Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-10 / 15. szám

goztatni, hogy részrehajlatlan vitákban megérett közügyek mennyivel nagyobb megelégedettséggel és öntudattal tölthetik el vezetőinket, mint a sok idétlenül világra jött tervezgetés. A részletekbe bocsájtkozni jelen esetekben nincs szándékunkban, de ugy hisszük, hogy mindenki igazat fog adni abban ezen általános vázolás után is, hogy erőteljes és jóakaró városi képviselőtestületre városunknak igen nagy szüksége van. Városunk polgárságának kell tudni és tudhatja is, mire van Pápa városának a haladás érdekében szüksége. Nem kell ott a városháza tanácstermében kontároskodni, hanem igazi, és egyszerű lelkes lokálpatriotizmussal tessék megragadni a dolog nyelét, s ha már egyszer költekezünk a vá ros rovására, legyen is látszatja, még pedig olyan, hogy alkotásainkra magunk is, mások is elmondhássák, hogy ez is, az is — megérte az árát. Az ilyen haladásnak van értelme s maradandó értéke és becse, mig ellenben a rendszertelen gazdálkodás inkább kárára, mint hasznára válik a városnak. Ebből azt hisszük már elég volt. A város tanulhatott es okulhatott már eleget a maga kárán, most már lássunk egyszer a haladás terén uj irányt. Lássuk a haladás és a fejlődés rendes medrét ! Az 0. M. K. E. Pápán. — 1904. április 5. — A jogosult érdekszövetkezés hatalmas megnyilatkozása volt azon értekezlet, mely az országos magyar kereskedő egyesülés érdekében tartatott meg városunkban abból a célból, hogy Pápán egy külön kerület alakuljon. A gazdasági érdektömörülés erős munkája jellemzi korunk társadalmi alakulásait, előre vette a jövő uralkodó érdekkörének körvonalait. Az egész világon a gazdasági társadalom kialakulása felé tart az emberiség, aminek természetes folyománya, de előzménye is a közgazdaság tényezőinek közös érdekeik érvényesítése céljából való egyesülése. A munka embereinek öntudatos, egységében, impozáns állásfoglalása, mely semmiféle más munkáskör és gazdasági faktor érdekeinek íovására csupán tultengéseikkel szemben kiván érvényesülni, volt jellegzője a kereskedők ezen gyűlésének, hogy a magyar társadalmi közéletben a kereskedelmet a nagy nemzeti munka egyenrangú tényezőjéül elismertesse. De lássuk magát az egész gyűlés lefolyását, mely a városház zsúfolásig megtelt nagytermében íényesen dokumentálta, hogy a cél jó, az akarat hatalmas és erős, a siker jelentőségteljes és maradandó. A pápai kereskedővilág általános érdeklődése mellett nyitotta meg az értekezletet Krausz József N. kereskedelmi tanácsos, a Lloyd-társulat elnöke. Nemcsak a megjelent kereskedők nagy száma biztosított a nagy érdeklődésről, de részt vettek az értekezleten dr. Hegedűs Lóránt városunk orsz. képviselője, Sült József kir. tanácsos, közjegyző, Jákói Géza uradalmi jószágigazgató, BeláJc Lajos főszolgabíró, Szendröi Mór kamarai titkár és a helyi élet számos notabilitása. Krausz József N. elnök elsősorban köszönetett mond a megjelentek érdeklődéseért főleg dr. Hegedűs Lóránt orsz. képviselőnek és Szendröi Mór kamarai titkárnak, kik szívesek voltak ezen értekezletre eljönni. Jelenti, hogy a Lloyd társulat az O. M. K. ! E. tagjai sorába belépett. Ismertette a nagy érdeklődést, amely a szervezkedést megelőzte és amidőn a jkv vezetésére Koréin Ernő és Beke Jenő urakat felkéri az értekezletet megnyitottnak mondja ki. Lamperth Lajos h. polgármester Pápa város közönsége nevében üdvözli ezen országos egyesülést és nagy jövőt remél ettől városunk kereskedelmének és iparának fejlesztésére. Ezután Hegedűs Lóránt dr. városunk orsz. képviselőle szólalt fel, jelezve ezen aktio fontosságát. Hosszas beszédben fejtegette az őrlési forgalom és a vasárnapi munkaszünetnek káros voltát a kereskedelemre nézve. Erveléseit, melyet az őrlési forgalom I beszüntetésére felhozott és melyek a ma> lom ipar tönkét jelentik, a megjelentek zajos éljenzéssel kisérték. Nemkülönben a vasárnapi munkaszünet szabályozására tett helyes fejtegetései általános helyesléssel fogadtatak. A ország főbaja nézete szerint, a félrevezetett közvéleményében keresendő és ennek megakadályozását lesz hivatva ezen : országos egyesülés megakadályozni, örörn; mel üdvözli tehát Pápa város kereskedőit, hogy ezen országos mozgalomhoz csatlakozni óhajtanak. Szendröi Mór kamarai titkár, az 0. M. K. E. által kiadott programmot fejtegette, mety 12 pontban állapitatott meg. Ezen pontok védelmet és támogatást Ígérnek a gomba módra szaporodó fogyasztási szövetkezetek ellen, melyek a kereskedőt becsületes munkájában és tevékenységében az egyenlőtlen fegyverekkel vivott harc esélyeinek szolgáltatták ki. Fokozni ígérik a kereskedő önérzetét, emelni a kereskedői foglalkozás tekintélyét