Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-07-03 / 27. szám
V Á V AI k (} 1L Ü \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. Újra a bejelentési hivatal! Évek hosszú során halljuk hangoztatni, hogy a bejelentési hivatal létesitése aktuálissá vált, de mindezek dacára nem látunk semmi oly jelenséget, mely ezen fontos intézmény megvalósitását némileg is előmozdítaná. Nemcsak ezen körülmény, de városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén a polgármesterhez ez érdemben intézett iníerpellátiójára adott azon nyilatkoznia, hogy a bejelentési hivatal kérdését a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzi, teszi kötelességünkké ez érdemben újólag felszólalni és intéző köreink tigyelmét ezen hivatal létesítésére felhívni. Régi óhajunk felemlitését célozzuk ezen ujboii felszólalásunkkal, mert ezzel városunk haladását és fejlődését véljük szorgalmazni. Azt hisszük felesleges volna okadatolni, hogy ezen hivatal felállítása TÁRCZA. A BOLDOGOK, Boldog, aki magának él ! Boldog, kit a közös veszély Ki nem hoz sodrából ! Akit semmi e földtekén. Nem érdekel, csupán — az én . . . Csak magáért lángol ! Boldogabb, ki másért hevül, A közjóért küzd egyedül — Izzad, fárad érte. Kinek életfeladata, Embertársainak java, Ezé munkás élte ! Legboldogabb — sejtitek-e ? Kinek a földön mindene, Hona dicsősége ! Ki imádva a szent hazát, Feláldozza érte mi gát — Örömmel hal érte ! LAPTULAJDONOS és KIADÓ : nálunk most már közszükségletet képez. Mert ha valaki csak legkisebb fogalommal bir egy 17.000 lelket számláló rendezett tanácsú város administrátiójáról, be fogja látni, hogy városunknak ezen hivatalra égető szüksége van. Pápa városában elég olyan ember költözik be, akik itt évekig ellaknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak, akik itt megtelepülnek, használják a polgárság által nagy fáradtság és költséggel létesített hasznos intézményeket, de eszökbe sem jut, hogy lakositásért folyamodjanak s a szabályrendeletileg megállapított összeget befizessék. Már engedelmet kérünk az intéző köröktől, különösen a városi hatóságtól, de azt nem tudjuk megérteni, hogy ez miként lehet egy Pápa városban ekképen? Eltekintve, hogy igy nagyrészt a polgári kötelességüknek nem tesznek eleget, de sőt sokszor oly eset adja magát elő, hogy a városi hatóság azt Legény-bucsu. Kaczagányi Török Pista a legénybucsuját tartotta. Esztendők óta ő volt a vármegye legnagyobb mulatója, a ki végig udvarolta mind a szép asszonyokat, a kire a lányos mamák következetesen kivetették a hálójukat, de hiába. És már-már megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy Török Pista agglegény marad, mikor azzal lepte meg ismerőseit, hogy a világ rendje szerint ő is fejet hajt Himen előtt. Szurtosképű czigányok nagy buzgalommal játszották a vig, pattogó nótákat, melyeknek zajába belevegyült a pezsgős palaezkok durrogása és egy-egy csengő kaczaj. A vig nótázást meg-megszakitot.ta a jóbarátok legénybucsuztató pohárköszöntője aztán megint tovább énekeltek, mig Nyáry Bandi el nem kiáltotta magát: — Tanczra 1 Török Pista volt az első, a ki átölelt egy leányt s járta a tánczot, csapongó jókedvvel. A nagy zsivajban senki sem hallotta az előszoba ajtajának nyílását. Egy bánatos arczu leány jelent meg ott. Egyszerű fekete HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedéseben. sem tudja, valljon egy bizonyos nevü egyén tartózkodik-e a városban vagy nem, holott már éveken keresztül itt időz városunkban. A rendőrségi szolgálat ís nagyban volna könnyítve, ha a bejelentési hivatal könyveiből kiolvashatnánk, hogy ki honnan mikor jött ide, mi a foglalkozása, hol van állandó lakása. Nem fejtegetjük ezt tovább hanem rámutatunk, hogy a bejelentési hivatalra közegészségi tekintetből is nagy szükségünk van. Ha bejelentési hivatalunk volna, a hatósági orvos azonnal megtudhatná, hogy honnan hová, minő számú és foglalkozású munkások érkeznek városunkba, mi a mai körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek, sem egészségügyi követelmén\ ok eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megköveteli, miszerint az általunk jelen alkalommal szóba hozott bejelentési ruhája szorosan odasimult plasztikus idomaihoz, aranyszőke hajkoronája alól az őzikéjéhez hasonló szép szempár villogott elő. — Karcsú derekát egy puha selyemöv ölelte át, melynek két széles szalagja majdnem a földre ért. / Erzsike volt. Neki is volt valami köze a Török Pista legénybucsujához. Azért jött hogy még egy szót váltson Pistával utoljára, mielőtt teljesen meghal az ő számára. Erősen küzdött magában, mielőtt erre a lépésre elhatározta magát és most a nagy zajtól megrettenve, némán állott meg a szoba ^közepén. Éppen róla folyt a beszéd. A jóbarárátok sorra megemlékeztek Pista kalandjairól és az utolsóhoz is eljutottak. Erzsikéről beszéltek a blazirtság gúnyos hangján. — Hej Pista, ha a jövendőbeli feleséged ezt látná, hogy te itt a Duczit öleled. — Vagy ha az Erzsike ! — vetette közbe egy másik. Pista az ajakába harapott. — Az Er-zsi-ke? — szólt akadozva. — Te Pista ? — szólt az egyik, — azért ha meg is nősülsz, Erzsikét el ne hanyagold. 0 volt a te legényéleted legjobb falatja.