Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-15 / 3. szám

18-át. Arról van szó, hogy mivel a nemzet érvényesíteni törekszik jogait, akkor előáll­nak november 18-ikával és megsértik a tör­vényt. Nekünk ujpártnak az lett volna cé­lunk, hogy olyan kiegyezést csináljunk, amely a nemzet érdekének legmegfelelőbb. Ennek útjában áll azonban a miniszterelnök, aki miatt oly lejtőn vagyunk, hogy az ben­nünket pusztulásba visz. A lex-Dániél arra való, hogy rövidesen ellehesen intézni az uj kiegyezést, meg lehessen csinálni a vám­szerződéseket és pedig ugy, ahogyan ez a nemzetnek egy cseppet sem lesz érdekében. E törekvésekkel szemben fogunk mi küz­deni. És ha az önök képviselője leszek, fi­gyelemmel leszek Pápa városának érdekére, szívesen viszek ki bármit, ami kivihető egye­sek érdekében, de ne ezért válaszszanak meg, hanem azért, hogy mást ne válasszanak meg. Igenis küzdenünk kell, mert ez a nemzet­nek az erdeke, mert ha a lex-Dániel való­ban életbe lépne, akkor a magyar parlamenti tanácskozás a francia királyi ülések szín­vonalára sülyedne alá és akkor nem ten­nénk egyebet a magyar parlamentben, mint egyszerűen végrehajtanék Bécs parancsát. Beszélt azután Bánffy arról a nevetséges vádról, amelylyel őt, aki az 1848. évi XX. törvénycikket életbe akarja léptetni, a ka­tolikusoknak meg akarja adni az őket meg­illető támogatást, aki a katholikus autonó­miát felvette programmjaba, aki a zsidók recepcióját w keresztülvitte, — klerikálisnak mondják. 0 komolyan megvan arról győ­ződve, hogy e klerikálizmussal nem vádol­ható. Miután megköszönte a megtisztelő bi­zalmat, arra buzdította a polgárokat, hogy tartsanak össze, mert ha a kicsinyek össze­tartanak, erősek, a hatalom pedig éppen erő­szakossága által válik gyengévé és tartha­tatlanná. A beszéd, — melyeket számtalanszor szakítottak félbe az elismerő éljenzésekkel — befejezte után Eötvös Károly emelkedett szólásra, s a tőle már megszokott bravúr­ral festette a jelen, s a jövő képét; majd szavai elhangzása után Hajnöcky Béla el­nök köszönetet mondott báró Bánffynak a programmbeszéd megtaitásáért s összetar­tásra buzdította a választóközönséget. A kö- 1 zönség a leglelkesebb hangulatban oszlott szét, a Kossuth nótát énekelve. ' * Este 6 órakor 200 fáklyás vonult a Hungária elé követve a lelkes közönség s ifjúság ezernyi sokaságától. Az ifjúság ne­vében dr. Dózsa Zsigmond mondott lelkes és megható beszédet, mire báró Bánffy és Szemere Atila köszönték meg az ovátiót. Este 8 órakor százötven személyre szóló bankett volt a „Griff" nagytermé­ben, azonban ezt a számot a jelenlevők száma jóval felülmulta. Viharos éljenzéstől remegett a terem ódon fala mikor báró Bánffy kíséretével a terembe lépett. Majd helyet foglalván, a cigány rázendített a Himnuszra, mire száz és száz férfi kebelből, mint édes isteni zsolozsma szállt az ég felé a magyar ember legszentebb imája, fohásza. A második fogásnál dr. R. Prikkel Márián magvas, költői szárnyalású beszéd­ben üdvözölte báró Bánffy Dezsőt. Báró Bánffy megköszönvén az apostrofálást, Pápa városára s annak fejlődésére, közönségére üriti poharát. Majd Szemere Atila szólott a jelen voltak viharos tetszése közben, to­vábbá dr. Benedek János, dr. Körös Endre, dr. Fehér Dezső, Győri Gyula, dr. Kende Ádám és még számosan nagy tetszés mellett. A közönség a leglelkesebb hangulat­ban a késő éjjeli órákig maradt együtt, majd az éj