Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-09-03 / 36. szám

XV. évfolyam. Pápa, 1905, szeptember 3. 36. szám. PAPAI JNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : &0&&AVSB& f HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Néhány őszinte szó. Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén, amelyen városunk jövő évi költségvetése is tárgyaltatott, oly szomorú tapasztala­tokat észlelhetünk, melyeket figyel­men kivül nem hagyhatunk és fő^g azért tesszük szóvá, mert ezen jelen­ségek közügyeink rovására mennek és jóllehet ez érdemben már több Íz­ben megtettük megjegyzéseinket, köz­ügyeink jövőjére való tokintettel új­ból szóvá tesszük. Szomorúan tapasztaltuk első sor­ban. hogy a tárgysorozat egyik leg­fontosabb pontjánál képviselőink nem a közügy szempontját vették figye­lembe, hanem amint egy városi képvi­selő nagyon helyesen emiitette fel, felekezeti ügyet provokáltak. A fe­lekezeti iskolák segélyénél oly fel­szólalások hangzottak el, melyek a vitát fanatikussá tették és valóban csak a józan elemek higgadtságának kell betudnunk, hogy ezen közgyű­lésnek lefolyása a varosunkban elös­mert felekezeti békét továbbra is biz­tosította. Ugyancsak ezen kérdés eldön­tése után arra a szomorú tapaszta­latra kellett jutnunk, hogy képvise­lőink nagy része tényleg nem a köz­ügy érdekét tartották szem előtt ami­dőn oly tömegesen jelentek meg a közgyűlési terembe, mert amidőn a felekezeti iskolák részére a segély meg lett szavazva tömegesen ott hagy­ták a termet, jóllehet városunk költ­ségvetése is napirenden volt. Ezzel a tömeges kivonulással csak igazol­ták azon képviselők felszólalásánál felhangzott azon jogos megtámadta­tást, hogy a felekezeti iskolák segé­lyére egybegyűlt, jobban mondva összetoborzott és tanácstermünkben éveken át nem látott alakok, csak szavazni jöttek nem pedig azért, hogy a várossal szemben viselt tisztségük­nek megfeleljenek. A legsz, U1U orubb tapasztalatot pe­dig abban találtuk, hogy amidőn vá­rosunk költségvetésének tárgyálására került a sor, városunk közügyét szi­vén viselő néhány képviselő — bár kimerültséget hangoztattak letár­gyalták a költségvetést, de hogyan ? Az egész költségvetést egy óra lefo­lyása alatt ledarálták, jobban mondva egészen le sem darálták, mert csakis a „Szükségleti rész" lett felolvasva, a „Fedezeti rész" már hagyományos felolvasása is elmaradt, hanem egy­szerűen *en bloc" el lett fogadva. Hát jól van ez igy? Azt hisszük, hogy városunk költségvetésének meg­állapítása oly fontos aktus, r::elyet nem „en bloc" elfogadni, Lanem pontról-pontra megvitatni kötelesség. Költségvetésünknek jelenlegi tárgya­lásánál a városi képviselők nemcsak kötelesség mulasztást, hanem vétkes könyelmüséget követtek el. Ezzel a vétkes könnyelműséggel szemben volna ugyan egy menthető körülmény, mely azonban végered­ményében szinte a közügy rovásá­nak tudandó be és amely abban leli TÁRCZA. (9(f a v c. A «P á p a i Közlöny* eredeti tárcája. Irta : KASSAI S VMKMÍ. Valódi nyirkos őszi est. A sárga fale­velek hervadtai] hullanak az esőtől teljesen átázott talajra. Ólmos, hideg eső hull a borús menny­boltozatról alá, melynek sötét szürkesége a tündöklő csillagokat eltakarja. A fékevesz­tett elemek birokversenyre állnak ki egy­mással. Üvöltve száguld a hideg szél a nagyváros széles utcáin keresztül, nagy zajjal csapva be az ablaktáblákat, melyek feledékenységből a szélvesz prédája í 1 esnek. Az időnként beálló nagy csöndben kiséreti­esen hangzik a szélnek a sürgönyhuzalakon végig lejtő vad táncra, melynek szemlélése elöl mindenki futva menekül hajlékába. Az utcák teljesen néptelenek, kihaltak, csupán azok a szerencsétlen perditák ta­possák ilyenkor a járdát, kiket a hivatásuk az utcára szélit. Ezen istenitélet dacára a Dunapart hatalmas bérpalotái előtt két férfi gyors, egyhangú lépései hangzanak a sötét éjben. Nagy fontosságú dolgokról tárgyalhatnak, ha ilyen szokatlan időben is még a szabad utcán tartózkodnak, jóllehet -— külsejük után ítélve — kényelmes hajlékban hiányt nem szenvednek. Egyideig szótlanul haladnak egymás mellett. Mindkettő komoran tekint maga elé anélkül, hogy egyik a másiknak jelen­létből tudomást venne. Itt-ott egy elfojtott .6úb/j HUuaj tu. uI-J LvZ egy I\ férfi kebléből — de talán ezt maga se veszi észre. A csöndet végre megtörik és a lefolyt párbeszéd egy nagy beteg kórtörténetét tárgyalja. Most nincs egyelőre más óhajtásom doktor ur, minthogy az ön tudománya visz­szaadja az életnek és nekem azt a lényt, kiért mindent e világon szívesen feláldoz­nék- Azonban sejtelmeim borzasztóak. Most látom csak. hogy a nőmnél vélt boldogság csupán álboldogsá,^ volt, melynek leple mö­gött játszódik le egy véglete* lelki tragikum. Tudom biztosan, hogy e nő nagyon sokat szenved ^íult héten történt. Az ope­rából „Aida" előadásáról tértünk haza. Szótlan volt és én azt hiszem, hogy nemes lelke Aida szomorú szerelmének hatása alatt áll. Vacsora közben hirteien. többször egy­másután hideg borzongás íutott testén ke­resztül. Ajkai vérpirosak lettek, nagy sze­mei eddig még nem tapasztalt szokatlan fényben tündököltek. Magamhoz öleltem ő szótlanul hozzám simult s mialatt ajkaim az ő tüzes ajkait keresték, két nehéz könny­csöppet láttam rózsás arcán leperegni. — Ilyen szépnek, ilyen fenségesnek még nem láttam — és én ezt a szépséget félreismertem. Valami kimondhatatlan vágy | fogott el, mely intenzivebb volt mint mézes heteimben. Mielőtt álomra hvjtottúk volna le fe­jeinket, még egyszer görcsösen magamhoz öleltem, őrült szenvedélylyel össze-vissza í csókoltam olyannyira, hogy fogaim finom, érzékeny üörén lát^.^5 nyomokat hagytak hátra . . . Aztán elaludtunk. Éjfél után mély álmomból nőm han­gos zokogásának zaja ébresztett fel. Ez az ébredés borzasztó volt nékem. A világosság, mely előttem zokogása nyomán keletkezett egészen elvakított. Másnap nőm lázba esett és azóta nap­ról-napra frgj, ma már alig ismer meg és holnap taian . . . — No, 110 tanácsos ur, — veté közbe az orvos — nem szabad ilyet mindjárt a legpessimisztikusabb szeműv^en keresztül nézni. Az ön kétségbeeséséhez nagyban hozzájárul a végtelen képzelőclés is. Re­mélem. nemsokára célhoz jutunk és én önt megnyugtathatom. Megérkeztek. Lábujjhegyen haladtak a levendula szesz nehéz illatától áthatott, pazarul berendezett szobákon keresztül, ne­hogy lépteik a nő álmait megzavarják. A beteg szobájában félhomály dereng, mely­nek kétes fénye a szemlélő hangulatát még borongosabbá teszi. A beteg mennyezetes ágyában lianyat fekszik. Keblei lázasan pihegnek, félig nyi­tott szája, gyönyörű fehér fogsorait engedi láttatni. Közvetlen mellette nyugszik gyer­meke — egy szőke kis angyal — össze­függéstelen szavakat suttogva édes álmá­ban. Egyik kezecskéjét anyja éltető keblén pihenteti.

Next

/
Thumbnails
Contents