Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-29 / 5. szám

párt részéről. A délutáni órákban a szavazatok aránya igy alakult. l'/

2 órakor: Hegedűs 237 Bánffy 323 2 „ Hegedűs 247 Bánffy 366 2V

2 „ Hegedűs 257 Bánffy 432 3 „ Hegedűs 277 Bánffy 455 37-2 , Hegedűs 282 Bánffy 495 Délután 4 órakor a Hegedűs párt részéről alig-alig jelentkezett szavazó, mig a Bánffy-párt szavazói folyton jelentkeztek. A Bánffy táborban óriási lelkesedést keltett azon hir, hogy az ellenpártban teljesen feladták a reményt és a győzelem tudatában indultak a szavazók az urnához. A választási elnök látva, hogy a szavazatok gyéren jelentkeznek 4

3/

4-kor kitűzte 5 órára a zárórát, mely alkalommal a szavazatok aránya a következő volt : Hegedűs 290 Bánffy 533 a záróra alatt a Bánffy-párti szavazók még sűrűn jelentkeztek, a Hegedűs-párt részéről alig-alig szavazott 1—2 szavazó. Pont 5 órakor a szavazás lezáratott és a bizottság a jegyzőkönyvek n választási jegyzék összeállítása után konstatálta, hogy beadatott 882 szavazat, melyből Bánffy Dezső 581, Hegedűs 301 szavazaot nyert és igy báró Báuffy Dezső 280 szótöbbséggel Pápa város orsz. képviselőjévé megválasztatott. A bizottság működése alatt már tudva volt az eredmény és az utcán óriási tömeg verődött össze és zajos ovációkkal éltette Bánffy Dezsőt, várta egyúttal az eredmény kihirdetését. A katonaság a kordont szűkebbre vette és mindkét oldalon ezrekre menő tömeg gyűlt egybe és folyton éljenzett. Egy negyed óra alig telt el a záróra után amidőn dr. Koritschoner Lipót választási elnök a városház ablakából kihirdette az eredményt. A kihirdetést szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták és őszintén mondva ily elementáris erővel megnyilatkozott tüntető lelkesedést városunkban még nem tapasztaltunk, mint ez alkalommal. Percekig tartott az éljenzés mig az elnök újból szóhoz juthatotí, kérve az összegyűlteket, hogy rendben oszoljanak szét, mely figyelmeztetést a tömeg zajos éljenzéssel honorálta é

