Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-12-13 / 50. szám

veszik már le rólunk ? Élünk, halunk, dolgozunk az államért •— városoknak csak a maradékot juttathatjuk. Ellenben amiből egy kisjövedelműk lehetne, a fogyasztási adókra, a regalékra, a vámokra rátette kezét a hatalmas állam. Irtóztatóan felcsigázzák a bor és sör árát, amivel azt érik el, hogy a szegény nép komisz vizzel és spirituszszal készített pálinkát kénytelen inni még most is, — amikor már van sok és jó magyar bor. A pálinkából rémséges haszna van az államnak, ellenben ami népünk züllik és pusztul! Nagyon is aktuális ezen kérdés megoldása. Ezen tervbe vett fogyasztási adónemeknek a városokra való átruházása érdemében a szükséges intézkedések már megtétettek és hisz szük is, hogy ezen országos mozgalomban, melyben városunk képviselőtestülete legutóbbi határozata értelmében részt kért magának, ameuynyiben ezen nagy jelentőségű és fontos küldetésben részt fog venni és a vidéki városok reménye teljesedésbe is fog menni. Ami az autonomiát illeti azt mi már évek óta hangoztatjuk sőt a legutóbbi közgyűlésen ez érdemben igen üdvös indítvány tétetett ami remélni is engedi, hogy Pápa városa minden lehetőt el fog követni, hogy biztosítsa magának azon jogokat és hatáskört, melyre haladásánál és fejlődésénél fogva praedestinálva van. Legutóbbi felszólalásunk is ezengyám—• De atyám semmiesetre sem bocsájt el, mondá majdnem félénken. — Nekem kis testvérkéimet kell dajkálni. — Az bizonyos, hogy atyád nem engedi meg, hogy a műlovarokkal útra kelj, — valaszolta Pindaro ur. De lesz rá gondom, hogy rád ne találjon. Elbújsz a podgyász-kocsiban a zaboszsák alá és mi szépen tovább megyünk. A főnök e szavai után távozott, anélkül, hogy Bobbot csak egy tekintetre is méltatta volna. Bobb nem volt képes ellentállni annak a kísértésnek, hogy clown legyen. — Bebujt a zaboszsákok alá és néhány órával később a társulattal együtt már tul volt a faluja határán. Már a legközelebbi városban hivatalosan föl avatták a műlovar társaság tagjává és program ni mint „Bobb, az első és legjobb gyermek-clown* szerepelt. Csodálatos 1 Bobb, a falusi kamasz, akinek ereiben egy csepp komédiásvér sem folyt, nemsokára a czirkuszlátogató fiatalság kedvencze lett, akik a kicsi, görbelábú clown fölött annyira kaezagtak, hogy könyjük is csurgott belé, daczára annak, hogy nem tudott, mint a czéhbeli elownok, halálugrásokat vetni és orrán pávatollat tánczoltatni. Bobb éppen „természetes komikai" clown volt, egy bohókás kanakucz-legény, a ki fölött már nevetni kellett, amikor a czirkuszkörondbe gurult. Ha aztán fölállott és egy hihetetlen ostoba fintorral a homokot verte le frakkja szárnyairól, a gyermeknépség tombolt élvezetében. ságot szellőztette, tettük pedig azért, mert ezen gyámság minden közügyeinknek kerékkötője. Nagy bajok ezek a vidéki városokra főleg pedig Pápa városára, melyeknek orvoslására van most már hivatva az uj kormány. Ha mindezen nagy bajok orvoslására vállalkozik az uj kormány, akkor korszakalkotó, nemzet fentartó munkát végez. Becses lapjában már éveken át folyton hangoztatva lett, hogy városunkban lakás hiány van, de mindeddig semminemű orvoslást nem látunk, mely ezen lakás hiányt ha nem is egészen, de részben is megszüntette volna. Hogy mi ujra felelevenítjük ezen kérdést, tesszük ezt azért, mert már oly mérveket öltenek, melyek ellen hn nem találunk módot arra, hogy ezen segítsünk, ugy nemcsak városunk haladását akasztjuk meg, de több más ujabb intézmények létesítésének lesz ezen lakás hiány kerék kötője. Városunk utóbbi időben, nem tagadhatjuk, kezd már ébredni, s megvan győződve, hogy a régi rendszerrel le kell számolnia, ha a modern városhoz fűződhető köAetelmenyeknek eleget akar tenni. Bizonyítja ezt, a gőzfürdő, aszfalt, dohánygyár, főiskola, szövőgyár és általában a napirenden levő ujabb tervbe vett épületek. Pindaro csakhamar felismerte Bobb tulajdonképeni tehetségét és szigorúan megtiltotta neki