Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-06 / 10. szám

moly munkára kerül a sor, attól min­denki fázik. A hatóság a társadalom­tól, a társadalom a halóságtól vár mindent. Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkrjmenéshez, mint a haladáshoz van közelebb azt, ha komolyan szemügyre vesszük állapo­tainkat, minden téren tapasztalhatjuk­Hogy társadalmi viszonyok nap­ról-napra rosszabbak, azt nemcsak mi mondhatjuk, de azok is belátják már, akik az eddigi rendszer fentartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások, a mikkel még mitidik altatgatják ébre­dező közönségünket. Be kell látni most már a polgár­ságnak is, hogy a bajokon csak ugy segíthetünk ha maga a polgárság fog a munkához s tevénységével részt vesz abban, hogy a várost elmara­dottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már polgársá­gunkat a viszonyok javításával, hogy most már tudhatjuk mennyire bizha­tik azokban, s hogy ha maga nem fog munkához, hát mit remélhet a jövőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéleti tevé­kenységet is, a mely céljához a ked­vezőtlen állapotok megváltoztatását tűzte maga elé. A polgárságnak a közügyek iránt Majd odamegy az ablakboz, hogy a betóduló éjjeli hűvös levegőbe temesse izzó homlokát s mintha csak akkor jutott volna eszébe, elővesz egy sűrűn beirt levelet. Át-át, olvassa, mert nem akar hitelt adni szemeinek pedig hát mindjárt az első pillanatra tudhatta vőn, hogy mit rejteget a levélke, mi van abba irva. Észrevehette már többször, hogy az, a ki a levelet küldte, megismerkedésének első perczétől kezdve ellenszenvvel viseltetik iránta. Miért kétel­kedett, hát mégis ? És a mint igy hosszasan belebámul a mécs világába, ajka izgatottan rángatódzik s szemeiben megjelen egy könycsepp, az elkeseredettség gyöngye. A levelet még mindig ott tartja, ott szorongatja a kezében és most hirtelen a lámpa fölé tartja. Lassan akar égni a ke­mény papiros, de enged az enyészetnek. Eleinte füstöl, de a kékes láng csakhamar tovább halad a vége felé. Már az utolsó sarka van hátra, mindig kisebbre-kisebbre szorítja a tért, az ujjak haladnak a Láng előtt s csak egy kis fekete pontot hagy emésztetlenül, csak akkora foltot, melyen a Réfalvy-czimer elfér. Nem fogja azt még a a tüz sem. Mikor aztán elégett a kemény papiros s összezsugorodva az asztalra hullt, az ifjú óvatosan felveszi, odalép az ablakhoz és átadja a szélnek. Igy legalább nem tudja meg senki sem, hogy mit irt az öreg Ré­falvay ez estén Jenőnek. Majd beteszi az ablakot, bezárja az ablakredőnyt, de azért nincs nyugalom a kicsiny szobában, egy kicsiny száraz virág beszél sokáig. Egy kis medaillon, melybe az elhervadt fehér őszi való érdeklődése oly jelenséget tár­fel előttünk, amelyek egyedül lehet­nek biztatók arra nézve, hogy ha városunk polgársága akarja egyesült erről, meg fogja tudni változtatni a a mai rossz viszonyokat. Városi közgyűlés, — 1904. febuár 29. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn délután a képviselők nagy részvétele mel­lett rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen napirend előtt városunk vitatás érdekeit na­gyon is érintő felszólalások történtek és melyek megvalósítására elnöklő polgármes­ter megnyugtató választ adott. A tárgyso­rozatra kitűzött kérdésekben nagyrészt az áll. vál. javaslatai lettek elfogadva. A közgyűlés lefolyását adjuk a követ­kezőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvö­zölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Perlaky Géza, dr. Szivesdy József, Resenbach Károly, Baráth Károly és Keresztes István képviselőket felkéri. A mult ülés jkve felolvastatván, ész­revétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Szivesdy József in­dítványozza, hogy a tárgysorozatban kitűzött utolsó pont az alagcsövezésről szóló mér­nöki jelentés első tárgyként tárgyaltassék, mely indítvány elfogadtatott. Ugyancsak napirendre térés előtt dr. Antal Géza a közóhajtól vezéreltetve a ka­tona beszállásolási pótlékok kifizetésének késedelmes eljárását említi fel, továbbá nem helyesli a vármegyének a katonai beszállá­solási pótlékok tárgyában hozott határoza­tát, kifejezést adván annak, hogy nem t; rtja összeegyeztetőnek a gazdaközönség érdeké­vel, hogy ily minimumra redukáltatott ezen pótlék, jóllehet ezen határozat ellen feleb­rózsa vau téve, a mit Réfalvay Erzsike adott négy év előtt. Azóta már négyszer mult a tavasz négyszer jött vissza a fecske madár, de azt a kit én vártam, még most is távol van. Négyszer szállt el a gólya, négyszer hervadt el a virág, csak az én fájdalmam nem gyó­gyult meg. Már megjelent keleten az a halvány pir, mi a hajnal f'eljöttét szokta jelezni, de a kis virág még mindig beszélt, beszélt még akkor