt arccal, a fiu télikabátosan, kalappal a kezében. Éppen mint egy héttel ezelőtt. A drámai csendet László ur törte meg. Pár lépéssel közelebb ment, de a helyzethez illő köteles távolságban megállott és érzelmesen, melegen kérdezte : — Hát megbocsát, Klárika ? A leány duzzogva félrefordult, amit azonban László ur egész csodálatos módon és logikával bátorításnak vett és egészen melléje lépve a kezeit is megfogta. — Klárika 1 — kezdte újra egy árnyalattal még melegebben. — Hát ne legyen olyan kegyetlen, Klárika. Ne kínozzon meg mindkettőnket. Hiszen úgyis tudja, hogy nem érdemeltem meg ezt a bánásmódot. Vagy azért bánt, mert szeretem? Erre aztán már a leány is visszafordult, A szeme tele volt visszatartott könynyekkel, a szája szélén ott vibrált az elnyomott zokogás és ugy mondta mohón, gyorsan, mintha a kitörő sírást akarná megelőzni : — Igen ! ... De hát akkor ... akkor ,. miért küldte vissza a .. a leieveimet ?