Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-03 / 1. szám

Ámde eltekintve attól, hogy nagy kérdés : mikor következnék be a kiegyenlítődés és hogy annak bekövetkeztéig jelentékeny terhet róna reánk a mai helyzet — már csak azért is intézményekkel kell fellépnünk piacunk drágasága ellen ; mert inig egyfelől ez intézményekkel nagyban siettetnők a kereslet és kinálat egyensúlyának helyreállását, addig másrészről köztisztasági, kényelmi, egészségügyi és egyéb rendőri tekintetek is a mai helyzet mielőbbi szanálására ösztökélnek bennünket. Mik lennének tehát ezek az intézmények ? Egész sorozat áll rendelkezésünkre. Mi csak egyet a logfontossabbat — ragadjuk ki a sok közül, ez pedig a vásárcsarnokok létesítése. A főváros és a külföld minden valamire való városának példája lebeg szemeink előtt. A vásárcsarnoki intézmény mindenütt nivelláló hatással volt az árak alakulására. És ez természetes is ; mert összpontosítván a közélelmezés szempontjából legfon tosabb napi és heti vásárokat, közvetlen összeköttetésbe hozza a termelőt a fogyasztóval és igy a gyakran többszörös közvetítés nyereségét eMminálja az árak alakulásából. Épen azért rendszerinti következménye a vásárcsarnokok intézmé nyének a termelőknek a vásárcsarnok ismert szükséglete ellátására irá nyúló szövetkezése, melynek révén a termelő közönség olyan tömegének bevonása várható az itteni piac forhirtelen átkarolta a leányka derekát és egy czuppanó csókot nyomott Rózsika piros orczájára. A tett után mindketten ijedten néztek széjjel, de a szélben rezgő halványan pislogó légszeszláng világánál szerencséjükre nem látta őket seiiki. Legalább ők azt gondolák. Pedig Sándorffy ezredes éppen akkor ment el mellettük. Ezért a csókért volt Atády kihallgatáson. A kihallgatás alkalmával fboszantotia a vén Ági becsmérlő modora és hogy megóvja a leányka tisztességét, megtette magát vőlegényének. Este Atády gondolatokba mélyedve ült szobájában. Komoly töprengés fogta el a lelkét. Miként meneküljön most már abból a kelepczéből, amelybe önmagát fogta meg. Rózsika még bakfis legalább kér, évet kellene várnia, hogy komolyan megkérhesse. A Jővő hetek" hamar elmúlnak, és kész a kudarcz. A vén Agi megtudja, hogy hazudott. Igaz, hogy az kegyes hazugság volt, sőt a tisztesség érdekében, de mégis valótlanság volt. Bajtársai rossz éiczekkei fogják ingerelni. Jó hírneve meg lesz ingáivá, pedig arra büszke volt. Soha 1 Ennek nem szabad bekövetkezni, mert különben . . . Hej! Az a szerencsétlen csók ! Kjh, mit töprengem, szólt végre önmagához. A „jövő hetek" tág fogalom, adgalmába, mely azelőtt vagy épen nem kereste fel termeivényévei piacunkat, vagy csak az árakat szerfölött drágító közvetítés utján. Ezen az árak méltányos alkalmazásában jelentkező hatásán kívül, sok egyéb előnynyel és haszonnal jár a vásárcsarnokok intézménye ugy a termelőre, mint a fogyasztóra. A piac rendezettsége és tisztasága, az élelmiszerek könnyebb ellenőrizhetősége, szűkebb utcainkon a mostani kirakodások által megnehezített szabad .közlekedés akadályainak ^hárítása, kényelmesebb, az idő viszontagságai ellen védő hely az árusítóknak ugy. mint a vásárlóknak, tömörítése a ma szét szórt piacnak stb. atb. mind megannyi kézzel fogható és a tapasztalat által igazolt előnyei ez intézménynek. Mi csak az eszmét vetettük föl. A hatóság feladata az, hogy a kérdést, behatóan tanulmányozza igy vagy ugy, ezt vagy azt, de mindenesetre és mielőbb tegyen valamit piacunk egyre fokozódó drágasága ellen. SsMgyíri kelegsegélyzo pánstár alakítása. A pápai ker. betegsegélyző pénztár beadványt intézett a városi tanácshoz, mint elsőfokú iparhatósághoz, hogy a helybeli szövőgyár köteleztessék egy külön vállalati pénztár megalakítására, mivel ezen gyár által befizetett tagsági járulékok és a munkaadók hozzájárulási kvótája nem felel meg azon kiadásoknak, melyek viszont ezen gyári munkások részére a pénztár által részint gyógyáruk tápdijakban kifizetve lesznek. Veszélyezetve látják a pénztár ilyetén! további fennállását, hacsak ezen tagsági dijak quotaját nem emelik. A városi tanács a pénztár ezen beadványát S z e 111 h e János városi ügyésznek adta ki véleményezés végett és ezen vélemény alapján hozta meg határozatát. A városi tanács Perutz testvéreket, mint a pápai szövőgyár tulajdonosait kötelezi, hogy 1904. évi márczius hó 1-töl külön vállalati betegsegélyző pénztárt alakítsanak amennyiben ezen kötelezettségüknek eleget nem tennének, a fenti időtől kezdődőleg köteleztetnek végrehajtás terhe mellett összes biztosításra kötelezett alkalmazottaink bére illetve fizetése 5°l

0-nak megfelelő összeget a pápai ker. betegsegélyző pénztárba annál is inkább befizetni, mivel ellenesetben munkásaik béréből a megfelelő részt le nem vonhatják. A városi tanács ezen a városi ügyész véleményi alapján hozott határozatát a következőkkel indokolja. Külön vállalati betegsegélyző pénztár alakítására volt a gyár tulajdonosa kötelelezendő elsősorban azért, mivel a gyári munka a többi ipari szakmához irányítva oly veszélyes, hogy a gyár munkásai között a megbetegedések száma majdnem akkora. | mint a ker. pénztárhoz tartozó összes munkások megbetegedésének hányada. A ker. betegsegélyző pénztár beigazolta, hogy az 1901 évben az összes tagok '1

7 részét tevő szövőgyári munkások csupán 3 kor. 9 fillérrel járultak a pénztár tartalék alapjához a reájuk fordított nyert költség miatt, holott ennek aránya 10'Vával kellett volna hozájárulni. Az 1902. évben az összes tagok *J

6-át képező szövőgyári munkások tagsági járulékaiból, lakbérre, nyomtatványok költségeire kezelési költségre a pénztár tartalék alapjára nemcsak hogy nem jutott semmi, hanem még 199 kor. 44 fillér több fizetett ki nekik gyógyköltségekben és tápdijakban mint a mennyit befizetett összes tagsági járulékaik kitettek. dig lesz menyasszony is. Aludjunk egyet! — Atády szorgalmas látogatója lett a szárabavehető leányos házaknak. Kedves, udvarias szeretetreméltó a mamák iránt. Fáradhatatlan a tánczba, bőkezű a legszebb csokrok osztogatásában, figyelmes minden gondolatra. Mindhiába ! Észrevette, hogy a leányoknál nem tudott komoly érdeklődést kelteni, mert soknak udvarolt egyszerre, nem vették komolyan. Aztán meg az ő szive is hideg, érzéketlen maradt irányukban, égett ugyan valami kis parázs benne, de nem tudta, hogy ki gyújtotta. Az idő pedig röpült, röpült gyorsan, é? a „jövő hetek" vége felé közeledtek. Egyszer aztán, egy átknájpolt éj után gondolt egyet és kihallgatásra jelentkezett az ezredes urnái. A vén Agamemnon szívélyesen fogadta, mert időközben meggyőződött arról, hogy Atády minden tekintetben kiváló tiszt és méltó hírnevére. — Nos, szabad-e szerencsét kívánnom '? — kérdezte áz ezredes. Atády komoly arczot vágott. — Ezredes urnák alázattal jelentein, hogy hivatalos eljegyzésem részben anyagi, részben más okok miatt füstbe ment mondá. — No ezt őszintén sajnálom, mert szivemből óhajtottam szerencséjét. — Ezredes ur nagyon kegyes, s ez egy kérésre bátorít. — Az eset nagyon kellemetlenül érint. Szeretném ha egy időre valamely különintézményhez vezényeltetném. — Helyes. Belátom kérelmének alaposságát. Persze, persze, ugy van. Hja, a sértett önérzet, kedves főhadnagy ur, aztán a kellemetlen találkozás. — Igen szívesen. — Lesz gondom rá. — Még egyszer igen sajnálom. — Igen köszönöm. Nyolez nap múlva Atády főhadnagy hosszabb időre a brucki táborba lett vezényelve. A bucsuestén, vidám poharazás közt, titoktartás kötelezettsége mellett, Atády elmondta bajtársainak az igazat. Hogy, hogy nem, az ezredesnek is tudomására jutott a dolog. Eleintén haragra lobbant, aztán elnevette magát, mondván: — Hogy Atády legderekabb tisztjeim egyike, arról meggyőződtem, de hogy ilyen furfangos b legyen, azt nem tételeztem íel íelőle. — Ilyen ügyesen kivágni magát. — Különben én is tanultam tőle valamit. -Sohasem firtatom többé, hogy hogy tisztjeim kikkel csókolódznak. Rózsikából nz idei zöld farsangon mégis Atády századosné lett. — Ő volt az a kis parázs, amely a főhadnagy szivében égett és távolléte alatt hatalmas lobot vetett.