Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-08 / 10. szám

Ezt várjuk mi a legutóbb megválasztott városi képviselőktől. Ezt tenni, pedig morális kötelességük. Lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk tőlük és pedig joggal, mert uj szellem, nagyobb mozgékonyság és ami legfőbb vállalkozási szellem kell abba a testületbe, amely Pápa város közügyeinek vezetésére döntő és irányító befolyást kell hogy gyakoroljon. Harminchat újonnan megválasztott képviselő lesz legközelebb az alispán által egybehívandó alakuló közgyűlésre egy belli va. Hat év, hosszú idő. Addig ha lelkesen megfelelnek kötelességüknek sokat tehetnek, ha pedig a régi utakon fognak járni, nem tesznek semmit, ha bábok lesznek és drótmajmokként f<>gják hagy 11 i magakat rángatni, tönkreteszik városunk jövőjét és a haladás útjába legyőzlie11 e 11 akadályoka t gördifchetnek. Főbb vonásokban jeleztük mit kívánunk a városi képviselőtől. Reméljük, hogy tudni lógják, hogy mi a teendőjük. Tegyenek és munkálkodjanak, mert tetteikből ismerjük és ítéljük meg, vagy ítéljük el őket. Kövesse mindenki a saját meggyőződését, igyekezzék megtenni a közügy érdekében mindent, és ha ezt teszi, akkor eleget tett mint városi képviselő kötelességének. Ezt kívántuk megmondani mihez tartás végett az újonnan megválasztott városi képviselőknek. Akinek inge, csak az vegye magára ! Á vörös kereszt közgyűlése, — 1903. márczius 1. — A pápai vörös-kereszt fiókegylet március hó 1-én d. u. 4 órakor, Wéber Rezsőné úrnő elnöklete alatt, a Jókai-Kor helyiségében tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. A közgyűlésről, — melynek nevezetes mozzanata az volt, hogy a fiókegylet önálló „városi választmánnyá" alakult át, tagjainak száma a 200-at meghaladván, — tudósíi ásunk a következő : Wéber Rezsőné elnök személyesen üdvözölvén a megjelenteket, a közgyűlést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Pentz Józsefné és Pentz Elia tagokat kéri föl. Körmendi) Béla jegyző napirend előtt bejelenti, hogy dr. Fenyvessy Ferencz főispánt, mint az egylet társelnökét, szerencsés föl gyógyulása alkalmából, levélben üdvözölték. A főispán azonban a mai közgyűlésen még' nem vehet részt, melyet az elnöknőhöz irt soraiban tudatott. Ezt a közgyűlés sajnálattal vette tudomásul és elhatározta, hogy Fenyvessy elnököt a mai közgyűlésből táviratilag üdvözli. A sürgöny elküldésére el'nöknőt kérték meg. Bejelentette még jegyző, hogy a Pápai Takarékpénztár az egyletnek 20 korona adományt utalt ki és hogy ezért elnöknő a „Pápai Lapok"-ban köszönetét fejezte ki, mit a közgyűlés helyesléssel tudomásul vett. Ezután jegyző az egylet mult évi működéséről szóló jelentését terjesztette elő, melyből kiemeljük a következőket: Az egylet 1902. évben 260 koronát fordított, segélyezésére és pedig 165 városi szegényt tűzifa és egy nyomorban sinlődő családot pénz segélyben részesített. Az egylet vagyona gyarapítása céljából 1902. január 11én theaestélylyel egybekötött secessiós táncmulatságot rendezett, melynek tiszta jövödelme 183 korona lett. 186 tagja volt az egyletnek mujt évben, u. m. 3 alapító, 7 liusz koronás és 176 két koronás rendes tag. Nem volna teljes jelentésem, — szól végül a jegyző — ha meg nem emlékeznők azon szép ünnepélyről, mely az 1902. évi közgyűlésünk keretében folyt le, a mikor is egy.etünk derék elnöknőjét és buzgó pénztárosát Wéber Rezsőné és Steinberger Lipótné úrnőket ünnepeltük azon alkalomból, hogy őket Mária Valéria kir. főhercegnő, mint a Vörös-kereszt legfőbb védasszonya, sajátkezű névaláírásával ellátott diszokmányokkal tüntette ki, méltó elismerésül az egylet érdekében kifejtett buzgó és sikerdus működésüknek. A közgyűlésen dr. Fenyvessy Ferencz főispán, társelnök lendületes szavak kíséretében adta át a diszokmányokat a kitüntetett hölgyeknek, kiket a közgyűlés meleg ovációkban részesített. A jelentés tudomásul vétele után Steinberger Lipótné urnő pénztáros 1902 évi számadásait referálta a jegyző. E szerint a bevétel 978 k. 88 fii. volt és pedig tagdijakból 352 k., theaesfély jövödelme 183 k. 52 fii., adományok 48 k., tőke kamat 293 k. 36 fii. Takarékpénztárból kisebb összeg 102 k, a kiadás kitett 978 k. 88 fillért, u. m. Tagdijakból a központon illető hányad 176 k. tüzifasegélyre 250 k. pénzsegély 10 k. vegyesekre 6 k. szolgafizetés 40 k. tőke kamat tőkésítés 293.36 k. Takarékpénztárba betett összeg 203.52 k. Az egylet vagyona mult évben 394.88 koronával szaporodott, és .1902 december 31-én 7069 k. 93 fillérre rúgott, mely 2 betétkönyvben a Pápai Takarékpénztárban van elhelyezve. A közgyűlés a számadásokat elfogadta és mély köszönete jelentése mellett a