Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-08 / 2. szám

is szem előtt tartani, ne hagyja magát holmi ideális Ígéretekkel kapacitáltatni és esetleg terorizáltatni, hanem igenis oly jelöltre adja le szavazatát, jobban mondva a személyben leendő megállapodás olyan legyen, amely ről meg van győződve, hogy a város polgárságának, közügyeinek, financiális érdekeinek hathatós támogatója lesz. Nem vagyunk még teljesen tá jékozva, hogy városunkban kik lesznek a jelöltek s igy egyáltalában a választás személyi oldalát egyelőre nem érinthetjük, de igenis figyelemmel fogjuk kisérni a választási prosessust és lesz alkalmunk még a dolog személyes lényegére is reátérni, ha annak szükségességét fogjuk látni. Előre is kijelentjük, hogy tekintettel arra, miszerint lapunk nem politikai lap, a jelölt személyét nem elv, hanem megbízhatóság tekintetében fogjuk megbírálni és hogy ebben a 'minőségben mit kivánunk a jelölttől, arról nézetünket az elmondottakból ki-ki megérthette. Végül még valamit! Bizton reméljük és hisszük, hogy városunk polgárságának békés egyetértést képtelen lesz megzavarni akármiféle fészkelődés, mely politikai beccek révén kíván érvényesülni, hanem lelkes hazafisággal és buzgalommal veszik fel az esetleges harcot Pápa város közügyei érdekében. Egyelőre ennyit kívántunk megjegyezni a közeledő képviselőválasztás alkalmával! Pollatsek Frigyes. Kereskedőink érdekében. A napokban egy megszívlelésre méltó indítványról olvastunk több fővárosi lapban s a terv életrevalósága arra késztet bennünket, hogy kereskedőink jól felfogott érdekében is foglalkozzunk a kérdéssel. Arról van ugyanis szó, hogy egy kereskedő és egy vármegyei tisztviselő indítványt tettek egy kereskedői nyugdíjintézmény létesítése érdekében. Mondanunk sem kell, hogy kereskedőinknek nagyon is érdekében áll, hogy ez intézmény létesüljön. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az önálló kereskedőknek körülbelül háromnegyed része késő vénségre. öregségre, mikor már munkaképtelen, tönkremegy, elszegényedik. Nagyon ritka eset, hogy egy kereskedő nagyobb vagyonra tegyen szert, ellenben a leggyakrabban azt látjuk, hogy a kereskedő 10—15—20 évig vezetve üzletét tönkremegy, befektetett vagyonát felemészti és akkor, midőn gyermekeinek neveltetése s a terhes családfönntartás a legtöbb anyagi áldozatot követelné, minden segitség nélkül elszegényedve kenyér nélkül marad s a legtöbbjüknek még a legszegényebb kereskedőhöz sem méltó foglalkozásokkal kell napról-napra tengetniök életüket vagy pedig mások terhére kell lenniök. A kereskedelmi alkalmazottak helyzetét tekintve, még szomorúbb állapotakat észlelünk. Ma nem áll egyéb a kereskedelmi alkalmazottak előtt, mint életük javát a mások szolgálatában szerény fizetésért eltölteni, öregségükre pedig a koldusbotra van kilátásuk. Mert ugyan ki alkalmazna üzletében korosabb, fizikai és szellemi erejében is meggyöngült egyéneket, amidőn tömegesen ajánlkoznak fiatalabb és kitartóbb munkaerők. S éppen ezt mindegyikük jól tudva, önállósítani igyekszik magát, fél az idő előrehaladottságától, s akármilyen kicsinyes jövő elé néző, legtöbbször egészségtelen üzlethez kezd és nemcsak pénzecskéjét és nevét veszti bele, hanem egészségtelen üzletével a már meglevő régibb és jobb alapon nyugvó üzleteket is rontja, megingatja, sokszor pedig hitele kihasználása által hitelezőit esetleg minden rossz szándék nélkül megkárosítja. Mindeme bajokon leggyökeresebben és legelőnyösebben segítene egy nyugdíj-, illetőleg segélyzőintézet. E célra — említett indítvány szerint — szükséges volna egy központi nyugdijintézet, mely szövetkezeti alapon létesülne, ugy hogy tőkéit nem másoknál helyezné el gyümölcsöztes megtalálta az ágy mellett a pokrócon — halva. Az orvos konstatálta, hogy sztrofantusz és morfium keverékével megmérgezte m agát. A történetet a kaszinónak mindegyik tagja már tövéről-liegyére ismerte, de azért most a Gyuri összefoglaló előadására megint csak kitört az elszörnyedés hangja: — Mi lehet az oka? — Az oka ennek uraim ? — ragadta meg ismét a szót Párdányi Gyuri. — Az oka ? A dolog nem állhat máskép, mint ugy, hogy a kót szerencsétlenség között, mint már mondtam, okozati összefüggés van. Még pedig vagy az egyik az oka a másiknak, vagy pedig a kettőnek egy közös oka van. Az első esetben Dénes öngyilkosságának az oka testvéri szeretet, a másodikban pedig Pali eltűnésének ép ugy, mint a Dénes szerencsétlenségének az oka nem egyébb . .. — Mint az, hogy Hárshágyiék tönkrementek ! — vágott közbe kórusba a hallgatóság. — Hátha mégis datur ? — szakította félbe az elbeszélőt egy magas csengésű, szinte sipitó hang, a melynek a hallatára mindenki a hang tulajdonosa felé fordult. Szentlőrincy doktor volt a közbe szóló, a ki Gyuri fejtegetései alatt észrevétlenül lépett a terembe s most ott állt a kandalló előtt a kezét dörzsölgetve, szúrós szeme valami pokoli megelégedéstől villogott élő bozontos szürke szemöldöke alól, borotvált ajkán Mefisztó arcára méltó szatirikus mosolygás ült. — Ah, a doktor! Mit tud ? Beszéljen gyorsan! — kiabáltak feléje mindenünnen, s fél perc alatt az egész kaszinó odasereglett köreje, maga Párdányi Gyuri is, a ki magyarázóból egyszerre hallgatóvá degradálta önmagát. Mindenki tudta, hogy a doktor mindnyájunknál okosabb ember s ösztönszerűen érezték, hogy most nagy dolgokat fog elmondani. — Mindenekelőtt arra kérem az urakat, hogy ne kérdezzék, honnan tudom, a mit tudok. Majd önök is megtudják, mert ez a történet olyan különös, hogy a végén van az eleje. Vagyis helyesebben mondva, az elején van a vége. Hallgassák csak. Nem lehet ugyanis a Hárshágyi Dénes öngyilkosságának a motívuma a testvéri szeretet, mert a két Hárshágyi-testvér teljes életében mindig szivéből gyűlölte egymást. S ezt érthető is, Pál hidegszivü és hidegfejű, rideg üzletember volt már fiataf ember korába is. A szivtelenségig menő rendszeretet s a kinllhatatlanságig való lelkiismeretesség és pontosság jellemezték mindig. Ellenben Dénes egy hajítófával sem ért többet ugyan a bátyjánál, de hitványságai egészen más minőségűek voltak, mint amazé. Dénes haszontalan, dologkerülő, préda, tivornyázó fráter volt. Kártyára és borra, korhelykedésre költötte minden pénzét ... de hisz ezt mindnyájan tudjátok, talán még Pandúr Gábris is hallott róla, Ilyen két egymástól különböző és csak a rosszaságban megegyező karakternek kétségtelenül gyűlölséget kellett fakasztania a két testvér között és fakasztott is, akármennyire el is tudták titkolni a világ előtt. Gyűlölték egymást Hárshágyiék és gyűlölség haragos lángja akkor tört ki teljes lobogásu lánggal. ;imi kor Pál megunva végre az öcscse költekezését, kijelentette, hogy többé semmiféle adósságot ki nem fizet helyette. Nagy jelenet fejlődött ki ekkor közöttük, aminek a vége az lett, hogy Pál hajthatatlan maradt, nem adott egy krajcárt sem, Dénes pedig hazasietett és egy háromezer forintos váltót hamisított a bátyja nevére. A hallgatóság néma elszörnyesedéssel hallgatta ezt az eddig nem is sejtett dolgot, Szentlőrincy pedig a kezét dörzsölte. Hahahaha ! Nagy szüksége volt szegény fiúnak akkor a pénzre. Kétezerötszáz forintot nyert el tőle előző nap LiliénknolIen báró s a becsület . . . nem engedte, hogy huszonnégy órán belül meg ne fizesse az adósságot. Ez szerdán este játszódott le, mert szerda volt az a nap, melyen a Dénes hamis váltója lejárt. Délelőtt bemutatták a váltót Pálnak, aki rögtön belátta mi történt s azt mondta, hogy másnap fog intézkedni a váltó kifizetéséről. Estére pedig olyan órára, amikor a munkások már nincsenek a gyárban, elrendelte magához az öcscsét. Dénes meg is jelent, Pál pedig kereken és ridegen, rövid szavakkal kijelentette előtte, hogy a hamis váltót nem fogja kifizetni, hanem becsukatja az öcscsét. Dénes először könyörgött, aztán rimánkodott, azután fény egetődzött, — mind hiába. Pál hajthatatlan maradt s a mikor ajtót mutatott az öcscsének, ez felkapta az asztalról a nagy két águ bronz gyertyatartót s ugy sújtott le vele bátyja mellére, hogy az idősb Hárshágyi egy hang nélkül roskadt össze ott álló helyében. Eénes elöször is gondosan kiszedett a bát}^ja zsebéből mindent, Jehuzta ujjáról a gyűrűt, kivette nyakkendőjéből a tűt. Azu-