Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-06 / 10. szám

Takarékpénztáraink közgyűlései, Városunk takarékpénztárainak igazgatói .éséről és üzleti forgalmáról lapmik előző számában számoltunk be, ez alkalommal ezen intézetek évi rendes közgyűléseiről adtunk hü képet azzal, hogy az intézetek beléletében semminemű lényeges változások nem állöttak be és ugy az igazgatósági tagok, valamint a felügyelő bizottság tagjai újból meg lettek választva. A közgyűlésekről a következőkben adunk tudósítást: Pápa és vidéki takarékpénztár. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár február 28-án tartotta meg rendes évi közgyüiését. Bock István vezérigazgató, mint a közgyűlés elnöke, szívélyes szavakkal üdvözölvén a részvényeseket kijelenti, hogy a szabályszerűen hirdetett közgyűlésre 40 részvényes 150 részvényt tett le az intézet pénztáránál és hogy azok közül 30 részvényes 130 részvény képviseletében meg is jelent. A jegyzőkönyv vezetésével dr. Koritschoner Lipót intézeti ügyészt, és annak hitelesítésére a közgyűlés helyeslésével Tauber Sándor, Koritschoner József és Fischer Gyula részvényeseket kérte fel. Előterjesztvén az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentése, a közgyűlés a mérleg és felosztási javaslat változatlan elfogadása után mindkét bizottságnak a felmentvényt egyhangú határozattal megszavazta. Dr. Lövy László és Baranyay Zsigmond részvényesek elismerő szavakban emlékezvén meg az intézet vezetőinek buzgó, lelkiismeretes és sikeres tevékenységéről, indítványukra a közgyűlés köszönetét és elismerését nyilvánította ugy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak. Dr. Antal Géza különösen is felhívta a közgyűlés figyelmét azon körülményre, hogy Bock István vezérigazgató és Marton Ignácz L. felügyelő bizottsági tag immár 25 éve fáradoznak odaadó buzgalommal az intézet felvirágoztatása körül és javaslatára a nevezetteknek e negyedszázados becsületes és eredményes működéséért a közgyűlés egyértelmű lelkesedéssel szavazta meg hálás elismerését. Amint már közöltük, az 1903. üzletévre kimutatott 28.014 kor. 62 fillér tiszta nyereményből az igazgatósági jutalék levonása utón részvényenként 20 kor. jutalék, a tisztviselők jutalmazására 860 kor. a Pápa városi szegényeknek 200 kor., a helybeli 4 ilitfelekezet szegénysorsu iskolás gyermekei számára szintén 2Ö0 kor. szavaztatván meg a tartalékalap ismét 12792 kor. 91 fillérrel gyarapittatott, a mely dotáczióval a tartalékalap 95.487 kor. 96 fillérre emelkedik. Az alapszabályszerű választások megejtésére a közgyűlés Karlovitz Adolf, dr. Kende Ádám és dr. Hoffner Sándorból álló szavazatszedó küldöttséget bizván meg, ennek jelentéséből kitűnt, hogy az igazgatóságból megbízatásuk lejárta folytán kilépett Martonfalvay Elek, Mészáros Károly és Lőwy Adolf az igazgatóság tagjaivá, továbbá dr. Kapossy Lucián, Marton Ignácz L. és Piatsek Gyula a felügyelő bizottság tagjaivá egyhangúlag újból megválasztattak. Miután még kimondatott, hogy a szelvényeket az intézet pénztáránál márczius elsejétől kezdve beváltják, a közgyűlés befejezést nyert. Pápai takarékpénztár. A „Pápai takarékpénztár'

0 február hó 29-én tartotta meg nagyszámú részvényesek jelenlétében évi rendes közgyűlését. Bermüller intézeti elnök üdvözölve a megjelenteket, jelenti, hogy a közgyűlés az előirt szabályok szerint a helyi lapokban hirdetve lett és minthogy 34 részvényes 110 szavazattal van képviselve a közgyűlést határozatképesnek mondotta ki. Az igazgatói jelentés ugyszinte a zárszámadásokat és felügyelői bizottság jelentését, minthogy a részvényesek között kiosztatott, felolvasottnak lett tekintve és azt a közgyűlés mint elfogadottat jelentette ki, egyben Schneller Károly elhunyt tisztviselő édes anyjának évi 300 korona kegy dij kiutalását tudomásul vette. Steinberger Lipót részvényes a legnagyobb elismerését nyilvánítja az intézet vezetőségének főleg ez alkalommal, midőn az intézet ez évben oly súlyos megpróbáltatásoknak volt kitéve és mindennek dacára nemcsakhogy az intézet presztízsét minden tekintetben fenntartotta, de ily fényes eredményt is tudott felmutatni. Minthogy indítvány nem lett bejegyezve elnök a jkv. hitelesítésére Pentz József, dr. Koritschoner Lipót és Körmendy Béla részvényeseket, egyben pedig a szavazatszedő bizottság tagjainl Wajdits Károly elnöklete alatt faragó János és Fischer Gyula részvényeseket kéri fel. A szavazás az igazgatósági tagokra megejtetett, melynek eredménye a következő volt. Beadatott 34 szavazat (108 szavazattal). Megválasztattak a régi igazgatósági tagok. Antal Géza (106), Baranvav Zsigmond (108), Berecz János (108), Karlovitz Adolf (108), Kis Tivadar (108), Kluge Károly (108), Krausz József N. (107), Matus Gvörgy (108), Oszwald János (108), Rechnitz Ede dr. (97), Saáry Lajos (107), Steiner József dr. (105) Svoboda Venczel (91), Tauber Sándor (91). Felügyelő bizottsági tagokul Baráth Ferenez, Kluge Endre dr., Reguly Nándor és Steiner Ignácz újból megválasztattak. Miután még Bermüller elnök köszönetet mond a szavazatszedő bizottságnak szíves működésükért ugyszinte a részvényeseknek megjelenésükért, a közgyűlés befejezést nyert. A műit hétről. Farsangi mulatságról szól a krónika a böjtben. Lehet hogy számosan felekezeti elfogultsággal vádolnak ezen kijelentésemért, mert hát tulajdonkép felekezeti farsangról van szó, az úgynevezett „Purim" ünnepélyről, melyet a „Wahrmann Mór egylet" rendezett az Otthon kávéház összes helyiségeiben. Nem tehetek rőla, de ezen felekezeti vádat nem fogadhatom el, mivel a kor haladásával a Purim ünnep utóbbi időben nemzetközi jelleggel vau felruházva, amenynyiben ezen Purim ünnep jelentőségét minden felekezetű ember kihasználja a saját módja és rendje szerint. Fényesen igazolja ezen állításomat azon megdönthetlen tény. hogy a Purim ünnep valóságos reklám a kávéház és vendéglő tulajdonosoknak felekezeti különbség nélkül és az illető tulajdonosok yalósággal egymásra licitálnak, az ünnepi szórakoztatás minőségéről és mennyiségéről. Remélem tehát, hogy akkor amidőn ezen Purim ünnepélyről, melyet ezen jótékony egylet rendezett humánus céljainak gyarapítására a krónikában megemlékezém, csakis hivatottságomnak fogják betudni és 1 ennek olyan jelentőséget fognak tulajdonítani, mintha a Sylveszter estélyekről vagy Karnevál herceg uralkodása alatt rendezett j mulatságról szólna az ének. Nem tartozik hivatásom körébe a „Pu! rím ünnepély" jelentőséget komentárokkal ellátni, csak a történelmi hűség kedveért 1 tel kell említenem, hogy ezen ünnepet a régi időkben öröm-napnak s oly kiváltságosnak tartották, hogy ezen a napon még a legjózanabb gondolkozású és legszolidabb embernek nemcsak hogy meg volt engedve kirúgni a hámból, de sőt dicsőségnek tudták be, ha annyira megfeledkezett magáról, hogy nem maradt józan — vagy mint magyarul mondják, — ha berugo:t. Ezen tradícióból, a kor haladásával, sokat engedett az ünnep eredetisége, mely kifejezésre is jutott az egylet által rendezett ünnepélyen is. Régente álarcosok felvonulása jelképezte főleg az ünnepet, ez alkalommal mindent lehetett látni csak álarezost nem. A mi a józanságot illeti az pedig tényleg a mesébe való. Teljesen fordított világ járta. Még azok is, kik egész éven át Noe apánk elvét szokták vallani, ez alkalommal kirítt belőlük a szolidság. Ezzel a tótágast álló helyzet konstatálásával azonban az ünnep fényes sikert aratott. Annyi közönséget egy rakáson még egy loHdoni munkás gyűlésen sem lehetett volna látni. Tolongott a közönség a kávéházi helyiségbe, mintha boldogságot osztotj ták volna díjmentesen, pedig amit kaptak azt is belépti díjjal és felemelt kávéházi árakkal szolgáltak ki — tekintve a jótékony célt. Volt ott rang és felekezeti különbség nélkül minden osztály képviselve, egyrészt kiváncsiságból másrészt mulatság szempontból. Hogy a hecz kifizesse magát a fiatalság tánezot is rögtönzött. Ez volt azután még csak a „Jattatajrum'

;. Erre igazán reá lehetett olvasni a Purim táncot. Hogy viszszuesésbe ne jöjjek, ez a tánc valóban csak a mesébe való volt. No de egyszer az évben van Purim — ugy mint karácsony is csak egyszer van — miért ne mulassa ki magát az ember ugy amint az, esetleg a szentirásba is meg van írva. Szóval a cél szentesíti az eszközt. Az egylet humánus célzatát elérte azzal, hogy szép jövedelmet konzumált, a közönség nagy része Purimut ült, azok pedig kik ily tömeges látványosságokban és tolakodásokban találnak élvezetet, szinte elérték céljukat. Még azok is. kik ezen Purim ünnepély régi hagyományos mondását, hogy „egész éven át részegen és Purimkor józanon" citálni szokták, elmondhatták ez alkalommal magukról. Amidőn még azt jegyzem meg, hogy az esteli korzón már erősen spiccelnek a Március 15-iki táncestélyre, végeztem a het. krónikával. Friczi. i Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város villamos ivlámpáit sokszor bágyadt szénnel táplálják. Az hirlik, hogy Pápa város villamos világításához erősen kapcsai kódznak. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnket a mandátum egy 'hiányos múltra fogja emlékeztetni. Az hirlik, hogy a polgármester köz-egészségi szempontból néhány heti üdülésre megy. Az hirlik, hogy a világítási felügyelő bizottságotfény-üzéssel vádolják, Az hirlik, hogy a Wahrmann egylet Purim estélyén sok volt a vegyes felvágott. Az hirlik, hogy az esteli korzón sokan vesztett párjukat siratják. Az hirlik, hogy Pápán egy rég tervezett bankettet nem tudnak megvilágítani. Az hirlik, hogy a darutollas legények között többen bánatot jelentettek. Az hirlik, hog a Jókai Mór-utcában egy okleveles eljegyzés főzés alatt áll. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője álmatlan éjszakáról nem panaszkodhatik.