Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-22 / 21. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FHI^YES. HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedosében. Pünkösd. Üdvözlégy várva várt ünnep, pi­ros pünkösd napja ! Pünkösd ! Mennyi öröm, mennyi remény van e szóban ! A estiggedők, a hitüket vesztettek uj életre ébred­nek, uj erőt nyernek pünkösd hirde­r tése által. Es méltán, mert e nap a természet megifjuhodásának napja, — mely a hitben, az égi tanokban való megnyugvást, a további küzdelmek­hez szükséges erőt, kitartást hirdeti az emberiségnek. Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretet­ről beszél. Van-e szebb, nemesebb a földön, mint a szeretet ? Valami szjlid, csendes érzés ez, mely a lé­leknek kellő nyugalmát biztosítja. A szeretet a természet alapja. Hol szeretet van, ott van értelem, bölcsesség, igazságosság; hol nincs szeretet, ott irigységet, gyűlöletet, kufár lelket találunk. Zsolozsma száll fel a magasba. A harangok mélységes bugása jelzi, hogy ünnep van ismét, fenkölt jelen­tőségű magasztos ünnep. A nap erő­sebben tűz le, életet árasztó bimbó fakasztó melegség terjed a verőfé­nyes sugarak nyomába s a sötét bo­rút, mit a tél fagyasztó lehelete hin­tett a világra, ime a tüzes nyelvek ünnepnapja végkép eloszlatá. Fény lett mindenütt a nyirkos sötétség he­lyébe, az életosztó szivet, lelket fel­üdítő világosság. Világosság, fény kell a társada­lomnak is. A homály csak a rossz szellemeknek üdvös, mert elősegíti, hogy mélységes bűneiket elpalástol­hassák az igazság szolgáltató hata­lom előtt. Csak a zavarosban halá­szóknak kedves a homály, mert benne könuyebb végrehajtani kisded játé­kaikat, melylyel a maguk existenciá­ját biztosítják ugyan, de vele száz meg száz szorgalmas munkabíró em­bertársukat döntik a veszélybe, a romlásba. A tüzes nyelvek allegóriája még mindig nem vesztette el a jelentősé­gét, sőt ma még aktuálisabb mint va­laha. Tüzes lángnyelvekre van most is szükség, hogy leszálljanak a ma­gasból s megvalósítsák a sötétben tévelygő emberi társadalom elborult elméjét. Világosságra vau most szük­ség, mikor a iétfentartás nehéz kér­dése még mindig elvakítja a küz­ködő társadalmat. A felekezeti kérdés, e középkori théma még mindig vezérszerepet ját­. szik társadalmi életünken. Még min­dig gátló akadályt képez minden té­ren a vallás különbözősége. Uton-ut­félen érezhetjük a szerteliuzást, mely a különböző vallás felekezetűek kö­zött immár a végletekig feszültté tette a viszonyt. A visszavonás pedig gyen­gíti a társadalom erejét és soha helyre nem hozható károkat okozhat hazánknak. A világon mindenütt a jövő ne­héz kérdései foglalkoztatják a nagy emléket, mindenütt a megélhetés sú­lyos problémáinak megoldását tűzték TÁRCZA. PIROS PÜNKÖSD . . . Piros pünkösd Rózsanyitó napja Illatával Arczomat megcsapja, Illatárban Úszik a természet, Dongó méhe Virágról szed mézet. E szép napon, Piros pünkösd napján, Piruljon ki Minden arcz, mely halvány ! Ne legyen ma Boldogtalan senki, Ha a hivő Imádságát zengi ! Oh, árassz fényt Piros pünkösd napja Mindenkire, Ki e hazát lakja! A bánatos Szivbe vigaszt öntve, Füröszszed meg Büszke fényözönbe ! Piros pünkösd Napját hogy megáldják, Vigasztald meg Azt a sok-sok árvát! Kik e honban Hazátlan bolyongnak, Végét soha Sem érik a gondnak ! Fény ragyogjon Piros pünkösd napján Fent a menynek Tiszta boltozatján ! Minden magyar Szive onnét hulljon Dicső fény, mely Soha el ne múljon ! Aktuális versek, Egy szép leányról szól az ének, Imádták forrrón őt sokan, A hódolást büszkén fogadta Elégült arczczal, boldogan. Sikert remélt sok férfi-lélek, Ej, hosszan miért is beszélek ; A szép "leány ma már menyasszony, Nincs férfi arcz, mely rája hasson, Asszony lesz, hogy egyet szeressen ; Tettének oka ismeretlen. Egy más leányról szól az ének, Bolygója sok van módfelett, Elbájoló rövid hajával Es udvaroltatni szeret. Ám sok szeladon pórul jára, Ki sokat adott mosolyára, Hát még a ki szerelmet vallott! . A kitől ő vallomást hallott, Az ő előtte lehetetlen, — Tettének oka ismeretlen. És még egy lányról szól az ének, Hogy ő is szép azt sejthetik, Manapság egy okos poéta Több lányról zengi verseit. Ez a kis lány a legszebbik tán, A győri útról látom ritkán. S tudom, hogy szive a másé S nem lenne ifjú óriásé S mégis én rám néz a legszebben Tettének oka ismeretlen . . . A kincstári gyerek. * A kisvárosban nagy szenzáczióról csi­ripeltek a verebek. Olyan szenzácziós volt az eset, a melyhez hasonlóra még a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents