Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-22 / 4. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Döntés elöft. Csak néhány nap választ el ben­nünket attól, hogy Pápa városa meg­választja azon férfiút, ki őt a parla­mentben képviselje. Ezen körülmény teszi tehát kötelességünkké, hogy megragadjuk az alkalmat és a dön tés előtt Pápa város értelmes polgár­ságához forduljunk, mely jelenével és jövőjével ezen városhoz van kötve. Volt alkalmunk már több izben kifejteni álláspontunkat és ezúttal is fenntartjuk azt, hogy városunk vá­lasztó polgárainak saját jölfelfogott érdeke oly jelöltre szavazni, aki vá­rosunk érdekeit szivén viseli, aki Pápa város jogos kívánságainak a parlamentben érvényt tud szerezni. Ezt követeltük mi folyton és köve­teljük most is attól, ki Pápa város mandátumát elnyerni óhajtja. Hogy ki lesz ezen férfiú, az most Pápa város választópolgárságának jó­zan és helyes felfogására van bízva. Városunkban jelenleg két politikai párt küzd egymással szemben és amint a helyzet mutatja a választás heves lefolyású lesz, mert mindkét tábor a legnagyobb agilitást fejt ki jelöltje érdekében. Sok szavunk lett volna a jelen­legi választáshoz, ha az nem volna határozott politikai jellegű, de így nincs jogunk hozzászólani ily alak­ban. Ami a személyi oldalát illeti a két jelöltnek, arról már megmondot­tuk véleményünket. Mi nem foglal­hatunk pártállást és nem is kívánunk senkit sem befolyásolni sem szemé­lyes jelöltet feloktroálni, jóllehet ez érdemben több vád ért bennünket, : hogy lapunk nem vall szint egy je­lölt mellett sem Ezt a vádat, melyet ellenünk hangoztatnak, vissza kell utasítanunk, mert a mostani válasz­tási küzdelemben városunk polgár­sága nem személyes, hanem határo­zott politikai harcot vív, amihez ily alakban tényleg volna is néhány sza vünk, de nem lévén politikai lap, saj­nos nem tehetjük. Mi nyíltan és emelt fővel állunk a közvélemény előtt. Nincs okunk szégyenleni azt, hogy nem foglaltunk állást sem Hegedűs sem Bánffy sze­mélye mellett. Mi csak lapunk prog­rammját tartottuk szem előtt, amidőn kijelöltük azon irányt és azon köte­lességeket, melyeket orsz. képvise­lőnktől joggal elvárunk. Mi ép ugy figyelmeztetni fogjuk Bánffy Dezsőt, ha ő lesz képviselőnk köteleségtu­dására, valamint Hegedűs Lorántot, ha ő lesz újólag képviselőnk. Akkor érhetne tényleg vád, ha mi a jelen­legi politikai viszonyok mellett már most a választás előtt személyes po~ i litikát űznénk, volt és leendő képvi­selőnk mellett vagy ellene. Nem térünk el kifejtett álláspon­tunktól és konzekvensek maradunk és ezt tesszük meggyőződésből. — Le. het, hogy ez egyeseknek nem tet­i szik, de mi nem egyeseket szolgá­lunk, hanem a város közérdekét, ebbe pedig pártpolitikát bevenni nem fogunk de. nem is tehetjük. Ezt bő­TARCZA. <a t o m. Álmodtara egy csudás, rózsaszínű álmot. Itt hagytam a ködös-, borongós világot. Sasként szállt a lelkem angyalok hónába, Odaérkezését jó szent Péter várta, S a kaput kitárta. Köszöntöttem Pétert nagy illemtudással, Éppen beszélgetett Iskarjót Judással. Nyájas arculatját felém fordította, Mutatott egy széket a belső, S a markát tartotta. „Add ide jó öcsém a fuvar leveled, Mert mig az nincs kézben nem beszélünk [veled] Hová szól a passus ? Ide, vagy máshova Arra szükségűnk van, verje meg a csoda, addig nincs — vacsora". Kerestem a passust a lajbira zsebében, Vagy más fél óráig híjába keresgéltem. Már belefáradtam a sok keresésbe, De a fuvarlevél nem került meg még se ' Hát ezt raost kiértse. Mondtam az öregnek : Már meg engedj [bátya,] Nincs meg az írásom a jó Isten látja. Azt mondta az öreg: „Eredj vissza szépen Fuvarlevél nélkül nem élhetsz az égben A nagy dicsősségben." „Azt mond meg hát nekem, öreg portás, [kérlek] Itt a menyországban micsodás az élet ?" Hogy milyen az élet? Mit csinálnak velünk? Tudd meg szép öcsém; itt mindenkit [szeretünk,] Ilyen az életünk. Akkor öreg bajtárs, nem nagy az én károm, Hogy nem találtam meg ajánló írásom. Nem tudok én többet, csak egyet szeretni. Szőke rózsámnál több nem kell nekem senki . . . Jobb lesz — hazamenni. Csapó Ödön. 1 C 1 1] C. Nagy pénteken halt meg. Éppen mint megváltója. Szombaton ravatalon feküdt. Vasárnap — éppen ezen a napon, — mikor a harangok minden egyes csengő­bongó szava azt hirdeti, hogy: feltámadunk: — akkor temették Micikét, Gergő apó ka­sziros leányát. Szomorú, oh, igen szomorú története van a kis Micikének. Ha meghallgatják, elmondom önöknek. Hanem, ugy-e, megfognak bocsájtani, hogy én mindig csak bus, csak szomorú históriákat mesélek. Oh, de lássák önök: ezek az én hal­ványképü fájdalmas alakjaim valaha éppen ngy mosolyogtak, éppen ugy örültek, raint önök, édes jó olvasónőira. Mert hát ezek az én szenvedő alakjaim húsból és vérből va­lók. Bizonyságom reá ez a vaskos, kopott könyv, melyből én a meséimet írom. Mert ennek a vaskos, ennek a kopott, elsárgult levelű könyvnek a cime: „Élet". A kis Micike története is ebből van kiollózva. Ha elolvasták önök, ne tegyenek ugy, mint én, aki megsirattam, az én édes, az én aranyos kis galambképü Micikémet. Ott laktak valahol a Mátra alján. Kol­lár Dénes — Micike atyja — háromezer holdas birtok bérlője volt. Ak ^ On jó kávét inni ? f <|mt )l , níí a t Akkor vetjyen csak.s V* 1 ,l 118 íl ö Kapható Pápán minden jobb fűszer üzletben. Ára kgr.-ként 4 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents