Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-12-20 / 51. szám

inaskodott, tanult és küzködött az iparos a képzettségéért, ha a tanulatlan kontár rkármikor a nyakára nőhet a törvény túlzott liberalizmusa folytán? Bizony a jelenleginél ebben a tekintetben sokkal célravezetőbb és helyesebb volt a céhrendszer, melv a tanulatlan kontárt kizárta az iparosok köréből. Elvárjuk az uj törvénytől, hogy véget vessen e méltánytalan állapotnak és szigorú, teljes képesítéshez kösse az iparigazolvány kiadását. A ki nem tanult mesterember, az ne is lehessen mester ernöer, éppen ugy a mint ügy véd, tanár, orvos, vagy mérnök nem lehet az, a kinek nincsen diplomája Az iparos számára sem szabad más mértékkel mérni, mint a diplomás ember számára. Elvárjuk az ipartörvénytől azt is, hogy rendezze az állami, törvényhatósági és községi szállítások dolgát is abban az irányban, hogy a kisiparos a hol csak lehet elsőségben részesüljön a közszállitásoknál. Itt is azt tapasztaljuk ugyanis, hogy egyes iparcikkek szállítását vállalkozók nyerik el, a kik nem iparosok, ellenben iparosoktól vásárolják a szükségelt cikkeket s miutáu ők a helyzet urai, kényük, kedvük szerint nyomják az árakat. A munkás és munkaadó közötti viszony gyökeres rendezését is követeljük. Manapság, mikor országszerte szervezkednek az ipari segédmunkások h a munkaadóval szemben olyan hatalmat képeznek a melyiyel mindenképpen számolni kell, a napnap után szaporodó sztrájkok idején, törvényesen keli megállapítani a mim; — Nem, semmit! — felelte. •— Nem birtam megtalálni, kinyitni a pónzesszekrényt. — Ah, annál jobb i — kiáltotta Jean, :— S most testvér, mondj el mindent nekem, de mindent! — Tegnap este féltizenkettőkor történt, felhúztam egy ócska vadászkabátot, feltettem egy sapkát, magamhoz vettem egy revolvert s ezt a kést itt. A kerten át az ösvényen az öreg Matthiashoz mentem. Ott erősen dörömböltem az ajtaján s kiáltottam : Tüz van, tüz van ! Halálos verejtékfolyt a homlokomon, habár tudtam biztosan, hogy senkisem lathat, hallhat, hiszen tudod, mily. magányosan áll az öreg háza. Mint zsugori él ott egyedül. Kiabáltam vagy öt perezig. végre kinyitotta az ablakot s rémülten kérdezte. „Hol ég ? Hol r Elváltoztatott hangon feleltem : Nálad! Jöjj le gyorsan! Siess! Ingbe jött le az ajtóba — s aztán — aztán — aztán . . . — Aztán? — Aztán ? Mikor kinyitotta az ajtót, találomra ütöttem. Kétszer, háromszor, talán négyszer is, nem tudom, — kiáltás nélkül esett össze, — feküdni hagytam, — szobájába mentem, megtaláltam kulcsait, — de nem tudtam a pénzszekrényt felnyit, — lehetetlen volt i Tehát visszatértem ide. Ugy tettem, mintha dolgoznám, égni hagytam a lámpát irodámban s egy óra felé ágyamra vetettem magamat. — Világosan látott az öreg Matthias tégedet ? — Nem, egészen sötét volt s csak a kás és munkaadó jogát és kötelességét. Különösen a sztrájkok ügye az melyet rendezni kell. Sztrájk esetén a mi vidéki iparhatóságaink teljesen tehetetlen állanak, nernís tudják mihez tartani magukat, kapkodnak füböz-fához s rendszerint csak elmérgesítik a bérharcot. A kereskedelmi miniszter adott ki ugyan már rendeletet a sztrájk do'gába i. Így a nyáron is kiadott egy rendeletet, a mely szerint a sztrájkoló munkást nem lehefc munkára kényszeríteni. De ezek a rendeletek csak fél munkák. Törvény kell, a mely mindenre kiterjeszkedve egyaránt védje meg a munkás és munkaadó jogait éri érdekelt. Különösen a sztrájk esetére tartalmazzon a törvény félre nem érthető utasításokat az egyeztetési kísérletekre hivatott iparhatóság részére. A bérfizetés módjaira, a munkás szerződésekre és az akkord munkára nézve külön-külön paragrafusokra van szükség, továbbá arra, hogy munkásoknak a munkaadókkal való pörösködése dolgában a lehető legrövidebb idő alatt Ítélhessen a bíróság, mert a szegény munkás ember nem várhat sokáig a pénzére. Aztán itt van a munkásvédelem, Ahány bíróság és ahány törvényes fórum van Magyarországon, mindegyik. kénye-kedve szerint különbözőképpen fogja fel a munka közben baleset által sújtott munkás ügyét. S mig az egyik bíróság igazat ad az igaztalan követeléseket támasztó munkásnak, aduig a másik a mukaadóval nvereti még a port akkor, mikor az igazság* a munkás részén van. 8 így történik azután, hogy ilyen ügyeksötétségben látott engemet — nem értem, miként Ösmerheteífc fa!. —- József, add ide nekem a vadászöltönyödet, a sapkát, a revolvert s a kést. •— Mit akarsz ezekkel ? Minek ? — Hogy elfogjanak ! — Tégedet ? — kiáltót ca József magánkívül. anélkUÍ, hogy értette volna. -- Vedd ezt, — folytatta Jean s oda tartotta fivére elé a csomó bankjegyet, melyet elmenetelekor zsebébe tett,. — 600.000 márka, senki sem tudja, hogy ennyim van — utazásaimon kerestem — neked adom. — Jean ! Jean ! —- rebegte a gonosztevő, végre felfogta tivére szándékát. — Mit teszesz ? Nekem akarod ezt adni ? S mialatt szemeiből könnyek patakzottak, s torka összeszorult, susogta; — De te? Miért akarod magadat feláldozni értem ? — Ah, József, az élet kin nekem, már évek óta — senki sem tudja ezt, de ez nem tartozik ide ! S tökéletesen mindegy, egyedül élek-e szobámban, vagy a Bagnóban vagyok ! József kezeibe rejtette arczát s egész teste remegett e zokogástól. — Neked azonban — folytatta Jean — van feleséged, de nekem már nincs s csak öt szerettem! Ncktd gyermekeid vannak, nekem nincs, kis Károlyom az egyetlen is meghalt. Te előkelő állást foglalsz el itt, én kitaszított vagyok — téged szeretnek, tőlem félnek az emberek — te boldog vagy, legalább ismét az lehetsz, én szomorú, nagyon szomorú vagyok s az is ben az alsóbb és felsőbb bíróságok egymásnak homlokegyenest ellenkező ítéleteket hoznak. A kötelező munkás-baleset biztosítást is követeljük akár az ipartörvény keretében, akár azon kívül. E humánus reform, mely a külföld államaiban meg van honosítva, nagy hivatást fog teljesíteni. Ugyancsak kívánjuk a díjtalan állami munkaközvetítést is. A budapesti ingyenes munkaközvetítő elég szépen prosperál s ez biztosíték <t nyújt arra nézve, hogy a vidéki központokban is be fognak válni az ingyenes állami munkaközvetítők. Ankét a városházánál. — A magyar ipar és kereskedelem védelme érdekéieu. — Igen üdvös és hatásaiban hosszas cselekedetet mivelt Mészáros Károly Pápa város polgármestere akkor, amidőn a magyar kereskedelem védeime érdekében a helyi iparosokat és kereskedőket egy ankétre hivta meg a városháza tanácstermébe. Szomorú, mondhatnók kétségbeejtő állapot az. hogy nekünk magyaroknak a saját hazánkban a saját házunkban védekeznünk kell saját termékeink érdekében a külföld, de különösen Ausztria invaziöja elleneben, Nagyon természetes, hogy az egyes ember védekezése meddő ezen invazióval szemben, szükséges tehát, hogy tömegbe verődjék és testületileg lépjen sorompóba különösen akkor, amidőn a saját érdekéről van szó. Ezúttal azonban nem csupán egyes emberek érdekéről hanem a haza, az egész magyar nemzet érdekerői van szó, tehát mindenkinek fegyvert keli fogni a külföld invasiöjanak erélyes és férfias visszaverésére igenis mindenkinek akinek a haza és nemzet jó iete a szivén fekszik. ™***** leszek, amíg élek. Nem látod be, testvér, nem látod be, hogy elfoghatod ajanlatomat ? József nem mozdult. — Nemde — szóialt meg ismét Jean, — megegyeztünk ? Hozd elő kabátodat, a sapkát, — én pedig veszem a revolvert s a kést — menj. József, menj, — egy óra múlva nálam lesznek a törvény emberei. — Először a kitaszítotthoz jönnek, — tette hozzá szomorú mosolylyal. József vontatott léptekkel távozott, s azonnal visszatért egy csomaggal, amelyet Jean átvett tőle ! Azután oda nyújtotta neki szabad kezét, de a másik mindkét karjával átölelte ikertestvérét s igy álltak néhány perezig, azután Jean szó nélkül az ajtó felé ment, kinyitotta s eltűnt. Három hónap múlva a felsőbb ítélőszék állami ügyésze szót kért a végtárgyalás befejezte után. — Xz imént a- vádlott tisztelt védője sajnálatról beszélt. Lehetséges, ily ember iránt sajnálatot érezni? Tettének indoka nagyon alacsony. Oly önzésből ered az, amelynél ocsmányabbat képzelni sem lehet, az önzés és fösvénység voltak rugói: Comeri Jean egész előélete szabálytalan, homályos s amikor Matthias gyilkosát büntetjük, ugy talán egy más titokban tartott bűnt is büntetünk. Mikor pedig az esküdtek a titkos tanácskozás után ismét megjelentek, erős hangon hirdette ki az elnök az Ítéletet: „Comeri Jean husz évi kényszermunkára Ítéltetett r