is, mikor reggeli félhomájbr.n egy ko­csi hagyta el a falut. Korán volt még a reggel, nem volt még ébren a faluban senki sem, a ki tudta vol­na, hogy Fehér Jenő eltávozott. A milyen váratlanul jött, épp olyan hirtelen távozott. Egy ember látta csak a kocsit, mint a fa­luból kifordult; a büszke kastély ura. Azt hitte, hogy ezt csak ő tudja, pedig akkor már Erzsike is megkapta azt a levelet, mely­ben Jenő elbúcsúzott. Elmesélte hirtelen tá­vozása okát, Réfalvay levelét meg sok mást. Most már ő kérte, hogy felejtse el, hisz úgysem lehetnek egymáséi, a büszke ősei Réfalvaynak mit szólnának, ha egy szegény zsellérfi venné ei unokájukat. Jól látta Erzsike a lámpafényt, mely késő éjjelig csillámlott a hegyoldali kicsiny szobából; tisztán odalátszott Fehérné öz­vegyassony háza: megismerte, megérezte kedvese s féltve rejtegetett reményeit csak most, mikor búcsúszó nékül, Isten hozzád nélkül távozott, látta egészen rombadolnj. — Azt hitte talán, hogy már nem sze­retem, pedig ha tudná, hogy m jen beteg vagyok, rebegve kétségbeejtő hangon s acrát zsebkendőjébe rejtve, sirva dőlt a pamlagra. bezéssel nem lehet élni, mivel ezen hatá­rozat 1892. évben hozatott s jogerőre emel­kedett anélkül, hogy az ily fontos határo­zat felől a gazdaközönség tudomást szerzett volna. Ez okból azon kérést intézi a pol­gármesterhez, liogy ezentül ily fontos hatá­rozatok felől neesak a hivatalos lap utján értesítse a közönséget. Végül tudomására jutott, hogy a gazdaközönség egy barakk­kaszárnya építése érdemében kérvényt nyúj­tott be a tanácshoz, melynek helyességét és szükségességét szinte hangsúlyozza, kéri a polgármestert ezen kérvényt a legköze­lebbi közgyűlés napirendjére kitűzni. Polgármester kijelenti, hogy ezentúl ily fontos határozatokat legelterjedtebb mó­don fogja közzétenni, egyben pedig kije­lenti, hogy a barakk épitése kérvényét a szakbizottságok javaslataival legközelebb na­pirendre tűzi, mely választ, ugy interpel­láló valamint a közgyűlés tudomásul vette. dr. Hoffner Sándor azon interpellátió­jára, hogy jövőre a közgyűlés napirendjére ezentúl kevesebb tárgy tűzessék ki, ameny­nyiben 2—3 órai időközben alaposan nem lehet ily fontos kérdéseket megvitatni, a polgármester kijelenti, hogy ez nem zárja ki az alapos megvitatást, mert a közgyűlés­nek joga van a közgyűlést másnapra is el­halasztani, ha nem tud egy napon a tár­gyakban határozatot hozni, külömben is a felhalmozódott ügyek a többszöri közgyűlé­sek tartását szükségessé tették. dr. Lövy László interpellátiójára, hogy a szomszédos Győr és Szombathely váro­sok külföldi ügynökökkel érintkeznek és ezáltal gyáiakat biztosítanak maguknak, kéri a polgármestert, hogy ily módon lép­jen ő is érintkezésbe az ily egyénekkel, ugyancsak tudomása van, hogy a katonai létszámot emelték, főleg a tüzérségét, has­son oda, hogy tüzérkaszárnya létesitessék Pápán, amennyiben A.-Tevelen alkalmas lő­tér van e célra, polgármester azt válaszolja, hogy ezen összeköttetést keresni fogja ugy­szinte a katonaság szaporítása céljából jól­lehet ez érdemben már a város kérvénye­zett a honvédelmi miniszternél, de válasz nem érkezett, ujabbi kérvénnyel fog ez ér­demben a miniszterhez járulni. dr. Kende Ádám felvilágosítást kér a Szomorú napok járnak a Réfalvay-ház­ban. Beteg van, nagyon beteg Erzsike. Tit­kos baj lepte el arcza rózsáit, napról-napra jobban hervadt a sir felé. Réfalvay, a büszke nemes is megtörten járkál leánya szobájában s ijedten nézi leánya láztól csillogó szemeit. Megtört már főúri büszke gőg, oddaadná már mindenét, csak leánya gyógyulna meg. Az ismeretlen kórral szemben tehetet­lenül áll az orvosi tudomány : napról-napra fogyott az életerő, pedig az orvos éjeket töltött a beteg ágyánál, hogy kitapasztalja a rémítő kórt s már-mar majdnem ered­mény nélkül, csak mikor a beteg lázás ál­maiban elárulta titkát, lett világos beteg­sége. Az öreg nemes is, ki felváltva virasz­tott a kedves beteg ágya mellett, idő. előtt megtört, alakja meggörnyedt s rövid idő alatt agastyán lett. Úgyannyira megvál­tozott, hogy szinte lehetetlen nem volt szá­nalommal ránézni, de azért ott iil leánya be­tegágyánál s agodalmasan vizsgálja annak sápadt arczvonásáit. A hosszú őszi éjszakák egyikén azon­ban a szokottnál hevessebben jelentkeztek a beteg rémképei; atyját sem ismerte meg, sőt oly ideges volt, hogy ijedten húzta ki kezét övéböl és borzadva fordult el tőle. Ép abban a pillanatban jelent meg a házi orvos, mikor a láz tetőfokon állott, a\ ki csakhamar kijelentette, hogy az epicbemia a válságon áll. Feher Jenő, kit Réfalvay időközben az orvos tanácsára a beteghez hívott, szintén megérkezett. Tegnap délben jött, de a vi­szontlátást csak a betegség krízisére tartották

Next

/
Thumbnails
Contents