Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-31 / 5. szám

XIV. évfo yam. Páfia, 1904. január 31. 5, szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R iVI I N könyvkereskedésében. A szálloda kérdése. Egy igen fontos és megoldandó kérdése a közel jövőnek, mely városunk fejlődésével szoros kapcsolatban van és amelynek megvalósítása érdekében már sok verziók keringtek, ez a szálloda kérdése. Köztudomásu dolog és elösmert tény az, — hogy a vidéki lakosság és az idegenek csak azért nem jönnek el városunkba, mivel a szállodákban nincs elegendő szoba rendelkezésükre. Tudatában van Pápa város minden eg^es polgára, hogy városunkban a szálloda mizéria mily órási hátrányt képez idegenforgalmunkra, de azért semminemű intézkedések nem tétettnek ennek orvoslására. Mi e tekintetben nem vesszük pártfogásba a városi hatóságot, kinek érdekében állana ugyan ezen váiosunkra nézve nagy horderővel biró kérdés megvalósítását szorgalmazni, de mentségül hozzuk fel azon TÁRCZA Egy pár czipö. Jó ideig egyéb vágya sem volt az öreg dijnoknak, csak az, hogy egyetlen fiából urat nevel. S ez a vágya annyiban tel, jesült, hogy Árpádkából az idők folyamán cipész lett, magyarán suszter. Lehet, hogy sokan megmosolyogják az „ur" és a „cipész" szembeállítását, mások meg talán az apát szánják, hogy reményeiben megcsalódott. — Sem ennek nincs joga mosolyogni, sem annak nincs joga szánakozni. Egy hosszú munkás élet soksok tapasztalata nyugtatta meg Ágostyánit abban, hogy fia mint kisiparos mindenesetre nyugodtabban néz szembe a jövendővel, mint az a diplomás, az a hivatalnok, az az ur, ki protekczió híján vagy vakszerencse nélkül ugy sem boldogul ebben a mai világban. 8 ezt az apai megnyugvást Ágostyáiii kiérdemelte, a fiu pedig megerősítette szorgalmával. Alig két hét választotta el Árpádot attól az időponttól, a midőn fölszabadul az inaskodás alól s a segédmunkások sorába emelkedik. Apa, anya, képzelhető mennyire megörültek ennek a fordulatnak, már csak legyünk őszinték abból a szempontból is, hogy ezentúl számot tarthatnak a fiu keresetére. / sok tervezeteket és üdvös eszméket, melyek jelenleg városunk hatósága munkakörét igénybe veszik, s melyek megvalósítása óriási anyagi áldozatokat követel. De igen rámutatunk Pápa város lakosságának azon nagy hibájára, melyet röviden indolenciának nevezünk, a melynél fogva örökké csak panaszol, kiván és zúgolódik s önmaga mit sem tesz, hanem mindent a városi hatóságtól vár, a helyett, hogy a létező bajokon a maga erejéből • kiki s az erők egyesítésével midnyájan segíteni törekednének. Ne csak sóhajtozunk, óhajtozunk és lamentáljunk, hanem akarjunk és tegyünk. A sültgalambra várás rajtunk nem segít, az övökö.s reménykedés sovány kosztján mi meg nem élünk. Igyekezzen tehát Pápa város lakossága, különösen azok kik maguk is a haladásnak barátai, társadalmi utón megvalósítani a szálloda kérdés megoldását, ami oly lassan megy a hatóság kezében. — Édes apám, — szólalt meg egy es c Árpád, — remekelnem kell. Ne vegye rossz néven, egy pár jó cipőt készitenék apámuramnak. — Abból semmisem lesz ! — felelt Ágostyáni mordulva, de bensőleg megindultsággal, a miért a gyerek először is ö reá gondolt. — Itt van anyád ! Annak jobban elkel egy pár jó topán. Hopp ! Hisz a születésnapja közeleg! No fiu, most szedd Öszsze a tudományodat. — Tán megkérné édesapám anyámat, hogy mértéket vehessek lábáról I — Még csak az kéne I Meglepetésre csináld a dolgodat, hadd örüljön a szegény a késznek. Ott a régi cipője az ágy alatt, rajzold le a talpád. . . . Hát csakugyan igy esett ! A fiu szerencsésen fölszabadult, a remeklése jól ütött be, meg is dicsérték érte azokat, akik hivatva voltak a munkája fölött bírálatot mondani. A jó szüléket, de különösen az anyát könyekig meghatotta Árpád figyelmessége. Mari asszony azon estén, mikor a remek darab hazakerült, le nem vette volna róla szemét. Egy ott járt a tekintete a szekrényre felhelyezett cipőpáron, de egyhuzamban sokáig nem birta ki a nézést, könyfátyol homályositolta el a szemét. Megfogadta, hogy a szép cipót egy ócska kendőbe csavarva, az almáriomba teszi és addig nem is fogja használni, mig szent karácsony ünnepe el nem érkezik. Abban járul majd az , Vegyünk példát szomszéd városainkról, kik türelmüket vesztve a hatóságunk lassúságával és tétlenségével, társadalmi uton igyekeznek városaikat a modern kor városai közé emelni. Azt hisszük, nem szükséges taglalásokba bocsájtkozni, mily despera tus állapotokkal állunk szemben a szálloda kérdésben. Folytonos panaszokat hallunk, hogy Pápára azért nem jönnek a vidékiek, mivel nincs kényelmes szállásuk, s azon kereskedelmi utazók, kik városunkat Üzleti dolgokban látogatják a helyett, hogy Pápán maradnának éjjeli szállásra, elutaznak Győrbe vagy Szombathelyre, vagy viszont ott maradnak éjjelre, — mert ki vannak esetleg téve annak, hogy Pápán nem kapnak éjjeli szállást. Halljuk ugyan hangoztatni, hogy az uradalom, mint a GriíT-szálloda lulajdonosa, egy emelet felépítésével óhajt ezen anomálián segíteni, ami a leghelyesebb megoldása volna a szálUr elé, hogy hálásan megköszönje jóságát Csakhogy valami előre nem látott eset folytán az történt, hogy a cipő a megszabott időnél jóval előbb került a dijnokné lábára. Anélkül, hogy nagy feneket kerítenénk a dolognak, röviden igy lehet előadni az előzményeket. Ama ház tulajdonosnője, melyben Ágostyániék laktak, — budapesti nyelven háziasszony, — összekülönbözött egy lakónak a feleségével. A két nő válogatlan sértéseket vágott egymás fejéhez, ezután kölcsönösen elmentek becsületüket keresni a törvény elé. Persze, hogy mind a. két, félnek tanukra volt szüksége. Nosza Ágos•yániné önként jelentkezett a háziasszonynál, hogy kész javára tanúskodni. Tartozunk annak a kijelentésével, hogy Mari asszony elhatározása nem igazságérzetböl fakadt. Elhamarkodva vállalta magára a tanuzást, csak azért, hogy könnyűszerrel a háziasszony őnagysága kegyébe bejusson de főleg azért, mert a háziasszony ellenfele a minap neki nem köszönt, holott ez rang dolgaban lejebb áll, mint ő, a hivatalnokné. — Ne ártsd bele magad, Mari I — intette a férje. Hiszen te a csukott ajtón keresztül alig hallottál valamit az egészből. — Hallottam-e, nem-e, hangzott az akaratos felelet, — azért is megmutatom Karádinénak. hogy engem kár volt lenézni. Ilyen közönséges perszona ! — No no, te se vagy grófné. Aztán