Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-27 / 13. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Sürgős intézkedést kérünk! Városunkban kedden országos állatvásár lesz megtartva. Ezen tény felemlitését rendes körülmények kö­zött nem a vezérhelyen konstatáljuk, de a városi hatósághoz érkezett és ezen állatvásárunk forgalmát nagyon is veszélyeztető alispáni rendelet te­szi kötelességünkké e helyen felszó­lalni és figyelmét felhívni városi ha tóságunknak ezen rendelet káros kö­vetkezményeire, azon biztos remény­ben, hogy minden lehetőt el fog követni arra nézve, hogy ezen ren­delet hatályon kivül helyeztessék. Vármegyénk alispánja ugyanis a törvényhatósági állatorvos jelentése alapján Marcaltő községhez tartozó Ihászi puszta kincstári csikótelepen a szarvasmarha állomány között kiütött ragadós száj- és körömfájás követ­keztében Takácsi és Marcaltő közsé­gek, továbbá Ihászi, Pálháza és Zsig­mondháza majorok, egy vészkerületté való alakítását elrendelte. m- TÁRCZA. Késő, Már csaknem egy óráig húzták a tü­zes csárdást a tánczteremben. A fiatalok kedve, meg az éjfélutáni mámor átragadt az érettebb notabilitásokra és nem notabi­litásokra is, egyik-másik szilajul kiáltotta: „Sohse halunk meg 1" Waldmanné tikkadtan dőlt tánczosa karjaiból a kerevetre. Hófe­hér, dekolteált keble gyorsan emelkedett, elfáradt s már unni kezdte a mulatságot. Fogatni akart, hogy haza hajtasson, mikor egyszerre Kelemen Ferer.cz magas alakját látta meg. Kelemen egész este feléje sem nézett. Csak most jött volna, gondolta az asszony, vagy készakarva kerüli őt? Ajkaiba harapva mintegy kutatólag nézte sokáig. Kelemen mintha megérezte volna a rajta függő forró pillantást, arra fordult, tekintetük találko­zott, Waldmanné olyan gúnyosan nevetett, hogy a férfi elvörösödve, pár perez múlva előtte állott. — Engem nevetett ki, asszonyom ? — Én magát? ! A felső és alsó Kele­menek nemes sarját kinevetni ? —- Isten ments ! Csak nem állhattam meg, hogy ne mosolyogjak a jeleneten, olyan komikus, hahaha! A miniszterné, a kisirt szeműnek LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FETTES. Tudjuk, hogy a vészkerületek megalakítása törvényes alapon nyug­szik, de azt is tudjuk, hogy a földmi­velésügyi minister 24500/904 számú rendelete értelmében a vészkerület alakítása csak az esetben mondható ki, ha a betegség eltitkolás folytán avagy hatósági intézkedések súlyos megszegésével annyira elterjedt, hogy ennek tovaterjedésétől tartani lehet, úgyszintén ha a ragadós betegség több egymással szomszédos községben lépett fel. Hogy miért rendeltetett el ezen helyekre a vészkerület valóban fo­galmunk sincs, mivel ezen ministeri rendeletben felsorolt esetek egyike sem merült fel. Sőt talán egész ha­tározottsággal merjük állítani, hogy a csikótelep parancsnoksága saját érdekét tekintve a legszigorúbban őrködik a betegség elhurczolása és tovaterjedése felett s igy a vészke­rület alakítása ez esetben a minis­teri rendelet értelmében határozottan nem indokolt. látszó kicsike és ... és a millieu, maguk mii.dannyian . . . Látni, a mint a kegyelmes mama műértő blikkel rostálgatja a kedvére való vöt, maguk, a vállalkozó merész lova­gok között. — Ezt találta nevetségesnek ? — kér­dezte a férfi hidegen, a vállát vonogatva. — Hát nem elég furcsa ? Tudja, a bibliai történet jutott eszembe. Ugy-e jobb szeretné, vallja meg őszintén, jobb szeretné, ha a leány, a kiért a kilátásbeli karriér fe­jében nem hét évet. hanem egy egész éle­tet kell majd szolgálnia, inkább hasonlítana Rakhelhez, mint a fájós szemű Liához. Kelemen olyanforma mozdulatott tett, mintha minden megjegyzés nélkül ott akaita volna hagyni ezt a harapós szép asszonyt, de ez hirtelen megragadta a karját. — Csak nem haragszik ? Lássa, most már komolyan beszélek. Észrevettem, hogy a kegyelmes mamának magára esett a vá­lasztása és maga, szerencsés halandó, nem Isten kegyelméből, hanem a kegyelmes ur mindenható hatalmánál fogva csakhamar mint főniksz fog kiemelkedni a semmiség szürke homályából és mi, a türelmes, ko­médiát szerető publikum pedig tapsolunk és gratulálunk magához, a fölfedezett kitűnő­séghez. — Tudja-e asszonyom, ha ezekkel a páratlan sértésekkel férfi illetett volna, mi lenne reá a feleletem? Ugy-e tudja? De nővel, kivált magával szemben asszonyom, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedésében. Mi már annak idején, midőn ál­latvásáraink majdnem hat hónapon át ezen járvány miatt betiltva voltak, megemlítettük, hogy felsőbb ható­ságainknak nem a törvény rideg be­tűi szerint kellene eljárni, hanem ugy, hogy abból a nagy közönségre min­nél kisebb teher és minnél kevesebb hátrány származzon. Már pedig hogy mily hátrány és mily káros következményeket von maga után ezen vészkerület alakítása, azt hisszük szükségtelen bővebb ko­mentárokkal ellátni. Megmérhetlen kárt okoz ez nemcsak Pápa városá­ra, de ezzel szoros összefüggésben levő nagyvidékre is, mely ezen vész­kerület alakítása folytán eltiltva volna állataiknak a Marcaltól és Takácsi tör­vényhatósági utakon a városunkban meg­tartandó országos vásárra való felhajtástól. Sürgős intézkedést várunk tehát városi hatóságunktól, hogy minden lehetőt elkövessen arra nézve, misze­rint ezen vészkerület az alispán által feloldassék. Mint értesülve vagyunk a ismerve szenvedélyes temperamentumát, azt kérdeztem : talán nem volt a mai sike­reivel megelégedve ? Az asszony gúnyosan kaczagott: — Kitűnően mulattam, sőt most ma­gán nevetek. — Tehát nevetségesnek, vagy talán strébernek tart ? — Nem, nem tartom annak, sőt ellen­kezőleg, eddig azt hittem, hogy a saját lá­bán szeret járni, nincsen szüksége a minis­ter hatalmába kapaszkodni egy kis előre­menetelért. Energikusnak, zseninek tartot­tam ; olyannak, a ki, mint a költő mondja, erős akarattal előbb vagy utóbb, de boros­tyánt arat. Persze, ezt csak a mai napig hittem magáról igen tisztelt uram, — mon­dotta az asszony gúnyos, impertinens mo­solylyal szembe nézve a férfival. — Ah mily kegyes, asszony, köszö­nöm a bókot, — felelte a férfi ugyanazon a hangon, — és ha szabad kérdeznem, miért nem tart ma is a zsenik kvintesszencziájá­nak, energikusnak, szóval egész férfinak ? ! — Mert ' ismerve ízlését, egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy azt a leányt szerethesse s fogadok nem tudja magyará­zatát adni, miért imádná másért a Lia-szemű kicsikét, mint hogy szegényke a miniszter leánya, történetesen a maga miniszteréé. Kelemen hirtelen elkomolyodott, lát­szott, hogy ezzel a témával már ő is régóta tépelődik.

Next

/
Thumbnails
Contents