a beszéiést vagy ugrálást. Pedig a fiatal bohóeznak sokszor volt kedve a beszélesre, de mindannyiszor a lovászmester fölemelte hosszu ostorát, amely mozdulatra Bobb vállai közé kapta vastag fejét és fájdalmas mozdulattal a czombjához kapott, aztán kifelé iramodott, megbotlott görbe lábaiban és hangos koppanassal a czirkuszkörönd korlátjához ütődött. Mialatt összebonyolódotc lábait iparkodott kibontani a karzat szinte üvöltött. Az évek folyamán Bobból egész jó clown lett és Pindaro ur elég jól fizette, mert úgynevezett „vonzó" szám volt. Élete csendes és gondtalan volt, örömét találta hivatásában. Ezen állapotában azonban hirtelen változás állott be. Bobb barátunkra szomorú napok következtek. Es mindez a szerelem miatt. Igenis Bobb forrón és mélyen szeretett és pedig nem is valami kicsiségét, hanem Miss Nellyt, a szép, merész, ponny-lovarnőt, aki a ponykon körforgásokat csinált, abroncsokon, lobogókon ugrált át ós több más eféle nyaktörő művészetet mutogatott. Gazdag, csíkos csillám jelmezében, éjfekete hajában csillogó gyöngyökkel, Bohbnak minden kellem és szépség fogalma volt és életét adta volna azért, ha Mr. John, az Öregebb clown helyett kecses meghajlással tarthatta volna az abroncsot a lovarnő elé. De az nem volt lehetséges, ahhoz Bobb igen kicsi és idétÁlmodozzunk nagyobb arányú fejlődésről, óhajtjuk, várjuk, hogy az eddigi stagnatiót haladás, a visszaesést előrelépés fogja felváltani, melynek nyomába a népesség szaporodása jár, de arról egészen megfeledkezünk, hogy a várható népesség szaporodásának helyet is csináljunk. A rPápai Közlöny" több izben reámutatott már arra is, hogy lakáshiányaink nemcsak nem kielégítők, hanem határozottan rosszak. Több hivatalokra álmodozunk, — de feledjük, hogy azok tisztviselőit el sem tudjuk helyezni. Nincs elég alkalmas, megfelelő lakás és a meglevők is milyenek ? Egyszóval itt az ideje, hogy megragadjuk az alkalmat és módot, hogy egyfelől az uj építkezéseket, másfelől a régi célszerűtlen házak átalakítását tőlünk telhetőleg elősegítsük. A közel jövőben több uj intézmények felállítására van kilátásunk. Ezek révén nőni fog a lakásra szoruló családok száma, de nőni fognak a lakáshoz fűzött igények is. A keresletet és az igények növekedése természetesen maga után vonná a lakbérek emelkedését is, mely egy bizonyos fokig az egészséges fejlődés következménye, de azontúl káros hatású lenne. Azt kétségbevonhatatlan tényként konstatáljuk, hogy különösen a főbb közlekedési utczákba a házak értéke az utolsó néhány év alatt jelentékenyen emelkedett ami egyik len volt. Nem lehetett a halandók Jegboldogabbja, — ezt Pindaro ur nem engedte meg. Niss NelJy. olykor barátságosan mosolygott a clownra, sőt; arczát és haját is megczirógatta, épp ugy, mint araikor egy kutyát simogatunk s ezért szerette őt oly hűen, mint egy kutya. Egy este Mr. John nem dolgozhatott, mert egy ló megtaposta. Bobbnak jutott a feladat kartársát helyettesíteni, neki kellett a tárgyakat, a szalagokat, lobogókat és abroncsokat tartam. És most rövid mollruhácskában belejtett a kecses lovarnő, hogy a lovászmester által a nyeregbe emeltesse magát. Bobb mindenről megfeledkezett, — Minden gondolata csak abban összpontosult vájjon Miss Nelly viszontszereti-e ? Amint az kicsi lábát egy kissé előre nyújtotta, hogy azzal a lovat rövid vágtatásra birja, Bobb megragadta és forró csókjaival halmozta el. A derültség viharja tört ki a közönségből, de Bobbnak ez most nem hízelgett, arcza mélyen elpirult és ökleivel dühösen megfenyegette a nézőket. Egészen elfelejtette clown szerepét, semmi egyébre nem gondolt, csak a bájos Miss Nellyre és mindig csak ő reá. Most Bobbnak egy tőkére kellett állnia, hogy a lovászmesterrel együtt egy széles, piros lobogószövetet tartson, amelyen a lovarnőnek át kellett ugrani. A szövet egyik rúdját, görcsösen tartotta kezében, azt hívén, hogy mindent, amit tenni kell, jól és teljes erejével keli megfogni, különösen, ha Miss Nellyről van szó.