Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-01 / 18. szám

PÁPA KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm&umK fettes. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R EVI I N könyvkereskedcsobsn. Rendezett tanácsú Yárosok szövetsége, Zalaegerszeg városáé a dicsőség, hogy reá jött arra, minő erőt fejthetne ki az egyesülés a rendezett tanácsú városok válságos viszonyai között. Minő uj dolog ez minálunk s mennyi gyakorlati áldással biró múltja van már a városok szövetségének a külföld életében ! Mi az örökös gyámkodások sulya alatt minden becsületes munkaerőre csak későn szoktunk reátalálni s akkor is a tervezgetések óriási labirintjából ritkán tudunk kikerülni. Százhét rendezett tanácsú városa van az országnak. E százhét város között a távirő vonalon kivül semminemű összeköttetés nem volt. Ha csak az illetőségi viták dicső mezején nem szereztek tudomást egyik vagy másik város létezéséről, gomolygó homály állotta útját az érintkezésnek. Utóvégre pedig e városoknak egyenlő céljai vannak, e városok egyenlő bajok alatt nyögnek, ha egyik másik városnak anyagi körülményei könnyebb helyzetet teremtenek is, mindennapi küzdelmeik ugyanazon elvek szerint kerülnek a képviselő-testületek napirendjére. Közmüvek létesítése, adóztatási eljárás, utügy, kórházi ügy, szegénysegélyezés, a magán és közvagyon megannyi rendelkezési, a választói jogosultság, kihágások statuálása, a közbiztonság és ezer más kiválóan fontos ügyei a községi életnek egy és ugyanazon irányelvek körül csoportosítják a rendezett tanácsú városok rendszeres működését. Ezek mellett az autonómia védelmében ugyanazon harcok folynak mindenfelé s a jövendő államosítás csalfa boldogsága másképen kellően meg sem világitható, mintha a rendezett tanácsú városok egész sora bele nem kerül a gondolkodó fő perspektívájába. Ezek figyelembevételével valóságos kényszerként áll előttünk a rendezett tanácsú városok szövetségének szüksége. Az egyesülés minden téren hatalmas teremtő erőt produkál. S hol van leginkább szükség arra, hogy teremtő erő jusson érvényre, ha nem a rendezett tanácsú városok küzködö életében ? Százhét városa az országnak egy cél szolgálatában egyesülve csodás eredményeket érhetne el. Nem tudjuk, hogy van tervbe véve az egyesülés keresztülvitele, de bárminő módon egyesüljenek is az egyes városok kiküldöttei, bárminő szervek utján legyen is a kapcsolat létesítve, az egyöntetű cselekvés erőt és sikert jelent. A városok összekötő szervei helyes irányelvek által vezetve uj korszakot teremtenének a magyar városok életében. Renyhe kísérletezések, helytelen cselekvések örökre törülve lennének a küzködések teréről s a különböző városok képviselő-testületeinek tapasztalatai a polgárok milliói számára értékesülhetnének. Közös munkálkodás közös terrénumot teremt. Egyöntetűvé tehető a cél, egyöntetűvé a módozat, az eljárások egyenlő tétele pedig egyenlővé teszi a sikert, melyet a helyes cél már önmagában képvisel. S főleg az egyesülés megvalósítása hatalmas erőt jeTÁRC

