Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-06-26 / 26. szám

lyek mind eklatánsan bizonyítanák, hogy az élet mezején dicsőséggel megállani egészen más képességeket igényel, mint az iskola padjaiban elrecitálni a leckét. Nem mi vagyunk az elsők, kik a matúra felesleges volta mellett kardoskodnak s valószínű, hogy nem is mi leszünk az utolsók. Mindenesetre annyi eredménye a harcnak már is van, hogy az érettségi vizsgálatok vizsgarendje hovatovább vészit nehézségéből és szigorából, amely egye nes ut a matúra végleges eltörlésére. Maguk a tanférfiak látták be leg először a matúra könyörte'en igazságtalanságait, midőn a törvény által megkötött kézzel irgalmatlanul el kellett buktatniok azt a tanítványt, kinek képességeiről nyolc évi tapasztalat után adtak bizonyítványt. Hiszen hányszor fordul elő az, hogy az érettségin elbukik oly diák, ki nyolc esztendőn keresztül, ha nem is volt emminens tanuló, de középszerűen felemelkedett. A tanár ilyenkor ferde helyzetbe jut önmagával, de a diákon segíteni nem tud, mert lángpalossal áll háta mögött a hatalom kiküldött ellenőrzője : .. kormánybiztos. Hol van az igazság ilyenkor ? A diák nyolc évről tud felmutatni bizony itványt arról, hogy a középiskolai tanulmányokat sikerrel végezte, a matúra pedig reá süti a szégyenteljes bélyeget, hogy mindezek dacára mégis éretlen. Nem kell csodálkoznunk ilyen esetekben tehát, ha a pellengére ki

É tett tanulóban a keserűség elveszi azt a csepp megmaradt józan öntuteni, én pedig festettem szorgalmasan mindent : az erdőt, a folyót, a kertet, a kastélyt, a holdas éjszakát, a hazatérő nyájat. Örömtől repeső szívvel gondoltam arra a pillanatra, mikor az öregnek be fosom mutatni sok, sok festményemet, hogy fog örvendeni, talán meg is dicsér! De láttátok volna azt a vérbe borult arczot, mikor fölfedeztem előtte hajlamomat! — Koldus piktor akarsz lenni, gyalázatot akarsz hozni a család fejére ? ! És tűzbe dobta a képeket. Csak éppen, hogy botot nem fogott,! Azontúl nem volt otthon maradásom. Ahol nincs hely a múzsa számára, ott nekem sem lehetett otthonom, ha fejedelem lehettem volna- is. Megszöktem a kastélyból, apám pedig kiátkozott. * Most a költő beszélt. — Halljatok csodát! A bajusztalan poéta álmában megbolondult és megfeleségesedett. De nem csoda! Olyan volt az a telivér leány, mint az antik Alexandria ifjú határai : tüzes, eleven, elragacló?n bájos, véghetetlenül kedves és mindenekfölött — bűnös. — Féltékenyebben őriztem őt, mint egykor Cerberus az alvilág kapuját s azt hittem, ezer darabra tépném csábitójával együtt, ha hűtlenségen érném. De távolról sem mertem arra gondolni, hogy az az édes asszony csakugyan hamisságon törje pajkos fejecskéjét s másra is pazarolja kegyeit. És boldogságomat le nem festheti emberi szó. Egy napon . . . borzasztó álom ! Egy napon szokatlan órában érkeztem haza. A részletekre nem emlékszem, Büntető cherubként álltam ott az ajtóban, de nem tüzes karddal, ellenkezőleg : pokoli nyugalommal, fönséges havanna-füst glóriával övezve. Nem reszketett a hangom, mikor igy szóltam : — Uram, kérje az Istent, hogy löbbé velem ne találkozzék ... És asszony . . . azonnal hagyja el házamat ! Az asszony természetesen sírt, könyörgött, majd ájultan esett a földre, de nem volt méltó többé, hogy magainhoz emeljem. Kidobattam az utczára. Azóta nem törődtem az esettel . . . él-e a nő, vagy nem, mi közöm hozzá ? Vagyonomat pénzzé tettem és bizony utazgatva, mulatgatva hamar a nyakara hágtam. Csak a jó kedvem ... az hála Istennek ! nern hagyott el. Jókedv, ital és dal . . . kell-e egyébb ? Ilyen a bolondos poéta-vér . . . * A szivarkák elhamvadtak, a pipa kialudt, az ajkak elnémultak. A jégvirágos ablakon egy hideg fénysugár jelent meg : odakint a nap áttörte a ködöt. Az elhagyott, hideg szobában a három víg czimbora busán lecsüggesztett tővel ült . . . Gondolataik visszaszálltak a multak emlékeire, amelyek már csak szép álom gyanánt tűntek föl előttünk, s mikor lopva egymásra tekintettek, egy-egy fényes nagy könycsepp csillogott szemeikben. datot és észt is, melyet a matúrára való készülés és maga a vizsga tortúrája benüe meghagyott, s halálával akarja kiengesztelni a reá zuduló sorsharag csapását. A szülő pedig