és eloszlatni ama ferde társadalmi előítéleteket, melyek a kereskedői foglalkozást ma sem tekwxtik egyenrangúnak a többi produktív foglalkozásokkal. Ezen pontok szerint az egyesülés — anélkül, hogy politikát űzne —- oda fog hatni, hogy a kereskedelmi érdekek ugy az országos, mint a községi képviselőválaztásnál Icellö képviseletet nyerjenek. Elvül tüzetett ki a kereskedelem megnem hat a természet szépsége, szivét sokféle érzelem zaklatja, szomorúság, aggodalom, kétely, harag, sértett büszkeség és szégyenérzet. Aztán, mintha a jelentől akarna menekülni, visszaszáll lelke a régmúltba, a boldog gyermekkorig. Ott látja magát egykori kedves lakásuk pázsitos udvarán, amint fivéreivel labdázik, vagy az udvar közepén levő kútnak kereket forgatva, abból vizet akar meríteni hallani véli édesanyja szavát, amint ez az emeletes ház tornáczáröl őt meglátva, ijedten kiáltja : — Nem szabad a kútnál járni, lányka ! Beleesel ! Látja szeretett atyját, őszülő hajjal, píros arczczal és fekete bajuszszal, amint hazaérkezve a fővárosból, hová minden év tavaszán elment üzlete számára bevásárlásokat teendő, fölnyitja a ládát és abból egyenként szedi elő és osztja szét a gyermekek között a szebbnél-szebb játékszereket, melyeknek érkezését ő és testvérei oly óhajtva várták s melyekért örömükben a gondos jó apának hálásan kezet csókoltak. Majd mint viruló hajadon fehér ruhában, kipirult arczczal repül egyik-másik tánezos karján a fényesen kivilágított bálteremben, vagy hallgatja a sok üres bókot: — Olyan haja van kegyednek, mint a tengervészes éj. — Szemei a legnagyobb csillagnál is szebben tündökölnek. — Arcza hasonlít a bíboros hajnalhoz. Aztán látja azt a deli férfit, nemes jellemet tükröző kék szemével, aki elvezette ' őt abba a csodás tündérvilágba, ahol a nap fényesebben ragyog, az ég kékebb szint ölt, a virág édesebb illatot lehel, a madárdal kedvesebben hangzik, ahol a sziv mélyén szunyadó szikra lángra lobban, boldog-fájó érzelemmel töltve el a keblet. Szegény leány ! Ne merengj tovább a multakon, elég, ha most átélted lelkedben gyermekkorod ártatlan örömét s ifjúkorod rövid boldogságát, amik ezek után következtek, azok csak szomorú emlékek, melyek még inkább elkeserítik szivedet. Oh, ti halhatatlan költők! Hányszor zengte el már lantotok, hol panaszosan, hol máskép, hol a boldogság hangján, azt az Istentől szivünkbe oltott szent érzelmet, a mindenható szerelmet. Oh, miért kell hát a szívnek csalódni, ha Isten oltotta bele ez érzelmet! Fáj a csalódás, ha a forrón szeretett lény hűtlenül elhagy, de mennyivel inkább fáj, ha megvetni kell azt, kit a balga képzelett ugy kimagaslani látott mások fölött, fáj annak tudatára ébredni, hogy a nemes, szép lelket tükröző szemek mögött alávaló rut lélek lappang. Anna körül elsötétült az a fényes tündérvilág és a sötétségben ott hevert lábainál eszményképe összetörve , . . besározva. Atliidalhatlan melység nyílott meg közte s a szeretett férfi között, mely örökre elválasztá őket egymástól. Szive sajgott a csalódás kínja alatt, de az idő, e nagy orvos, behegeszté a sziv vérző sebét. Mentek és jöttek az évek. A gyermekkori játszótársak a kedves fivérek egyenként elszéledtek a háztól, katonának vagy amerre végzetük sodorta. Most egy komor gyászos kép tárul Anna lelke elé. Ott látja szeretett jó atyját a ravatalon. Szelid arczára, melyről a halál keze eltörülte az anyagi csapás okozta szenvedő vonásokat, hogy a megdicsőülés glóriájával vonja be azt az égő viasztyertyák halvány fényt vetnek. Szemeiből forró könnyek hullanak. — Újra átérzi a szenvedést, mit az emberek szánó, vagy kárörvendő tekintete idézett fel lelkében, midőn házuk, hol napvilágot látott, hol boldog gyermekéveit töltötte, idegen birtokába került s neki jó anyjával szegényes házikóba kelle költözni. Lemondással, reménytelenül tekinteni a sivár jövő elé, dolgozni, ismét dolgozni, küzdeni a létért, titkolni a nyomort, hogy az emberek szánalma ne sérthesse a büszke lelket, ehhez erős jellem kívántatik. Anna végigsimítja kezével homlokát, ránéz az előtte fekvő elkezdett levélre, folytatni akarja, de a keblét háborgató érzelmek miatt nem tud hangot találni a folytatáshoz. Leteszi a tollat, az asztal fiókjából elővesz egy kis dobozt, ezt fölnyitja kivesz egy arczképet es nézi, nézi sokáig. És az arczkép életnagyságúvá növi ki magát, a vonások kidomborodnak és eletet nyernek, a férfias barna arczból, a fenkölt lelket sugárzó sötét szemek mély bensőséggel tekintenek reá, a szép barna bajusztól árnyalt jóságos mosolyú ajkak beszélnek hozzá tiszta, önzetlen felbonthatatlan barátságról. Aztán az élénk fantázia által elővarázsolt távollevő jó barát arcza elmosódik s