Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-11-06 / 45. szám

és hiányait apasztalni lehetett. De azóta . tekintetben szociális téren a viszonyok megváltoztak és igy a kormány se zárkózhatott el és be­a, hogy a változott viszonyok és kört nények folytán törvényhozásáig intézkedni kell, hogy sok dolog ja­víttassák és sok igazságtalanság ki­küszöböltessék. Már a betegpénztárak reformja sok gondot okoz a kormánynak, merj az eddigi betegpénztári törvény nem váll be, elégedetlenek vele a mun­kások, a munkaadók de az orvosok is. Kezdetnek kitűnő volt, de azóta kitűnt, hogy a mostani rendszer mel­lett a munkások ki sem elégíthetők, az orvosok meg pláne kizsaroltatnak és kizsákmányo'tatnak ugy, hogy az utóbbi időben sok helyen a pénztá­rak és az orvosok között valóságos harc folyik. Mig azonban a beteg-pénz­tárak reformja csakis a munkaadókat, munkásokat és orvosokat érinti, ad­dig a vasárnapi munkaszünet reformja az egész nemzetet érdekli és a to­vábbi nemzeti vérkeringésre befo­lyással van. Ne feledjük el, hogy e reform­mal ezredéves szokásokat akarnak törvény utján megszüntetni és hogy ilyes változások vidéken, mint pl. Pápán nem közönyösek, magától értetődik. Ezer évig az volt a szokás, hogy a nép egész héten dolgozott, vasárnap ünneplő ruhájába öltözött hangos szamárságát, mintha ők is ott lettek volna az előadáson. En leszúrtam a maximális hely árat és az első sorbői néztem a leggyülevészebb komédiások produkczióját, akiket valaha láttam. A társaság, őszintén szólva, alatta állott minden kritikának. A primadonna, akiben valamelyik uri kabátos néző-társam a régi szakácsnőjét ismerte föl, folytonosan lezuhant a lóról és valahányszor lebukott, mindig azt kiáltotta: Hopp lá! A kardnyelő kókler ugy nyelte le a hosszú, éles pengét, hogy a lenyelt szablya vastagon domboro­dott ki a trikó-mellénye alul, ahová kényel­mesen letolta. A kötéltánezos, a niagarai király, a világhírű Blondin legyőzője, hat méter hosszú kötelén és másfél méternyi magasságban egy húron pendült a prima­donnával : minden harmadik lépésnél tán­torgott és leszédült a puha homokba, amit a szellemes pojázzó azzal honorált, hogy elefánt-talpával iszonyúan hátba rúgta és a nézők közé röpítette a világhírű Blondin legyőzőjét. Csak egy ember volt ebben az egész rongykompániában, aki nem keltett szánal­mas vagy nevetséges benyomást, sőt akit a maga nemében kiválónak lehetett mon­dani : n társaság atlétája s impresszáriója. Termete inkább zömök, mint magas, de minden porczikája csupa izom, csupa erő. Húsos, gömbölyű feje valóságos bika­nyakon nyugodott és mindegyik válla külön­külön legalább is két arasznyira terjedt. A mellkasa olyan domború, hogy a Herkulesé sem lehetett hatalmasabb. Ha karját kife­szítette és maga felé hajlította, olyan duzzadás támadt a felső részén, mint egy és bejött Pápára, bement a boltba és megvásárolta mindazt, amire neki szüksége volt. Elment a szabójához és megrendelte ruháját vagy haza­vitte a kész öltözéket. Szóval vasár­nap a vásár napja volt. A mostani munkaszünet mellett ezt még vala­hogy megtehette, de kényelme árán. Miután az üzletek 10 órakor zárva vannak és munkaszünet 10 órakor áll be, korán kell neki a faluban felkelni, hogy idejében Pápán lehes­sen és heti szükségleteit és kellékeit beszerezhesse. De legalább meg tehette. Az uj kontemplált rendszer sze­rint ez megszűnnék, mert a munka­szünet vasárnap reggel 5 órától hétfő reggel 5 óráig tartana. Tehát ezen a napon Pápán kereskedelem és ipar szünetelne. A nép, mely az egész héten el van fogtalva, be nem jöhetne, amire szüksége van, be nem szerezheti. Eddig ha bejött Pápára, pénzt hagyott a kereskedőnél, az iparosnál és a vendéglőben, de miután most hiába jönne be, be se jön és igy a Pápa féle vidéki váro­sokban, melyek egy járás centru­mát kepezik, valóságos katasztrófa állana be. Az mesebeszéd, hogy mivel va­sárnap nem vásárolhat, akkor majd máskor jön be, ez nem áll, mert a földmives nép munkaidőben nem pa? zarolhatja az idejét és igy mindazt, jókora strucztojás és nincs az a kemény tallér, amit ezzel a ruganyos huscsomóval el ne görbített volna. Duzzadó lábszárain majd szétpattant a trikó és a kurta selyem­nadrág, amikor önérzetes, büszke járással végigsétált a czirkuszon, azután szuverén nézéssel megállott a publikum előtt és el­kezdte fölemelni, ide-oda dobálni a mázsás vasakat. Görnyedező emberek talicskán tolták ki a nehezebbnél nehezebb vasgolyót. Az atléta fitymáló mosolylyal lehajolt, vala­mennyit r iegymásután fölkapta és labdázott velük. Ötven kilós vasrúd neki meg se kottyant. Minden erőlködés nélkül fölemelte és forgrtta húszszor, harminczszor, mint valami könnyű sétapálczát. Azután két székre feküdt olyanformán, hogy a test törzse szabadon lógott a levegőben. Mázsás ülőt tettek a gyomrára és két ember teljes erejéből elkezdte püfölni nagy kalapácscsal a sulves vasat, hogy a csattogás messze kihallatszott a czirkuszból. Az atléta neki­feszült teste meg se moczczant a roppant ütések alatt és mikor a veszedelmes pro­dukczió véget ért, ruganyos tartással fel­szökkent a székről és olyanforma mozdu­lattal hajtotta meg magát, mint a prima bal lerína, aki bá jos lebegéssel éppen egy elegáns tánczfigurát fejezett be. * Előadás után bementem a színfalak közé és gratuláltam az atlétának, aki éppen tolta le magáról a czifra nyomorúság fé­nyes rongyait, az ezüstös trikó-inget, a. lilaselyem nadrágot. A Sámson-szerű bo­zontos fürtöket, a fizikai erő hagyományos szimbólumát, már akkor levetette és ott amire szüksége van, otthon fogja beszerezni boltosánál és igy a falvak helyi kereskedelme gyarapodni fog Pápa rovására. Figyelmeztetjük tehát Pápa város közönségét, hogy abban az időben, mikor a kormány a vasárnapi mun­kaszünetről szóló törvényjavaslatát megbirálás és megvitatás céljából a nyilvánosság elé terjeszti, ezt gon­dosan áttanulmányozza és mindama sérelmeket, melyek Pápa felvirágzá­sát veszélyeztetik vagy pláne létét veszélyeztetik, gyűjtse össze, hogy a kellő időben és helyen azok mél­tányolásra találjanak. Költözködés idején. A lakásváltozás, költözködés Pápa városában novoember elején a legsű­rűbb. Sürü egymásutánban vonulnak az utcákon át a butorszállitó szeke­rek, melyek legtöbbjén szegényes bú­tordarabokat s az erre fölrakott eók­mókot látunk, amint ezt a régi la­kásból az újba átszállítják. Uj lakás ? ! Az olvasó ne gondolja valahogy, hogy az újnak mondott lakásba azért vo­nul be a bérlő, mivel ez megfelelőbb vagy talán jobb annál, ahonnan az imént kiköltözködött. Épp oly alacsony össze-vissza tapasztott, nedves és egészségtelen lakásban fogja a jövő telet, kihúzni, mint aminőből kiköltöz­ködött. Nevezetes szociális probléma a lakáskérdés. Sajnos azonban, hogy e felöl csak panaszokat hallunk, annak állott előttem kurtára nyírott, gömbölyű fejével az ünnepelt férfiú, mint egy kedélyes nyárspolgár, aki vasárnap délutánját kugli­zással ütötte agyon. Hivatalos kosztümjével a komédiás büszkeséget, a mesterséghez tartozó fenyegető, daczos pillantásokat is levetette és akkor láttam, hogy a széles, kerek ábrázaton, a csinos formájú pisze orr fölött nagyon barátságos, szürkéskék szemek pislantanak rám. — Nagyon örülök, hogy megismerhe­tem Európa egyik legerősebb emberét! Oda nyújtottam neki a jobbomat és a kezem eltűnt az atléta roppant tenye­rében. — Enyém a szerencse ! Végtelenül örülök, hogy az intelligens osztály is meg­van elégedve működésemmel 1 A könnyelmű, vig fiuk bizalmas bő­beszédűségével rögtön elmondta élete tör­ténetét. Négy gimnáziumot végzett, de a szülei szegények voltak és neki sem volt nagy kedve a tanuláshoz. Fizikai erejét már akkor csodálták. Verekedéskor har­mincz iskolatársát játszva dobálta ki a te­remből és egyszer megesett vele az a sze­rencsétlenség, hogy egyik professzorát is kilegyintette az ablakon, aki szemtelen koldusczafatnak nevezte az édesapját. Erő­művészek jártak a varosban ós ő velük ment. Szép keresete volt a birkózásaiból és egy kis pénze gyűlt össze a takarék­pénztárban. Azután maga is fölcsapott impresszáriónak. Vásárolt egy czirkusznak való bódét összerakható ponyvából, két nagy kaliczkás szekeret a hozzávaló vad­állatokkal együtt, majmot, papagályt és egy pár kimustrált lovat valamelyik nagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents