Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-20 / 12. szám

Kedves volt a maga ártatlan naiv sze­relmes szerepében Kaszás Linka. Kedves jelenség volt Kapossy Edith, ugyszinte Bara­nyay Jolán, ki Szendrey Júlia szerepében ügyeskedett, nemkülönben Kis Ilonka az egyszerű naiv, de rajongó falusi leány sze­repében, főleg természetes játékával kiváló tetszést aratott. A férfi szereplők között első sorban Szabó Zsigmondot illeti meg a dicséret, ki Petőfii szerepét nagy készült­séggel játszta, ugyszinte Besse Lajos, Prei­ner István és hzékely István kisebb szerepeik­ben igen ügyesek voltak. A „Talpra magyar" és a „Kossuth nóták"' eléneklése után, melyet a főiskolai énekkar, a zenekar kíséretében adott elő, a színházi ünnepély véget ért. Az ünnepély után a közönség nagy­része a Griff szálloda nagytermébe vonult, ahol az ifjúság rögtön neki fogott a tánc­hoz. Ezen táncmulatság oly látogatott volt, hogy a táncospárok eleinte alig tudtak mo­zogni ami azzal igazolódik, hogy az első négyest 68 pár táncolta. A mulatságon rend­kívüli vidám hangulat uralkogott, ugyany­nyira, hogy az utolsó táncospárok reggeli 6 órakor végeztek a csárdással. Iparos ifjak ünnepe. A pápai iparos ifjúsági önképző-kör hazafias érzéssel ünnepelte meg a március 15-iki események emlékét. Az ünnepély március hó 14-én este 8 órakor a Jókai-kör helyiségében nagyszámú közönség jelenlé­tében folyt le, melynek fényes sikere min­den tekintetben dicséretére válik iparos if­jainknak. Az ünnepély a „Hymnus" énekkel vette kezdetét, melyet az énekkar Rácz Dezső főgymn. tanár preciz vezetése alatt adott elő. Ez követte dr. Körös Endre főgymn. tanár szabadelőadása. A lelkesedés és ha­zafiúi érzelmek lelkes tolmácsolója volt ezen beszéd, melyet a közönséghez intézett. A hazafias érzelmű beszédét nagy érdeklődés­sel hallgatták és szűnni nem akaró éljen­zéssel jutalmazták. Ezután alkalmi szavalatok és ének­számok következtek. Szavaltak Simon Já­nos, Ferenczi Miklós, Stampfel József és Piri Lajos. A „Talpra magyar" eléneklése után Faragó János főgym. igazgató, a kör elnöke buzditö szavakban lelkesítette az ifjúságot a hazaszeretetre és ezzel az ünnepély vé­get ért. Az izr. polgári iskolában. Az izr. polg. fiúiskola március 15-ikét, mint a legszebb nemzeti ünnepet, hagyo­mányos kegyelettel és érdekés, vonzó prog­rammal ülte meg az iskola dísztermében, mely ez alkalommal előkelő, ünneplő Kö­zönséggel egészen megtelt. Az ünnepség a „Hymnussal" kezdő­dött melyet az ifjúság Biau Henrik tanár vezetése alatt ügyesen adott elő. r Az ünnepi beszédet Schor Armi igaz­gató mondotta lelkesen és viharos hatással, az 1848. márezius 15-én szerzett óriás vív­mányokat kellően fejtegetve. Több hazafias és óriási tetszéssel sza­valt költemény és kitűnően előadott nem­zeti dal után a „Szózat"-ot énekelte még az ifjúság, a mely után véget ért az ün­nepség. Hazafias ünnepélylyel ülték meg már­cius idusát még az áll. tanítóképezde ifjú­sága ugyszinte az ev. ref. leányinternátus növendékei. KARCZOLAT a> mult Ita-é-bicóIL. Hazafias érzelmek megnyilatkozásából bőven kijut a hét folyamán és ezen ünnepi hangulat uralta is a helyzetet. Évről-évre divatosabbá lesz március idusának ünnep­lése és valósággal konkurenciát űznek egy­mással intézetek, testületek és körök a mű­sor minél változatosabb összeállításában. Volt is ünnepség quantum satis. Kiju­tott abból mindenkinek, sőt egyeseknek oly mértékben, hogy Petőfi annak idején nem szavalta el annyiszor a Muzeum előtt a „Talpra magyart" mint ahányszor ezt a hazafias dalt kölönböző hanglejtéssel és kü­lönféle felfogással egy napon elharsogtuk „hogy rabok többé nem leszünk." Az ünnepélyek sokasága dacára a „hi- 1 vatalos jelleget" a főiskola ifjúságának tin- ' nepe képezte és ehhez tényleg tradicionális jogosultsága van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi testületek által ren­dezett ünnepélyekkel szemben bizonyos ki­váltságokban részesülne a nagyközönség részéről, hanem igenis jelezni kívánom, hogy a főiskolai ifjúság hagyományos szokásának jó példáját követik jelenleg azok a testüle­tek, melyek március idusát hazafias szere­tettel megünneplik. De máskülönben is megilleti a főiskolai ünnepet a hivatalos jelleg. A többi ünnep­ségek műsora bizonyos tekintetben hiányos oly értelemben, mint azt a jó magyar ha­zafi értelmezi. Azt mondja a közmondás, hogy „sírva vigad a magyar." Nos a főis­kolai ifjúság ezen elvet vallja nagyon he­lyesen, hogy vigadni csak akkor lehet, ha jókedvű a fiatalság, akkor pedig a tánc nem lehet kizárva. A főiskola ünnepélynek ezen epilógusa adja meg tulajdonképen a napnak vigalmi jelentőségét. Epilogról szóltam, tehát a prologról is meg kell emlékeznem. Az ünnep prologja a régi műsor alapján a színházban lett meg­tartva, azzal a újítással, hogy az emlék­beszédek és szavalatok közé hazafias szín­műveket szőnek be. Tavaly ha jól emlék­szem „Rodosto"-val műkedvelődtek, az idén azonban bárha jóhangzásu és tetszetős című színmű „Petőfi" került színre, de sehogysem tudtak a műkedvelők tapsot kiszorítani. Ki­jelentem, hogy nem a műkedvelőkön múlt ez a hidegség, mert ők minden lehetőt el­követtek a közönség felmelegítésén, de az sehogysem sikerült. Bizony-bizony gyenge alkotás ez a kis szinmü úgyannyira gyenge, hogy a nézőben még a kis melegvér is meg­. fagyott a sok émelygős fantaziák hallásában. No de az a szerencse, hogy ez a hi­degség nem tartott sokáig, mert Petőfi el­rohant a csatába és rögtön felmelegítette a közönséget az énekkar „Talpra magyar" és „Kossuth nóta" énekével és a „mindnyájunk­nak el kell menni" refrain benyomása alatt, | tényleg mindnyájan elmentek a Griff-terembe, ! hol a már jelzett és hagyományos szokássá ! vált epiloggal fejezték be az ünnepélyt. A történelmi igazság kedveért fel kel I említenem, hogy ily tömeges felvonulást a ! Griff teremben Március idusán még nem I volt alkalmam tapasztalhatni. A legérdeke­j sebb a dnlogban, az hogy a teremben alig ' volt helyi alak felismerhető, csupa idegen i forgalom. Minden tizedik vidéki hölgy után i került egy helyi ösmerős a láthatárra. A I nagy sokaság után illetve, alig volt hihető, I hogy táncra is kerülhet a sor, de alig hogy i ráhúzta a cigány a fejek mozgásából kive­! hető volt, hogy tényleg táncolnak. Ha még | azt jelzem, hogy 10 fiatal emberre került | csak egy táncosné is, hogy reggeli 6 órakor i még akadt volna sok táncospár, akik nem sziyesen váltak meg a színhelytől, eléggé illustráltam a táncmulatság hangulatát. Eleinte feltűnő volt előttem, hogy a | táncmulatságon a helyi gárda tagjai, kik I ezen alkalmat sohasem mulasztják el a be­mutatkozására, nem jelentek meg, de csak később jutott eszembe, hogy a gárda a Ka­szinó estélyre van mozgósítva és ott fogják e téren hazafias kegyeletük adóját lerónni. i Ha igaz, amit ettől az estélytől sokan vár­nak akkor: Nagy ütközet lesz a Kaszinó estélyen! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város közvi­lágítása még sok utcában himlőhelyes. Az hirlik, hogy Pápa város szá­mos utcáin azért égnek a villamos lámpák, hogy lássák a sötétséget. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk ugy időzött legutóbb városunk­ban, mint akinek rendbe volna a szénája. Az hirlik, hogy a polgármester közügyeinkben egyidőre messzelátó lett. Az hirlik, hogy a főiskola haza­fias táncestélyén sok újonc jelentke­zett felvételre. Az hirlik, hogy a főiskola haza­fias táncestélyén nagy volt a vidéki forgalom. Az hirlik, hogy a főiskola szín­házi ünnepélyen a „Petőfi" szinmü a közönségre nem gyújtó, hanem fa­gyasztó hatással volt. (Szervusz szerző ! Szedő.) Az hirlik, hogy az esteli korzón eljegyzéseket soroznak. Az hirlik, hogy a darutollas le­gényekhez több ujoncz jelentkezett felvételre. Az hirlik, hogy a Jókai Mór ut­cában a pletyka újra fészket rakott. Az hirlik, hogy március idusán sok fiatal ember nem a hazafiságtól mámorosodott meg. Az hirlik, hogy Pápán a névna­pokat nem ülik, hanem isszák. Az hirlik, hogy Pápán a szerel­met számosan spanyolfalnak hasz­nálják. Az hirlik, hogy Pápai Közlöny szerkesztője az időt csak éjjel te­kinti pénznek. J^L JL JET* J^J -Cífea.. — Személyi hirek. Esterházy Ferencz gróf, két heti itt tartózkodás után csütörtö­kön Tatára visszautazott. — Hegedűs Sán­dor egyházker. főgondnok, Antal Gábor püspök és az egyházkerület több vezérfér­fia f. hó 24-én a főiskola tanácsülésére vá­rosunkba érkeznek. — Hegedűs Lóránt vá­rosunk orsz. képviselője kedden éjjel Bu­dapestre visszautazott. — Bauer Antal, az ugodi kerület orsz. képviselője a mult hé­ten néhány napra Pölöskére érkezett, ahon­nan kerületének számos községeit meglá­togatta. — A sziniigyi bizottság szerdán dél­után ülést tartott, amelyen a bizottság fel­keresése folytán dr. Löwy László elnökölt, dr. Körös titkár jelenti, hogy Mezei igaz­gató a társulat névsorát ez ideig be nem küldötte, egyben pedig a bérletgyüjtés iránt kér intézkedést. A bizottság Mezei Bélát a névsor beküldésére újra felszólítja és en­nek beküldését, a bérlet gyűjtés megkezdé­séig elhalasztja. A szinház belsejének restau­lására szükséges költségek fedezésére a vá­rosi tanács kéretett fel. Langráf Zsigmond indítványára, a rendőrkapitány figyelme fel­hivatik, hogy a zsinórpadlást öltözők be­rendezésére ne engedélyezze. — Értekezlet a városnál. A belvárosi pincék alagcsövezése ügyében a városi ta­nács holnap délutánra értekezletre hivta egybe az érdekelt háztulajdonosokat.

Next

/
Thumbnails
Contents