Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-24 / 4. szám

nos iparos nemzedéket nevel, mig az utóbbi az állam terhe alól kibúvik az által, hogy műhelyen kivül dolgoztatva, még a jó iparos nemzedéket is elrontja. Bizonyára ez a helyzet mig egyfelől az állam anyagi létét támadja, másfelől ami iparososztályunk nagyobb részét borzasztó méltánytalansággal sújtja. Az elmondottakból lelehet vonni az egyenes következtetést. Az iparnál elterjedt kontár munkarendszer tönkreteszi a magyar ipar becsületét, kizsarolja a fogyasztókat, a társadalom erkölcsét megmételyezi, az állam érdekét meglopja. Ha tehát ennek a sok bűnnek véget akarunk vetni, akkor a kontár munka rendszerét végleg ki kell irtani iparunkból. Nem csak szóval, hanem tettel kell eljárnunk e rákfene ellen. Ne legyen szabad semmitéle vállalkozónak, gyárosnak, mesternek házon kivül dolgoztatni, hanem társon mindenki maga rendes műhelyt. Rendes műhely, melyben a termelésnek megfelelő segédkéz álljon rendelkezésre, melyben szakértő felügyelet és helyes üzleti érdek vigyázzon a munkások működésére éppen ugy, mint azok folytonos jólétére. Igy nem lesz kontár, igy nem lesz éhenkórász egy iparos sem, de nem fogják olcsó és hitvány munkával traktálni a legnagyobb termelők sem az országot. Bizonyos ennélfogva, hogy a kontár munka rendszere az iparososztályra, a fogyasztó közönségre, a társadalom erkölcsére, az állam anyagi érdekeire nézve egyaránt végzetes veszedelem és nemcsak az iparosok szempontja, hanem a nemzet, az állam legfőbb érdekei is halaszthatatlanul kívánják, hogy a kontár munka rendszere végleg kiirtassék és a műhelytartás minden termelő iparosára nézve kötélezővé tétessék. Tanfelügyelői jelentés, Veszprémvármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő Veszprémvármegye közigazgatási bizottságának 1904. évi január 13-án tartott ülésében a Bakonynána, Kardosrét, Nagyesztergár, Olaszfalu és Veszprémben teljesített hivatalos iskolalátogatásokról beszámolván, jelentését következőkben folytatja : Ezek szerint voltam 5 helyen, 9 iskolában, annak 17 osztályában és 43 tanfolyamán. Mint minden évben, ugy ez idén is deczember hóban hátráltattak az iskolalátogatásban a karácsonyi iskola szünetek, nemkülönben a tanítói fizetési és korpótléksegélyek rengeteg sok nyugtatványának a láttamozása ; dacára annak a tanév kezdetétől fogva december végéig mégis 49 iskolát s annak 80 osztályát voltam képes meglátogatni. Jelen voltam a pápai izr. polgári fiúiskola, nemkülönben a veszprémi angol kisasszonyok tanitónőképzőjének karácsonytáji magánvizsgálatán. Az imént felsorolt iskolák közül már csak a nagyesztergárival nem voltam megelégedve ; oka annak az egy tanító által oktatott tanulók nagy száma ; a 2-dik tanítói állomás szervezése már tavaly volt megindítva, a tárgyalások azonban ugy a közokt. kormánynyal, mint a hitközséggel kissé elhúzódtak, most újra erősen szorítottam az ügyet, valamint a hakonynánai s olaszfalui iskolák épületein észlelt apróbb hiányok orvoslását, Veszprémben az angol kisasszonyok 4 rendbeli tanintézetei mindenben az állami törv. tanterve szerint vezetettnek találtam. A tanulók iskolalátogatása kifogástalan. Kardosréten, Nagyesztergáron és Olaszfalun megvizsgáltam a tankötelesek összeírásának, az iskolába járók kimutatásának s az iskola mulasztási naplók rendtartását is. Nagyesztergáron kifogásolni valót találtam, miért a bírót meg is intettem, vizsgálat alá vettem a Tótvázsony, Bakonyszentkirály, Csesznek és Oszlop községek isko lázás-rendtartási lajstromait is, egyelőre a oszlopi bíró ellen az 1886. évi XXII. t.-cz. 105. §-ában előirt rendbüntetést alkalmaztattam. A lajstromok megvizsgálását esetrőlesetre, a hol szükségesnek tartom, folytatom, a városlődi elöljáróságot az iskolák évi rendtartásában s a tanulóknak a korcsmáktól való eltiltása körül tanúsított mulasztásáért szigorúan megintettem. Kovács József, adász-teveli ev. ref. tanítónőnek a gazdasági ismétlő iskolában való tanításra jogosítványt adtam. A veszprémvármegyei általános tanítóegyesület őszi gyűlésén Láng Mihály pápai tanítóképző igazgató tartott előadást : „A gyermek lelki életének megfigyeléséről" és Szabó István pápai rk. tanító „a főnomimika az olvasás írás tanításának szolgálatában". Jelen voltam decz. höban még a veszprémi püspöki ovoda, a Veker-féle magán ovoda s a veszprémi ág. h. ev. iskola szegény gyermekeinek jótékonysági karácsonyi ünnepélyén. A néptanítók I. és II. ötödéves 200— 200 kor. korpótlékát állami segélyek utalványozása utján a következő iskolák nyertek folytatólagosan december hóban: Az enyingi járásból: az enyingi rk., a kenesei rk. és ev. ref., a mezőszentgyörgyi ev. rel. iskolák. A devecseri járásból: az ajkai ág. h. ev., a csőszi rk. áe dabronyi rk., a devecseri rk., a csékuti ág. h. ev. és rk., a csöglei ev. ref., az egeraljai ev. ref., a csóthi rk., a kisjenői rk., a kispiriti ev. ref., — a pápai járásból : a bakonytamási, csóthi rk., a felső-görzsönyi ev. ref. a h.-bödögei ág. h. ev., a külsovathi ág. h. ev., a mezőlaki rk., a mihályházai ev. ref., a nagydémi ág. h. ev. a nagyacsádi ev. ref., a nagygyimóthi ev. ref., a nemes-szalóki ev. ref. és ág. h. ev., a nórápi rk. és ev. ref., a nyárádi rk., a nyögéri rk., a pápai ág. h. ev. és ref., a pápai-kovácsi ev. ref., a pápa-teszéri rk., a tapolcafői ev. ref., a takácsi ev. ref. és ág. h. ev., a vaszari rk. •— a veszprémi járásból : a berhidai ev. ref., a faéri és hajmáskéri rkath., a mencshelyi ev. ref., a nagyhidegkuti, nagyvázsonyi, ősi rk. és ev. ref., az ősküi ág. h. ev. és rk., a papkeszi ev. ref., a rátóti és szentgáli rk., a szentgáli ev. ref., a szentkirályszabadjai ev. rel., a szentistváni ev. ref., a de nem ,sikk

a a táncz. S ha néha egy,tag kiugrik a seregből, az ilyen szegény aídozatot agyoncsépelik a nemtánezolók hatalmas szavú csoportjában. Van ebben a csoportban még egy ti3us. Ez külön megemlítést érdemel. E tipusok joga a bálkirálynő választása. A csoportban áll, de csak- statisztálni, a csoportján is — az udvarban is — aki hosszú raLkba, s hosszú keskeny lakkezipőbe búik. Hanyag előkelőséggel tüntet a terem íözepén, keresi s lesi a bálkirály minden izávát, s boldogan büszkélkedik, ha vele tgy tourt tánczolhat, Aztán eltűnik, sokáig lem kerül elő. De típus ő, aki kardoskodik igitál, a bíráskodik, tízóval mindent csinál, oak — nem tánczol. Érdemes feljegyezni, hogy a tipus eőtt miként keletkezik a bálkirálynő fogalmai Magunk előtt látunk egy nőt', kinek üteséget, szépségét, bájos vonásait, csod-ás aakját — sokan csodálják, kölönbség nélkil. Olyan ő, mint az allegorizált ibolyaé-resztő május. Tánczában az aesztetikat szépség páréul a gyönyörrel, s figyeljük minden mozdulatát elragadó élvezettel. Ám „Fortina" ott intrikál körötte, s szenzácziós meglepetésként lesulyt szeszélyével a bálok králynőjének szülőire s ellátogat hozzájuk Dirius helyett Lázár, a nyomor s szegénysg köntösében. Ekkor eltűnvén a smaragdok, az égszínű türkisz, a heliotrop s finoman árnyalt ametiszt, a gyémánt-nyakék, és suhogó selyem, forrása a vagyon, a tipus, számító gavallér is kerüli imént még szerelme tárgyát, imitt-amott sóhajtozik mellette, külsőleg baratsággal, belsőleg lenézéssel köszönti a ragyogott csillagot, s a fénye még le sem tűnt egészen a hír, a dicsőség, a nagyság piadeeztáljáról, ő már egy uj csillag körül csapja a szelet, és amennyire ügyes, járhatja vele a quadrillt az andalgót, a szupét, mig a volt ideál irigykedve néz, s fájdalmasan elmélkedik a közelmúltról, mikor „ő volt mindenkinek a bálványa." íme, tisztelt fiatalság, ez a tipus ma, s fájdalom, ilyen a bállátogatók tekintélyes része. Típusok, s nem tánezosok. Igy vonul be Mars a táncz poézisába, igy avatkozik kontárkodva a báli termek hangulatába, csillagokat kelt, gyönyört ébreszt, aztán sötétséget borit, s fájdalmakat okoz. Ismét csak azt igazolja, hogy ma a poézis csak hamis igen, a valóság a hozomány, mely körül keringőzünk estétől reggelig. A táncz ma üres éjjelezés, hangulat, bor és kuglerek között. Nem hihetünk ma már a predesztináczióban, ma már a bál csak munka — a férjhez tánczolásra. Ezért oly ünnepélyes a hangulat, s a divat ezért a legújabb. Csillogunk, tündöklünk, magunkra rakjuk a kincseket, hogy egy-egy andalító, mámorító „pas de patine," avagy „boston," lágysága között látatlanban fűződjenek a sziv szálai. Ettől remeg a fiatalság s ezért irtózik a táncztól. Mert megesnék vele az a csoda, hogy a másnapi jourra, vagy mondjuk ozsonnára azért hivatalos, hogy tudtára adják, miszerint számítanak reá. Igen ám, de mig belülről lassan készül hymen láncza, a mi hősünk gyáva lesz szökik s menekül. A férjhez menendő leányok Miatyánkját igy teszi tönkre a csalódás. Ezért fáj nekem, mikor Gita panaszkodik. Levelének immár vége van. Egy megjegyzést tett ide zárójelben. Azt irja, hog|y pár nap előtt elvesztette az egyik báli czipőjét. Vigasztalatlan, s kér, hog^ nyugtassam meg. — Nos kedves Uraim, czáfolják meg önök, hogy Gita panaszai túlzottak, aggályai alaptalanok. Bizonyítsák be, hogy még él Romeo s az önök ereiben az ő vére pezseg. Itt az alkalom. A farsang. Majd elválik. Ha csalatkoznám, ha azt látnám, hogy a vádakban igazság van ugy tartok Gitával nem, nem Gitával, Gitákkal, önökkel, szép hölgyeim, s megígérem, hogy addig fogom leleplezni az ifjúságot, mig valamennyien el nem érik a leányálmok legszebbikét. De most aztán lássuk a bálokat!