Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-12-06 / 49. szám

let inpraktikus intézkedéseit. Viszont a kereskedelmi alkalmazottak azt hi­szik, hogy kivívhatják a teljes vasár­napi munkaszünetet s e célból ujabb mozgalomra készülnek. Megindul tehát a harc a rendelet ellen az egész vonalon. A „Magyar Kereskedők Lapja" közelebb e tárgy­ban országos értekezlet megtartására hivja egybe a kereskedőket, illetékes helyről pedig arról értesülünk, hogy a kereskedelmi minister az iparosok és kereskedők képviselőiből álló an­két elé viszi az ügyet, hogy az a kérdést minden oldalról megvitassa. Minden esetre nagyon kívánatos volna, hogy a vasárnapi munkaszünet ügye, amely több mint két év óta állandó vita tárgya, végre az érde­keltek általános megelégedésére meg­oldassák. Városi közgyűlés. — 1903 november 30, — Pápa város képviselőtestülete kétfőn délután a képviselők nagy részvétele mel­lett rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgy­sorozat számos pontja élénk eszmecserékre adott okot és végeredményében városunk érdekét célzó fontos határozatok hozattak. Kiemeljük a vásártér kérdését. Szentes vá­ros átiratára hozott határozatot, nemkülön­ben azon indítvány lelkes támogatását, hogy Papa város törvényhatósági joggal felruház­tassék. A péksátrak elhelyezése érdemében hozott (illeni) határozattal nem ériünk egyet és alig hisszük, hogy a városi tanács erre nézve egy alkalmas hely kijelölését tudna javaslatba hozni. A közgyűlés lefolyását adjuk a követ­kezőkben : mindenki szenvedését megölné az embert az irigység vagy a szánalom. Megy megy a bankár feljebb, feljebb a hegyoldalon az erdő sűrűségében, ahol a lemenő nap aranyos sugarai lenge táiiezot járnak a karcsú fák megnyúló növekvő ár­nyékává!. Megy köztük a szomorú ember legsötétebb árnyék ebben a derült félho­mályban. Megy nehéz sóhajjal az egészsé­ges, erős, viruló fák közt, es a fák nem tartóztatják föl, nem beszélik le kétségbe­esett szándékáról. A madár, a sárgarigók, a pintyőkék, akik nagyokat füttyentenek kö­rülötte és igazi bohém-vidámsággal csacsog­nak, fecsegnek a szellős erdő minden zugá­ban, nem sajnálják, nem vigasztalják, nem mondják neki: Ne öld meg magad, te sze­gény ember! Ne öld meg magad! Ha emberek nem segítettek rajta, nem beszélték le a komor szándékáról, hogy te­gyék azt érzéketlen fák és könnyelmű ma­darak, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy az élet milyen fontos, az élet milyen drága! De ha szánnák, ha vigasztalnák, ha le akarnák is beszelni — neki az már mit érne ? A végső számadást meg kell hogy csinálja okvetlenül, mert a rendőrök azóta már keresik és a lapok rotácziós gépei őrült gyorsasággal forgatják a nevét, hogy más­nap az ország minden pontján elhűlve, csodálkozva és megbotránkozva olvassák ezt a nevet a gazemberek, sikkasztok, világcsa­lók listáján. Megáll az erdős ut egy kanyarulatá­nál. Minek menne feljebb? Itt hajtja végre önmagára kimondott halálos Ítéletét. Gyö­nyörű hely. Minden csupa nyugalom, béke, -sszhan^. Mészáros polgármester üdvözli a meg­jelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jkv hitelesítésére Vágó László, TValter Sán­dor, dr. Kende Ádám és Ács Ferencz kép­viselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy a vármegye törvényhatósága Papa város szervezeti szabályrendeletét, továbbá Weinbeiger Jenő, Bodánszky testvérekkei kötött lakbér szerződéseit nemkülönben a Ganz és társa céggel kötött szerződést jóvá­hagyta. Ugyancsak napirendre térés előtt Csajtay Dániel interpellálja a polgármestert a jelenlegi vészkerület megszüntetése érde­mében, kéri, hogy ha más mód erre nem volna ugy tegye meg a képviselőtestület minden intézkedéseket arra nézve, hogy Papa város önálló törvényhatósági joggal felruháztassék. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a város jelenlegi helyzetében a vészkerület­ből ki nem vehető mivel a város határából 5 kilómeterre a községekben járvány ural­kodik. Azon indítványt, hogy Pápa város önálló törvényhatósági joggal felruháztassék, ezt tanulmány tárgyává teszi és annak ide­jén napirendre kitűzi. Kovács Sándor a polgármesterhez azon kérelmét intézi, hogy a veszpremi uton a széles viz második lejáró irányában tekin­tettel a nagy sárra, egy kövezett átjáró ké­szítessék, ugyancsak Lippert Sándor egy ily átjárót kérelmez a Barátok utezában a Viz-utczára átjárással. Polgármester mindkét kérelemre kije­lenti, hogy a veszprémi uton az átjárót el­készíteti, a Barátok utcájában akkor, ha erre elegendő kockakő lesz rendelkezésére. Különben is egy hajórakomány kockakő megrendelesére a legközelebbi közgyűlésen utasítást