pénztárnoknőnek a föl mentvényt megadta. Harmadik tárgya a közgyűlésnek a fiókegyletnek városi választmánya való alakulása volt. Kimondta ugyanis a közgyűlés, hogy az alapszabályuk 20 §-a értelmében, Önálló városi választmánya alakul és választmányát is ezszerint alakítja meg és jegyzőt megbízza, hogy erről a központi igazgatóságnak jelentést tegyen. Végül következett a választmány újból választása Saáry Lajos, dr. Kapossy Lucián és Steinberger Lipót leikért szavazatszedő küldöttségi tagok közreműködése mellett. Titkos szavazás utján megválasztották választmanyi tagoknak: Bermüller Alajosné, Galamb Józsefné, özv. Hanauer Béláné, özv. Kiss Lászlóné, Kluge Károlyné, dr. Kövi Józsefné, özv. Kreisler Józsefné, özv. Marin ezer Antálné, ifj. Martonfalvay Elekné, Mészáros Károlyné, özv. Pakrócz Ferencné, Pentz Eliz, Pentz Józsefné, dr. Rechnitz Edéné, Saáry Lajosné, Steinberger Lipótné Sült Józsefné. Szilágyi Józsefné, Tar Gyuláné, Wéber Rezsőné úrnőket és Barthalos tendőt, mely elválasztotta a nagymamát attól az estétől, mikor ő is igy ment elöször a bálba. Csodálatosképpen, mintha csak ott lenne a szeme előtt ugy látja könnyű, kék perkál-ruhácskáját, amelyik akkor rajta volt. A kivágása körül kék csipke (bizony nem holmi selyemcsipke, mint az Erzsike ruháján), hanem csak olyan közönséges czérnacsipke, amelyiket még az édesanyja menyasszonyi ruhájáról lejtett le s szépen befestette kékre. Jaj mennyi baja is volt a festéssel ! Hol nagyon kék, volt, hol nagyon fehér maradt ! A czipője is kék volt. Kék selyem czipőcske, szép sárga csokorral, Mennyire félt ő is, mikor elöször belépett a „Zöldfa" nagyvendéglő „pazarul" díszített termébe. A „szála" föl volt diszitve virágfüzérekkel, a padló szépen fölmosva és közepén egy sokágú gyortatartó, telve faggyugyertyákkal. Lehetett benne tíz szál is. Az ajtónál várt reájuk a fiatal Szentkereszthy Gábor, A kendőket leszedte róluk és behorta a ruhatárrá előléptetett szoba sarokba. Mikor pedig elhelyezte őket a pakróczczal leterített lóczán, hát összeütötte előtte sarkanykuját (hogy megcsendül a nagymama fülébe még most is ez a sarkanytyupengés) és fölkérte az első tánezra. Hogy reszketett, mikor Gábor elöször karolta át a derekát ! Később azután már nevetett is, kaczagotá is, mikor kézről-kézre kapták. Legtöbbet tánczolt Gáborral. Az meg. mikor vele nem tánczolt. hát senkivel, sem tánczolt. Megállt egy oszlop mellett s onnan nézte. Egy tancznál, az már ugy reggel féle lehetett, Gábor odahajolt egész közel hozzá, s ugy mondta neki, hogy szeretné egész életét igy táncolni vele végig. Azt felelte, hogy ő sem bánná, ha ugy lenne ! — Ugy lesz ám, mert szeretem, — s kivett attilája, átfüzője zsinórjából egy piros szegfűt, megcsókolta ós odaadta neki. — Csókolja meg a kisasszony is, maga is, édes Málika ! — Gábor, édes Gábor! — suttogja a nagymama már álmában, amelyben bizonyára még aranyosabb színekkel rajzolódnak le a visszaszálló emlékek. Bizonyára, mert egyszer csak mosolyogni kezd, szelid öreg arcát pirosság futja keresztül, ráncos ajaka pedig mintha csak valami cuppanó csókra csucsorodnék. Persze ez már aligha történt meg azon az éjjelen a szálában, hanem valamivel később, mikor Szentkereszthy Gábor ur már csendős lovakon röpítette haza az ő kis feleségét. A nagymama szépen, édesdeden aludt a nagy karosszékben, a lámpa ott égett mellette, a könyv le volt eresztve az ölébe. Ugy találták Erzsikéék is, mikor reggel felé hazajöttek a bálból. Szinte sajnálták fölkelteni. Hanem Erzsi akármilyen lopva csókolt is neki ke zet, mégis ébredezni kezdett. Kinyitotta félig a szemét s amint hirtelen megpillantotta a kek báli ruhában előtte álló leánykát, kezében egy szál piros szegtüvel, félálomban ugy tűnt föl neki, mintha ő lenne az, aki ott áll. Ö, aki most jött haza a „Zöldfából" ! Azt a szegfűt, amir a kezében tart, Gábortól kapta! — Gábor adta'? — suttogta íélhalkan. — Dehogy, nagymama, a Bereghy Pista, tudja, akivel mindig szekíroz. A nagymama fölébredt! S amint nézi, nézi azt az előtte álló boldog kis leányt, aki a szegfűt, látszólag szagolgatva meg-megcsókolja, mint akárcsak ő valamikor — hát egy pillanatra ugy érzi, mintha az ifjúság s a szerelem örökre elveszett kora fájna egy kissé. De csak egy keveset ! Hogy is fájhatna sokáig, mikor itt ól ő tovább, ennek a bájos gyermeknek az alakjában. — Nagymama, micsoda Gábort emlegetett maga álmában ? Hát a nagyapát, kicsikém. A nagyapát, aki ugy szeretett téged, s aki olyan boldog lenne, ha megérhette volna a te bálbameneteled napját ! A szegény nagypapa, — De édes nagymama, ne sirjon ! Látja, akkor én is sírok, pedig olyan boldog vagyok, meg olyan álmos.