Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-06 / 10. szám

moly munkára kerül a sor, attól mindenki fázik. A hatóság a társadalomtól, a társadalom a halóságtól vár mindent. Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkrjmenéshez, mint a haladáshoz van közelebb azt, ha komolyan szemügyre vesszük állapotainkat, minden téren tapasztalhatjukHogy társadalmi viszonyok napról-napra rosszabbak, azt nemcsak mi mondhatjuk, de azok is belátják már, akik az eddigi rendszer fentartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások, a mikkel még mitidik altatgatják ébredező közönségünket. Be kell látni most már a polgárságnak is, hogy a bajokon csak ugy segíthetünk ha maga a polgárság fog a munkához s tevénységével részt vesz abban, hogy a várost elmaradottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már polgárságunkat a viszonyok javításával, hogy most már tudhatjuk mennyire bizhatik azokban, s hogy ha maga nem fog munkához, hát mit remélhet a jövőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéleti tevékenységet is, a mely céljához a kedvezőtlen állapotok megváltoztatását tűzte maga elé. A polgárságnak a közügyek iránt Majd odamegy az ablakboz, hogy a betóduló éjjeli hűvös levegőbe temesse izzó homlokát s mintha csak akkor jutott volna eszébe, elővesz egy sűrűn beirt levelet. Át-át, olvassa, mert nem akar hitelt adni szemeinek pedig hát mindjárt az első pillanatra tudhatta vőn, hogy mit rejteget a levélke, mi van abba irva. Észrevehette már többször, hogy az, a ki a levelet küldte, megismerkedésének első perczétől kezdve ellenszenvvel viseltetik iránta. Miért kételkedett, hát mégis ? És a mint igy hosszasan belebámul a mécs világába, ajka izgatottan rángatódzik s szemeiben megjelen egy könycsepp, az elkeseredettség gyöngye. A levelet még mindig ott tartja, ott szorongatja a kezében és most hirtelen a lámpa fölé tartja. Lassan akar égni a kemény papiros, de enged az enyészetnek. Eleinte füstöl, de a kékes láng csakhamar tovább halad a vége felé. Már az utolsó sarka van hátra, mindig kisebbre-kisebbre szorítja a tért, az ujjak haladnak a Láng előtt s csak egy kis fekete pontot hagy emésztetlenül, csak akkora foltot, melyen a Réfalvy-czimer elfér. Nem fogja azt még a a tüz sem. Mikor aztán elégett a kemény papiros s összezsugorodva az asztalra hullt, az ifjú óvatosan felveszi, odalép az ablakhoz és átadja a szélnek. Igy legalább nem tudja meg senki sem, hogy mit irt az öreg Réfalvay ez estén Jenőnek. Majd beteszi az ablakot, bezárja az ablakredőnyt, de azért nincs nyugalom a kicsiny szobában, egy kicsiny száraz virág beszél sokáig. Egy kis medaillon, melybe az elhervadt fehér őszi való érdeklődése oly jelenséget tárfel előttünk, amelyek egyedül lehetnek biztatók arra nézve, hogy ha városunk polgársága akarja egyesült erről, meg fogja tudni változtatni a a mai rossz viszonyokat. Városi közgyűlés, — 1904. febuár 29. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn délután a képviselők nagy részvétele mellett rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen napirend előtt városunk vitatás érdekeit nagyon is érintő felszólalások történtek és melyek megvalósítására elnöklő polgármester megnyugtató választ adott. A tárgysorozatra kitűzött kérdésekben nagyrészt az áll. vál. javaslatai lettek elfogadva. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Perlaky Géza, dr. Szivesdy József, Resenbach Károly, Baráth Károly és Keresztes István képviselőket felkéri. A mult ülés jkve felolvastatván, észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Szivesdy József indítványozza, hogy a tárgysorozatban kitűzött utolsó pont az alagcsövezésről szóló mérnöki jelentés első tárgyként tárgyaltassék, mely indítvány elfogadtatott. Ugyancsak napirendre térés előtt dr. Antal Géza a közóhajtól vezéreltetve a katona beszállásolási pótlékok kifizetésének késedelmes eljárását említi fel, továbbá nem helyesli a vármegyének a katonai beszállásolási pótlékok tárgyában hozott határozatát, kifejezést adván annak, hogy nem t; rtja összeegyeztetőnek a gazdaközönség érdekével, hogy ily minimumra redukáltatott ezen pótlék, jóllehet ezen határozat ellen felebrózsa vau téve, a mit Réfalvay Erzsike adott négy év előtt. Azóta már négyszer mult a tavasz négyszer jött vissza a fecske madár, de azt a kit én vártam, még most is távol van. Négyszer szállt el a gólya, négyszer hervadt el a virág, csak az én fájdalmam nem gyógyult meg. Már megjelent keleten az a halvány pir, mi a hajnal f'eljöttét szokta jelezni, de a kis virág még mindig beszélt, beszélt még akkor is, mikor reggeli félhomájbr.n egy