Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-08-28 / 35. szám

Tehát nem áll az a tétel, hogy minden poklokon keresztül iparosnak kell nevelni a gyermeket, mert ezzel a jövője, a kenyere még nincsen biztosítva. Hanem igenis számot kell vetni a helyzettel, különösen a helyi viszonyokkal s fontolóra venni, melyik iparággal lehet még legjobban boldogulni városunkban vagy a megyében. A pályaválasztást abból kell megítélni, a mit szemünkkel látunk, a mit közvetlen tapasztalunk, mert igazság az, hogy nagyjában mindenütt egyformák a megélhetési viszonyok. Arra fordítsa hát főgondját a szülő, hogy melyik iparág bír el ujabb művelöket. A kik pedig tovább taníttatják gyermekeiket, azokat ne csábítsa olyan nagyon a diploma. Igaz, az oklevél szép dolog, a doktor cirn sem megvetendő, de manapság hányan vannak már, kik diplomáikkal is nyomorognak ? Ezek a diplomás proletárok rendszeriut tul vannak már a harmincon, midőn az oklevelet megkapták, tehát tul vannak éltük telén. S ez a fél élet folytonos küzködés, szűkölködés közt múlik el; elmúlt az ifjúság a nélkül, hogy rózsája, tavasza lett volna. S az igazi küzdelem a ke iiyérért a legtöbb szegény tanult embernél csak a diploma megszerzése után kezdődik 1 Hát érdemes ezért tanulni, küzdeni ? Ha ezek az urak valami jó mesterséget tanultak volna, végig a terem hosszában, mig csöndesen visszatérve csaknem siránkozó hangon fosztotta meg a kétségbeesett anyát utolsó reményétől. — Nagyon sajnállak, — kezdte bánatos hanglejtéssel — csaknem a szivem szakadt meg értetek, túlfeszített idegeim bizonyára nem bírják ki rázkódás nélkül ezt a nehéz pillanatot. De nem akarlak ámítani, meg kell mondanom a valót, miszerint nem vagyok képes benneteket saját tárcámból segíteni. Tudod, hogy szüleim után nem jutott örökség, a mivel mi bírunk, az mind férjem tulajdona és nekünk állásunknál fogva több kell, mint az egyszerűség embereinek. — Szóval a világban élünk s még ezenfelül a különböző menhelyek segélyezése annyira kimerítették jövedelmi forrásaimat, hogy mozdulni sem bírnék férjem támogatása nélkül. — Értelek, — dadogta az özvegy, sötét fátyolát még összébb vonva bánatos arcán. — Isten veled ! S a nélkül, hogy visszapillantott volna, kitántorgott a szoba ajtaján. Hogyan jutott vissza kisded lakásába, maga sem tudta volna megmondani. Mintha szárnyai nőttek volna, nem törődve a hidegen fújó széllel, a reményt vesztett gondok, fájdalmas csalódás érzetétől űzetve rohant végig az utcákon. Csendes, óvatos lépésekkel nyitott szerény lakásába, és a gyengén világító éji lámpa fényénél félig öntudatlan állapotban rogyott a beteg leányka ágya elé. Csüggedt tekintettel szemléli a lázban égő finom vonásokat s reménytelen kétségbeeséssel hallgatja a fel-fel törő száraz, fuldokló köhögését : kezei önkéntelenül imára kulcsolódvagy valami biztos bár szerény hivatalt vállaltak volna a matúra után, mennyivel boldogabbak lennének. Jól gondolják meg tehát a szülők, milyen pályára szánják a gyermekeidet. A pályaválasztásnál éppen ugy számba kell venni az illető kereseti ág jövedelmezőségét és bizton ságát, mint a gyermek hajlamát. A szülő, a ki nem számol a tényezőkkel, jóvá nem tehető mulasztást követ el. Iskolai értesítések. Az állami polgári leányiskola. A pápai állami polgári leányiskolában a beiratások az 1904/1905 tanévre szeptember hó 1, 2 és 3-án történnek d. e. 9-től 12~ig az izgatói irodában ; d. u. e napon a felvételi-, pót- és javító-vizsgálatok. A tanév ünnepélyes megnyitása 7-én lesz. A polgári iskola első osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet be, ki életének 9-ik évét betöltötte és kinek az elemi iskola negyedik osztálya számára kiszabott tantárgyakban elegendő jártassága van s ebbeli ismereteit bizonyitványnyal igazolja. A polgári iskola felsőbb osztályába bevehető minden oly tanuló, ki koránál fogva az általa kijelölt osztályba beillik és az alsóbb osztályban megkívántató előkészül tségéről vizsgálat utján bizonyságot tesz. — A felvételi vizsgálat díjmentes. A felvétetni kívánó növendék atyja, anyja vagy ezek megbízottja kíséretében tartozik az igazgatóságnál megjelenni, magával hozva a születési-, ujraoltási és elemi tak, hisz itt e földön már nincs számára vigasztalás, napról-napra tehetetlenül kell néznie, a veszélyes betegség fokozódását. Óra után telt. A magára hagyott anya ébren virrasztotta át az