Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-08 / 2. szám

is szem előtt tartani, ne hagyja ma­gát holmi ideális Ígéretekkel kapaci­táltatni és esetleg terorizáltatni, ha­nem igenis oly jelöltre adja le sza­vazatát, jobban mondva a személyben leendő megállapodás olyan legyen, amely ről meg van győződve, hogy a város polgárságának, közügyeinek, financiá­lis érdekeinek hathatós támogatója lesz. Nem vagyunk még teljesen tá jékozva, hogy városunkban kik lesz­nek a jelöltek s igy egyáltalában a választás személyi oldalát egyelőre nem érinthetjük, de igenis figyelem­mel fogjuk kisérni a választási pro­sessust és lesz alkalmunk még a do­log személyes lényegére is reátérni, ha annak szükségességét fogjuk látni. Előre is kijelentjük, hogy tekintettel arra, miszerint lapunk nem politikai lap, a jelölt személyét nem elv, ha­nem megbízhatóság tekintetében fog­juk megbírálni és hogy ebben a 'mi­nőségben mit kivánunk a jelölttől, arról nézetünket az elmondottakból ki-ki megérthette. Végül még valamit! Bizton re­méljük és hisszük, hogy városunk polgárságának békés egyetértést kép­telen lesz megzavarni akármiféle fészkelődés, mely politikai beccek révén kíván érvényesülni, hanem lelkes hazafisággal és buzgalommal veszik fel az esetleges harcot Pápa város közügyei érdekében. Egyelőre ennyit kívántunk meg­jegyezni a közeledő képviselőválasz­tás alkalmával! Pollatsek Frigyes. Kereskedőink érdekében. A napokban egy megszívlelésre méltó indítványról olvastunk több fő­városi lapban s a terv életrevalósága arra késztet bennünket, hogy keres­kedőink jól felfogott érdekében is foglalkozzunk a kérdéssel. Arról van ugyanis szó, hogy egy kereskedő és egy vármegyei tisztvi­selő indítványt tettek egy kereske­dői nyugdíjintézmény létesítése érde­kében. Mondanunk sem kell, hogy kereskedőinknek nagyon is érdeké­ben áll, hogy ez intézmény létesüljön. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az önálló kereskedőknek körülbelül háromnegyed része késő vénségre. öregségre, mikor már munkaképte­len, tönkremegy, elszegényedik. Na­gyon ritka eset, hogy egy kereskedő nagyobb vagyonra tegyen szert, ellen­ben a leggyakrabban azt látjuk, hogy a kereskedő 10—15—20 évig vezetve üzletét tönkremegy, befektetett va­gyonát felemészti és akkor, midőn gyermekeinek neveltetése s a terhes családfönntartás a legtöbb anyagi ál­dozatot követelné, minden segitség nélkül elszegényedve kenyér nélkül marad s a legtöbbjüknek még a leg­szegényebb kereskedőhöz sem méltó foglalkozásokkal kell napról-napra ten­getniök életüket vagy pedig mások terhére kell lenniök. A kereskedelmi alkalmazottak helyzetét tekintve, még szomorúbb állapotakat észlelünk. Ma nem áll egyéb a kereskedelmi alkalmazottak előtt, mint életük javát a mások szol­gálatában szerény fizetésért eltölteni, öregségükre pedig a koldusbotra van kilátásuk. Mert ugyan ki alkalmazna üzletében korosabb, fizikai és szel­lemi erejében is meggyöngült egyé­neket, amidőn tömegesen ajánlkoznak fiatalabb és kitartóbb munkaerők. S éppen ezt mindegyikük jól tudva, önállósítani igyekszik magát, fél az idő előrehaladottságától, s akár­milyen kicsinyes jövő elé néző, leg­többször egészségtelen üzlethez kezd és nemcsak pénzecskéjét és nevét veszti bele, hanem egészségtelen üz­letével a már meglevő régibb és jobb alapon nyugvó üzleteket is rontja, megingatja, sokszor pedig hitele ki­használása által hitelezőit esetleg min­den rossz szándék nélkül megkáro­sítja. Mindeme bajokon leggyökere­sebben és legelőnyösebben segítene egy nyugdíj-, illetőleg segélyzőintézet. E célra — említett indítvány sze­rint — szükséges volna egy központi nyugdijintézet, mely szövetkezeti ala­pon létesülne, ugy hogy tőkéit nem másoknál helyezné el gyümölcsözte­s megtalálta az ágy mellett a pokrócon — halva. Az orvos konstatálta, hogy sztrofan­tusz és morfium keverékével megmérgezte m agát. A történetet a kaszinónak mindegyik tagja már tövéről-liegyére ismerte, de azért most a Gyuri összefoglaló előadására me­gint csak kitört az elszörnyedés hangja: — Mi lehet az oka? — Az oka ennek uraim ? — ragadta meg ismét a szót Párdányi Gyuri. — Az oka ? A dolog nem állhat máskép, mint ugy, hogy a kót szerencsétlenség között, mint már mondtam, okozati összefüggés van. Még pedig vagy az egyik az oka a másiknak, vagy pedig a kettőnek egy közös oka van. Az első esetben Dénes öngyilkosságának az oka testvéri szeretet, a másodikban pedig Pali eltűnésének ép ugy, mint a Dénes sze­rencsétlenségének az oka nem egyébb . .. — Mint az, hogy Hárshágyiék tönkre­mentek ! — vágott közbe kórusba a hall­gatóság. — Hátha mégis datur ? — szakította félbe az elbeszélőt egy magas csengésű, szinte sipitó hang, a melynek a hallatára mindenki a hang tulajdonosa felé fordult. Szentlőrincy doktor volt a közbe szóló, a ki Gyuri fejtegetései alatt észrevétlenül lé­pett a terembe s most ott állt a kandalló előtt a kezét dörzsölgetve, szúrós szeme valami pokoli megelégedéstől villogott élő bozontos szürke szemöldöke alól, borotvált ajkán Mefisztó arcára méltó szatirikus mo­solygás ült. — Ah, a doktor! Mit tud ? Beszéljen gyorsan! — kiabáltak feléje mindenünnen, s fél perc alatt az egész kaszinó odasereg­lett köreje, maga Párdányi Gyuri is, a ki magyarázóból egyszerre hallgatóvá degra­dálta önmagát. Mindenki tudta, hogy a dok­tor mindnyájunknál okosabb ember s ösz­tönszerűen érezték, hogy most nagy dolgo­kat fog elmondani. — Mindenekelőtt arra kérem az ura­kat, hogy ne kérdezzék, honnan tudom, a mit tudok. Majd önök is megtudják, mert ez a történet olyan különös, hogy a végén van az eleje. Vagyis helyesebben mondva, az elején van a vége. Hallgassák csak. Nem lehet ugyanis a Hárshágyi Dénes öngyil­kosságának a motívuma a testvéri szeretet, mert a két Hárshágyi-testvér teljes életében mindig szivéből gyűlölte egymást. S ezt érthető is, Pál hidegszivü és hidegfejű, ri­deg üzletember volt már fiataf ember ko­rába is. A szivtelenségig menő rendszeretet s a kinllhatatlanságig való lelkiismeretesség és pontosság jellemezték mindig. Ellenben Dénes egy hajítófával sem ért többet ugyan a bátyjánál, de hitványságai egészen más minőségűek voltak, mint amazé. Dénes ha­szontalan, dologkerülő, préda, tivornyázó fráter volt. Kártyára és borra, korhelyke­désre költötte minden pénzét ... de hisz ezt mindnyájan tudjátok, talán még Pandúr Gábris is hallott róla, Ilyen két egymástól különböző és csak a rosszaságban meg­egyező karakternek kétségtelenül gyűlölsé­get kellett fakasztania a két testvér között és fakasztott is, akármennyire el is tudták titkolni a világ előtt. Gyűlölték egymást Hárshágyiék és gyűlölség haragos lángja akkor tört ki teljes lobogásu lánggal. ;imi kor Pál megunva végre az öcscse költeke­zését, kijelentette, hogy többé semmiféle adósságot ki nem fizet helyette. Nagy jele­net fejlődött ki ekkor közöttük, aminek a vége az lett, hogy Pál hajthatatlan maradt, nem adott egy krajcárt sem, Dénes pedig hazasietett és egy háromezer forintos váltót hamisított a bátyja nevére. A hallgatóság néma elszörnyesedéssel hallgatta ezt az eddig nem is sejtett dolgot, Szentlőrincy pedig a kezét dörzsölte. Hahahaha ! Nagy szüksége volt sze­gény fiúnak akkor a pénzre. Kétezerötszáz forintot nyert el tőle előző nap Liliénknol­Ien báró s a becsület . . . nem engedte, hogy huszonnégy órán belül meg ne fizesse az adósságot. Ez szerdán este játszódott le, mert szerda volt az a nap, melyen a Dénes ha­mis váltója lejárt. Délelőtt bemutatták a váltót Pálnak, aki rögtön belátta mi történt s azt mondta, hogy másnap fog intézkedni a váltó kifizetéséről. Estére pedig olyan órára, amikor a munkások már nincsenek a gyárban, elrendelte magához az öcscsét. Dénes meg is jelent, Pál pedig kereken és ridegen, rövid szavakkal kijelentette előtte, hogy a hamis váltót nem fogja kifizetni, hanem becsukatja az öcscsét. Dénes először könyörgött, aztán rimánkodott, azután fé­ny egetődzött, — mind hiába. Pál hajthatat­lan maradt s a mikor ajtót mutatott az öcs­csének, ez felkapta az asztalról a nagy két águ bronz gyertyatartót s ugy sújtott le vele bátyja mellére, hogy az idősb Hárshá­gyi egy hang nélkül roskadt össze ott álló helyében. Eénes elöször is gondosan kiszedett a bát}^ja zsebéből mindent, Jehuzta ujjáról a gyűrűt, kivette nyakkendőjéből a tűt. Azu-

Next

/
Thumbnails
Contents