Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-06-25 / 26. szám

ugyancsak tanitónőjelölt mutatott be egy magyar ábrándot kellő hangszinezéssel. Ezt követte a műsor egyik legsike­rültebb, de egyszersmint leggyönyörűbb szá­ma, Ivánfi daljátéka: Nyári hajnalon. A képző és a polgári iskola egyesitett ének­kara, mintegy 150 növendék Szentgyörgyi Sándor karnagy vezetése és zongorakisérete mellett igazán páratlan interpretálással mu­tatta be és érvényesítette a különben is gyönyörű daljáték minden szépséget. A ma­gán énekesek közül Csigi, Fekete, Deckert és különösen Resko tűntek ki. A közönség méltó tapsa után ismét zongorajátékban folytatódott a műsor. Szép­tóth, Hupka és Velits polg. isk. leánykák, valamint Poynár és Csizmadia képezdei növendékek szebbnél szebb előadást produ­káltak. Azután ismét az énekkar szerepelt. A vasút cimmel egy tréfás kardalt adtak elő tűzzel, lelkesen, nem egyszer megnevettetve a hálásan figyelő közönséget. Ezt újra zon­gora számok váltották fel, melyeket Knüp­peln Zsófi és Köpe Margit, továbbá Pfeiffer Ella, végül Migály Mariska kepezdei növen­dékek adtak elő. Pfeiffer Ella tanítónőjének, Buchmann Ida kisasszonynak egy kedves szerzeményét mutatta be, alkalmat adva ezzel a közönségnek, hogy a fiatal zongora tanárnőt lelkesen ünnepelje. A zongorapié­szek kiemelkedő pontja volt Brahms Ma­gyar táncok, melyet Migály meglepő rutin­nal és megkapó előadássat játszott el. A magyar dal cimü melodráma pedig mintegy koronája volt a sikerült produkci­óknak, mert nemcsak Ruip Teréz, képezdész megfelelő szavalata, hanem a fel-felhangzó szép karénekek s az egészet diszkréten ki­sérő művészi zongorajáték a hallgatóságot szószerint megindították. Itt-ott könnytelt szemek csillogtak, végül pedig lelkes taps és éljenzés tört ki, — elismervén a művé­szies előadást. Megható volt végül Pakróc Vilma, IV. o. polg. isk, növendék szép búcsúbeszéde, melyre Kriszt Jenő plébános, mint igazgató feleit. Válaszában méltatta az intézet tan­testületének érdemeit s miután a kilépő nö­vendékeket vallásosságra figyelmeztette, el­ismeréssel adózott a mai ünnepség rendezői és szereplőinek. A közönség pedig éltetve a hallottak és látottak feletti örömtől, abban a tudat­ban oszlott szót, hogy az irgalmas nővérek záróünnepsége évenkint müvésziesöbb szí­nezetet nyer, s látványosság tekintetében igazán páratlanul áll más városok hasonló intézetei felett. Hogy tudósításunkból semmit ki ne felejtsünk, jelezzük, hogy az ünnepséget Esterházy Fanny grófkisasszony is meg­tisztelte jelenlétével. Az áll. polg. leányiskolában. Az áll. polg. leányiskola tegnap d. u. 8 órakor tartotta meg ének- és zenevizsgá­ját az intézet tornahelyiségében, mely vizsga egyszersmind az intézet évzáió ünnepélyét jelenti. A szépen feldíszített tornahelyiség zsú­folásig megtelt diszes közönséggel, úgy­annyira, hogy számosan az előszobában vol­tak kénytelen elhelyezkedni, Az emelvényen a tanítói kar foglalt helyet. A közönség meg-megujuló tetszésének adott kifejezést ugy az egyes énekszámok, valamint a növendékek zongora játéka fe­lett, kik mindegyike nagy haladásról tett tanúságot. A növendékeknek ezen haladását nagy­részt Csolcnyay Eliz zongoratanárnő és Oáty Zoltán énektanár helyes irányú tanitási módszerének kell betudnunk, kiknek