ZA. ^O Földön fűzve, égben kötve. Bánó Aladár csak olyan szerényigény ii segéd volt egy droguista-üzletben, a hol egész nap reggeltől estig egyéb dolga sem volt, mint kiszolgálni s üres perczeiben a könyvek halmaza mellett irkálni. Banó Aladár ott lakott valahol a Ferenezváros közbelső részén, a hol a czivilizáeziótól távol e városrész még a maga eredeti szokásait kultivája s a földszintes házak, külsejük után Ítélve, inkább vidéki városba illenének, mint a magyar metropolis impozáns háztömbjei közé. Egy olyan fehérre festett ház volt otthona. Mivel nem sok fizetése volt, hát megelégedett a hónapos szoba keserveivel. Egyébként is, ugy sem sok időt töltött otthon. Este jött, reggel ment. Aztán néha még ebédre is haza bandukolt. Idejét sohasem pazarolta felesleges dolgokra. Mindazonáltal, ha mindenben is szerényigéjü volt, szerelme tárgyának megválasztásában szerfölötti eleganciát s annál több jóizlést árult el. Egy házban laktak, ő is, meg az a leány is. Amazok valamikor jobb időket éltek. Gazdagok volvoltak, nagyon vagyonosak. A délezeg Szabóky sohasem hitte volna, hogy egykoron egyetlen leánya s kedves neje mostani állapotukba jussanak. A miniszteri osztálytanácsosi czim szép titulus, öröklött vagyona sem megvetendő, de hát Istenem, a nagyúri költekezés, a tényes háztartás, a sok finom zsurozás sokat fölemészt. S egy napon a tanácsos ur azon vette magát észre, hogy a pénz végkép kifogyott, a fizetés meg távol volt. A krach beütött. A bukás szélén odanyúlt az ország pénzéhez, sikkasztott. Azután tovább folytatódott a haute saison mindaddig, mig a csalás ki nem derült. Szabóky idejekorán elbúcsúzott az élettől s mikor a kényes ügy napvilágra került, a család egyedül maradt, a jóbarátok más útra tévedtek, a nagyságos kisasszonynak szelet csapó uracsok eltávolodtak, szóval beütött a katasztrófa. Hovatovább lassanként elárverezték a vagyont s egyszerre kikerültek a belváros négyemeletes palotájából a külváros törzslakói közé, a purgerekhez. Azóta itt laknak abban a két szobás kis lakásban. Nem hozott a nagyságos asszony régi környezetéből semmi egyebet, csak korjolánuszi büszkeséget, arisztokrata gőgösségét. S ebben a mostani egyhangúságban csak ez környezi őt. Mikor Bánó Aladár ideköltözött s megpillantotta a kisasszonyt, rögtön édes vonzalmat érzett irányában. Lassanként megösmerkedtek s megvallották szerelmüket. A két ifjú boldog lett, de közbelépett a m°.ma, a gőgös, a nagyúri világról ábrándozó nagyságos asszony s szétválasztotta őket. A férfit jól lehordta, a lányt pedig őrizet alá vette. S Bánó Aladar azóta szomorúbb, kedélye örökösen lehangolt, jár-kel, mint a ki fejét elhagyta, ma sápadt, szép szeme fénytelen s mellét gyógyíthatatlan kór senyveszti. Az üzletben pedig alig vették hasznát neki. * Mikor a zöldre festett kapun behalad a lakó, az udvarra érve alig hiszi, hogy városban van. Köröskörül széna-szalmahulladék, baloldalt a lakóházhoz ragasztva az istálló düledezik, belül lónyerítés, tehénbőgés s más egyéb hang az állatvilágból, az istálló szemétdombján rikácsol a sok szárnyas szépség, valamivel odébb pedig megrökönyödve állnak a szekerek s tejes kocsik. Szabóky Eliz egy csendes, nyári alkonyon kün sétált a kertben. Szerette azt a beteges fiatalembert -szive szűzies hevével, szive minden dobbanása érette volt, de hát a mama, az a megtestesült kékvér, könyörtelen volt, Eliz egy osztálytanácsos leánya, Bánó Aladár talán nem is ismerte atyját. S egy ilyen ember merte rávetni szemét az ő leányára. Szinte hallatlan. — Szabókyné ugy gondolta: a szerelemnek nincs köze a házassághoz. Mert fő a pénz. Bánónál pedig az volt a legkevesebb. — S máskülönben skrupulózus asszony volt s módfelett önhitt. Minden alkalommal családfájával hozakodott elő. Büszke volt család-