Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-06-18 / 25. szám

dolmányos magyar polgárok, az ő katonái a fehérprémes honvéd hu­szárok s a piros zsinóros honvéd ba­kák valának. Magyar volt a levegő, melyben élt s magyar levegőt terjesz­tett maga körül mindenütt, amerre csak járt. Az aradi hadgyakorlatok idejéből maradt fenn a kir. főherceg bonmot­jai közül az alábbi: A tiszteletére rendezett vacsora alatt az ügybuzgó szállodás hévvel magyarázta a főherceg előtt a szál­lodához tartozó télikert kinyitható üvegfedelének szerkezetét. Mikor az üvegfedél egy darabig már nyitva volt, azt mondta a szállodás ; — Fenség, kérem, most már ta­lán becsukhatnám az üvegfedelet, mert „cug K lesz. — A „cug" — kedves uram, válaszolt a főherceg, csak a német embernek árt; magyar ember nem érzi meg. Lássa, nekem sohase árt a „cug." Ám a főhercegnek az ő magyar mivoltát nem is kellett ilyen elejtett mondásokkal dekumentálni, ékesen szóló bizonyság volt erre hosszú élet­útja s hosszú életútjának minden leg­kisebb mesgyéje. Irántunk táplált mérhetlen nagy szeretetét átplántálta övéibe, hogy késő Íziglen is az ősi virtust tartsa és vallja az ősi palatínus vér. És amikor megnyílik most újra a nagy sírbolt és meghajolnak a hon­véd zászlók, a gyászlepellel bevont dobok utoljára peregnek s a büszke forgós honvédtábornokok és daiiás honvédek utoljára tisztelegnek ősz vezérüknek: könny lopódzik minden szembe, fájdolomtól szorul össze min­den magyar sziv; egy darab törté­nelem és sok sok veszteség az, mit az ércfedelü koporsó takar. Elköltözött közülünk, mert hisz itt élt közöttünk, miénk volt egészen, elköltözött oda, honnét most már en­nek a szegény nemzetnek oly korán elhalt Nagyasszonyával együtt őrköd­hetnek szeretett népük fölött. Legyen néki könnyű a föld! A választási hát. Városunknak a választási moz­galmakból kifolyólag egy szenzációs eseménye is van, amennyiben váro­sunk falai között üdvözölhettük és ünnepelhettük Kossuth Ferencet a pártvezért és annak néhány oszlopos vezérférfiait. Eljött, maga a pártve­zér, hogy a függetlenségi és 48-as párt egyik kipróbált vezéremberét Hoitsy Pált jelöltségében támogassa és egyben kijelentette, hogy Pápa városa csak büszke lehet, ha oly kép­viselőt küld a parlamentbe mint Hoitsy Pált. Ünnepnapnak tekintjük mi a párt­vezér látogatását és azok az ovációk, melyekben őt részesítettük felejthe­tetlenek lesznek előttünk és méltó volt városunk intelligenciájához. Az utolsó hét mozgalmairól a következőkben számolunk be. Kossuth Ferencz fogadtatása. A Hoitsy-párt vezetősege falragaszo­kon hirdette, hogy Kossuth Ferencz nagy hazánkfia számos orsz. képviselő társaságá­ban pünkösd hétfőn a délutáni gyorsvonat­tal Pápára érkezik, Hoitsy Pál képviselője­lölt támogatására, ki akkor tartja meg prog­rammbeszédét, kéri egyben a lakosságot, hógy ünnepélyes fogadtatása céljából minél számosabban jelenjenek meg a pályaud­varon. Dacára az esős időjárásnak, több százra menő néptömeg zászlókkal és bandérium­mal vonult ki a pályaudvarra az illustris vendég fogadtatására és a midőn a vonat berohogott és Kossuth Ferencz a kocsisza­kaszból kilépett frenetikus és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Az éljenzés lecsilapultával Hajnóczky Béla pártelnök üdvözölte őt, mire Kossuth Ferencz válaszában kijelentette, hogy öröm­mel jött Pápa városába, ahol hosszú idő után először bontották ki a függetlenségi és 48-as párt zászlaját. A beszédet lelkes éljenzéssel fodadták és folytonos meg-meg ujuló éljenzések közepette kisérték ki őt és a vele érkezett képviselőket és hosszú ko­csisorban a Hungária-szállodához hajtattak, hol részükre szállás lett fenntartva és ahol szinte nagy néptömeg várta lelkes éljenzés­sel az illustris társaságot. Kossuth B'erenc kíséretében jöttek : Zichy Jenő gróf, TJyron Gábor, Bartha Mik­lós, Visontai Soma, Kállay Tamás, Kelemen Béla, Szemere Huba orsz. képviselők, Hoitsy Pál képviselőjelölt és titkárja Pallay Sán­dor, Sümegi Vilmos és dr. Berzsenyi Jenő orsz. képviselők már a délután folyamán érkeztek városunkba. Hoitsy Pál programmbeszéde. Rövid időközben a vendégek a Hun­gária szállóból gyalogosan a Főtérre vonul­tak ahol Hoitsy Pál programmbeszédét volt tartandó és ahol már több ezernyi néptö­meg várta az érkezőket. Sorfal között lel­kes éljenzés közepette érkezett Kossuth Ferenc és kísérete az emelvényig ahol az­után a vendégek és a párt vezérei helyez­kedtek el. Hajnócky Béla megnyitván az ülést üdvözölve a vendégeket és megjelenteket, felkérte Hoitsy Pál jelöltet programmbeszé déliek megtartására. A programmbeszédből, mely egész ter­jedelmében ki lett nyomtatva, csak néhány részletét adjuk közzé, mely fényes bizony orcáit fakószinben tünteti fel, dacára annak, hogy az ügyes kezek nemrég még szép pi­ros rózsákat ültettek oda. A férfinak heves kézmozdulatokkal ki­sért előadása nem látszik őt érdekelni. Egész viselkedése életuntságot árul el. Nagy ritkán a beszélő felé forditja arcát, hogy az érdeklődést színlelje, de hiába — mivel a férfi ezt észreveszi. — Ma nagyon kiállhatatlan vagy Mici, ép ugy mint akkor, midőn először vallottam néked szerelmet. — Ha megvolnék felöle győződve, hogy más férfiúval szemben is ennyi közönyt tanúsítasz, ugy a dolog leg­kevésbé sem érintene. De fájdalom ennek ellenkezőjéről sokszor, nagyon sokszor volt alkalmam meggyőződni. Pedig nagyon meg­gondolatlanul cselekszel, mert hiszen tud­hatod, hogy az én éveim, sőt napjaim már megvannak számlálva. Az én szervezetem nem birja sokáig ezt az életmódot és egy szép reggel hű szolgám, urának már csak hűlt tetemét fogja ágyában találni. Értsd meg hát Mici, nagyon beteg vagyok — tes­tileg és lelkileg. Igyekezz tehát még hátra­levő napjaimat megédesíteni, hogy nyugodt lelkiismerettel hagyjam néked óriási vagyo­nom utolsó roncsait örökül. Ugy-e, hogy önző vagyok, de hát ez betegségemnek egyik közönséges jelensége. Aztán meg veszettül féltékony is vagyok. Féltékeny vagyok illa­tos testedre, pihegő kebleidre, ingó járásodra csengő hangodra, bájos mosolyodra, -— szó­val mindenre ami egyéniségedhez fűződik. És te ezt mind tudod és nemhogy igyekez­nél egy szebb jövő reményében kedvemben járni, még szándékosan rövidíted meg éle­temnek amúgy is igen kurta fonalát. — Befejezted már untató mondókádat Marci? — Még nem, — még van egy kis mondani valóm. Nagy élvezetet okoz nekem ha keserűséget okozhatok néked. Édes kár­pótlás ez mindazon szenvedésekért, melye­ket eltűrtem és eltűrök érted. És álmaim sokkal nyugodtabbak, ha a haragtól eltor­zult orcádat látom és annak benyomásával hajtom le fejemet. — Elég, ne folytasd — veté közbe epésen Mici — nem vagyok hajlandó agy­lágyulási tüneteidnek csöndes szemlélője lenni. Kerestem már régóta az alkalmat, hogy végre kifejtsem én is álláspontomat, melyet nemcsak veled, hanem az egész, előttem utált férfi nemmel szemben elfog­lalok és a mely mellett ezentúl szilárdan kitartok. Megcsömöröltem ettől a nyomorult élettől, melybe ti férfiak sodortatok engem. Igaz, szeretem a fényt, pompát jólétet, de az eszközt utálom, gyűlölöm, melylyel eze­ket elérhetem. Meguntam a folytonos eről­tetett mosolygást, mely mögött megtépett lelkem minden keservei rejtőznek. Megkí­vánjátok tőlem, hogy őszinte odaadással szeresselek benneteket, ti, akik kényszerite­tek arra, hog}- ne legyek őszinte. Megkíván­játok, hogy csókjaim forrók legyenek, egy egész világot felöleljenek csak azért, hogy másnap kitűnő qualitásaimat baráti körök­ben nyíltan hirdessétek. Szép szavakkal, léha bókokkal tele beszélitek fejemet, hódoltok szépségemnek, hogy másnap azután mások elöt.t elfordítsá­tok tekinteteket tőlem és a köszöntések alól kibújjatok. Ma égig emeltek, hogy holnap sárba tiporjatok. Tőlem megkívánjátok, hogy vad. álla­tias ösztönötök fokozására minden el és elnem képzelhető eszközöket alkalmazzak, hogy hófehér testem bódító illatot árasszon ki magából, nekem pedig szeszes italoktól és erös szivarfüsttől bűzlő, undorító kigő­zölgésteket kell eltűrnöm. De már csordultig telt a pohár és tovább nem birom, nem akarom tovább ezt az életet folytatni. Utá­lom már szennytől ragadó csengő aranyai­tokat is és most már valóban nem ismerek oly érdeket, melyek ezen élet folytatására kényszerítenek. Vedd tehát tudomásul, hogy a mai nappal szakítottam ezzel az éllettel. — Valóban, eleg csinos frázisokat hal­lottam, csakhogy félek Miczi, hogy a fölte­vés legyőzi az akaratot s téged nemsokára ismét körünkben láthatunk. Különben sem ajánlom most ezt az utat. Várj még egy kevés ideig; legalább addig mig én az ár­nyékvilágba költözöm. Akkor aztán tied a paradicsom. Magad úrnője lész, — nagysá­gos asszony. m dl) Kirá 1 y - Forrás - Savany uv i z legtisztább, szénsavdus, lythion tartalmú asztali és gyógyvíz.

Next

/
Thumbnails
Contents