Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-29 / 44. szám

De menjünk tovább. Erős meggyőződésünk, hogy a városnak az utca megnyitása 20 — 24000 koronánál többe ma nem kerül. Ha a v. képviselőtestület ezt az alkalmat most elszalasztja, néhány év elteltével az utca megnyitására a fennti összegnek négyszerese sem lesz elegendő, mert az időközben megépítendő házaknak teljes értékét lesz kénytelen a város megfizetni. Gaál Gyula másfél év múlva kezdi meg házát épiteni. Másfél év nagy idő. Azalatt elég időnk van a gondolkodásra, hogy ez érdemben körültekintő határozatoi hozhassunk. Halottuk azt is, hogy a polgármester a vármegyének határozata után nem érez semmi hajlandóságot az utca megnyitás ujabbi kezdeményezésre és irattárba akarja helyezni az iratokat. Kényszeríteni kell a polgármestert, hogy vegye kezébe újra az ügyet, ezt pedig legalkalmasabb lesz interpellátió utján elérni és tőle ez érdemben kötelező nyilatkozatot a közgyűlés színe előtt kivenni, mert ne feledjük el, hogy ennek a tárgynak egyszerűen a napirendre való kitűzésével a város célt soha nem ér el, — a mint azt a bölcs vármegye gondolja és kieszelte — hanem-előzőleg a háztulajdonosokkal kell tárgyalni és egyezkedni, hogy kész tervek kerüljenek a képviselőtestület elé. Pollatselc Frigyes. Gazdasági cselédek nyugdija. A hivatalos lap nemrég közölte a földmivelésügyi minisztériumnak az országos munkás- és cselédsegélypénztárt illető s a gazdákat terhelő hozzájárulási dijak kezelésének módosított szabályait. — A módosításokat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről s a járási számvevők rendszeresítéséről szóló törvények tették szükségessé s e módosítások az eljárásra hivatott közegeket illetik első sorban. Ebből az alkalomhói azonban szükségesnek tartjuk a gazdákat s cselédeket illető szabályokat ismertetni, a melyek nem estek ugyan módosítás alá, de bizonyos félreértések miatt az utóbbi időben az érdekeltek részéről figyelmen kivül hagyattak. Több helyen ugyanis az a nézet terjedt el, hogy a cselédek után fizetendő évi 120 fillér hozzájárulás is adó, tehát exlexben azt nem kell megfietni. Ez a felfogás téves, mert a 120 fillér hozzájárulás inkább a gazdasági cselédek kötelező biztosításának dijául tekintendő, amelyet ha a gazda nem fizet meg, természetes, hogy a segély pénztár se fizethet baleset esetében. Számtalan esetben kénytelen volt a pénztár a fizetést megtagadni, a mi a gazdák és cselédek közötti viszony rovására esett, mert a cseléd tudja, hogy gazdája mulasztásának következménye az, hogy segélyt nem kaphatott. Nehogy jövőben ilyen esetek előfordulhassanak, ajánljuk a gazdák figyelmébe az aláb biak megszivlelését. Az Országos Gazdasági Munkásés Cselédsegélypénztár létesítése folytán a törvények értelmében minden gazdasági cseléd balesetbiztosítást élvez. Ha a munkaadó a reá szabott minden törvényes feltételnek megfelel, akkor baleset esetén a költségeket a pénztár viseli, ha azonban a mnnkaadó a feltételek betartását elmulasztja, akkor az összes költségek a munkaadó terhére esnek. Nehogy tehát a munkaadók jóhiszemű mulasztások miatt kárt szenvedhessenek, indokoltnak találjuk rövid képét adni annak, hogy mik azon törvényes feltételek, amelyeket a munkaadók gazdasági cselédeik balesetbiztosításai körül betartani kötelesek. A törvény értelmében minden munkaadó köteles a szolgálatában álló minden egyes gazdasági cseléd után az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédpénztar javára évenkint előre 120 fillért befizetni. E hozzájárulást a cseléd bérébe betudni vagy annak megtérítésére a cselédet kötelezni büntetés terhe alatt tilos. A munkaadónak ez a kötelesüdvösség a fő ! Az Ur pedig téged igen szeret: megmutatta, hogy mennyire szeret téged Hanem Bindi bácsi mást gondolt, még pedig igen nagyot: megházasodik újra. Elvette az eszét a sok pénz. Belegabalyodott a csordás tizenhét éves Ágnes lányába, pedig ő már a hatvanadikat járta. Hiaba beszéltek neki, hogy ne tegyen olyan bolondot vénségére, mert megbánja, mikor már későn lesz. Hrába volt minden beszéd. Testvérnónje. a jó öreg Kati néni sirva könyörgött neki, hogy ne tegye ki magát vénségére csúfságnak. Nem használt semmi szó. 0 elveszi ráhagyja mindenét. Először a leány sehogy sem akart hozzá menni, hanem ugy telebeszélték a fejét, hogy úgyis meghal nemsokára ez a vén ember. Milyen jól jár akkor, minden az övé lesz: férjhez mehet újra fiatalhoz. Végre igy csak mégis ráállt az Ágnes leány. Sirt az öreg Katica néni, hogy mi is lesz már ő belőle. — Csak sirj bolond! Hisz mig én élek. te is csak megleszel velünk, tovább .csak úgysem akarsz élni, mint én, hisz te vénebb vagy! — Előbb meghalhatsz, mint én! — siránkozott egyre a Kati néni. Meg is történt a Jakodalom. A boldog vőlegény egész éjjel táncolt. Borzasztó nagy kedve volt. Mondták is sokan, hogy is vesztét érzi a vén bolond. Hát bizony hamar is vége lett a boldogságnak. Plébános ur is igen megharagudott az öregre, miután ő sem tudta lebeszélni bolondságáról. El is bocsátotta hivatalából, pedig az Urnák örömére már közel harminc évig szolgálta az egyházat a jó öreg Bindi bácsi. Nem is maradt más hivatala az öregnek, mint a szőlőpásztp'ság. Az öreg Kati není sem hiába sirt előre. Már harmadnapja, miért, miért sem, megpuhálta szegény öreget az uj menyecske. El is ment a házból. Régi barátnéja, az öreg Mihókné fogadta magához. Ketten majd csak elfonogatnak. Rövid idő múlva már különös hírek keringeni az Ágnes menyecskéről. Szegény Bindi bácsi nem mert senkinek sem panaszkodni. Hisz megmondták neki előre. Ugy botorkált, mintha mindig az orravére folyna. Rohamosan vénült, kétrét görnyedt egészen. Nem is igen mutatta magát. Többnyire csak a szőlőhegyen őgyelgett. Egyszer csak aztán ugy a tél kózepe táján végleg eltűnt az öreg. Beletelt egy hét is, mire megtalálták a Bödő Miska pince-padlásán a gerendán függve. Szegény Bindi bácsi, szegény öreg Róka bácsi! Kár volt, vesztedre nyerted ezt az ötszáz forintot. Bárcsak sohasem ismerted volna azt a lutrit. Vagy ha nyerted is, miért nem fogadtad meg az öreg plébános ur tárnicsát ! Nem kellett volna arra jutnod, hogy még csak ki se harangozzanak. Hej, pedig de sok megboldogultat kongattál el a másvilágra! Plébános ur megtagadta a megboldogultéi az utolsó végtisztességtételt. 0 egy öngyikost nem szentelhet be. Hiába könyörgött neki az öreg Kati néni, hogy ne engedje szegény öcsét ugy elte-netetni, mint az elhullott barmokat szokás. Hajthatatlan maradt a plébános ur. 0 nem teheti meg. Ugy ment el az öreg Kati néni a szomszéd faluba a lutránus mesterhez. Azt kérte, hogy ha mást nem is, hát csak egy imát mondjon szerencsétlen öcscse felett. Az a sok rimánkodásra rá is állt. Szegény Bindi bácsi igy érte meg (vagyis dehogy érte), hogy egy lutránus, nem is pap, hanem mester imádkozta és énekelte el az utolsó útjára. Pedig életébe a világért sem tudták volna rávenni, hogy elmenjen egy lutránus temetésre. Meg is botránkoztak ezen az igazhitű falubeliek is. Csak messziről nézték a temetést. Nem is voltak mások a sírnál az öreg Kati nénin és Mihóknén kivül, mint a kíváncsi gyerekek. Temetés után egy pár napra rémes hír járta be a falut, hogy az öreg Róka Bindi lelke* haza jár. Egész éjjel, meg nappal egyre zörget a padláson. Besténként egész népcsödület vette körül most már a fiatal özvegy házát. Ellesekedtpk, tanakod Kész férfi öltönyök, iskolai és gyermek ruhák, ulsterek || $ ^ |fj igen oíc^ó árban szerezheíö be FÉEFI SZABÓ-üzlet ben. Bencések átellenében. Megrendeléseket igen előnyös árban teljesítek. Bencések átellenében