kocsi hagyta el a falut. Korán volt még a reggel, nem volt még ébren a faluban senki sem, a ki tudta volna, hogy Fehér Jenő eltávozott. A milyen váratlanul jött, épp olyan hirtelen távozott. Egy ember látta csak a kocsit, mint a faluból kifordult; a büszke kastély ura. Azt hitte, hogy ezt csak ő tudja, pedig akkor már Erzsike is megkapta azt a levelet, melyben Jenő elbúcsúzott. Elmesélte hirtelen távozása okát, Réfalvay levelét meg sok mást. Most már ő kérte, hogy felejtse el, hisz úgysem lehetnek egymáséi, a büszke ősei Réfalvaynak mit szólnának, ha egy szegény zsellérfi venné ei unokájukat. Jól látta Erzsike a lámpafényt, mely késő éjjelig csillámlott a hegyoldali kicsiny szobából; tisztán odalátszott Fehérné özvegyassony háza: megismerte, megérezte kedvese s féltve rejtegetett reményeit csak most, mikor búcsúszó nékül, Isten hozzád nélkül távozott, látta egészen rombadolnj. — Azt hitte talán, hogy már nem szeretem, pedig ha tudná, hogy m jen beteg vagyok, rebegve kétségbeejtő hangon s acrát zsebkendőjébe rejtve, sirva dőlt a pamlagra. bezéssel nem lehet élni, mivel ezen határozat 1892. évben hozatott s jogerőre emelkedett anélkül, hogy az ily fontos határozat felől a gazdaközönség tudomást szerzett volna. Ez okból azon kérést intézi a polgármesterhez, liogy ezentül ily fontos határozatok felől neesak a hivatalos lap utján értesítse a közönséget. Végül tudomására jutott, hogy a gazdaközönség egy barakkkaszárnya építése érdemében kérvényt nyújtott be a tanácshoz, melynek helyességét és szükségességét szinte hangsúlyozza, kéri a polgármestert ezen kérvényt a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzni. Polgármester kijelenti, hogy ezentúl ily fontos határozatokat legelterjedtebb módon fogja közzétenni, egyben pedig kijelenti, hogy a barakk épitése kérvényét a szakbizottságok javaslataival legközelebb napirendre tűzi, mely választ, ugy interpelláló valamint a közgyűlés tudomásul vette. dr. Hoffner Sándor azon interpellátiójára, hogy jövőre a közgyűlés napirendjére ezentúl kevesebb tárgy tűzessék ki, amenynyiben 2—3 órai időközben alaposan nem lehet ily fontos kérdéseket megvitatni, a polgármester kijelenti, hogy ez nem zárja ki az alapos megvitatást, mert a közgyűlésnek joga van a közgyűlést másnapra is elhalasztani, ha nem tud egy napon a tárgyakban határozatot hozni, külömben is a felhalmozódott ügyek a többszöri közgyűlések tartását szükségessé tették. dr. Lövy László interpellátiójára, hogy a szomszédos Győr és Szombathely városok külföldi ügynökökkel érintkeznek és ezáltal gyáiakat biztosítanak maguknak, kéri a polgármestert, hogy ily módon lépjen ő is érintkezésbe az ily egyénekkel, ugyancsak tudomása van, hogy a katonai létszámot emelték, főleg a tüzérségét, hasson oda, hogy tüzérkaszárnya létesitessék Pápán, amennyiben A.-Tevelen alkalmas lőtér van e célra, polgármester azt válaszolja, hogy ezen összeköttetést keresni fogja ugyszinte a katonaság szaporítása céljából jóllehet ez érdemben már a város kérvényezett a honvédelmi miniszternél, de válasz nem érkezett, ujabbi kérvénnyel fog ez érdemben a miniszterhez járulni. dr. Kende Ádám felvilágosítást kér a Szomorú napok járnak a Réfalvay-házban. Beteg van, nagyon beteg Erzsike. Titkos baj lepte el arcza rózsáit, napról-napra jobban hervadt a sir felé. Réfalvay, a büszke nemes is megtörten járkál leánya szobájában s ijedten nézi leánya láztól csillogó szemeit. Megtört már főúri büszke gőg, oddaadná már mindenét, csak leánya gyógyulna meg. Az ismeretlen kórral szemben tehetetlenül áll az orvosi tudomány : napról-napra fogyott az életerő, pedig az orvos éjeket töltött a beteg ágyánál, hogy kitapasztalja a rémítő kórt s már-mar majdnem eredmény nélkül, csak mikor a beteg lázás álmaiban elárulta titkát, lett világos betegsége. Az öreg nemes is, ki felváltva virasztott a kedves beteg ágya mellett, idő. előtt megtört, alakja meggörnyedt s rövid idő alatt agastyán lett. Úgyannyira megváltozott, hogy szinte lehetetlen nem volt szánalommal ránézni, de azért ott iil leánya betegágyánál s agodalmasan vizsgálja annak sápadt arczvonásáit. A hosszú őszi éjszakák egyikén azonban a szokottnál hevessebben jelentkeztek a beteg rémképei; atyját sem ismerte meg, sőt oly ideges volt, hogy ijedten húzta ki kezét övéböl és borzadva fordult el tőle. Ép abban a pillanatban jelent meg a házi orvos, mikor a láz tetőfokon állott, a\ ki csakhamar kijelentette, hogy az epicbemia a válságon áll. Feher Jenő, kit Réfalvay időközben az orvos tanácsára a beteghez hívott, szintén megérkezett. Tegnap délben jött, de a viszontlátást csak a betegség krízisére tartották