Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-12-27 / 52. szám

bizalommal fordulunk előfizetőinkhez és olvasóközönségünkhöz, hogy bennünket e súlyos küzdelmünkben, mely Pápa város és vidéke javára irányul — miként eddig tették, ez után is támogatásukban részeltessenek. Tesszük pedig ezen kérelmünket azért, mivel Önöknek válvetett támogatásának köszönhetjük ezen tizenhárom éves fennállásunkat s igy csak is Önökben bizhatunk a jövőben is. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékukban továbbra is támogatni szíveskedjék, ujult erővel fogunk e nehéz munkába a tizeimegyedik év küszöbén. A tizennegyedik év küszöbén ! Vidéki, különösen Pápa városában megjelenő hírlapnak, nagyon sok. Tizenhárom évig fenntartani magát tisztán közönség pártfogásából ez nagy és nehéz feladat. Ezt a kegyes pártfogást kérj ük továbbra is és kívánunk olvasóközönségünknek : Boldog vjévet / Pollatsck Frigyes. Városunk nagy hibája. A hol igazán sok a heverő tőke, melyet a közönség egyéb foglalkoztatás hiányában kénytelen kamatozásra bankokba helyezni el, ott a közönség merész s hogy a pénzintézetek által nyújtott minimális kamatonera pótolhatván, nem maradt számára más mint a halál. S ekkor az asszony szilárd elhatározással kijelentette, hogy vele megy a halálba. Megesküdtette habozó urát, hogy nem hagyja itt a földön egyedül. S ekkor egy bizonyos határidőt tűztek ki az öngyilkosságra. Még volt pár hetük, melyet ha meg akartak rövidíteni, ugy pénzükből még egy élvezetes utat tehettek meg. — Igy elhatározták, hogy Svájezba utaznak. Nem szentiméntáliskodtak, midőn városi lakásukból örökre távozták. Nem is bátorították egymást, de a halálról gyakran beszélgettek. Nem a rögtöni halál a szörnyű, de a hosszú betegségben való meghalás. Ez volna a legiszonyúbb, ami bennünket érhetne, de ott, mi mentve leszünk I — Boldogok, kik gyorsan meghalnak. Hiszen úgyis csak azért élünk, hogy meghaljunk! Minden élőben ott lappang már a halai csirája és mégis léteznek emberek, kik örökös halálfélelemben élnek. „Mephisto" azt mondja „Faustban" : „Minden, ami létezik, érdemes az elmúlásra". Ilyen beszédeket folytatott a nő eleinte majd arról elmélkedett, mily kevesen érik meg még az ő korukat is s mily utálatos a vénség az ő sok nyavalyáival. A férj pedig csupa előzékenység és szeretetreméltóság volt nejével szemben. — Egy napon midőn azt kérdezte feleségétől : „Nem hütötte-e meg magát?" Az asszony mosolyogva feleleite, hogy hiszen az már reá nézve úgyis mindegy. Sőt az utóbbi időben ugy tüntette föl mintha az öngyilkosság eszméje az ő agyázásnál több hasznot lásson tőkéje után, bátran, sőt vakmerően vesz részt oly vállalatokban, melyek hasznot, nagyobb nyereséget Ígérnek, még akkor is, habár e kecsegtető nyereség kockázattal jár s nem alapszik megdönthetlen kiszámításokban. Az ily városokban természetes, hogy virágzik az ipar, kereskedelem és a vállalkozás minden faja. A pénzerővel rendelkező részvénytársaságok, melyek a legmerészebb gyári és közlekedési vállalatok létesítése céljából alakulnak, hihetetlen gyorsasággal és könnyűséggel jönnek létre oly városokban, hol az alapításokban részt vesz a hivatásos pénzembereken kivül a közönség is, mely kisebb nagyobb tőkéjének alakuló vállalatokban kénytelen elhelyezést keresni. Ámde mindez Pápa városában máskép van. Nálunk nincs kis-tőkepénzes közönség. Akinek pénze van, az vagy maga bocsátkozik valamely üzletbe, vagy ingatlant szerez. Vállalatokba pénzünket befektetni ma még úgyszólván ismeretlen üzlet nálunk, minélfogva a részvényekre alapított vállalatok közül egyedül a takarékpénztárak papírjait vásárolja meg a közönség. Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnék szálloda építésről, Kossuth Lajos-uteza nyitásról, uj postaépületről, ban keletkezett és a férje csak beleegyezett volna.

r Es most az utolsó utjokat futják be, melyről nem lesz visszatérés. Eleinte azt tervezték, hogy turistiimód szerencsétlenül járnak készakarva, de ez nehezen ment.— Hátha megmentik őket, már pedig nekik mindenáron meg kellett halniok. A világnak meg kell mutatniok, hogy ők megbüntették magukat bátran. De amig pénzükben tartott. s amig nem kellett félniök a fölfedeztetéstól, hogy elfogassanak, addig élvezni akartak az életet. Mert hiszen csak az élvezet, a raffinált élvezet, amelyet megvehet bárki pénzen, volt számukra az élet fogalma. Hiszen ezért jutottak idáig is. A legdrágább hotelekben laktak s ma is pezsgőt rendelt ebédhez a tábornok ur! — Egészségedre! mondá és felesége felé ürité ki poharát. S ekkor mintha előbbi jellemszilárdsága eltűnt volna, igy felelt az asszony ; — Spóruljunk, talán akkor . . . — Értelek 1 De már késő ! mondá a férj. — Nem gondolod, hogy az emberi életben napok, sőt órák is számot tesznek ? kérdé asszony. — A mi helyzetünkben nem ! mondá fejcsóválva a férj. — Ohó ! Minden esetben ! suttogá a feleség, mintha szégyenlené szavait. S az első ellágyulás erőt vett a férfiún is, mély részvétel nézett feleségére, hogyne I a terminus közeledett, már csak két-három napjuk maradt az életre ! — Amélie ! az Isten szerelmére ! —• mondá remegő ajakkal ne légy gyönge ! — csatornázásról, de erről csak beszélnek, és mint a jövő reményét emlegetik. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik, hogy létesüljön, szóval nálunk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követelj, hogy létesüljön mielőbb, mert a vállalat indirekt hasznát reményli élvezhetni. Városunk nagy közönsége folyton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a hibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tenni. Várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Csak néhány dolgot sorolunk fel. Arról van most szó, liogy a Kosut.h L'ijos-utca megnyitásával két uj monumentális épület volna nyerhető, ahol esetleg a postaépület takarékpénztári helyiség és gyönyörő magánlakások volnának nyernetők. Kiszámították, hogy nagyon jói behozná a befektetést és az illető vállalkozók biztos kamatot kapnának. A terv kész volna, a befektetett tőke is meghozuá a polgári hasznot és mégsem látunk mozgató erőt, mely ezen vállalkozást elősegítené. Tűrhetetlen állapot uralkodik a városházánál, a szűkeknek bizonyult hivatalos helyiségek miatt. Beszélnek róla, hogy a szomszédos takarékpénztár házát akarják megvenni, és a takarékpénztár ezáltal egy monumenTe sohasem voltál az, maradj erősnek utolsó perezünkig. A nő lecsillapult, sőt erőt véve idegein, mosolyogni próbált. — Egészségedre! szólt s ő is kitirité pezsgős poharát. Az idegenek, kik közelében étkeztek s az elegánsán öltözött előkelő házaspárt igy látták, nem is sejtették szavaiknak mély értelmét s a tragédiát, mely mellettük lejátszódott. Midőn ebéd után feleségével a gyógyszalonba ment, ott éppen egy hazárdjáték folyt nagyban. A betétek jó magas összegűek voltak s a tábornok egy aranyat dobott az egyik tétre Egy perez alatt meghétszeresedett az arany s egy keserű mosoly jelent meg az arczán. —• Mi lenne ha most sokat nyerne, Amerikába szöknének s ott . . . A pir, mely e mentő gondolatra arcát, homlokát ellepte, a legfehérebb halvánvsággá változott, amint eszébe jutott, hegy Amerikában is elfogják, kiadják, hazahozatják, mint váltóhamisitót. Azt hitte, hogy izgalmában hangosan gondolkozott s a körülötte állók ismételték volna, eme ki nem mondott szavakat s hogy már keresik is. — Menjünk! szólt feleségére. A pénznek nem rolt már reá nézve semmi értéke. Rá sem ügyelt a megnyert aranyokra, otthagyta a zöid asztalon s midőn bankár elkiáltotta .,faites votre jeu" s utána a „rien ne va plus" szavakat hallá, meg la tta, mint söprik be élelmes croupierek az ő pénzét is. Igaz, hogy ő csak egy aranyat veszített, de 7 Lajos-aranyat nyert, ami 140 franknak felel meg. Éppen három