Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-12 / 46. szám

Mélyen áttérzett szerepeinek minden egyes mozzanatát érvényesítette és hatást keltő jeleneteivel a közönség érdeklődését fokról­fokra emelte. Rendkívül rokonszenves ala­kításban láttuk a református pap szemé­lyesitőjében Margittayt, kinek színészi ta­lentumát már több izben el esmértük. Jávor Aranka a szenvedésektől megtört leányt közvetlen érzéssel játszta. Csendes Alice kedves jelenség volt a szolgáló szerepében. Tamai Lidia, Tinim, Káldor és Somogj/i kis szerepeikben rokonszenvesek voltak. Halász és Tóth Lenke az előadás sikerében osz­tozkodtak. Szerdán délután ifjúsági előadásul „Aranylakodalom" ment, A közönség mely zsúfolásig megtölté a sóházat, sürü tapsok­kal illette a szereplőket melyből Éátossy, Tordai Etel, Tímár és Ligeti méltán kivet­ték részüket. Este „Trobadour" opera előadásában gyönyörködtünk. Sajnos kevesen gyönyör­ködtek ezen mondhatni az évad legsikerül­tebb előadásán, amennyiben tényleg meg­lehetett. számlálni a színházban a megjelen­teket. Mi magunk sem hittük, hogy ezen opera ily kivitelben lesz előadható és csak örvendünk, hogy ezen feltevésünkben csa­lódtunk. Az est fénypontja Székely Anna volt, ki a cigánynő szerepében brillírozott, Nagy terjedelmű hangját ez alkalommal tel­jes valóságában érvényesítette és a közön­séget valósággal bámulatra keltette* Alig hisszük, hogy a vidéken ebben a szerepben méltó vetélytársnője akadna, A legnagyobb sikert a börtönben énekelt mizere dalával érte el. Németh János Manricójával és a legnagyobb elösmerés hangján kell megem­lékeznünk. Biztos volt minden ének számá­ban. Pazpr ruházata általános feltűnést kel­tett, Hajós Elza ha nem is teljes biztonság­gal énekelte Leonora szerepét, de el kell ösmernünk ambitióját és hangjával való bá­nás tudását. Ezen nehéz partié nem az ő hangterjedelmére való és még sem ejtette el a szerepet. Ez már magában véve elis­meresre méltó. Halász Luna szerepében tel­jesen elfogadható volt, ugyszinte Káldor, ki belépőjével igen szép sikert aratott. Kóvi Juliska kis szerepében teljesen megállta he­lyét. Teljes elismeréssel kell adóznunk Bi­hari karmesternek, ki ezen darab betanítá­sával, valamint annak rendezésével kiváló szakértelmét igazolta. A kar és zenekar a legjobbat produkálta. Csütörtökön „Kornevilli harangok" ope­rette került szinre. Margó Zelma elemében volt és Szerpolette szerepében művészi kva­litását érvényesítette. Közönségünk dédelge­tett kedvencét ez estén is tüntető tapsok­kal halmozta el és majdnem minden egyes énekszámát megismételtette. Hajós Elza nem lehetett disponálva, mert különben Zsermén hálás szerepét más alakításban mutatta volna be. Halász a hagyományos keringőt hatás nélkül énekelte, hossznak sem a legjobb szerepe Gáspár apó. Németh a régi jó Greniső volt. Ligeti a biró szerepében csak a mimikájával hatott, de játékát nél­külöztük. Az előadás különben is vontatott volt. Pénteken zónaelőadásban reprizként „Bajusz" telt ház előtt játszódott le. A sze­replők közül Margó Zelmát emiitjük, ki ritka jó kedvében volt és a közönség tün­tető tapsaira reászolgált, Nagy tetszést ara­tott Tordai Etel (Rosette) és Deák a huszár szerepében, kik nemcsak játékukkal, hanem „Kék-vók" táncukkal és nagy sikert értek el. Margittai, Kövi Juliska, Tamai Lidia és Bátossy, az előadás keretében méltó helyet foglaltak el. Szombaton premierünk volt „Csöppség" előadásával, melyről lapunk jövő számában referálunk. KARCZOLAT a mult Zfa-é-b:r?ől­Küszöbén vagyunk azon hagyományos közmondásnak, hogy „Finita la comedia." Már hirdetve vannak az utolsó előadások és a legközelebbi krónikánk mar 5 nemcsak színtársulatunk eltávozásáról fog szólani, hanem arról is, hogy befészkelték magukat Székesfehérvárott a téli gaznizonba. Ami a téli garnizont illeti, az bennün­ket is illetett az idén, de ez csak amolyan átmeneti volt. Jóformán elmondhatjuk ma­gunkról, hogy hálunk lett a színtársulat a téli sezonra kiképezve jobban mondva a téli hadjáratra előkészítve. Újoncok kiké­peztetése, operai hadműveletekhez való szoktatás, szerepbeugratatások és számos a téli hadjáratra szükséges előmunkálatok­kal való kísérletezés foglalkoztatták nálunk színtársulatunkat. Hogy valljon a téli hadjáratra kikép­zett csapat meg fogja-e állani helyét Szé­kesfehérvárott és hogy nem lesz-e szükség ujabb erődítményekkel pótolni az esetleges gyengének bizonyult sáncokat, azt mi előre nem tudhatjuk, tény az, hogy nálunk erös szolgálatot végeztek és bár hely lyel-k özei észrevehető volt, hogy süppedékes talajban manővriroztak, de a csapat szivósága és az őket ellenőrző közönség jóindulata folytán a positiójukat megtartották. Ezen positiót nemcsak a színpadon, hanem azon kívül is megszállva tartották. Amit kivívtak maguknak a kapcsai kod zás terén, azt megtartót!ák az egész idő folya­mán át és ha más egyébbről nem is tettek fényes bizonyságot, de azt senki sem ta­gadhatja meg azoktól, kik folyton tűzvonal­ban voltak, hogy vérbeli bohémek voltak és bár nyilvános döntő ütközetről nem vett tudomást a krónika, de a kisebb portyázá­sok és kémszemlék alkalmával oly kitartást és bamulatós taktikát tanúsítottak, melyre valóban büszkék lehetnek. A szorosabb kötelékek végleges zár­latával ez alkalommal nem számolhatok be, mivel még egy teljes heti működés van előjegyezve és ezen idő alatt sok minden történhetik és változbatik „az üzlet érde­ben" de a harctéri jelentéseket eddig ösz­szegezve nincs kizárva, hogy a fejlemények és terephóditások csak Székesfehérvárott lesznek végleg körvonalazva és ott nyernek elintézést, Ezzel még nincs az mondva, hogy az itteni érintkezésnek semmi eredménye nem lett volna, mert eredménynek tekinthető már az is, hogy az ostrom nem lett feladva és a kapcsalkodzások terén szerzett érde­mek elismerését mindkét fél honorálja az­zal, hogy az érintkezést nem szakítja meg, hanem nyilvántartja a távolban is, melynek áliándósága egyes esetekben nemcsak kon­statálható, hanem nyilvános jeleggel is van felruházva. Szóval a helyzet ha nem is kedvező, de egyelőre biztató. Hogy mennyire biztató az legjobban azáltal tűnik ki, hogy a felek a búcsúzás közelgését egyáltalán nem ve­szik komolyan és az egész vonalon csakis a legközelebbi „viszontlátás" reményében kezelik a helyzetet. Máskülönben ez a ke­zelés az elválás percében sok retortán me­het még keresztül, de már annyi tény és bizonyos, hogy Pápa és Székesfehérvár között az idegen és vasúti forgalom emel­kedni fog, hogy mily arányban, az még a jövő titka, mert hát tulajdonképen az attól függ, hogy mit és mennyit Ígérnek egy­másnak azok. akiknek még csak igérni kell és azok akiknek már nem kell igérni. Az ígéretekről jut eszembe, hogy az ily elválásoknál az egyes felek — tapasz­talatból tudom — nem szoktak smutzigok lenni. Mindent Ígérnek, naponta anzix kár­tyát, örök hűséget változatlan ragaszkodást* elfelejtett arcképek postafordultával való' váltást stb. Vannak akik megtartják, de nagyrésze rendkívüli feledékeny természetű és a „viszontlátás alkalmával" ezen beteg­ségére hivatkozik is. De ne fessük az ördögöt a falra és várjuk be a három órai vonatot! Frici. Az hirlik Az hirlik, hogy Pápa város villamos telepén még sok sötétségét nem fedeztek fel. Az hirlik, hogy Pápa város közügyei­ben jelenleg munkaszünet van. Az hirlik, hogy a világítási bizottság a legutóbbi üzemzavarban több bünbankot talált. Az hirlik hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnk, azon igéretét, hogy legközelebb újra eljön-prolongálta. Az hirlik, hogy a polgármestert a vil­lamos áramlat néhány napra Budapestre sodorta. Az hirlik, hogy rendőrség a városi tisztviselőnkek drágasági pótlék iránti kér­vényüket látamozta. Az hirlik. hogy a plébánia templom tornyában már nem „tilos a dohányzás." Az hirlik, hogy a plébánia hivatalra firmát raktak, Az hirlik, hogy Micsey színigazgató nem hagyja nyugodni a közönséget. Az hirlik, hogy Troubadour előadásán a közönség lézengett. Az hrlik, hogv a színtársulat számos női tagja rossz mérleggel zárja le a pápai téli évadot, üz hirlik, hogy a színtársulat női kara ez évadban teljesen el lett hanyagolva. Az hirlik, hogy a színtársulatnak van­nak kellékes és mellékes tagjai. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a jelenlegi szini évadban nem ját­szott szerepet csak súgott. — Személyi liir. Lád Károly, ismert­nevü fővárosi középiskolai igazgató és a polgári iskolák miniszteri iskolalátogatója, a kormány megbízásából tanintézeteink lá­togatására, több napi tartózkodásra váro­sunkba érkezett. — Polgármesterünk Budapesten. Mészá­ros Károly városunk polgármestere villamos telepünk érdekében csütörtökön Budapesten időzött és megbízatásának eleget tett, A Ganz céghez javításra 1 elküldött nagy dinamó a tegnapi napon már visszaérkezett ugyszinte az uj gép kazánjának falazására a^munkások szinte megérkeztek. A harma­dik gőzgépet a Lang-gyár jövő hónapban szálliija. — Huszárezrediink köréből. Simíts Sán­dor, százados, hosszas szabadságáról vissza­tért és átvette az 1. század vezetését. — Slbrik Sándor, hadnagy, az alagi versenyek alkalmával újra fényes bizonysagát adta bravúros lovaglásának. Számos és elösmert ellenfelekkel szemben a „Katonatiszti sík­verseny "-ben „Nyalánk" nevű lovával az első dijat megnyerte. — A villamos telep feliigvelő bizottsága f. hó 8-án délután Mészáros Károly polgár­mester elnöklete alatt ülést tartott, amely­nek legfontosabb tanácskozás tárgyát a vil­lamosetelepünkön a mult hét folyamán elő­fordult. üzemzavar képezte. Miután a szén­raktárhoz a téli időszakra egy napszámos alkalmazása elrendeltetett, ugyszinte Kis Ti­vadar azon kérelmére, hogy a háza mellott levő villamos oszlop elhelyeztessék, a mű­vezető annak megvizsgálására utasitatott és végül az Apolló irodalmi társaságnak tudomására hozatott, hogy ama odiozus

Next

/
Thumbnails
Contents