Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-01 / 9. szám

egyenáramú üzem létezik a római villamos vasútnál is, melynek egyen­áramú központi telepét, valamint a hírneves Tivoli-i centrálét Ganz és Társa építette. Ezek után arra vagyunk bátrak a tekintetes Polgármesteri Hivatalt megnyugtatni, hogy az utczai lámpa­karok s oszlopok csinosaága és cél­szerűsége szempontjából is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezek a tárgyak oly kivitelben létesittese­nek, mint a hogy azt a tekintetes Polgármesteri Hivatal kívánni fogja, mivel az a törekvésünk, hogy léte­sítményeink ne csak a technika, ha­nem a jó izlés követelményeinek is mindenben megfeleljen s hogy a pápai telep olyan legyen, melyre cégünk mindenkor büszkén hivatkozhatik ; ugyanezt jegyezzük meg a kapcsoló­táblára is, melyet eredetileg is vas­ból és márványból terveztünk. Mindezeknek előadása után még csak arra vagyunk bátrak kitérni, hogy cégünk, mely úgyszólván nevelő anyja volt a magyar gépiparnak s mindenkor csak elismerést és tiszte­letet szerzett a magyar technikának, nemcsak hazánkban, hanem az egész müveit világon is, s az elektrotech­nika terén pedig úttörőként szerepel és azért bizton és joggal számithat e szakmában a magyar városok, illetve a jelen esetben Pápa város közönsé­gének bizalmára is. De mi nemcsak erre apellálunk, hanem a magyar kö­zönség jóindulatára is méltán számit­hatunk akkor, midőn cégünk közel í 900 tisztviselőnek s még a jelen rossz viszonyok közt is mint 4500 mnnkás családnak biztosit tisztességes megél­hetést. És ez a körülmény az, a mi , nekünk a hazaíias magyar közönség­nél mindenkor elsőbbséget adott, más külföldi cégek fiókjaként ide telepe­pedett vállalatokkal szemben, s biz­ton reméljük, hogy Pápa város kö­zönsége, illetve a világítási bizottság igen tisztelt tagjai sem fognak elzár­kózni attól, hogy akkor, midőn a vil­lamos világítás kérdésében végleg határoznak, a méltányosság és igaz­sag elvei irányítsák a döntést". Eddig a beadvány. Szükségtelen hozzá komentárt füznünk, kiviláglik ebből minden, amit a világítási bizott ságnak a döntés előtt mérlegelni kell. Yárosi közgyűlés. — 1903. február 26. — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli köz­gyűlést tartott. A közgyűlés tárgyso­rozatának összes pontjai — egy ki­vétellel — az állandó választmány ja­vaslatai alapján nyertek elintézést, ami eléggé igazolja az előkészítő bi­zottság alapos és helyes intézkedéseit. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros polgármester üdvözli a meg­jelent képviselőket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Hirsch Vilmos, Kis Ernő, Allstcidter Jakab, Berecz János és Ke­resztes István képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az j észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Lövy László kép­j viselő kérdést intéz a polgármesterhez, val­: jon van-e tudomása arról, hogy a m. kir. hogy mot adja, államvasutak igazgatósága körrendelettel utasította a szombathelyi üzletvezetőség összes alkalmazottjait, hogy szükségleteiket csakis Győr, Szombathely és Székesfehér­vár városokban szerezzék be. Minthogy ez városunk érdekeit nagyon is sérti, kér ez érdemben intézkedést tenni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy hallott ugyan erről a körrendeletről, de tel­jes bizonyságot fog magának erről szerezni és ez érdemben a legközelebbi közgyűlés elé jelentést tesz. Csajthay Dániel azon interpellátiójára, hogy a heti marhavásárok miért lettek utóbbi időben betiltva, polgármester azt vá­laszolja, hogy a minister utasítása folytán történt, mivel a szomszédos Mátyusháza pusztán köröm és szájfájás ütött ki. Billitz Ferencz azon kérelmére, hogy a kincstári lovak beszolgáltatása alkalmá­val a város kellő szakértőket küldjön ki, polgármester kijelenti, hogy ez érdembén meg fogja tenni az intézkedést. Koritschoner József azon sérelmére, mint pápai lakos saját állatjaiért vá­v kelt fizetnie, polgármester válaszul hogy ezen intézkedés képviselőtestü­leti határozat alapján lesz foganatosítva. A polgármester válaszát ugy az inter­pellálok valamint a közgyűlés tudomásul vették. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy a vármegye thatósága Pápa város képvise­lőtestületének a malombérletre hozott hatá­rozatát, ugyszinte a házalást betiltó szabály­rendeletét, jóváhagyta. Jelenti továbbá, hogy a kereskedelmi minister a képviselőtestület azon határoza­tát, hogy minden pápai lakos csak a vám­határon belül tartott fogatai és állatjai után élvezi a vámmentességet, jóváhagyta. Következett a napirend. 1. Megemlékezés Pápa város jóltevői­röl. Kemény Béla városi jegyző szónoki hévvel elmondott beszédében kegyeletesen emlékezett meg a város jóttevőjeiröl és azokat névleg föl is emiitette. A közgyűlés éljeezéssel fogadta a be­szédet és a megemlékezést jkvileg megörö­kíteni határozta. 2. Jelentés a gyám és alapítványi ér­tékek elhelyezése érdemében. A képviselőtestület névszerinti sza­vazás megejtése utján a gyámoltak vagyo­datlanok, könyelmiiek volnánk, szemünkre vetnék, de hogy jók vagyunk, nem veszik észre. Ez ami életünk logikája. Bolond, aki szerény és nem kiabálja az erényeit. A szí­nésznőknek minden jó tulajdonságuk érvé­nyesül, söt legtöbbször még az erénytelen­ségük is elősegiti a talán még kevés jó tu­lajdonságuk érvényesülését. Teréz nyugodtan megmelegítette és megitta a tejet, fehér piaczi kenyeret is szelt hozzá. Értelmes higgadtsággal figyelt az ideges, lázongó szavakra. — Téged nagyon felizgatott újra az előadás, Ibolya. Jer feküdni, holnap újra migréned lesz. A kicsi asszony ingerülten szökött fel. A leomló puha hajából egyenkint hevesen szedte ki a hajtűket. -r- Nem tudtok megérteni, nem is akartok. Az uram is mindig hideg zuhany­nyal felel, ha véletlenül kicsit közlékenyebbé tesz valami impresszió. Olyan irigylésreméltó boldogok vagy­tok a ti elégedett közönyötökkel. Nem te­hetek róla, ha nekem fájdalmat okoz az élet. a saját gondolataim, a saját énem. Ibolya idegesen vetkőzött, bontófésü­vel kifésülte, inkább megtépázta a haját hígított kölni vízzel lemosta az arcát, nya­kát és hálóruháját magára kapva, belebujt fázósan, gondolatoktól űzve az ágyába. Ott hevesen átölelte a vánkosát és hangtalanul kezdett sírni. Te »"ez higgadt le­megszokottsá^gal mosdott jeghideg vizben, jó ideig ' babrált és foglalkozott saját gondos ápolásával. Nagy nehéz haját kibontotta vigyázva, féltve. Briüantinnal gyengén megkente, az ajkát beszőlőzsirozta, a kezein szétdörzsölt egy mogyorónyi vazelint. Nagy lassan kioltotta a függő halványkéküveges lámpát és ké­nyelmesen végignyújtózott fekhelyén. A párhuzamos két ágyban, közel egy­máshoz, — feküdt a két asszony. A nyu­godt alvásra készült Teréz és a töprengő, fölizgatott Ibolya. A félénk, kicsi asszony az elutazott férje helyett védőül hívta magához a nén­jét. Az óra szelíd egyhangúsággal ketye­gett s egyszerre csak egy visszatartott, de véletlenül előtörő szipogás árulta el az éj titkát. Teréz aggodalmasan ütötte fel a fejét. — Csak nem sírsz, Ibolya ? Az pedig — mint a nagyon elbusult, érzékenylelkü gyermekek szoktak — a fé­lelmes, misztikus éji csend egyetlen bizal­mat keltő hangjától, vezérelve, átnyúlt a nővére keze után és fekete aszkézissel sut­togta ; — Teréz, olyan nagyon boldogtalan vagyok. Valami nem hagy nyugodni, valami űz engem a kárhozatba. Szeretek mindent, ami bűn, láz, sötétség és nem tudok egy lépést sem tenni a rossz ut felé. Erdekei mindég ami nem szabad, ami nem szabad, ami nem nekem való, ami a bukott és fes­lett világé és untat minden, amit nekem tartogatnak, ami a mienk; és eddig önma­gamnak sem tudtam még bevallani, annal kevésbé közelitni hozzá. Betege vagyok az alaktalan álmaimnak, a titkos vágyaimnak — de csak este. — A misztikus este láz­zal tölt el, bűnös és kárhozatos gondolatokat, és érzéseket, vágyakat kelt bennem. Az est misztikussága ezer szélsőséges rögeszmét olt az agyamba. Az estét égetőnek, bolon­ditónak érzem. Este a vérem lázat fog, a fantáziám tulcsap a legszélső korlátokon, az idegeim kínoznak és a legborzasztóbb, hogy az agyam mindezt öntudatosan fel­íogja és ügyeli. — Aztán nagynehezen elalszom az én pokoli kínomban. S mikor beköszönt a jó­zanfényü reggel kitisztul előttem a világ. A fejem fáj, a tagjaim fáradtak, a reakció cinikus elfásultsága ejt hatalmába és gép­szerű merevséggel dolgozom át a napot. Átdolgozom, gépszerű merevséggel dolgo­zom át a napot. Átdolgozom, mert van ben­nem ambíció, tevékenység és lelkiismeret. Es ez az élet gyötör engem, ezen nem tudok segitni és ezt nem sokáig birom ki. Teréz őszinte rémülettel jobban és jobban emelkedett fel a párnákról. Simogatta szeretettel a nővére kezét és nem tudott mit tenni. Igazat adjon, elhigyje mindezeket, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents