Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-09-03 / 36. szám

XV. évfolyam. Pápa, 1905, szeptember 3. 36. szám. PAPAI JNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : &0&&AVSB& f HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Néhány őszinte szó. Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén, amelyen városunk jövő évi költségvetése is tárgyaltatott, oly szomorú tapasztalatokat észlelhetünk, melyeket figyelmen kivül nem hagyhatunk és fő^g azért tesszük szóvá, mert ezen jelenségek közügyeink rovására mennek és jóllehet ez érdemben már több Ízben megtettük megjegyzéseinket, közügyeink jövőjére való tokintettel újból szóvá tesszük. Szomorúan tapasztaltuk első sorban. hogy a tárgysorozat egyik legfontosabb pontjánál képviselőink nem a közügy szempontját vették figyelembe, hanem amint egy városi képviselő nagyon helyesen emiitette fel, felekezeti ügyet provokáltak. A felekezeti iskolák segélyénél oly felszólalások hangzottak el, melyek a vitát fanatikussá tették és valóban csak a józan elemek higgadtságának kell betudnunk, hogy ezen közgyűlésnek lefolyása a varosunkban elösmert felekezeti békét továbbra is biztosította. Ugyancsak ezen kérdés eldöntése után arra a szomorú tapasztalatra kellett jutnunk, hogy képviselőink nagy része tényleg nem a közügy érdekét tartották szem előtt amidőn oly tömegesen jelentek meg a közgyűlési terembe, mert amidőn a felekezeti iskolák részére a segély meg lett szavazva tömegesen ott hagyták a termet, jóllehet városunk költségvetése is napirenden volt. Ezzel a tömeges kivonulással csak igazolták azon képviselők felszólalásánál felhangzott azon jogos megtámadtatást, hogy a felekezeti iskolák segélyére egybegyűlt, jobban mondva összetoborzott és tanácstermünkben éveken át nem látott alakok, csak szavazni jöttek nem pedig azért, hogy a várossal szemben viselt tisztségüknek megfeleljenek. A legsz, U1U orubb tapasztalatot pedig abban találtuk, hogy amidőn városunk költségvetésének tárgyálására került a sor, városunk közügyét szivén viselő néhány képviselő — bár kimerültséget hangoztattak letárgyalták a költségvetést, de hogyan ? Az egész költségvetést egy óra lefolyása alatt ledarálták, jobban mondva egészen le sem darálták, mert csakis a „Szükségleti rész" lett felolvasva, a „Fedezeti rész" már hagyományos felolvasása is elmaradt, hanem egyszerűen *en bloc" el lett fogadva. Hát jól van ez igy? Azt hisszük, hogy városunk költségvetésének megállapítása oly fontos aktus, r::elyet nem „en bloc" elfogadni, Lanem pontról-pontra megvitatni kötelesség. Költségvetésünknek jelenlegi tárgyalásánál a városi képviselők nemcsak kötelesség mulasztást, hanem vétkes könyelmüséget követtek el. Ezzel a vétkes könnyelműséggel szemben volna ugyan egy menthető körülmény, mely azonban végeredményében szinte a közügy rovásának tudandó be és amely abban leli TÁRCZA. (9(f a v c. A «P á p a i Közlöny* eredeti tárcája. Irta : KASSAI S VMKMÍ. Valódi nyirkos őszi est. A sárga falevelek hervadtai] hullanak az esőtől teljesen átázott talajra. Ólmos, hideg eső hull a borús mennyboltozatról alá, melynek sötét szürkesége a tündöklő csillagokat eltakarja. A fékevesztett elemek birokversenyre állnak ki egymással. Üvöltve száguld a hideg szél a nagyváros széles utcáin keresztül, nagy zajjal csapva be az ablaktáblákat, melyek feledékenységből a szélvesz prédája í

1 esnek. Az időnként beálló nagy csöndben kiséretiesen hangzik a szélnek a sürgönyhuzalakon végig lejtő vad táncra, melynek szemlélése elöl mindenki futva menekül hajlékába. Az utcák teljesen néptelenek, kihaltak, csupán azok a szerencsétlen perditák tapossák ilyenkor a járdát, kiket a hivatásuk az utcára szélit. Ezen istenitélet dacára a Dunapart hatalmas bérpalotái előtt két férfi gyors, egyhangú lépései hangzanak a sötét éjben. Nagy fontosságú dolgokról tárgyalhatnak, ha ilyen szokatlan időben is még a szabad utcán tartózkodnak, jóllehet -— külsejük után ítélve — kényelmes hajlékban hiányt nem szenvednek. Egyideig szótlanul haladnak egymás mellett. Mindkettő komoran tekint maga elé anélkül, hogy egyik a másiknak jelenlétből tudomást venne. Itt-ott egy elfojtott .6úb/j HUuaj tu. uI-J LvZ egy I\ férfi kebléből — de talán ezt maga se veszi észre. A csöndet végre megtörik és a lefolyt párbeszéd egy nagy beteg kórtörténetét tárgyalja. Most nincs egyelőre más óhajtásom doktor ur, minthogy az ön tudománya viszszaadja az életnek és nekem azt a lényt, kiért mindent e világon szívesen feláldoznék- Azonban sejtelmeim borzasztóak. Most látom csak. hogy a nőmnél vélt boldogság csupán álboldogsá,^ volt, melynek leple mögött játszódik le egy véglete* lelki tragikum. Tudom biztosan, hogy e nő nagyon sokat szenved ^íult héten történt. Az operából „Aida" előadásáról tértünk haza. Szótlan volt és én azt hiszem, hogy nemes lelke Aida szomorú szerelmének hatása alatt áll. Vacsora közben hirteien. többször egymásután hideg borzongás íutott testén keresztül. Ajkai vérpirosak lettek, nagy szemei eddig még nem tapasztalt szokatlan fényben tündököltek. Magamhoz öleltem ő szótlanul hozzám simult s mialatt ajkaim az ő tüzes ajkait keresték, két nehéz könnycsöppet láttam rózsás arcán leperegni. — Ilyen szépnek, ilyen fenségesnek még nem láttam — és én ezt a szépséget félreismertem. Valami kimondhatatlan vágy | fogott el, mely intenzivebb volt mint mézes heteimben. Mielőtt álomra hvjtottúk volna le fejeinket, még egyszer görcsösen magamhoz öleltem, őrült szenvedélylyel össze-vissza í csókoltam olyannyira, hogy fogaim finom, érzékeny üörén lát^.^5 nyomokat hagytak hátra . . . Aztán elaludtunk. Éjfél után mély álmomból nőm hangos zokogásának zaja ébresztett fel. Ez az ébredés borzasztó volt nékem. A világosság, mely előttem zokogása nyomán keletkezett egészen elvakított. Másnap nőm lázba esett és azóta napról-napra frgj, ma már alig ismer meg és holnap taian . . . — No, 110 tanácsos ur, — veté közbe az orvos — nem szabad ilyet mindjárt a legpessimisztikusabb szeműv^en keresztül nézni. Az ön kétségbeeséséhez nagyban hozzájárul a végtelen képzelőclés is. Remélem. nemsokára célhoz jutunk és én önt megnyugtathatom. Megérkeztek. Lábujjhegyen haladtak a levendula szesz nehéz illatától áthatott, pazarul berendezett szobákon keresztül, nehogy lépteik a nő álmait megzavarják. A beteg szobájában félhomály dereng, melynek kétes fénye a szemlélő hangulatát még borongosabbá teszi. A beteg mennyezetes ágyában lianyat fekszik. Keblei lázasan pihegnek, félig nyitott szája, gyönyörű fehér fogsorait engedi láttatni. Közvetlen mellette nyugszik gyermeke — egy szőke kis angyal — összefüggéstelen szavakat suttogva édes álmában. Egyik kezecskéjét anyja éltető keblén pihenteti.