Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-11-27 / 48. szám

segítsük s igy, ha parányi részben is, hozzájáruljunk a független magyar nemzeti állam megal ko t ás áh oz. A pápai ,,Uj párt

u előkészítő bizottsága. Városi közgyűlés. — 1904. november 24. — Városunk képviselőtestülete csütörtökön délután a képviselők nagy érdeklődése mellett tartotta meg közgyűlését. A tárgysorozat nagy része az állandó választmány javaslatai alapján nyert elintézést. Nagyobb vitát csak a Korona-vendéglős kérvénye provokált, mely kérelem felett a képviselők túlnyomó része a legnagyobb felháborodásukat nyilvánították és végeredményében a jogügyi bizottsághoz utasíttatott, mely hivatva lesz 'a kérvényezővel megállapodásra jönni. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Kriszt Jenő, Kubera Károly, Mattus György, Adamovich Lázár és Böhm Samu képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Kovács Sándor aziránt interpellálja a polgármestert, hogy intézkedjék, miszerint a helybeli gazdaközönség ne zaklattassék a hetivásárok alkalmával felhajtott állatok részére piegvállandó egészségi bizonyítványokkal. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen bizonyítványok beszerzése törvényen alapszik s igy a hatóság ennek betartására köteleztetik. A választ ugy interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul veszi. Ugyancsak napirend előtt Kellner Vilmos felszólal és kérdést intéz, vájjon nem volna-e célszerűbb a sertésvásárteret már most azon helyre helyezni, ahol a konzum sertésvágóhíd felépítése terveztetik és miután ezen vágóhíd létesítése fontos közegészségügyet, sőt jövedelmi forrást képez, egy másik követte, másféle, de ugyanaz a fajta: mélységes, szinte himnuszszerü. Egy nemzet keserűsége érzett ki belőle, Négy egészen fiatal legényke és egy idősebb ember dalolták, Az idősebbet mar látta egyszer : a kálvinista lévita. Egyik dal követte a másikat s egyik szebb, mint a másik. Mikor visszatértek az először énekelt dalra, a báró nem állhatta meg, hogy onnan kívülről ő is bele ne vegyüljön. Odabenn elhallgattak, hanem a kerítés mellől csak ugy szöveg nélkül tovább hangzott a dal. A lévita az ablakhoz állott és kiszólt: -- Ki vagy ? — Ich ! der Báron. A lévita nem mondta neki, hogy jöjjön be a báró ur, hanem azért bement. Es ha már benn volt, a lévita magyar ember és érti a szives fogadást. Bemutatta neki a "égy ifjú embert: kettő egri diák, kettő meg sárospataki; vakáczió van, hát barangolják az országot s ím most versengenek egymással, hogy ki tud szebb és régibb nótát. A báró figyelmesen hallgatta nótázásukat, elővette a jegyzőkönyvét s a neki tetszetősebb aalokat belekottázta. Fog valaki ezeknek a nótáknak örülni a császárváros pompázó palotájában s megtudja majd, hogy az a megtérés mégsem volt teljes. Talán duzzogni fog, talán örülni. Ki tudná azt? A szép Eiiza beszédes ajakkal is titokzatosabb, mint az egyiptomi néma kőbálvány. Megpróbálta a lekottázott dalokat a kottából énekelni. Nagyon mulatságos egy muzsika jött ki belőle: v esetlen, szakgajott nótázás. Kétségbeesett, amikor bekérdi a polgármestert, hogy mikor szándékozik ezen kérdést napirendre kitűzni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen kérdés jelenleg tanulmányozás alatt van és a legközelebbi napokban ez érdemben értekezlet is lesz tartva és mihelyt ezen kérdés tárgyalásra kellőkép elő lesz készítve, napirendre kitűzi. Miután ugy interpelláló, valamint a képviselőtestület a választ helyeslőleg tudomásul vette, áttértek a napirendre. 1. Városi tanács javasolja, hogy a régi faiskola területébe benyúló úgynevezett: Kutasy-féle telket a város vásárolja meg. 2. Városi tanács javaslatba hozza a Csatorna-utcában fekvő úgynevezett Moravek-féle háznak megvételet. 3. Városi tanács javasolja, hogy Klein Vilmos pápai lakos tulajdonát- képező 347. számú ház, a város tulajdonául felvett Anna-téren fekvő fecskendő-házzal elcseréltessék. 4. A róm. kath. hitközség iskolaszékének kérelme az alsóvárosi elemi iskolaépület átengedése iránt. Minthogy ezen kérdéeek érdemleges határozathozatalára a képviselők elegendő számban nem jelentek meg, ennek elbírálására ujabbi 30 napos közgyűlés egybehivása határoztatott, melynek határidejéül f. é. december hó 28-ik napja tüzetett ki. 5. Városi tanács javaslata a város cimere tárgyában. A cimerkérdés megállapítására a belügyminiszterhez felterjesztés intéztetik azon célból, hogy utasítsa a törzskönyvelő bizottságot, miszerint Pápa város címét utólagosan a következőkép „Pápa kiváltságos r. t. város 1439" könyveltesse el. Egyúttal utasítja a városi tanácsot, hogy az 1439, 1577 és 1839-ik évben nyert királyi okleveleket hiteles másolatban a kérvényhez csatolja. 6. A városi tanács javaslata a 434. számú ház érdemében. Megfelelő pénzalap hiányában a kérdéses ház kisajátítása nem rendeltetett el. 7. Városi mérnök jelentése az általános csatornázás tárgyában és ezzel kapcsolatban több városi polgárnak kérvénye alagcsövezés elrendelése iránt. látta, hogy ezeket a dalokat nem lehet lekottázni. Sziveket, csillagvilágos alföldi éjszakát, esti harmatban fürdő virágillatos levegőt s régi szenvedések emlékeit kellene hozzámellékelnie, hogy ott fönt a tündérpalotában megértsék. Egy dalt, amely igy kezdődik : „Kalapom szememre vágom" . . . háromszor is atjavitgatott, még sem az volt, a melyiket odafönt hallott a pianinón eljátszani : megérti annak a szive a többit a papirosról is. Az lett a vége ennek a mulatságnak, hogy a diákok másnap átköltöztek a leányvári kastélyba s a kasznár azt az utasítást kapta a bárótól, hogy neki épp olyan ruhát csináltasson, a minő a diákoké s vegyen neki szűrt, tulipánvirágost, fekete bolyhos gubát meg árvalányhajas kalapot. — Nem leszünk többé németek ! — mondotta németül. És ez volt . az utolsó szó. amelyet életében ezen a nyelven elmondott. Mikor uj ruhájában meglátta magát a tükörben, örömittasan fölkiáltott: — Ez a legény csakugyan annak az unokája, aki két esztendőn át a kurueztáborban élt s ott állott akkor a Rákóczi oldalán . . . Feledni tudunk csak és pazarolni ? Nohát nem fogunk! Csöndesen éldegélt ezután a diákjaival, akik lassan hozzánövekedtek s meg is házasodtak. Gazdálkodott serényén, gyűjtötte a pénzt s visszaváltogatta azokat a birtokokat, amelyeket az ősei zálogba tettek. A famíliája pedig pazarolt odafönt. Kitört belőle a káröröm, amikor egy-egy uj birtokrészre ismét rátehette a kezét s valósággal dühöngött benne a vagyonszerzés vágya. Mielőtt az általános csatornázás kérdésében a képviselőtestület végleg határozna, utasítja a városi tanácsot, hogy más városok csatornázási szabályrendeletét szerezze be és egyúttal kérjen felvilágosítást arra nézve, hogy a csatornázás költségei más helyeken miféle forrásokból fedeztettek ; nemkülönben, hogy ugy a szükségletre, valamint a fedezetre készítsen javaslatot és azt a képviselők között osztassa ki. 8. Az Antalházi-puszta haszonbérbe adása. Az Antalházi-pusztát Kolossváry Lajos vaszari lakosnak 1906. október hó 1-től 12 egymásután következő évre évi 6000 kor. összegért bélbe adja, az erre vonatkozó szerződést jóváhagyás végett a tvhatósághoz felterjeszteni .elrendeli. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott. 9. Varga István kérelme a Jókai Mór utcakorcsma bérletének meghosszabbítása iránt. A Jókai Mór-utcában levő úgynevezett utcakorcsma Varga István pápai lakosnak 1905. év január hó 1-től 6 egymásután következő évre, évi 560 koronáért bérbe adatik, a szerződés jóváhagyás végett a thatósághoz felterjeszteni rendeltetik. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott. 10. Városi tanács javaslata a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitása érdemében. Ezen kérdés tárgyalására 30 napos közgyűlés rendeltetett el, melynek határidejéül f. évi december hó 28-ik napja tüzetett ki. 11. Görög Károly, a Korona-vendéglő bérlője bérleengedést és a vendéglőhöz tartozó kerthelyiségért kárpótlást kér. Hosszas vita után, melyben dr. Kende, dr. Hoffner, dr. Antal Géza, dr. Herzog Manó ós dr. Koritschoner Lipót vettek részt, a képviselőtestület dr. Herzog indítványát dr. Koritschoner módosításával fogadta el akként, hogy ezen kérdést a jogügyi bizottságnak adja ki, mely hivatva lesz Görög vendéglőssel közös megállapodásra jutni és az eredményről jelentést tenni. Az egykori selyemgyerek rusztikus köznemessé vált, a bécsi szalonok finom gavallérjára csak az a gyöngédség emlékeztetett, amelylyel egy oleandertőt ápolgatott, s a mellett hajnalonta elábrándozott. Vájjon oly tükrösek-e még azok a kék szemek s oly beszédes-e még az a piros szaj? Minden három hónapban egy vaskos levél ment a szép Eliza czimére. Nem volt abban semmi más, mint az ujabban hallott daloknak a kottája. Némelyik olyan uj volt, hogy még csak a báró maga tudta.. Olykor mégis mellékelve volt egy-egy oleanderr rózsa. Egyszer a levél visszajött Bécsből. Akinek szólt, nem volt ott többé. Egy nagy nagynénje megírta, hogy a die schöne Elisa kegyvesztessé lett, nagyon furcsának találták az udvarnál, hogy a melyik magyar gavallérral ő egy menüettet eltánczolt, az mind, több-kevesebb botrány után hazafutott Mógyarországba, parasztnak. A szűrös bárók szaporodtak. Egy kozáknak a pikája átszúrta a báró szivét. A végrendeletében ugy intézkedett, hogy összes birtokait családjának mindig az a tagja használja életfogytig, akit a vármegye közönsége, mint legtöbb hazafias érdemekkel bővelkedőt, erre legérdemesebbnek tart és megválaszt. És ennek lesz egy gyöngéd kötelessége is : ápolni egy oleanderfát, amely már akkora nagyra nőtt, hogy a leányvári parkban külön üvegpalotát kellett építeni a számára.