fog kérni. A polgármester válaszait a képviselő­testület helyesléssel tudomásul velte. Dr. Löwy indítványára a tárgysorozat­ban felvett vásártérre vonatkozó alispáni rendelet a napirend első pontjául lett tár­9. A heti állatvásártér kihelyezése tár­gyában kiadott alispáni rendelet. Kellner Vilmos, Vágó és Marion krp­viselők az alispáni rendelet sérelmes volta ellen emeltek szót. dr. Kende felszólalása után a következő határozat hozatott: Minthogy ez érdemben már a polgár­mester ezen rendelet hatályon kivül leendő helyezésére az alispánhoz átiratot intézett, a képviselőtestület ennek helyeslő tudomás­vétele mellet bevárja az alispánnak ezen átiratra hozandó határozatát. A második állatorvosi állás rendszeresítése a sertés vágóhíd felállítása kérdésének tanulmányo­zására a városi tanácsot utasítja azzal, hogy ez érdemben a helyi érdekelteket is hallgassa meg és erre vonatkozó javaslatát terjessze a közgyűlés elé. 1. A szombathelyim, kir. állami gyer­mekmenhely igazgatójának megkeresése a telepbizottság megalakítása érdemében. A képviselőtestület által a hivatalos tagokon kivül a telepbizottságba 6 évi idő­tartamra a következők lettek megválasztva : Ács Ferenc, Csajthay Dániel, Néhman Gá­bor, Barna Ignácz, Bőhui Samu, dr. Cseh­Szombathi László, Gyurátz Ferencz, dr. Hor­váth József, Hajnóezky Béla, Kis József, Kriszt Jenő, dr. Lővy László, a nők részé­ről : Sült Józsefné, Szente Jánosné, Ober­mayer Józsefné, Mészáros Károlyné, dr. Cseh-Szombathi Lászlóné, Gyurátz Ferencné, Török Jánosné, Steinberger Lipótné, Kis Józsefné, dr. Hirscli Vilmosné, Baranyay Zsigmondné és Kreisler Józsefné. 2. Téringér Mihály v. rendőr kérelme nyugdíjaztatása tárgyában. A képviselőtestület a városi főorvos bizonyítványa alapján a kérelemnek helyt au és nevezett rendőrt 1904 év január 1­tí)l kezdődőleg nyugdíjazza. Nyugdiját 31 évi szolgálati idő után 569 korona 90 fil­lérben állapítja meg, 3. Alispáni értesítés a király gyakor­latok alkalmával küldött segélyösszeg érde­mében. Az alispáni értesítést, liogy ezen ösz­Összedült életének iszonyú diszharmó­niája itt olvadjon át a' csöndes megsemmi­sülésbe. Még látja maga fölött a fák zöld ko­ronáit, a sugárzó eget. Még érzi maga kö­rűi a pezsgő, eleven világot. Agyveleje még tele van az élet benyomásaival, a mult tö­mérdek emlékeivel. Gondolatai még kerge­tik egymást villámgyorsasággal. Érzései még odatapadnak kimondhatatlan erővel azokhoz, akik oda vannak nőve a szivéhez. ítélő el­méje még rendez, kárhoztat, sajnál, össze­hasonlít. Egész szervezete teljes működés­ben, mint azoknál, akik folytathatják az életet. De mi lesz egy perczczel később? Mi lesz azután, hogy a revolvert halántékára sütötte ? Mi lesz egy pillanattal azután, hogy az élet elröpült és beáll az a hideg moz­dulatlanság, amit halálnak nevez az ember? Nem sok kell hozzá, hogy megtudjuk. Csak egy kilenez milliméteres revolver. A bankárnak megvan ehhez való kvalifiká­cziója, Besötétedett az erdő. Már nem lát­szik a lecsorgó, fényes köny, amiben a sze­gény elköltöző lélek megtisztul, mielőtt vég­telen útjára menne. Már nem látszik a fára akasztott primitív Máriakép, — az a Mária, aki isteni szelídséget, és bocsánatot lövell a nyomorult vergődőkre, araikor fölpillanta­nak hozzá végső vívódásaikban. Más nem látszik, csak egy villanás. zsitott körülötte. Főikéi a hajnal, megéled az erdő, mint egy óriási zenekar. Fújják a rigók csacska melódiájukat; és beleénekel minden madár, aki énekelni tud. A halott mozdulatlanul fekszik, arcz­czal a földre borulva és nem ébred. Jön a dél forró heve, jön az alkony bíboros pompája. Lemegy a nap méltósá­gosan ; feljön a sok fényes csilag az égen; és a langyos éjszakában zümmögő éji bo­garak, fantasztikus-daku pillék röpködnek össza-vissza. Azután újra virrad, újra édes zene tölti be az erdő minden rétégét; pillangók kóvályognak a vadvirágok körül, madarak fügyölnek, trilláznak bolond jókedvvel, sza­kadatlanul. A halottal, aki arczczal a földre bo­rulva pihen, nem törődik senki. Se a haj­nal, se a dél, se az éjszaka, se a fák, se a virágok, se a madarak, se a pillangók, se a zümmögő bogár-nép. De a halott se törődik semmivel. Meg­gyalázott neve keringhet millió újságban, feleség, gyermek zokoghat keservesen, anar­kisták levegőbe röpíthetik az összes csá­szárokat, hullámozhat örült forgatagban a világ miden eseménye, az erdőben fekvő halott nem törődik semmivel. Mig meg nem találják és el nem szál­lítják a halottas kamarába: ott fekszik a puha fűben, arczal a föld felé fordulva, ön­vád nélkül, panasz nélkül, köny nélkül, nyugodtan, némán, mozdulatlanul.

Next

/
Thumbnails
Contents