Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-07-03 / 27. szám

V Á V AI k (} 1L Ü \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. Újra a bejelentési hivatal! Évek hosszú során halljuk han­goztatni, hogy a bejelentési hivatal létesitése aktuálissá vált, de mind­ezek dacára nem látunk semmi oly jelenséget, mely ezen fontos intéz­mény megvalósitását némileg is elő­mozdítaná. Nemcsak ezen körülmény, de vá­rosunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén a polgármester­hez ez érdemben intézett iníerpellátió­jára adott azon nyilatkoznia, hogy a bejelentési hivatal kérdését a legkö­zelebbi közgyűlés napirendjére tűzi, teszi kötelességünkké ez érdemben újólag felszólalni és intéző köreink tigyelmét ezen hivatal létesítésére felhívni. Régi óhajunk felemlitését céloz­zuk ezen ujboii felszólalásunkkal, mert ezzel városunk haladását és fejlődé­sét véljük szorgalmazni. Azt hisszük felesleges volna oka­datolni, hogy ezen hivatal felállítása TÁRCZA. A BOLDOGOK, Boldog, aki magának él ! Boldog, kit a közös veszély Ki nem hoz sodrából ! Akit semmi e földtekén. Nem érdekel, csupán — az én . . . Csak magáért lángol ! Boldogabb, ki másért hevül, A közjóért küzd egyedül — Izzad, fárad érte. Kinek életfeladata, Embertársainak java, Ezé munkás élte ! Legboldogabb — sejtitek-e ? Kinek a földön mindene, Hona dicsősége ! Ki imádva a szent hazát, Feláldozza érte mi gát — Örömmel hal érte ! LAPTULAJDONOS és KIADÓ : nálunk most már közszükségletet ké­pez. Mert ha valaki csak legkisebb fogalommal bir egy 17.000 lelket számláló rendezett tanácsú város ad­ministrátiójáról, be fogja látni, hogy városunknak ezen hivatalra égető szüksége van. Pápa városában elég olyan em­ber költözik be, akik itt évekig el­laknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak, akik itt meg­települnek, használják a polgárság által nagy fáradtság és költséggel létesített hasznos intézményeket, de eszökbe sem jut, hogy lakositásért folyamodjanak s a szabályrendeletileg megállapított összeget befizessék. Már engedelmet kérünk az intéző köröktől, különösen a városi hatóság­tól, de azt nem tudjuk megérteni, hogy ez miként lehet egy Pápa vá­rosban ekképen? Eltekintve, hogy igy nagyrészt a polgári kötelességüknek nem tesznek eleget, de sőt sokszor oly eset adja magát elő, hogy a városi hatóság azt Legény-bucsu. Kaczagányi Török Pista a legénybu­csuját tartotta. Esztendők óta ő volt a vár­megye legnagyobb mulatója, a ki végig udvarolta mind a szép asszonyokat, a kire a lányos mamák következetesen kivetették a hálójukat, de hiába. És már-már megba­rátkoztak azzal a gondolattal, hogy Török Pista agglegény marad, mikor azzal lepte meg ismerőseit, hogy a világ rendje szerint ő is fejet hajt Himen előtt. Szurtosképű czigányok nagy buzgalom­mal játszották a vig, pattogó nótákat, me­lyeknek zajába belevegyült a pezsgős pa­laezkok durrogása és egy-egy csengő ka­czaj. A vig nótázást meg-megszakitot.ta a jóbarátok legénybucsuztató pohárköszöntője aztán megint tovább énekeltek, mig Nyáry Bandi el nem kiáltotta magát: — Tanczra 1 Török Pista volt az első, a ki átölelt egy leányt s járta a tánczot, csapongó jó­kedvvel. A nagy zsivajban senki sem hallotta az előszoba ajtajának nyílását. Egy bánatos arczu leány jelent meg ott. Egyszerű fekete HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedéseben. sem tudja, valljon egy bizonyos nevü egyén tartózkodik-e a városban vagy nem, holott már éveken keresztül itt időz városunkban. A rendőrségi szolgálat ís nagyban volna könnyítve, ha a bejelentési hi­vatal könyveiből kiolvashatnánk, hogy ki honnan mikor jött ide, mi a fog­lalkozása, hol van állandó lakása. Nem fejtegetjük ezt tovább ha­nem rámutatunk, hogy a bejelentési hivatalra közegészségi tekintetből is nagy szükségünk van. Ha bejelentési hivatalunk volna, a hatósági orvos azonnal megtud­hatná, hogy honnan hová, minő szá­mú és foglalkozású munkások érkez­nek városunkba, mi a mai körülmé­nyekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági ren­deleteknek, sem egészségügyi köve­telmén\ ok eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megkö­veteli, miszerint az általunk jelen al­kalommal szóba hozott bejelentési ruhája szorosan odasimult plasztikus ido­maihoz, aranyszőke hajkoronája alól az őzikéjéhez hasonló szép szempár villogott elő. — Karcsú derekát egy puha selyemöv ölelte át, melynek két széles szalagja majd­nem a földre ért. / Erzsike volt. Neki is volt valami köze a Török Pista legénybucsujához. Azért jött hogy még egy szót váltson Pistával utol­jára, mielőtt teljesen meghal az ő számára. Erősen küzdött magában, mielőtt erre a lé­pésre elhatározta magát és most a nagy zajtól megrettenve, némán állott meg a szoba ^közepén. Éppen róla folyt a beszéd. A jóbará­rátok sorra megemlékeztek Pista kalandjai­ról és az utolsóhoz is eljutottak. Erzsikéről beszéltek a blazirtság gúnyos hangján. — Hej Pista, ha a jövendőbeli felesé­ged ezt látná, hogy te itt a Duczit öleled. — Vagy ha az Erzsike ! — vetette közbe egy másik. Pista az ajakába harapott. — Az Er-zsi-ke? — szólt akadozva. — Te Pista ? — szólt az egyik, — azért ha meg is nősülsz, Erzsikét el ne ha­nyagold. 0 volt a te legényéleted legjobb falatja.

Next

/
Thumbnails
Contents