Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-09-24 / 39. szám

időszerűit nem az óhajtott tényleges eredraénvnyel, ezek a puszták: Tóié, Harsztbogárd, Kőrisgyür, Hárságy Pénzeskut és Gyertyánkut, utóbbi kés puszta rosz karban lévő községi jellegű iskolának államivá változtatását a többinek pedig felekezeti jelleggel való szervezésében személyesen s Írásban is eljártam, ismétlem eddigelé még eredményekről nem szólhatok, a szegény munkásnép nem birja az iskolák felállítását, kérésemre három jótékony földes ur, mint Rainprecht Antal püspöki kormányzó, Rupprecht Tasziló, Őbánya-pénzeskuti földbirtokos, Gyérei Rikárd, ozorai nagybérlő némileg ugyan kilátásba helyezték iskola állításokat, Hárságy azonban még most is nehezen mozog, ott egyelőre biztos alapot nem találok, akár a községhez vagy államhoz, akár az egyházhoz vagy magán egyénekhez forduljak. Pedig a kártékony gazdasági bérmozgalomnak leghathatósb ellenszerét a pusztai népoktatás egyszerű de alapos megoldásában találom, szívesen tart ki a szegény munkás és cselédnép oly pusztákon, telepeken és tanyákon, ahol gyermekei számára iskolát talál, melyekben a gyermekek a liit- és erkölcstan, az irás, olvasás, a számolás, a földrajz legszükségesb elemeiben és tudnivalóiban ismereteket szerezhetnek. Ily mértékben s ily helyeken iskolákat szervezni és segélyezni még többet ér, mint városokban dus alapítványok és adományok által előmozdítani a felsőbb nevelést és oktatást, a melyet kisgyermekei számára óhajt, rendesen ugy is megfizet és meg is fizethet. Megkezdődött a nyári menedékházak működése is, melyekről más alkalommal fogok beszámolni. A szünidei gazdasági tanfolyamokra 4 tanító lett felvéve, kettő azonban időközben más helyre távozás folytán nem foglalhatta el a tanfolyam helyét és kedvezményeit. Az állami és községi iskolák szegény gyermekeinek jövő tanévvel tankönyvekkel való ellátása iránt a közoktatásügyi kormány és egyetemi nyomda igazgatósága utján kellő időhatárban intézkedtem. Az állami iskoláknak tanszerekkel való folytatólagos felszerelését a közoktatásügyi kormánynál kieszközöltem. Az iparos-tanoncok jövő tanévi összeírását az elsőfokú iparhatóságoknál megindítottam. Felkértem a rkath. egyházi iskolai főhatóságot, hogy az augusztus hó folyamán szerkesztendő iskolai költségvetésekben az iskolai szolgálat, fűtés, seprés költségtételeit mindenesetre vétesse fel, hogy már mindenütt érvényesítsük azon határozatunkat, mely szerint a szolgálatnak, fahordásnak és seprés tisztogatásnak a gyermekek által való teljesítése tilos. Az egyházmegyei iskolai főhatósága e tekintetben bölcs belátással s a legnagyobb készséggel tett eleget felkérésemnek, igy ebben továbbra is hathatósan fognak javulni a falusi iskolák viszonyai. A nehezen megindult vaszari rkath. iskola épitése már nagyon előre haladott, úgyszintén az előző években sok elemi csapással sújtott knpí ev. ref. egyházközség is felépítette uj iskoláját, példát adván arra nézve, hogy jó akarattal és helyes oktatási érzékkel a legnehezebb körülmények között is lehet az iskolai kötelességeknek eleget tenni. Kész a teési rkath. iskola kibővitő épitése, melynek belső felszeréléséhez a megyés püspük ur 100 koronát volt kegyes adományozni. Felépítették a szegény, de jóravaló bakony-német-szent-királyi rkath. hívek iskolájukat is nehez teher elvállalásával 8150 K építési erdembér költségen. Ezeket s egyébb iskolák hatóságait a hol uj iskolák épülnek és uj tanítói állások szerveztetnek ideje korán, a tanítói fizetés1 kiegészítő államsegély biztosítása tekintetéből utasítottam, miután a biztosítás egyelőre csak elvileg történik, azért természetesen egyelőre a meg nem választott tanitó okmányaira még nincsen szükség, az állam ugyanis jelenleg már csak a fizetés felét szokta segélyképen megadni, ha azonban az iskolai hatóságok kimutatják azt, hogy mennyibe került az uj építés, hogy esetleg mely időig törleszti az esetleg felvett építési kölcsönt, vagy hogy meddig állítja be évi iskolai költségvetésébe az építési költséget, ugy ezekre az évekre többet is ad az állam a tanítói fizetés felénél, vagyis 400 koronánál, ez esetben az építési költséggel vagy kölcsönnel terhelt költségvetési évekig a törlesztési hányad arányában megtoldja az évi 400 korona segélyt. Dr. Óváry Ferenc tagtársunk, mint minden évben, ugy ez idén is aranyakkal tüntette ki az állami polgári és felső kereskedelmi iskolának a tornászaiban kiváló növendékeit, úgyszintén az ajkai, szentkirályszabadi és tótvázsonyi nyári menedékház és a városlődi ovodának évi költségeihez 720 koronával járult. A várpalotai iparos-tanonc iskolai mesterinasoknak, kik jó magukviseletével és szorgalommal kitűntek, 15 korona jutalomdijakkal való megjutalmazásáról gondoskodott a derék felügyelő bizottság. Szerencsés vagyok abban, hogy alka lommal kiváló jótevőkről, nagy iskolai adományokról hivatalosan értesíthetem a tekintetes közigazgatási Bizottságot, igy örömmel jelentem, hogy méltoságos Kemenes Ferencz veszprémi nagyprépost, ur 30000 koronát Nsg Peller Pál, veszprémi kanonok ur pedig 12. 000 koronát adott a helybeli angol kisasszonyok izkoláinak uj épétéséhez: Oly szárnak ezek, melyek újból s újból hirdeték a vármegyének'népoktatására és népnevlésére fordított jótéteményes őszegek szinte kiapadhatlan forrásait s az iskolaügy iránt legnagyobb érzékkel biró áldozatkész nemes jótevők mindenkori jelentkezését megfogyatkozatlanságát. KARCZOLAT a mixlt Ifci_é"tx?öIL_ Más események hiányában a városatyák tanácskozásáról szól a heti krónika. A közgyűlés tárgysorozatábán {nem voltakugyan valami fontos és a város vitális érdekét célzó ügyek felvéve—kivéve az építési szabályrendelet végleges kaszálása, mindazonáltal az egész közgyűlés rendkívüli érdeklődés mellett vette kezdetét és nyert befejezést. Az utóbbi időben szokása vált „napirendre térés" előtti interpellátiók ez alkalommal is uzuválva lettek. Majdnem teljes órán át interpellátiók foglalkoztatták a városatyákat mig végre a tárgysorozatra került a sor. A féltucatra menő interpellációk között egy tréfás is volt és szólott különben a legutóbbi kis-ufccai tűznél elő nem fordult eseményről. Azt hallotta az interpelláló harangozni, hogy a tűzvész alkalmával vízhiány lett volna konstatálva és e miatt teljes joggal rémképeket és katasztrófákat látva a jövőben, beharangozta ezt interpellálj alakjában a polgármesternek, jóllehet ezzel a rendőrkapitányra célzott, mint tüzloltó főparancsnokra. A polgármester röviden válaszolt a kérdésre azzal, hogy Pápán a „vízhiány" lehetetlenséggel határos és ezt még álmodni sem szabad. Ha egyáltalán vízhiányról lehet szó, akkor csak a tüzoltószerekben lehetett valamelyes hiány. De már erre a rendőrkapitány sem volt rest és mint tűzoltó főparancsnok nem engedte magán száradni ezt a foltot és kimentette, hogy nemcsak vízhiány de „viztulproduktió" volt és hogy interpelláló ur ezzel a vízhiánnyal egy rossz tréfának lett áldozata, amit most már bó kell vallani. A választ ugy interpelláló mint a képviselőtestület magáénak vallotta, ugyszinte a többi kérdésekre a felelet tudomásul vétetett. Ezen előzmények után már teljesen kifáradva fogtak hozzá a napirend megvitatására. A tárgysorozat néhány első pontjainál lankadó nyugodtsággal az állandó választmánynak adtak igazát, a felső mezei puszta bérbeadásánál már lobot kapott néhány képviselő és ez a tüz azután átcsapott az épitési szabályrendeletnek végleges hatályon kivüli helyezéséről vonatkozó tanácsi javaslatnál. Mint a láva ugy terjedt a szólásra való jelentkezés. Se vége Se hos»za nem volt a beszéd áradatnak sői már arra volt kilátás, hogy praecedenskép éjjeli ülésre is lesz szükség és elöljáróban már a tanácsterem ivlámpáját is felgyújtották. Talán ennek az ijesztő kivilágításnak lehet betudni, hogy az ez érdemben tett megszámlálhatlan indítványozó nem élt a zárszójogával és a polgármester kapva ez alkalmon a vitát bezárta és határozatot provokált azzal, hogy a többség döntését kimondja. Ezen kérdés megvitatásánál sok hoszszulére eresztett beszédet sőt szónoklatot hallottunk és bármennyire várta már mindenki a vita berekesztését, mégis általánosan elhangzott azon nézet, hogy ezen vita dicséretére legyen mondva városatyáink felfogására és ízlésére parlamentáris volt, ami utóbbi időben csekély kivétellel máitanácstermükben honosítva lett. Ezen kérdést megelőzőleg volt a tárgysorozatban egy kérdés is napirenden, mely személyes polémiára adott okot, de a két harcos tárgyilagos fegyverekkel küzdve a félreértéseket kimagyarázva, kölcsönösen megadva egymásnak az elégtételt az ügy parlamentáris uton napirendről levétetett. A közgyűlés egy illetékességi üggyel nyert befejezést, amelynél az illetékeségért folyamodó egyénen a városi tanács javaslatáre elverték a port. Különben várakozási állapotban vagyunk ! Várjuk a színészeket és ezt méltán mert a színigazgató már kibocsátotta a szokásos „Előleges színi jelentést" amelyben tudatja, hogy az előadások — még eddig nem élvezett — hosszú téli sorozatát még e hét folyamán megkezdi, sőt már a színházi titkár is megérkezett és már döngeti az ajtókat a bérlő és reménybeli bérlők ajtaján. Különben kutya bajunk: Frici. Az hirlik . . . ( Az hirlik, hogy Pápa városa épitési szabályrendeletét újra fixiroZzák. Az hirlik, hogy Pápa városa egy uj tengeri kigyót kapott a csatornázással. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk felöl nem fuj a szél. Az hirlik, hogy va polgármester nemcsak tervez, de végez. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen sokat mókáztak. Az hirlik, hogy a legutabbi közgyűlésen tréfából is történt interpellátió. Az hirlik, hogy a Sportegyletben már minden csendes. Az hirlik, hogy Pápán- a káréházakban soh a futó vendég. Az hirlik, hogy Pápán a „dalesz" társadalmi betegséggé vált. Az hirlik, hogy a kis-utcaí tűzvésznél „tréfát" is oltottak. Az hirlik, hogy Pápán egy kávéházi vendég a szőrös verebet nem tudta lenyelni. Az hirlik, hogy Pápán többen kisasszo-