s az utcán tüntető körmenetet meg téve minden rendzavarás nélkül szétoszlott, Mig az utcán a körmenet lett tartva ; azalatt a városháza nagytermében a bizottság tagtai és a pártok főemberei gyülekeztek és ezeknek nevében dr- Hirsch mondott köszönetet a választási elnöknek a válaszI tás páratlan vezetéseért és szives előzé: kenységeért, amire az elnök néhány szavakban kijelentette, hogv ő csak kötelességét teljesítette és ezzel a választási aktus ! az elnök éljenzésével véget ért. A választás eredményéről az elnök a megválasztött képviselőt a következő táviratban üdvözölte. Báró Bánffy Dezső Budapest Bimbó-utca 7. Hazafias örömmel és lelkesült üdvözlettel tudatom Na'gym éltóságoddal, hogy a most lezárt eredmény szerint Pápa város választókerületének orsz. képviselőjévé Excellentiád 280 szótöbbséggel megválasztatott. Dr. Koritschoner Lipót választási elnök. A legnagyo'bb csend és rend uralkodott ugy a választás folyama alatt, valamint a választás után is, úgyannyira, hogy sem az éjjel cirkáló katonaságnak sem pedig a rendőrségünknek nem akadt dolga a beavatkozásra, jóllehet számos vendéglőben és kávéházakban tartottak áldomást és diadallal ünnepelték meg a nagy győzelmet. Az ugodi kerületben. Régi közmondás, hogy hálátlanság a világ köszönete. Bebizonyult ez Ugodon, hol Bauer Antalt, a kerületnek két cikluson át volt képviselőjét buktatták meg annyira, hogy még a pótválasztásba sem került he. Mindent elhittünk volna, de azt, hogy a kerület lakossága ilyen hálátlan legyen volt képviselője iránt, azt valóban nem hittük el. Köztudomásu volt a kerületben Bauer i Antal népszerűsége es személye iránti való tisztelet, valóságos apja volt kerületének és nemcsak az országos ügyekben vette ki alaposan a maga részét a munkából, de a kerület minden egyes emberének ügyes-bajos dolgában volt hü tanácsadója, akihez hiába soha sem fordult senki És mégis megbuktatták ! Megbuktatták egy teljesen idegen jelölttel szemben, kit [a nép nem is ismer másról csak arról, hogy 48-as és egy jelölttel szemben, kiről tudva van, hogy az elveit ugy változtatja mint más a köpenyegét. Tapasztaltunk egy csomó kortes fogást, mézes madzagot éz egyebet, amit a nép hiszékenységének felhasználásával alkalmaztak azok, akik ismerve és látva a nép között szított elégedetlenséget, ki tudták ezt használni a személyes ellenszenv és antagunizmus javára. A választási küzdelem kalatt hallatlan orgiát ült a terrozizálás és fanatizálás ellenzéki részről és ennek a népnek szenvedélyeit ebben a kerületben eddig ismeretlen fokra korbácsolták. A választás színhelye az Ugod-Vadkert állomással szemben levő major volt, ahol két küldöttség előtt szavaztak. Három jelölt lett bejelentve Bauer Antal szabadelvű párti, dr. Bentsik László 48-as és Kaufmann Géza uj-párti (?) jelöltek. — Kösd le édes hugám. Hadd veszem a kezembe egy pillanatra. A kis barna az öklével verte az asztalt : — Hozzák már azt a virslit és a sört, sok habbal! Ella kérdően nézett az öreg úrra. — Mondok neked valamit, édes. Talán bolondság is, hogy még az ilyen öreg embernek is vannak visszatérő emlékei. Van vagy ötven esztendeje. Benn voltam Ujhelyben, mint fiatal nemes, restauráción. Az utcán magasra emeltem a fehér zászlót s ekkor egy rézfokos lesújtott a fejemre. — Jaj 1 — A szomszédház ablakából éppen ugy felsikoltott egy leány. Odanéztem. Éppén ilyen, feketén sávolt hamuszín pántlika volt a nyakában. S az előtt, se azóta soha senkinél ilyen pántlikát nem láttam. Az a leány azután a feleségem lett. — A Mari nénike ? — Ő! A leány leszakította nyakáról a pántlikát s odanyújtotta az öreg embernek. — Édes, kedves János bácsikám! A kis barna tapsolt és kacagott: — Éljen a virsli! Itt a virsli! * Este azt mondta Gedeon János a' fiának, hogy pakoljunk, megyünk haza. — Nem maradok reggelnél tovább. Már négy hete nem láttam az anyádat! Szegény asszony, mennyi baja lehet a cséplésnél. — Legalább még egy hétig maradjon itt apa, haza megyek én. Az a két leány. —- tette hozzá gúnyosan — majd vigyáz apára. — Nem lehet. Megyek haza. És nem lehetett tnrfani. A fürdő leányserege kijelentette, hogy nem érdemes tovább itt maradni, elment az egyetlen fiatalember. Csillagvilágos, holdfényes nyári éjszakában zörgött a kis kocsi végig az országúton. Az öreg ur hajtott, pattogott az ostor s a kocsistól százszor megkérdezte : hogy van a tekintetes asszony, nem fájt-e a feje? i kitekerem a nyakát annak, aki megboszantotta. Amint a kocsi a kisvárosi Kaszinóutcájába befordult, vig muzsikazsó hangzott ki a kaszinóból. Az öreg ur megállította a lovakat. — Valami baj van talán, apa ? — kérdezte Gedeon Gyurka, — Nem a.- csak bemegyek ide egy kicsit a kaszinóba. Ez a nóta . . . — Apa, csak nem akar talán? . . . . Mit szólna a mama? — Hagyd el! Nem értesz te ehhez. Csak maradj idekünn. Két perc alatt itt j leszek. Hamarosan visszajött a kocsihoz. — Szállj le Gyurka, — mondta lial1 kan a fiának, — gyalog megyünk haza, a í kertek alatt, A kocsi haza megy. Az anyád ! látni fogja, hogy még nem érkeztünk meg. ! Egy kicsit elbusulja magát, talán elpityeredik s akkor topp, kilépünk a kertből. Micsoda öröm ! A fiu unottan mászott le a kocsiról, a lábait kiegyengette, a kalapját leporolta és I szótlanul megindult a kertek felé. Az öreg | ur pár szót súgott a kocsisának s könnyű i léptekkel sietett a fia után. Egyszerre léptek a kertből az udvarra s akkor Gedeon János titokzatosan a fiához fordult: — Csitt Gyurka, egy szót se, a kutyákat intsd le. Es lábujjhegyen, nesztelenül megindul a tornácos, öreg ház egyik kivilágított ab laka alá. Abban a szobában még ébren van a felesége s az alatt az ablak alatt ott állott hat szál cigány. Az öreg intett a kezével s a csöndes éjszakában halkan, szinte zsongva fölzendült a muzsikaszó s reszketve, lágyan hangzott föl a Gedeon János ajkáról a régi, kedves dal: Magasan repül a daru, szépen szól, Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól . . . Aztán besietett a szobába s a könyes arcához odaszorította a feleség ősz fejét. A fiu ott állott az ajtóban s nézte, mint hajlik össze örökké tartó szerelemben két reszkető fő, mint csillog az ablakon ^beszűrődő holdvilág sugárzása egy ölelkező öreg páron s hogy nem tudnak elválni egymástól sokáig. íme, hát van szerelem hetven éves korban is s elég annak fölfrissitésére egy pántlikadarab.' Valami melegség szállott a szivére, egy uj világ gyúlt ki a lelkében, más embernek erezte magát s töredezetten suttogta : — Az Ella nagyon derék leány. Elveszem. A cigány pedig húzta az ablak alatt: el nem hagylak koporsóm bezártáig . . .