Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-25 / 52. szám

PAPAI KÖZLÖNY 1904. december 25. jámbor szándékukat. Ez a rideg valóságnak egyik része. A másik mégis csak az, hogy a verseskönyveket csak ugy ontja az ifjú költőnemzedék. Szomorú, sokszor meg nem érdemelt végzet ez. Hogy mást ne mondjak. Rudnyánszky Gyula költeményei is igy porosodnak és porladnak el, pedig Rudnyánszky csakugyan Isten áldotta tehetség. Szomorúan veszem kezembe ezt az uj verses kötelet is, elolvasom elejétől végig és másért nem sajnálom a költőt, csak azért, hogy ilyen sivár nemzedékkel éli napjait. Előre is kijelentem, hogy nem jóindulatú kritikát irok, egy szerűen azért, mert az előttem fekvő munka mindenképen megbírja a legszigorúbb, a legtárgyilagosabb kritikát. A kötet 7 részre oszlik. Az első rész novellákat tartalmaz, melyeknek tárgya kivétel nélkül a szerelem. Legtöbbször a bűnös szerelem. Megdöbbentő verizmusssal rajzolta azt a gyászos hátteret, mely nélkül nincsen bűnös szerelem. S az ember mégis szívesen követi az ecsetvonásokat, mert visszatükrözik a költő lelkében élő keserűséget és szeretetet. Keserűséggel telitett szeretet — ez a leggazdagabb költői érzés, de csak hivatott költők érzése lehet. A keserűség az éles megfigyelésnek előbb következménye, később forrása s a szeretet hatjá át a megfigyelést avval a csodás valamivel, a mit olyan nehéz meghatározni, amelynek meghatározását azonban szinte érezzük, mikor kimondjuk: a poesissel. Különösen figyelemre méltó ez 5 költemény között a .Levél a nászutról"{ c., melyben véletlenül nincs szó bűnös szerelemről. Egészen uj gondolat jut szóhoz, a melyről a sok sablon között csaknem mindenki megfeledkezik. Azokat a pillanatokat rögzíti meg, mikor a mámor közepetteiminden különös ok nélkül gondolkodni kezd az ember. Bármily furcsának tetszik is ez, de igen sokszor igy van : a mámor megszokott szakadni egy-egy pillanatra. A második rész cime : „Marosházi mesék.* Ezen a költeményeken is ugyanaz az érzés vonul végig, melyről^előbb szólottam. A néplélek rajzában is egészen uj csapáson halad. Az öntudatlanul bűnös szerelem tragikumát szólaltatja meg s ez a tragikum a szivekbe markol. A borura mindig csak ború következik, sohasem derü. A harmadik rész költeményei a „Mindenféle ének* cimet viselik. Éz a legkevésbé sikerült rész. S a nem költői munka sivárságát csak fokozza az a körülmény, hogy néha igazán kiforott költői munkával váltakozik. Az édes atyjának ajánlja ezt a részt s a melyek az édes atyjára tartoznak, azok el is érik céljukat, de a többi közül igen sokat száműzhetett volna. Hogy csak egyre mutassak rá, ilyen a .Gyári lányok" c. melynek részletesebb bírálatába csak térszüke miatt nem bocsátkozom. A negyedik rész cime: Rapsódia. Egyetlen költemény az egész. Nem nagy igényű, de mindenesetre költői munka. Alapgondolatát a befejező sorok tartalmazzák : „a tündérmese, jaj mivé lesz . . . a jelen nagyon „közönséges*. Igen, ilyen az ébredés minden rapsódikus felhevülés után. A „Chansonodban a szőke Lisettről dalol kedvesen és néhány igen sikerült műfordítást nyújt a szerző. Az „Eszmék, alakok" az u. n. költői lendületről tanúskodnak, mely szerzőnkben nagy mértékben megvan s megbecsülhetetlen érdeme, hogy a történelmi ideálokról szólva is tud eredeti lenni. Hej, pedig milyen fülsiketítő ezen a téren a jól ismert, elcsépelt sablon. i Az utolsó előtti rész cime: „Meghalt [ az anyám." Mélységes, megható szeretet hangja szólal meg e költeményekben, sehol egyetlen affectált érzelem. Mintha a költő gyásza volna annak a keserűségnek forrása, melyről már többször szóltam ez ismertetés során, mintha az anya iránt érzett rajongásig menő szeretet hatná át ezt a keserűséget . . . E szomorú dalok után szólalnak meg befejezesül. „A bolgogság dalai", a mámor nélküli, a megállapodott, de annál megbízhatóbb szerelem dalai. Egytől egyik kedves megnyilatkozásai a költő egyéniségének. Ha volt költőnek hatása szerzőnkre, az csak Kiss József lehetett. Nála is elfeledteti a tartalom a külső formának helylyel-közzel való tökéletlenségeit Az, hogy a verssorokat kis betűvel kezdi Gárdonyi Gézától eltanult különcködés, bár erről a különcködésről kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a jó Ízléssel öszszefér. — o — KARCZOLA T a mult Voltaképen Ígéretemhez képest arról kellene szólani a heti krónikának, hogy mi minden nem szégyen még Pápán, de a közbejött helyzet oly kötelesség teljesítésére utal, ami háttérbe szőrit minden oly eseményt, mely méltóbb lenne a krónikában való megemlékezésre. Ertem pedig ezalatt a vörös-kereszt-egylet által rendezett műkedvelői szinielőadást, mely nemcsak a szokásos megemlékezésre, de megörökítésre is méltó városunk heti krónikájában. (Ez sem szégyen 1 Szedő). A krónikái hűség kedveért ki kell jelentenem, hogy a jelzett műkedvelői előadás eltérőleg az eddigi sablonos dicséretektől fenomenális volt. A kritika legsötétebb szemüvegét használva, nem akadt oly momentum, melyet kritika tárgyává lehetett volna tenni. Nemcsak a szereplők, hanem a rendező és az egylet vezetősége minden lehetőt elkövettek, hogy a közönség nem mindennapi élvezetben részesüljön, szóval a mórok megtették a kötelességüket. Bármennyire szándékomban volna a színielőadás összes részleteit a kellő és méltó alakban a krónika részére megörökíteni, bizonyos tekintetben a lehetetlenséggel határos, mindazonáltal igyekezni fogok amennyire fantáziára engedi, szűkebb határok között lehetőleg főbb vonásokban a helyzetet körvonalazni. Műkedvelői gárdánk nagyot gondolt és nagyot cselekedett. Nem elégedett meg egy sütetből egy lepényt leszerepelni, hanem két vígjátékot főzött ki sőt reáadásul az „Eleven Újság"-gal is megpróbálkozott, mely nem újdonság ugyan, de nálunk premiére számba ment. A két vígjáték szereplőinek fenomenális sikerét igazolták a tüntető tapsok és kihívások, mely tapsok méltóságát a krónika a legnagyobb mértékban elösmeri és hirlapilag nyugtázza. Nincs azonban jogom ezt az „Eleven Újság" szereplőivel egyelőre alkalmazni, nem kétlem azonban, hogy ezen elösmerést utólag illetékes helyről nyert megbízás folytán elfogadják tőlem. Értsük meg egymást! Premierről lévén szó nagyon is alkalomszerű lett volna a szerzőt erre meghívni, kinek ez iránybani lelkesültségét ismerve, nemcsak bizton állítom, de egész határozottsággal merem konstatálni, hogy szerzeményének ily kaliberű összeállításában gyönyörrel párosult lelkesedésben tört volna ki. Szávay kollega különben sarkasztikus és csípős természetű de emellett bohém és látva ezt az angyali csoportot és rendezést, nem átalotta volna csípős megjegyzéseit ez alkalommal felfüggeszteni és minden egyes szereplőnek külön-külön fényes sikerét elösmerni. Nagy élvezettel fíwtoták meg ez alkalommal Szávay kollegát, de viszont a szereplőket és a helyi munkatársukat is. A szereplőket azért, mert a szerző elragadtatásában homlokon csókolta volna a Múzsa összes szereplőit, a helyi munkatársakat pedig azért, mert gratulált volna alkalmi cikkeikhez. Nehogy ez az elösmerés kárba veszszen, értesíteni fogom szerzőt erről a fényes sikerről, de addig is mig erre válasz érkezik, fogadják szereplők és munkatársak a krónika „in petto"-ját. (Ez sem lesz szégyen! Szedő!) Addig is kikérem tüielmüket! Frici. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városának nefelejtse az ártézi kut. Az hirlik, hogy Pápa városában a kendergyárat prolongálták. . Az hirlik, hogy Hegedűs képvi selőnk mandátuma közszemlére van kitéve. Az hirlik, hogy az Uj-párt vezérlő bizottságát a Griff nagy termé bői kilicitálták. Az hirlik, hogy polgármesternek már nem fáj a leje a villamos világítástól. Az hirük, hogy a rendőröknek több a mellékfoglalkozásuk, mint a hivatásuk. Az hirlik, hogy Pápán sokan legény-lejjel megöregednek. Az hirlik, hogy Pápán minden ember politikát csinál. Az hirlik, hogy az „Eleven Újság" másodszor nem elevenedett fel. Az hirlik, hogy Pápán sokaknak gomblyuk fájdalma van. Az hirlik, hogy Pápa város képviselőtestülete a Korona vendéglővel „görögül ' áll. Az hirlik, hogy a műkedvelői dlőadás összes női szereplőit formába öntötték. Az hirlik, hogy az esteli korzón sokan keseregnek. Az hirlik, hogy a darutollas legények között többen hajat találtak a szerelemben. Az hirlik, hogy a libatollas legényeknek a kucsébereknél is van hitelük. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője alig ébred már is alkonyul. xa: xE — Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk tisztelt olvasóközönségünknek és munkatársainknak. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 28-án — szerdán — közgyűlést tart, melynek tárgysorozatát mult számunkban közöltük. Az állandó választmány csütörtökön délután tárgyalta a közgyűlés tárgysorozatát és tette meg ez érdemben javaslatait. — Személyi hírek. dr. Hegedűs Lóránt, városunk orsz. képviselője, ki mult szombaton érkezett városunkba, másnap, vasárnap este Budapestre visszautazott. — Juraszek Kálmán kir. ügyész a hét folyamán városunkban időzött és a helybeli fogháznál vizsgálatot tartott. — Karácsonyi istentiszteletek. A rkath plébánia templomban tegnap este az éjfél