kétségbeesésében a poklok fenekére kivánja az egész tanári testületet. Pedig az ártatlan, mert őt is a törvények bilincselő hatalma készteti cselekvésre. Ezért egyetlen orvosság ez anomália ellen a matúra eltörlése. S ha nem is érezzük magunkban Cassandra jós tehetségét, bátran merjük állítani, hogy a modern eszmék térhódítása a közoktatásügyben is rövidesen azt fogja eredményezni, hogy a matúra, a középiskolák eme félelmetes mumusa el fog tűnni a jól megérdemlett semmiségbe. Henteseink sérelme. Városunkban a hentesek legutóbb ad- j dig-addig gyűléseztek, mig elhatározták, ! hogy a sertéshús árát nyolc fillérrel emelik és egyben kartellt kötöttek arra nézve, hogy a sertéshús kicsinybeni elárusitását bizo- | nyos minimumra redukálni óhajtják. A hentesek ezen kartelljükbe a vidéki henteseket is belevonták, kik a sertéshús j felemelésébe belementek, de a kicsinybeni i el árusítás minimumába nem mentek bele. 1 Városunk hentesei ezen vonakodást abban vélik látni, hogy a vidéki hentesek sokkal nagyobb előnyben részesülnek, főleg a vizsgálat ellenőrzési szempontjából, jobban mondva, sokkal kevesebb költséggel tudják a leölt sertés húsát forgalomba hozni. j Ezen körülmény késztette a helybeli henteseket, hogy ez érdemben a városi tanácshoz kérvényt intézzenek, melyben kérelmezik, hogy a vidéki hentesekkel épp oly szigorúan járjanak el az ellenőrzés tekintetében mint velük szemben és a helybeli hentesekkel szemben eddig élvezett előnyöket megszüntesse. A városi tanácshoz beadott kérvényükben sérelmesnek találják reájuk nézve azt, hogy a vidéki hentesek városunkban jelentékeny jövedelemre tesznek szert, jóllehet a város közterheihez semmivel sem járulnak, amennyiben csekély helypénzen illetve piaci dijon kívül Pápán semmiféle adót nem fizetnek s ennek dacára ezek a vidéki hentesek a helybeli hentesekkel szemben nagy jelentőségű és az egész hentesiparra igen nagy kihatású olyan nagy előnyben részesülnek, amely ezideig csak azért történhetett meg, mert a városi tanácsnak erről tudomása nem volt. Kérvényükben hivatkoznak a városi tanácsnak egy nemrég hozott azon határozatára, hogy közegészségügyi szempontból húsnak vidékről való behozatala csak ugy engedtetik meg ha az állat, melyből vétetik ugy élő, mint leölt állapotban állatorvos által vizsgáltatik meg s ez a kezelőség előtt írásbeli bizonyitványnyal igazoltatik, amely rendelet a helybeli hentesekkel szemben a legszigorúbb módon végre is hajtatik, de a vidékiekkel, főleg az a.-teveli hentesekkel szemben egyáltalában nem alkalmaztatik. Hogy ezen rendelet nem alkalmaztatik fennt emiitett hentesekre, kiváló jelentőséggel és súllyal bir közegészségi állapotainkra, amennyiben a helybeli henteseknek — amint kérvényükben emiitik — módjukban van igazolni, hogy A.-Tevelen a leölt sertések húsának megvizsgálása és ellenőrzése igen patriarchalis módon történik vagy egyáltalában sehogyan sem. Mint jelezik, meggyőződést szereztek ugyanis a helybeli hentesek arról, hogy az a.-teveli hentesek az ottani vágatási biztostól, aki különben sem bir erre a hivatásra semmiféle képesítéssel, előre kapnak aláirt és pecséttel ellátott egészségügyi bizonyitványi űrlapokat egész garmadával s ezeket a blankettákat csak a leölt sertések darab számának kitöltésével a rendelkezésre bocsátott blanketta készletükből ugy hozzák be Pápára, hogy a vágatási biztos a leölt állatokat meg sem nézi s ezen körülmény folytán azon sajátságos helyzet áll elő, hogy ezen állatok sem élő sem leölt állapotukban állatorvos által nem vizsgáltatnak meg s igy ezen vidéki hentesek ezen kivételes előnyökben részesülnek ami a helybeli hentesekkel szemben nem méltányos, már a konkurencia szempontjából sem, amennyiben ezek a vidéki hentesek jóformán teljesen ki vannak véve a helybeli hentesekre súlyosan nehezedő ellenőrzés nehéz terhei alul. Felemlítik továbbá kérvényükben, hogy üzleti helyiségeik tisztasága tekintetében is a legszigorúbb és állandó ellenőrzésnek vannak kitéve, mig ezzel szemben az a.teveli hentesek szélnek, pornak és minden egyébb piszoknak kitett fedetlen állványai a közegészség kész veszedelmére szó nélkül megtüretnek. Ezen körülmények felemlítése mellett arra határozták el magukat a helybeli hen-