Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-26 / 48. szám

jegyzői karnak és kezdeményezője, igazgatója a jegyzőket érdeklő minderi jó ügynek. Ügyesen és hazafias szellemben értekezik a jegyzőkar nemes hivatásáról, kötelességeiről. Végül a jegyző: tekintélyről szólva, óhajtja, hogy nemcsak hazafias működésük de kellő méltánylásban és elismerésben részesüljön a nagy közönség részéről. A talpra esett beszéd, bár fél óránál tovább tartott, mindvégig lekötötte a figyelmet és nagy hatást keltett. Mégis éljenezték lelkesen. Körmendi) Béla indítványára a díszközgyűlés a felolvasóknak köszönetet szavazott és ünnepi beszédének jkvileg megörökítését elhrtározta. Majd Bélák Lajos diszelnök, köszönetet mondván a polgármesternek a terem átengedéséért és a díszközgyűlésen résztvevőknek megjelenésükért, azzal zárja be a díszközgyűlést, hogy szilárd a meggyőződése a felöl, miszerint a járási jegyzőikar tudatába van annak, vájjon mi a hazafias kötelessége a jelen válságos viszonyok között. A nagy ovációval fogadott zárszó után befejezést nyert a díszközgyűlés a Hytnnusznak és a Kossuth nótáknak hangjai mellett, melyeket a jelenvolt közönség felállva lelkesen énekelt el, hatalmas kórussá alakulva át. Délután 1 órakor, a Griff szálló nagytermében társasebéd volt. melyen mintegy negyvenen vettek részt. Az asztalfőn Barthalos Sándor jegyző egyleti elnök ült, tőle jobbra Bélák főszolgabíró, Jákói Géza, Holler András, balra Kaufmann orsz. képviselő orsz. képviselő, Saáry Lajos ügyvéd és Körmendy tb. főszolgabíró foglaltak helyet. Az első felköszöntőt Omboly Aladár mondta a vendégekre. Jákó'i Géza az egylet felvirágzására tartott hatásos tósztot. Bélák főszolgabíró sikerült - feíköszöntőjében pedig az országos képviselőket a hivatalos útja miatt mára elmaradt dr. Ováry Ferencet és a jelenlevő Kaufmann Gézát éltette. Kaufmann orsz. képviselő nagyszabású köztetszést keltő hazafias beszédben köszöntötte fel a jegyzőket mint az alkotmány véd bástyáit és Bélák főszolgabírót. Holler András a pápai járási jegyzők vezérére a járási főbíróra ürített poharat. Körmendy tb. főbíró a banketten jelen volt pápaiakra és vidékiekre mint a jegyzőikar jóakaróira mondott felköszöntőt. Fodor Gusztáv csóthi jegyző a vidéki jegyzőket és Holler elnököt, Neiqiort dákai jegyző az orvosi kart éltette, dr. Kövi József szellemes toasztjában a jegyzőkre emelte poharát, bzaiff Aladár marcaltói jegyző a sajtót, annak jelen volt képviselőjét Körmendy Bélát köszöntötte fel. A társaság Füredi és Lángó zenekarának jó muzsikája és Korgó Béla szép tárogató szólói mellett a késő esti óráig együtt maradt és szórakozottfla legtüzesebb hangul a than. A villamos-telepről. — Bizottsági ülés. — A villamtelep felügyelő bizottsága f. hó 20-án Mészáros Károly polgármester el! nöklete alatt ülést tartott, amelyen villamos telepünket érdeklő több fontos ügyben tétettek intézkedések. Eltekintve, hogy a városunkban legutóbb beállott világítási üzemzavar tekintetében a szigorú' vizsgálat és szakértői vélemény elrendeltetett, mint üdvös és lakosságunk közóhaját képező kérdésnek egyelőre való megoldását konstatáljuk abban, hogy az árammérő órák használati diját leszállították. Az ülés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester bemutatja az Apolló nyomda és irodalmi r. t.-nak Pápa város ellen 119 korona erejéig indított keresetéről szóló bírói sommás időző végzését. dr. Kende, Hajnócky és Szenthe városi ügyész felszólalása után elhatároztatott: Minthogy az „Iparosok és Kereskedők" lapjában a város ellen intézett támadásra a lapnak erkölcsi kötelessége a védelmet is közzétenni, minthogy a vili. felügyelő bizottság jegyzőkönyvi kivonata a lap szellemi részében látott napvilágot, minthogy továbbá a város nem értesíttetett a közlési díjról a jegyzőkönyvi kivonat közzététele előtt, a város a felszámított 119 koronát meg nem fizeti, hanem utasítja a városi ügyészt, hogy magát Bpesten helyettesítve a tárgyaláson jelenjék meg s a kereseti öszszeget kifogásolja. Egyidejűleg helyettesének kellő informálhatása végett a jkönyvben 143, 147, 160 és 217 sz. alatt foglalt határozatokat hiteles kivonatban az ügyésznek kiadni rendeli. Ganz-cég kérelme a fő árammérő óra és egyébb műszerek ára kiutalása iránt. A bizottság tekintettel arra, hogy a főárammérő óra már felállitatott és több műszer a kapcsoló táblán kicséreltetett és felszereltetett, melyek kifogástalanul működnek, a Ganz-cég kérelmének helyt ad s a vili. pénztárból 2290 koronát részére kiutal, minthogy azonban jelenleg pénz nincs, utasítja a pénztárt, hogy a felveendő 80000 kor. kölcsönből küldje meg. Polgármester jelenti, hogy a vili. bizottság határozatával kiküldetett Bpestre, az elromlott gép commutatója kijavításának a Ganz-cégnél leendő megsürgetése tárgyában, ezen megbízatásnak eleget is tett, elment a Ganz-céghez s ott kieszközölte, hogy a gépet azonnal munkába vegyék s igy sikerült a gépet már f, hó 12-én üzembe helyezni. Egyidejűleg jelenti, hogy elment a Danubius gyárba s onnét a kazán befalazására munkásokat kirendeltetett. Végül jelenti, hogy Iglauer főmérnök urat sikerült kiengesztelnie, akitől azon véleményt nyerte, hogy a gépek felülvizsgálata korai, hanem akkor eszközöljék a felülvizsgálatot amikor a 3-ik gépcsoport átvétetik. Az átvétel és az egész telep felülvizsgálatára javaslatba hozza Schlatter Alfréd és Hanauer Jenő mérmiután társai segélyével kiemelte a leányt, csakhamar életrehozta. Csudálkozva és még mindig rémülten nyitotta ki szemét a szép beteg leány. Semmi bántódás nem volt rajta, érthetetlen módon megkímélték a martalócok. Amint a páter szelid, jóságos arcába tekintett, egyszerre megjött hangja s bátorsága is. Elmondta — tiszta bécsi nyelven, amelyet Gellért még Pozsonyban megtanult, — hogy édes atyjához, Reusenfels ezredeshez indult Szolnokra, midőn útközben megtámadták török rablók, de hogy a küzdelem mint folyt le, már semmire sem emlékezett. Óvatosan feltették egyik lóra a német leányt, aztán felváltva vezették a legközelebbi tanyáig, Itt akadt egy szekér s igy jutottak el a városba, hol a szomorú hír, mit a generálistól hoztak, nagy elkeseredést keltett. A biró mégis hajlandó vojt elküldeni a kisasszonyt illő kísérettel atyjához, de az kijelentette, hogy inkább ott marad, mig változnak az idők. A barátok klastromával összeköttetésben volt egy barakszerü épület: a ragályosok kórháza. Ide helyezte el a leányt Gellért saját kívánságára s csakugyan a kényes uri leányból a legönfeláldozóbb ápolónő lett. A kétségbeesés gyötrelmes percei következtek Kecskemétre. Ej. nap örökös remegésben telt el, nem tudva, melyik nap törnek rá a haragos tábornok zsoldosai. Mezey Péter bebizonyította, hogy szavatartó, pontos katona. A három hét elteltével, éppen husvétvasárnapján két század vasas rajtaütött a szerencsétlen városon. A megrémült lakosság szerteszaladt a pusztán, a benszorultakat pedig embertelen kínzások közt kényszeritettek minden vagyonkájuk kiadására. Már a piaczon folyt a véres fosztogatás, midőn vártalan vendég érkezett: egy lovas tatárcsapat, am»ly kóborlásában Szeged felől jövet hasonló kegyes szándékkal látogatta meg a várost. Egy pillanatra abbamaradt a harácsolás, a vasasok csatarendre sorakoztak s a templom előtt farkasszemet nézett a két kis tábor. A tatár aga pár lépest kiugrott a sorból s hasonlóra kérte a keresztény parancsnokot is. Tolmács utján fidélis kedélyességgel megegyeztek, hogy megosztoznak a városon. Zsákmányolyon ki amennyit bír, a fej betörése ráérnek azután is Újra megkezdődött a vad rablás, a fiatal kapitány pár emberével a klastromot rohanta meg. Gellért atya az ajtóban feszülettel várta. Az elvakult tiszt durván rárivalt, hogy adja át a kincseket, mert másképp kő-kövön nem marad. A kapitány nem kapva választ mérges káromkodások közt kutatott, de bizony nem talált egy mákszemnyi aranymarhát. A barakba is át akart menni, Méltóságteljes tiltakozással állott eléje Gellért atya. Most már bizonyosra vette, hogy itt van elrejtve a kincs. Mig a katonák a szerzetest vonták félre, kapitányunk mohón lépte át a küszöböt. Alig tett pár lépést, babonázottan riadt vizsza. Szürke vászonruhában angyalarcu nő közeledett felé. Két örömteljes kiáltás hangzott el a komor falak közt s a fiatalok egymás karjába szaladtak. A tiszt pár pillanat alatt a leány beszédes ajkáról megértett mindent, melegen szorította meg az álmélkodó atya kezét s rohant ki az utcára, ahol lovára pattant. Éles, riasztó trombitaszó hasította a zür-zavaros léget, vágtatva jöttek elő a vasasok, s a tatár aga csak akkor eszmélt, midőn már fején kopogott a súlyos kard. Rövid félóra alatt nem volt tatár a városban s a keresztények részéről is be lett szüntetve a rablás. Ekkor beszéltek el mindent Gellért atyának, hogy titokbau rég szeretik egymást, de az ezredes, a leány atyja hallani sem a vőlegényről, mert kardján kívül semmije sincsen. Ezért kereste oly mohón a kapitá ny a zárda kincsét, nem is sejtve, hogy a legértékesebbet találja meg. A szétszaladt polgárság az örömhírre visszatért, kigyúlt a családi tűzhelyeken hamvadó parazs s tartott a vigasság másnapig, de még csak f ákkor igazán, mikor összeadta Gellért atya a csodásan egymásra talált szerelmeseket. Még birő uram is olyan ropogósán rakta a lakodalmi tánczot, mintha azon az éjjel a bndai basa és a szolnoki generális összes karói hamuvá égtek volna.