Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-23 / 17. szám

tató reményt nyert további munkálkodásra. A darabban vannak egyes jól megirt epizód cselekmények és bár a jelenetezés hiányos, mindazonáltal mint első kísérletezést csak dicséret illeti meg. A darab első felvonása a helybeli kollégium falai között játszik és ez már elég érdeklődést keltett a helybeli ifjúság között, kik zsúfolásig megtöltötték a színházat a folytonos ovációkkal tüntettek a fiatal kollega mellett. Egy pár csinos dalt irt a darabhoz Major Kálmán a helybeli képezde növendéke, kit a darab szerzőjével együtt a felvonások végén számtalanszor hívtak a lámpák elé. A szereplők minden lehetőt elkövettek, hogy a fiatal szerző darabja in HÍ 'rdeklődést keltsenek és ez teljesen sikerűit is nekik. Haraszti Mici a direktor leánya szerepében rendkívül hercig és kedves volt, ugyszinte Somogyi a pedellus szerepében jóizü humorával általános derültség-1 keltett. Cserny sokat apellált a súgóra, luátray és Benedek a tőlők megszokott biztossággal és rutinnal játszták hálás szerepüket. Este a már feledésbe ment, de azért örök szép zenéjii operette „Sulamith" került előadásra. A címszerepet Káldy Mariska játszta, ki ének számaival nagy tetszést aratott. Papp János gyenge Absolon volt és teljesen elejtette ezt a szép szerepet. Ráthonyi Steffi igen ügyes volt Abigail szerepében és különösen táncával ért el nagy sikert. Szigethi tulzoct volt Zingitang alakításával, A kérők között Virágh Jenő keltett általános derültséget. A kar és zenekar Bihari karmester vezetése alatt kifogástalanul működött. Vasárnap délutáni előadasul „János vitéz" ment. Dacára, hogy ez évadban tizedszer került előadásra, a színház zsúfolásig megtelt és az egész előadás alatt folytonos tapsban és kihívásokban volt részük a szereplőknek. Főleg kijutott ebből Ráthonyi Stefinek Haraszthy Mici és Somogyinak. Az előadás egy esti előadás méltó keretében mozgott. Este egy premiér ment „Sodorna és Qomora pusztulása vagy Izsák feláldozása" címen, melynek szerzőjeként Goldfaden fordítójaként Breiner L vid helybeli tanárjelölt lett jelezve. Hogy hogyan kerül ezen két cím egymás mellé, azt valóban nem tudjuk megérteni, de azt sem tudjuk megérteni, hogy ily „lehetetlen" darabot hogyan adatta elő Micsey színigazgató társulatával. Búcsúztató előadásnak nemcsak hogy nem alkalmas darab de mondhatjuk a szereplőket kínozta vele, eltekintve, hogy a közönség egész estén át unatkozott és csudálkozott, hogy ily darab egyáltalán szinre kerülhet. A fordítást elég ügyesen végezte Breiner tanárjelölt, jóllehet fáradtsága kárba veszett, mert aligha fogják őt ezen fordításéit valaha még a lámpák elé hívni, amit ez alkalommal több izben megtettek. A szereplők közül Benedek, Jakabffy Jolán, Mátráig és Somogyi minden lehetőt elkövettek a siker érdekében, de minden igyekezetükkárba veszett a darab silánysága miatt. Hétfőn a karszemélyzet jutalomjátókául ,, A falu rossza" népszínmű adatott elő igen szép előadásban. A karszemélyzet iránt közönségünk lerótta elismerését azzal, hogy a nézőteret teljesen megtöltötte és a karszemélyzet minden egyes tagja az előadás jövedelméből igen szép jutalékot kapott* Sok tapsot nyert Rózsahegyi Sárika ki Finum Rózsi szerepében igen ügyes volt. Tűzről pattant menyecske volt és dalait több izben meg kellett újráznia. A címszerepet Csolnakossy játszta és nagy hatást ért el remek baritonjával énekelt dalaival. Somogyi a bakter szerepében egész estén át derültséget keltetett. Haraszti Mici (Boriska), Benedek (Feledi), Bened é (Bátki Tercsi), Horváth Gyula (Lajos) az összjáték sikerében osztozkodtak. Az énekszámokat Füredi Kálmán zenekarunk prímása igen ügyesen kísérte. KARCZOLAT aj xn-u-X-t li-é-bnről. Finita la komédia ! Rossz vicc — fogják sokan mondani, de mindegy „már én csak ilyen vagyok" és én csak a szokás hatalma alatt állok, amidőn ezen jelszót használom. Ezen jelszót örökségnek tekintem és remélem nem vesszi rossz néven senki sem tőlem, ha ezzel egy-egy sziniévad befejezésének hattyú dalát jelzem a krónika részére. Évről-évre egyforma a nóta szövege, csupán a melódiában és kivitelben van változás. Színtársulatunk jelenlegi távozásánál, jobban mondva a szokásos búcsúztatónál gyenge volt a melódia azokhoz a szép áriákhoz képest, melyek ezelőtt hagyományos szokáshoz híven lettek rögtönözve és a viszontlátás reményében rendezve és lejátszva. De különben is ez előre is volt látható. Az egész idény alatt nem volt meg a szokásos kapcsaikodzás a színtársulat tagjai és a közönség azon része között, kik műnyelven mondva maecenásoknak szokták magukat elneveztetni. Mintha elnyelte volna őket a föld. Pedig kár, hogy nem jelentkeztek próbaszolgálattételre. A színtársulat tagjai között viharedzett bohémvérü alakok voltak, kÍK alig várták a kapcsalkodzást, de sajnos hiába vártak, mert a régi gárda sehogy sem akart mozgósítani. Anyag volt, de nem volt aki feldolgozza, jobban mondva voltak bohémvérü tagok, de nem voltak, maccenások, kik „az üzlet érdekében" kibontakoztak volna. Az ily lanyha üzletforgalom mellett előre volt látható, hogy a szokásos „hivatalos bucsu" is el fog maradni. Es tényleg nem is történt olyasmi, ami egyáltalában csak megközelítette volna a régi időben lejátszott búcsúzást. Szó volt ugyan valami közös búcsúzásról de ez is elmaradt, amenynyiben a színtársulat tagjai részletekben távoztak v osunkból és a szokásos koncetrálás i gkép elmaradt. Búcsúzás ! A régi hagyományos szokáshoz híven ezen kifejezés a jelen alkalommal már csak „fogalom" volt. Hideg volt ez, mint az egész évadban a kapcsalkodzás. A régi jó idők bucsu estélyeit amelyek a Hungária és Griff éttermében játszódtak le ma már csak mint mesét említhetjük. Nem mondom voltak egyes végjelenetek megtartva, de hogy jött ez a tenger sima tükréhez? Egy-két törzsvendég megadta a tiszteletet és végjelenetezett, de ezeknél is hiányzott az úgynevezett „Generalsaft". A szokásos vonathoz való kikisérés is elmaradt. Még egy icurka-picurka tisztelő sem akadt, ki a podgyász elhelyezésében is segédkezett volna. Halottam ugyan, hogy a részletekben való elutazás alkalmával voltak egyes epizód jelenetek a vasútnál, melyek a nyilvánosság kizárására szorítkoztak, de ebben is, amolyan „mondva csinált lelkesedés" volt konstatálható. Szóval mi tűrés-tagadás, be kell vallanunk, hogy a mostani sziniévadban nagy pangás volt „in dieser Bezicliung" és ugy a vételkedv valamint a kínálat nullára volt redukálva. Ne hogy félre értsenek, ki kell jelentenem, hogy ezen pangás csak a kapcsaikodzásra vonatkozik és ez csak a társulat tagjait érinthette. Ami a sziniévadot magát illeti, annak fényes sikeréről legendákat lehetne irni, mely költemény faj nem vág a krónika keretébe s igy az arról való megemlékezés nem tartozik hivatásom körébe. Annyit azonban ki kell jelentenem, hogy szingazgató ily fényes anyagi eredménnyel nem távozott el városunkból, mint Micsey színigazgató. Micsey igazgató elmondhatja magáról, „hogy burokba született"'. Annyi telt házat, mint ez évadban volt, még álmodni sem mertünk. Annyi specialitást kaptunk a műsorban, hogy „noch nie dagewesen". Eltekintve, hog}'' János vitéz operettet 10 adagban különféle vitézzel vettük be, sőt operát is élveztünk, helyi szerzők darabjait is kóstolgattuk. Az egyik még hazafias voltánál fogva megemészthető volt, de a másiktól nemcsak Lóth felesége, de a közönség is majdnem só-lett. De hát ilyen az ember szerencséje. Az egyiknek semmi sem sikerül, a másik még a Gomora pusztulásából is pénzt szerez. Erről a pusztulásról jut eszembe, hogy ezen előadás után nemcsak a színtársulat, de az igazgató is sietett pusztulni a városból és csak a karszemélyzet maradt itt, hogy lejátszhassa előre hirdetett jutalomjátékát, mely birtokon kivül lett megtartva és végeredményében fényes anyagi eredménnyel járt. Ugyancsak a végeredményről jut eszembe, hogy ha el is maradt a szokásos hivatalos búcsúztató, de ezzel szemben ugy a színigazgató, valamint a kóristák búcsúzója fényesen sikerült és a sziniévad lefolyása után velünk együtt elmondhatják, hogy : Ende gut, alles gut! Frici Az hírlik Az hírlik, hogy Pápa város villamos telepén a fogyasztók rovására takarékoskodnak. Az hirlik, hogy Pápa városában az építkezési engedélyek családias jeleggel vannak ellátva. Az hirlik, hogy Bánffy Dezső báró képviselőnk még nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy a szegedieket megharagítsa. Az hirlik, hogy a polgármester is azt tartja, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Az hirlik, hogy a rendőrség csak szabad óráiban tart rendőri szolgálatot. Az hirlik, hogy a Sodorint és Gomora előadása után az egész színtársulat elpusztult. Az hirlik, hogy Micsey színtársulatának néhány tagját a vasútnál kellemetlen vendégek várták. Az hirlik, hogy a karszemélyzet jutalomjátéka alkalmával sok minden el lett számolva. Az hirlik, hogy a Feltámadás ünnepi körmenetben többen szögletet kaptak. Az hirlik, hogy Pápán sok a szarka. Az hirlik, hogy az izraeliták között húsvét ünnepén kenyértörésre nem kerülhet a dolog. Az hirlik, hogy a színtársulat honvédzenekara fájdalmas hangokkal távozott el városunkból. Az hirlik, hogy az esteli korzón hiányzik a változatos műsor. Az hirlik, hogy Pápán inkább esküdnek, mint fogadnak. Az hirlik, hogy a libatoilas legények nem smutzigok az Ígéretekben. Az hirlik, hogy Pápán még a pofonkapást sem tartják szégyennek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője színház látogatási hiányban szenved.