Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-03 / 1. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : Néhány őszinte szó. — Az újév küszöbén. — Ha valahol van létjogosultsága azon hagyományos szokásnak, hogy az ó évet lepeltakarással búcsúztatják és az nj évet üdvözléssel fogadják, ugy Pápa városát első sorban illeti meg ezen processus. Szük lenne a tér, ha ez alkalommal az elmúlt év mulasztásairól akarnánk részletesen megemlékezni. De minek ís, hisz ezt a nótát fujtuk egész éven át s a ki csak egy szikrányi érzéssel van Pápa város jóléte iránt, az megérthetett bennünket. El kell ugyan ösmernünk, hogy felszólalásaink nem találtak mindig sükdt fülekre, d általánosságban azt kell konstatálnunk, hogy városunk nem áll még azon nivón, melyen állania kell, hogy a haladó városok közé számittassék. Nem mondjuk, hogy nincs benne a haladás iránti érzék, az elöretörekvés eszméje, de sajnos nem azon irányt követi, melyet követnie kellett. Hivatásunknak megfelelöleg, e bajok kutforrásait. eléggé szellőztetjük s megjelöltük azon irányt, melyet követnünk kell, de sajnos — eredménytelenül. Régi hiba ez már nálunk, de mi türelemmel várjuk azon időt, midőn felszólalásunk helyességéről meggyőződve, a helyes útra térnek Nagyon helyesen mondja a közmondás, hogy „Szemesnek áll a világ" de ez reánk nem vonatkoztatható. Mert hát az örökös tervezgetések, ha szép álmok maradnak csak, előbb-utóbb nevetséges lesznek. A szomszédos városok folyton emlegetik, hogy Pápa mi mindent akar s hogy mennyire haladunk, de ha azt tudnák, hogy amint mi akarunk, minden csak tervezgetés akkor csak nevetve emlegetnék a mi eredménytelen erőlködéseinket. lgeii odajutottunk, a folytonos tervezgetés folytán, hogy az időnként felvetett terveket még a lakosság nagy része sem veszi komolyan. A vélemények erre vonatkozólag karakterisztikus vonásaik szerint a következők : A legTÁRCZA. Egy csók bonyodalma. Az ezred segédtisztje munkájába mélyedve ült íróasztala mellett, nem íte észre, hogy a ver, Agamerqnön, amint iáandorffy ezredest a tisztek egymás közt nevezték az irodába lépett.. Csak akkor ugrott fel ültéből midőn az öreg „Jó reggelt" kívánt s kérnezce van-e valami fontos. — Semmi különös! — jelentette a segédtiszt és várta, hogy az ezredes asztalához üljön és elébe tegye az aláírandó ügydarabokat. — Csak folytassa kérem a munkáját, — szóit a vén Agi, az ablakhoz menve, aztán néhány perczig az utczára nézett és dobolni kezdett az ablak üvegén. A segédtiszt megütközve nézett az ezredesre. Valami nem vo't rendén, a vén Agi rosszkedvű volt az már bizonyos. Napnap méllett érintkezvén felebbvalójával, kitapasztalta tulajdonságúit. A dobólás rossz előjel volt és a rossz hangulatnak a kisebbfoku kifejezése. A magasabb és r/agyobbfoka rossz hangulatnak kifejezése a iütyö. részes volt. A legmagasabb rossz hangja tot pedig a víg nóták jelezték. Ilyenkor a segédtiszt rendesen az Írnokok szobajába távozott valamit keresni. Az Írnokok rövidebb vagy hosszabb tartózkodásából levonták a következtetéseket és megállapították -•!l ezred hatalmas urának haragja fokosatat s megbeszélt jelekben továbbituít.-.k az ezredes ur kedélyhangulatát. A segédtiszt egy iratcsomaggal az altisztek szobájába ment és jelentéktelen kérdéseket intézet hozzájuk. Mire visszatért a szobájába az ezredes ur a titkos iratok szekrényét nyitogatta és fütyörészett. A segédtiszt ismét az altisztek szobájába ment és csak három perez múlva tért vissza. Az ezredes ur ekkor már az asztalánál ült fütyörészve keresgetett a Minősitvényi táblázatok közt aztán elhallgatva, figyelmesen olvasgatott valamit, végre kicsinylő „Lárifári" kifejezéssel összerakva a csomagot, visszahelyezte a szekrénybe és — egy vig nótát kezdett fütyörészni. A segédtiszt, kétségbe volt esve mert nem tudta magát tájékozni, hogy mikor, hová fog beütni a menykő — és kit fog sújtani. Ismét az Írnokok szobájába ment, s most már öt perez múlva tért vissza. — Az ezredes ur mindig még fütyörészett. — Most már nem mert eltűnni, leült az asztalához és csendes megadással várta a következményeket. Néhány pillanat múlva az ezredes odaszólt segédtisztjéhez. — Atády főhadnagy urat keresem. A segédtiszt álmélkodva kelt fel helyéről a parancsot teljesíteni. Eközben azon tünőHIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R I H könyvkereskedésében. nagyobb rész a közérdekű kérdésről tudomást nem vesz, vagy egyszerűen csak vállat von reájuk. A második csoport lemondott. Mivel nem lát intézkedéseket melyek a város régi jólétét és virágzását visszavarázsolnák — azért maga sem mozog és habár többen jogosan kiragaszthatnak az ajtójukra : „Itt eszmék bőven kaphatók" ők hallgatnak mélységesen. A harmadik csoport a maradiak. Nem, hogy kedvezményeznének — de megakasztják a fejlődést. Általánosan elterjedt azon nézet, hogy a sajtónak első kötelessége a közvélemény előtt folytonosan ébren tartani az alkotandó alkotásokat és sarkalni, biztatni, ösztökélni az ujjitásoknak megtestesitésére hivatottakat. — Küzdünk is fáradhatlanul, de elvégre is nem lehet és nem szabad a közönséget bolondá tennünk avval, hogy légvárak mellatt kardoskodunk és avval telebeszéljük a publikum fejét. Petiig az örökös tervek, örökös regisztrálásával ugy önmagunkat, mmt a város közönségét csak áltatjuk, mert dacára andött, hogy ugyan mit véthetett az a fiu. — A vén Agi roppant dühös valami különösnek kellett történni. Szervusz világ, ma meleg nap lesz. Tiz perez múlva Atády főhadnagy az ezredes ur előtt állott. Sándorffy ezredes hosszú léptekkel méregette a szobát mig Atády főhadnagy kifogástalan feszes magatartással állt hárem lépésnyire az ajtótól és titkos jelért bandzsaliíott a segédtiszt felé. Az felhúzta a vállait, jelezve, hogy „nem tudok semmit." A vén Agamemon aztán hirtelen szemben állt Atádyval és hangosan elkaczagta magát. Atády az ezredesre bámult. — Ön csodálkozik főhadnagy ur, szólt végre. — Igen örvendek. — Én is csodálkoztam amidőn elődöm ön felől irt véleményét olvastam. Én csak nem régen részesültem abban a szerencsében, hogy ez ezred parancsnoka lettem. Alig ismerem önt s ezért nem mondhatok határozott véleményt ön felől. De annyit már most is megjegyezhetek, hogy az ezred legderekabb főhadnagyától, a minőnek önt volt ezredparancsnoka minősítette, kiilömb dolgokat várok mint a minőt tegnap este volt alkalmam megfigyelni. Atády fülig pirult. Kezdett a helyzettel tisztába jönni. „Szervusz Marczi,. gon-