folyamán elutazott báró Bánffy Dezsőt kisérte ki az állomáshoz, ki a kelle­mesen töltött nap után azzal vett bucsut tisztelőitől, hogy mielőbb viszontláthatja őket, amikor ismét körükbe érkezik. KARCZOLAT Hogy mi minden történt a hét lefor­gása alatt városunkaan, arról csak annak lehet fogalma, ki tényleg résztvett az ese­mények megszámlálhatlan halmazában. Előre is kijelentem, hogy teljesen hűséges króni­kát nem adhatok a lefolyt summás esemé­[ nyékről, amivel lapunk egész térfogata szük­: neR bizonyulna erre, de máskülönben is fi­zikai lehetetlenség volna mindezeket a kró­nika részére megörökíteni. Eltekintve a lázas mozgalomtól, mely a közelgő választások heves küzdelmei előjelének tudunk be, a hét főeseménye az Uj-p:.rt jelöltjének Bánffy Dezsőnek bárónak fogadtatása volt, kinek idejövetele valósá­gos lázba ejtette nemcsak ezen párt szava­zópolgárait, hanem még azon rétegét is, mely nem szavaz ugyan, de tud lelkesedni akkor, amidőn mást lát lelkesedni. Teljes hű képet adni a fogadtatás részleteinek — absolute lehetetlen. Azt hi­szem, hogy krónikási hivatottságomnak meg­felelő kifejezést használom, ha Clio könyve részére ezen fogadtatást ugy jegyzem be, hogy Pápa városában ilyen tüntetés „Noch nie da gewesen". Ezzel azután Rabbi Aki­bának is eleget teszek, mert akkor az is igazolódott, hogy Alles schon da gewesen". Ezzel a szálló igével, jobban mondva közmondássá vált nagyot mondással kell ezen impozáns és lelkes fogadtatást apoat­rofálnom. Vagy talán nincs igazam? Tes­sék megcáfolni. Látta még valaki Pápán Bánffy Dezsőt ? Megtőrtént-e az Pápán, hogy valakinek a kocsijából kifogták a lovakat és ugy hordozták körül a város utcáin ? Volt-e már reá esett hogy a Griff szálloda nagytermében rendezett banketten egy bi­kára is tósztoztak volna? Nos hát ez mind megtörtént Pápán s ezzel igazoltam is a „Noch ni és schon da gewesen" jelzése­met a Bánffy fogadtatatásáról. Ha még azután hozzá veszem, hogy bandérium is volt, fáklyásmenet is rendez­tetett és sok minden olyan történt ami ut­cai tüntetésekhez tartozik és lelkesedést szül, csak halvány képet adtam annak a lázas hangulatnak, mely mostanában nálunk uralkodik. Ne hogy esetleg utólag vád ér­jen, már jó eleve kijelentem, hogy azok, kik a kocsiba fogták magukat és ugy vitték Bánffyt és Eötvöst, nem voltak büszkék, ha­nem városunk fiatalsága. Ezt azért jelzem, mert nálunk az a közmondás, hogy a büsz­kéket rbe fogják a kocsiba. És ha mindezen eseményekhez hozzá veszem, hogy naponta pártértekezletek, sza­vazók megdolgozása, utcahosszat kortesnó­ták éneklése, lobogók kitűzése és bevonása, megtért és áttért polgárok veszekedése, Tisza elitélése, Bánffy politikai vedlése, szavazatok számlálása és Isten tudja mi min­den módja a kortesfogásnak adja most elő magát városunkban, azt hiszem eléggé je­lemeztem a helyzetet, különben pedig a végeredményre nézve csak azt jelzem, hogy: Vederemo ! Frici. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városa a köz­ügyeiben jelenleg kortessziínetet tart. Az hírlik, hogy Pápa város szökőkutja a választás napján nem fog szökni. Az hírlik, hogy Hegedűs volt képvi­selőnknek a választás napjáig lesz még mit hallani. Az hirlik, hogy az Uj-párt Hegedűs­nek rosszul kontráz. Az hirlik, hogy a polgármester a He­gedűs-pártnak csak kis bőgőse. Az hirlik, hogy a Bánffy banketten a bikákra is tósztoztak. Az hirlik, hogy Pápán van még sok választó, kik még nincsenek kellőleg meg­dolgozva. Az hirlik, hogy a Hegedűs bandája jól van szervezve. Az hirlik, hogy a Bánffy fogadására kivonult lovasbandériumban minden fele­kezet volt képviselve. Az hirlik, hogy Eötvös Károly szerint képviselőt választani nem lelkesedéssel, hanem csak vokssal lehet. Az hirlik, hogy Pápán egy lyukas re­verendát hagytak. Az hirlik, hogy Pápán van sok választó, aki szeretné már nyalni a virstlit. (Az sem szégyen! Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán van számos vá­lasztó, ki szavazatát a záróráig rövid zár­latban tartja. Az hirlik, hogy a Nyomdászok esté­lyén egy k (v) intettet is előadtak. Az hirlik, hogy a kath. legényegylet műkedvelői előadásán a színpadot ellopták. Az hirlik, hogy a darutollas legények kijelentették, hogy nem érdemes szerelem­ből szavazni. Az hirlik, hogy Pápán jelenleg sok tollas-zsidó van. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a választások alatt csak póttarta­lékos lesz. T^T T "H2 "T" 1 TtT* J^rJU -L J^W JCd rnímtimm m — Bauer Antal jelölése. Az ugodi sza­badelvű párt tegnap délelőtt 10 órakor ér­tekezletet tartott, amelyen a kerület válasz­tói mintegy 200-an vettek részt és amelyen Bauer Antalt nagy lelkesedéssel és ovációk mellett kiáltották ki jelöltül. Hogy mennyire tisztelik és becsülik a kerületben a népszerű képviselőjelöltet igazolja azon tény, hogy da­cára a zord időjárásnak a kerület számos községeiből jöttek a jelölőgyülésre, hogy Bauer Antalt üdvözölhessék. Örömmel lát­tuk, hogy a kerület választópolgárai a leg­önzetlenebbűl, a meggyőződés szülte okos belátása folytán állott azon zászló alá, ame­lyet képviselőjük immár harmadszor vesz kezébe és ezen jelölő gyűlésen arról győ­ződtünk meg, hogy ebben a kerületben a sikernek legkisebb reményével sem veheti fel senki Bauerrel a harcot. Láttuk, hogy milyen szeretettel vették körül őt és milyen erősek a szálak, amelyek személyes meg­becsülésből képviselőt es valasztóit össze­tartanak. Belátta a kerület, hogy ki az ő barátja, ki érzi buját baját és ki az aki nemcsak igér, hanem sokkal többet tesz érte, mint amennyit igért. Az értekezletet Jákói Géza uradalmi igazgató nyitotta meg és a pártot újból megalakították s nagy lel­kesedéssel újólag Jákói Gézát elnökké meg­választva, kinek indítványára a jegyzői ke­rületekbe alelnökök lettek kijelölve. Elnök ezután méltatva az eddigi képviselő érde­mei^ hosszantartó éljenzés között Bauer Antalt az ugodi szabadelvű párt jelöltjeül kikiáltották. A jelöltért egy küldöttség me­nesztetett és rövid idő alatt Bauer Antal megérkezett, kit lelkes éljenzéssel és fre­netikus tapssal fogadtak. Jákói elnök üd­vözlése után Bauer Antal megköszöni az újbóli bizalmat, kijelenti, hogy jelenleg programmbeszédet nem tart, hivatkozik ki­adott nyílt levelére és röviden csak a kor­mány néhány üdvös intézkedéseit aposztro­fálja és az ellenzék káros működését elitéli. A beszéd végeztével megujultak az ovációk fokozottabb mérvben éljenezték és éltették Bauer Antalt. Ezután Kovács Sándor takácsi földbirtokos szólalt fel és népies modorban tartott beszédében bizalmát nyilvánította a kormánynak. Utána Seregély Béla ev. ref. lelkész hosszas beszédben méltatta Tisza István genális voltát, a legnagyobb lelkese­déssel küzd a zászló alatt és Bauer győzel­mét biztosra veszi. Indítványára az értekez-

Next

/
Thumbnails
Contents