szak­képzettségük általánosan elösmert. A vizsga befejeztével Piri Mariska IV. éves növendék búcsúzott el növendék­társaitól és a tanári kartól, mire Nagy Gab­riella igazgatónő ugyanezt teve lendületes szavakban emlékezett meg az iskola gond­nokságáról köszönetet mondva a közönség­nek a megjelenésért, jó tanácsot adva a távozó és az intézetbe visszakerülő növen­dékeknek és egyben az intézetet a szülők további jóindulatába ajánlva. Lelkes éljenzés kisérte az igazgatónő beszédét s ezzel az ünnepély számba menő évzáró vizsga befejezést nyert. A pápai zeneiskolában. A pápai zeneiskola, mely ez évben második évfolyamát fejezte be f. hó 22 én az állami tanitóképazde tornatermében fé­nyesen sikerült vizsgálati hangversenyt ren­dezett. A vizsgálati hangverseny fényes ered­ménye bizonságul szolgál arra, hogy a ze­neiskola tanárai hivatott mesterei szakmá­juknak és zeneiskolánk magas nívóját csakis az ő szakképzettségüknek tulajdonítjuk. A zongora szakban Köveshuti Jenő és Kis Jó­zsef, a hegedű szakban Gáthy Zoltán nö­vendékeikkel fényes eredményeket mutat­tak fel. Különösen feltűnt Kertész Gizike, Botica Emma, Pais Ágnes ós Kapossy Arthur meg­lepő zongorajátéka. Bámulatot keltett Wű­lich Aranka énekhangja, kinek nemcsak mi nagy jövőt jósolunk e téren, de Köveshuti Jenő énektanára is. A nagyszámú és diszes közönség sürü tapsokkal és tetszésnyilvánításokkal ösmerte el a növendékek előadását. KARCZOLA T a, -rn.-u-1/t Jn.é'bx'ől. Finita la comedia! Ezt a kifejezés­rendesen a színházi szezon végeztével szokt tam használni, ez alkalommal nagyon is il­letékesen alkalmazom ezt a városunkban le­zajlott képviselőválasztásra is, mivel ha fi­gyelembe vesszük, hogy az egész élet — mint mondani szokás — csak komédia, ez a jelenet sem vonható ki belőle. Nem mondhatom, hogy a lezajlott kép­viselőválasztásnak nem volnának még utóizei és a bukott pártban vannak még egyesek, kik nagyon nehezen bírnak beletörődni a most már változhatatlanba, de abból a szem­pontból, hogy minden mulandó nemcsak re­mélem, hanem meg vagyok győződve, hogy ez a bánat is rövid idő múlva eloszlik, mert hát a krónika is azt mondja, hogy „nichts dauert ewig, der ..." A képviselőválasztás különben rendes lefolyású és zajtalan volt. A mandátum ellen az ellenpárt nem ad be petitiót, mert a vá­lasztás „tiszta" volt. Annyira tiszta, hogy még a szokásos győzelmi bankett is elma­radt. A Hoitsy-párt vezéremberei nem voltak sem éhesek, sem szomjasak és a megválasz­tott képviselőjüktől még ezt az áldozatot sem kívánták, mondván, hogy a mandátumot nem­csak tisztán és olcsón d« teljesen „szárazon" mutassa be a parlamentnek. A megválasztott képviselőt rendkívülien meghatotta ezen szokatlan loyalitás és elő­zékenység, de nehogy vád érje őtet, misze­rint ezen hiperloyalitással szembe nem tudná a kötelességét, a győzelmi bankett esetleges | költségeit Pápa város szegényeinek adomá­) nyozta vallás és pártkülönbség nélkül. Ez az elhatározás rendkívül tetszett a párt vezető­ségének. de nem a szavazó polgárság több­ségének főleg pedig a vendéglősök és korcs­márosoknak, kik elösmerik ugyan a „tiszta" választás jogosultságát addig mig szavazásról van szó, de 'győzelem esetén nem szeretik, ha „száraz" torokkal kell a képviselőt éltetni, Igy történt azután, hogy a győzelmi párt többségének nem volt alkalma a képvi­! selőt a szokáshoz hiven „nedves" torokkal éltetni, de azért a képviselőnek abból az ak~ ; tusból is kijutott, amennyiben a párt vezető­' sége ós számosan a választók közül, kik „a cél szentesíti az eszközt" és nem megfor­ditva jelszóval akarták leróni a képviselő iránti való timpeltetést, a Hungáriában egy társasvacsorát rögtönöztek a képviselő tiszte­letére, ahol kiki saját metódusa szerint „ned­ves" torokkal éltete a nap hősét. Ez az él­tetés pedig addig tartott, mig csak a képvi­selőt nem figyelmeztették, hogy az éjféli vo­nat még a függetlenségi képviselőre sem várakozik, jóllehet a parlamentben többség­ben is vannak. \ Ha most azt vesszük tekintetbe, hogy a társasvacsora esti nyolc órakor vette kezde­tét és éjfélig tartott, ugy talán feleslegesnek tartom jelezni, hogy ha nem is volt „potya" bankett, de annál több volt a „nedves" torkú éltetés. Ezzel azután egyelőre nálunk „finita la comedia" volt. Képviselőnk elutazott Buda­pestre és mint halljuk be is mutatta a par­lamentben a mandátumot, de egyelőre alig fogja hasznát venni. Még jóformán el sem foglalta a helyét máris ott kellett hagyni. Hogy miért ? Arra azt hiszem nem szüksé­ges válaszolnom. A parlamentet elnapolták september közepéig és igy a képviselők is elmondhatják, hogy ezen határidőig munkás­ságukra : Finita la comedia ! / Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában a kép­viselőválasztási moraj, még mindig hallható. Az hirlik, hogy Pápa városát egy uj gyár kerülgeti. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál képviselőnk nem a választópolgároknak, hanem a sze­gények részére adott bankettet. Az hirlik, hogy a polgármester legkö­zelebb nemcsak saját magát, hanem a köz­ügyeket is lábra állítja. Az hirlik, hogy a rendőrségnek meg­szűnt a kutya-baja. Az hirlik, hogy a kath. kör mulatságát eső ellen kellett volna biztosítani. Az hirlik, hogy a plébánia tornyát je­lenleg sokan uj kapunak nézik. Az hirlik, hogy a főiskola tornavizs­gáján, esernyővel való futkozást is produ­káltak. AZ hírlik, hogy Pápán az uj építkezé­seket önkormányzati styJben végzik. Az hirlik, hogy a sertéspiac kérdésénél újra disznóul állunk. Az. hirlik, hogy a jelenleg városunkban működő daltársulatnál nem lehet nadrág­gombokkal a belépti dijat megváltani. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztőjénél mindig múlik, ha késik. HIEE — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete julius hó 5-én közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Az 1904-ik évi zárószámadások és a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó je­lentése. 2. Pénzügyi bizottság javaslata a vil­lamos telepen felállítandó harmadik gép beszerzésére szükséges kölcsön felvétele ér­demében, 3. Krancsák Gáborné kérelme néhai férjének egy negyedévi fizetésének kiutalása iránt. 4. Csoknyay György illetőségi ügyében a városi tanács javaslata. 5. Ereklye muzeum kérelme 50 drb. kép vásárlásra 260 korona megszavazása iránt. C. Városi tanács javaslata a női kór­ház építése tárgyában. 7. A legtöbb állami adót fizető városi I képviselők 1906-ik évi névjegyzékének ki­i igazítására valamint a városi képviselők vá­lasztására jogosult választók névjegyzékének

Next

/
Thumbnails
Contents