éjszakát, könyei észrevétlenül hullanak; majd gyöngéden igazgatja a leányka párnáit, ki sehol sem találva helyét, nyugtalanul hánykódik mintha megérezte volna anyja kínos aggodalmát, majd félig felemelkedve, tekintetében különös ragyogással, merően a légbe bámulva, halkan beszélni kezd : — Édes jó anyám, olyan csodálatos, megfoghatatlan ábrándjaim vannak, hogy én magam sem értem. Ugy szeretnék kifejezést adni érzelmeimnek és nem tudok, el-elfogja lelkemet egy sajátságos vágy, oda kívánkozom, hol senki sem zavarja meg nyugalmunkat, abba a hangtalan némaságba, melyben az áhítat születik, hol csupán az ég tiszta fénye borul reánk a természet szent templomában, ott, a sötét füzek árnyékában szeretnék megpihenni * . . Az anya néma kétségbeeséssel hallgatta a beteg leányka szavait. Nagy Isten ő titkon már foglalkozik az örök megválás eszméjével s hogy elfojthassa feltörő zokogását, mely fájó lelkét megszakadással fenyegette, arcát az ágy párnái közé temette. És mégis ideges remegés futott végig a beteg leány megfogyott alakján s láz^s tekintetetével anyját keresve, mintegy vigaszul édes, dallamos hangon sáttogta : — Ne csüggedj jó anyám, te is velem fogsz jönni. A jó Isten megelégelte már földi szenvedéseidet. — A végszavakat lassan, akadozva ejti ki, mert újból feltörő roham elfojtja hangját. IY-ik osztályáról szóló bizonyítványát. A felsorolt iratok hiányozása esetében az illető növendék mindaddig be nem iratik, mig a szükséges iratokat az igazgatónak be nem mutatja. Behatáskor tartozik minden ujon belépő növendék 4 korona beiratási dijat, 30 fillért az országos nyugdíj-alapra, minden növendék 1 koronát, mint az ifjúsági könyvtár gyarapítására megszabott összeget, 1 koronát téntapénz cím alatt, 1 koronát értesítőre és 6 korona első félévi tandijat befizetni ; a második félévi tandíj február hó folyamán fizetendő be. Szegénységeket vagyontalansági bizonyítvánnyal igazoló növendékek tandíjmentességért folyamodhatnak a nagys. tanfelügyelő úrhoz intézett kérvénynyel. Tanítók gyermekei a vagyontalansági bizonyítványt mellőzhetik, de ez esetben kérvényeiket 1 koronás bélyeggel tartoznak ellátni. A kellően elkészített kérvények az illető növendék behatásakor adatnak át az igazgatónak. A francia nyelv tanulása díjmentes. A tanulás tetszés szerinti. A zenére, mint rendkívüli tárgyra vállalkozó növendékek az illető tantárgy tanításáért külön dijat fizetnek, havi előleges részletekben, havonkint 4 koronát. Akik az év elején a rendkívüli tantárgy tanulására vállalkoznak és igy az alakult osztály kedvéért a tanulás megkezdetett, azok a maguk által kijelölt tárgynak megszakítás nélkül és szorgalmas tanulására ugy köteleztetnek, mint a rendes tantárgyak tanulására. A magánvizsgálatok szeptember hó 6-án d. e. 9 órától tartatnak meg. A kézimunka tanfolyam. Az állami polgári leányiskolában létesített kézimunka tanfolyamban a beiratások szeptember hó 5-én kezdődnek bezárólag Lehet-e a léleknek kínosabb, nehezebb küzdelme annál, mintha egyetlen gyermekét ki saját élete árán és készséggel megváltana a szenvedéstől, maga előtt kell látnia, mint közeledik a sir fele, a nélkül, hogy azt a kétségbeejtő, szomorú utat enyhíthetné, hogy a fájdalom tövisei közé néhány rózsát vegyíthetne, mert nem képes ama nehéz napokat egy keleti úttal meghoszszabbitani. Mint látjuk, az elhagyatott özvegy mindent megkísérelt. Nagy önküzdelem után elment segélyt kérni gazdag nővéréhez. — Hiába tette. És most már nincs hova forduljon, nincs kitől reméljen. Elhagyatottan élt gyermekével ez a hajdani szépség, két keze munkájával tartva fel magát. Mig a kedves gyermek egészséges volt boldog reménnyel tekintett a messze jövő elé, addig egyetlen panaszszó se hangzott ajkairól. Csakis a veszély felismerése után szállta meg lelkét a csüggedés, mely lassan, csaknem észrevétlenül felemésztette testi erejét. Sokat szenvedett, de a folyton őrködő gondviselés megóvta őt az utolsó csapás fájdalmától, mert az anya és a beteg leány csaknem ugyanegy pillanatban szenderültek át egy jobb hazába. A búcsúzó napsugár rezgő fénye lassan, vontatva beszűrődött az udvari lakás rozzant redőnyein, hogy még egyszerre utoljára megaranyozhassa fényével az elhunytak mozdulatlan alakjait s látva, hogy a kis elhagyott fészek lakói nem érezik többé az élet nehéz küzdelmeit, megkönnyebbülve szállt tova sugarakból szőtt fényes utján.