Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-03 / 14. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : í SEK FflKsYJES, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Elmélkedés. Amikor nagycsütörtök reggelén az ércznyelv utolszor érinti a harangoldalát s a harangozó gyerekek kilógatják a torony ablakából a haranghuzó köteleket, a néphit azt mondja: Rómába mentek a harangok ; és ámulattal hallgatja a harangszó idején a toronyban felhangzó u. n. kerepelő sürü kalapács ütéseit. És amikor nagyszombat reggelén negyvennyolcz órai piheuő után újból megszólal a harangok akkordja, fellélegzik és örömmel üdvözli a Rómából hazatért harangok első szavát. Nem tartozom azok közé kik a harangok római utazásában hisznek, de igenis azok közé tartozom, akik nek a harangszó szünete valamely érzéki hiányt jelent s akiknek az első harangszó megint bizonyos jóleső derűt önt a lelkébe. És a mikor a kerepelő sürün eső ütéseit hallom sokszor el-elgondolkozoin, eí-el töprengek felette, én istenem mekkora idő ment el a világ s az emberiség feje felett, mekkorát haladt a tudomány, a művészet, az ipar a kereskedelem a mezőgazdaság, mekkorával bővült tágult az emberek lát és ismeret köre azon idő óta, a mikor az első szentegyházba két fadarabnak egymáshoz való ütése utján hivódtak a hivők : de vajon hogy állunk magukkal az emberekkel a társadalmi viszonyokkal, vajon ezek javultak-e ? és akként van-e a világ és az emberek erkölcsi és lelki világa berendezve, amiként azt az idvezitő tanai volta képen előírják ? — Tamás vagyok benne. Ha jó tanácsra van szükséged — olvastam valamikor valahol — ne fordulj érte baráthoz, hanem ellenségedhez s a mit ez tanácsol tedd annak — ellenkezőjét. Ugy látszik a mai kor, a mai világ, a mai emberek nem ezt az okoskodást követik, hanem a legjobb barát, a valláserkölcsiség adta tanácsnak teszik az ellenkezőjét. Szeresd felebarátodat mint ön magadat, alapgondolata, támasza, talp és záróköve az összes vallások tanainak akár a keresztény, akár a zsidó vallást nézzük is Nos és mit látunk ha körültekintünk ? épen az ellenkezőjét annak, a mire az írás tanítja az embereket. Oft^ TÁRCZA. Az egyforma felöltök. Cere Sándor földbirtokos, mellékfoglalkozásra nézve képviselő, csak rövid két évvel ezelőtt házasodott meg másodszor. Felesége igen szép termetű, csinos arczu hölgy, talán husz éves. A képviselő azonban már jórég a bajuszfestékkészitők protekturának szegődött és egy csöppet sem bánná, hogyha a szalonokban is fededett fővel ülhetne, ő inkább a hölgy atyjának, mint férjének látszik. Mint természetes is, boldog házas-életről szó sincs. Mindjárt a mézes-hetek után, melyek ez esetben a fiatal asszonyra nézve inkább eczetesek voltak, kezdődtek a zord, a háborús idők. Nem múlik hónap, hogy néhányszor össze ne különböznének. De derekasan. — Az összekoczczanás után meg rendszerint egy álló hétig, sőt két hétig egyetlen szót sem váltanak egymással, mi több, a képviselő gyakran napokig feleségenek még az árnyékát sem látja. — Petiig mennyire szereti, hisz az oly fiatal és oly szép, legalább bársonyos kezeit csókolhatná a mikor ő akarja, beérné avval is. Az ily borús időkben külön étkeznek, külön hálnak. A képviselő részéről annyira óhajtott békét meg csak egy közeli vendéglátás, egy legújabb divatú kalap vagy ehhez hasonló mczidens állithatja helyre rövid időre. Van a képviselőnek még első nejétől egy fia. Ez, mint annak idején atyja, roppant pajkos és sokkal nagyobb kedvteléssel irogat képes levelezőlapokat a szomszéd házmester leánykájának, mint latin vagy számtani dolgozatokat, ő szintén gyakran oka családi jeleneteknek. Történt, hogy a képviselő hosszabb időre kerületébe utazott. Attól az időtől fogva a fiu viselkedése nap-nap után tűrhetetlenebbé vált. Hol a szomszéd házmesterné jött panaszra, hogy leányától a nyilt utczán csengeti a csókokat, hol meg a szobaleány jelenti, hogy eltörött a meiszeni porczellánkanna, mert az úrfi épp akkor ugrott a nyakába, mikor azt törülgette. Es ez igy ment nap-nap után. Az iskolából meg éppenséggel a legtragikusabb híreket hozták. Anyja erre, el akarván kerülni a szemrehányasokat, hogy ő is, mint a legtöbb mostoha, nem törődik a gyermekkel és hogy igy csak egyedül ő az oka a fiu könynyelmüségének, a szerinte ügyetlen nevelőt elbocsájtotta és sógoméja annyira magasztalt ügyes instukfoiát kérte fel, adna a fiúnak órákat. Az instruktor, egy jól megtermett rugékony jogász, mindjárt következő nap meg is kezdte az oktatást. Kellemetlenebb benyomást ez még nem gyakorolt senkire, A felebaráti szeretetnek semmi nyoma, helyette önzés, gőg, irigykedés, boszu vágy és gyűlölködés az egész vonalon. Szítják a gyűlölködés tüzét, hogy lángjánál maguk melegedhessenek, szidják embertársaikat és leszólják őket a hátuk megett, de czirógatják és áldják őket ha szemben állnak velük. Beszélnek fitymálva fekete lelkekről, sötétség lovagjairól, ha némelyeknek nincsen kedve társaságukkal egy követ fújni, de akiket rögtön kineveznek a felvilágosodottság fáklyavivőinek, a legtehérebb lelkeknek, amint azoknak nimbuszát, tudását és tekintélyét saját külön önző czéljaik szolgálatába kívánják szegődtetui. Koczintanak, brúdert isznak, ölelkeznek, csókolódznak és kezet szorítanak — a legjobb barátsagra. Otthon a markukba nevetnek r jó akvizicziót csináltam, pertu lettem és csókolództam X. vagy Y-nal, igaz a csókjának előttem nem egészen ismeretlen ize volt, de ebben a csókban annyi hektovatt villamos árain rejlik, amennyi szekerem tolására elegendő. El-elmennek ide h, oda Í9, elei látogatnak ebbe a társaságba, abba mint éppen diszczipulusára, ez már az első órában torkig volt tanítójával, sőt határozottan gyűlölte. Volt is rá oka, mert az instruktor az ő uraskodásának egész váratlanul, pár perez alatt végett vetett, a képes levelezőlapokat meg mind elkobozta. Ugy látszik azonban, hogy a tanító energiáját és egyéb jó tulajdonságait annál jobban tudta megbecsülni a fiatal mostoha, mert a mikor az instruktor a levelezőlapokat hozzá bevitte, egy félóra is eltelt, mig ez újra visszatért, még pedig igen turpis mosolylyal az ajkán, mintha nem is pusztán pedagógiai kérdéseket vitattak volna. De szó a mi szó, az instruktor lelkiismeretesen foglalkozott nebulójával, a kinek magaviseletéről hetenként három-négyszer is referált a képviselőnének. Persze titokban, nehogy a fiu az eloge-okat meghallja, mert rövid idő alatt igazán javult. A képviselőnő is rövid idő alatt egész lényében megváltozott. (Talán azért, mert biztos kezek között tudta fiát.) Oly üde és vidám volt, mint már igen régen, csak házassága előtt lehetett ily tréfálkozónak, évődően pajkosnak látni. Szinte gyerekessé lett. A legcsekélyebb dolog is szívből fakadt kaczajra tudta ingerelni, olykor meg szinte sirni tudott volna a boldogságtól. Arcza, mely mindig betegeser. fehérszínű volt, most ugy kanditott elő dus fekete haja mögül, mint sötét felhők közül a felkelő, rózsaszínű hold,