Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.
1903-11-29 / 48. szám
czukrot tartalmaz, 72 korona áron szerezhető be a kereskedő áltál, tollát kilóként 74 fillérbe kerül, s ennek daczára városinkban a ezukor kilóját 76 fillérért árusítják, amihez adnak zacskót, spárgát és kiszolgálást. Pápán a liszt olcsóbb, mint a budapesti malmok árjegyzékem. Igy megy ez petróleumnál és számos más főfontosságú kereskedelmi czikknél. 1 A kiskereskedő, a maga családtagjainak 15-16 órai munkaidejét semmibe sem számítva, egész találékonyságát felhasználva, megelégszik azzal, ha egész évi fáradozása árán biztosítja maga szegényes ekszisztencziáját. A nagyobb kereskedők pedig nagy töke igénybe vételével, szakképzettségüket, tapasztalásaikat, szorgalmukat és leleményességüket viszik a harezba, hogy nagy beruházásaiknak, koczkázataiknak és fáradozásaiknak a megillető hasznát lássák. Lám ilyen elemekkel, ilyen ed zett és tapasztalt munkásaival a kereskedelemnek kell versenyeznie egyegy keresztény fogyasztási szövetkezetnek, mely mikor üzemének ellátására üzletvezetőt kénytelen beállítani, akkor nem igen válogathat a legkiválóbb kereskedelmi erők közül, hanem többnyire hajótörést szenvedett, bukott kereskedők szolgálatára kénytelen reflektálni, s azt drágán megfizetni. Ezenkívül rendszerint a szövetkezet csekély tőkével, mérsé keit hitellel bírva, nem igen értve a szakszerű beszerzéshez, ami a sikeres kereskedésnek sarkpontja; rendszerint 1—2 év leforgása alatt eljutnak a végső állomáshoz és felveszik a néhai nevet. A szövetkezetet megalakító elemek többnyire azon véleményen vannak, hogy a versenyképességhez elégséges az, ha egy instacziát írnak a keresztény fogyasztási szövetkezetek országos központjához, hogy küldje meg az árukat. Holott elég egy pillantást vetni a keresztény fogyasztási szövetkezetek központjának árjegyzékébe, hogy meggyőződjünk arról, miszerint akármelyik kis szatócs -— olcsóbb, mint az a központ! Kétségtelen tehát, hogy a keresztény fogyasztási szövetkezet semmiféle előnyöket a részvényeseinek abszolúte nem nyújthat, az áru dolgában olcsóbb nem lehet, hitelt nem adhat, az áruk minőségére befolyást nem gyakorolhat, mivel korlátolt viszonyainál fogva, nem válogathat a beszerzési forrásokban ; ha ellenben olcsóbban adja az árukat, vagy kiterjeszti a hitelezést : akkor rohamosan beáll a katasztrófa, s az egész intézmény egyszerűen megbukik. Azt hisszük, elég alapossággal kifejtettük a dolog lényegét, ami komolyan érdemes arra, hogy mérlegeljék azok, akiket a szervezendő intézmény érdekel. Véleményünk egyébként az, hogy városokon akár keresztény, akár nem keresztény fogyasztási szövetkezetek teljesen feleslegesek, s ép azért mert feleslegesek : legnagyobb részt kiválóan gyors tempóban meg is buknak! s végül és utolsó sorban a közegek megbizhatlansága azon lényeges okok melyek városokon alakult fogyasztási szövetkezeteknek veszedelmét előidézik. Mindezen sokféle galibát ellensúly ózni oly módon kívánják, az ugy.nQvezett keresztény fogyasztást, szövetkezetek, hogy felekezeti érzelmedet és-propogandát visznek bele a k e res k ed el e m b e.. A mi álláspontunk szerint ez feltétlenül helytelen, semmi szükség nincs -arra, hogy a kereszténység czégére alatt efféle vállalkozások ke. letkezzenek, mivel még ha tisztán felekezeti kultuszról lehetne is . szó a kereskedelemben, van elég keresztény kereskedő, aki a maga tanult szakmájában rendelkezésére állhat hitsorsosainak. Ha a statisztika adatait tekintjük akkor azon elszomorító a'dat tűnik szemünkbe, hogy az országszerte felállított efíele szövetkezeteknek teljes 70 százaléka tönkre jutott, vagy likvidált. Hogy az másként alig lehet, azt a, következő kereskedelmi argumentumok bizonyítják. A városokban kifejlett verseny hatása alatt a fogyasztási cikkek általában oly alacsony nívón állnak, hogy azokat már olcsóbban adni teljes lehetetlenség, sőt egyes cikkeknél, mint például a czukoriiál, azon abuzus kapott lábra országszerte, hogy kereskedelem a czukrot teljesen hasion nélkül, sőt sok esetben egyenes veszteséggel hozza forgalomba. Szolgáljon erre nézve például.; két láda koczka ezukor, ami 98 kiló most is szereti súgta önmagának az utóbbi szavakat rajongó lelkesedéssel a be• teg nő. . ; " • - Azonban belátta a' leány, ' hogy ők. egymáséi nem lehetnek,'a köz üt; ük emelkedő válasz/iíl ledonliietetlen: Elment sebzett-szivével. ismeretlen emberek -közé, hogy magáidban keressen- irt fajdalmára. A magány nem ndott--gyógyírt, —- nem feledést, in erfc 'ftf öt eh g-e détt« az .ábrá ndozásm. Kínos gyötrelmekkel telt napok- voltak ezek. —Kezeit tördelve, siránkozott a nő s ,várta a szabadító halált. Az nem jött. — Hogy is jött volna, midőn, életének akkor volt pompázó korszakában! — Midőn' már abban a stádiumban volt a tanítónő, hogy véget vessen reménytelen szerelme folytan sivárnak tetsző életének, akkor megjelent nála az ifjú báró és könyörgésének nem bírt a nő ellentáilni, megvallotta, hogy szereti, de a közöttük lévő válaszfal késztette távozására, magányban való enyhülést keresésre, lemondásra. — Azután a báró még többször odautazott látogatására. •— Az öreg báróné megtudta, hogy fia feltalálta a tanítónőt. Hogy minden komolyabb következménynek elejét vegye, fiát házasságra konyszeritette. — A fiatal báró nem akarta nöul venni a számára kijelölt grófleányt, de a tanítónő kérésére minden be beleegyezett. És a szegény leány még mit sem sejtett, nem tudta, hogy o anya lett. Szerette a bárót azután is lelkének egesz erejével, szivének minden dobbanásával, de nem fogadta többé. Végre — nem állhatott ellent a bárónak, gyermeke atyjának — s midőn kis leánykája hároméves '' Lj gaigMlJiM MB l'^' l ''sgaggwww'. II I» «J Ü*« I. 'L '. '•.•-'. •• lett, meglátogatta gyermekét. Rábírta a nőt, hogy átköltözzék az öreg' báróné ajtai •. felépiitetejt, boldogult szülőinek házába. Minthogy leánykáját szerette,. gyakorta meglátogatta és látogatja; 'csókolja, élébe veszi, beezézi. Egy pillanatig elhallgatott a beszélő nő, gondolkozott, hogyan fejezze be elbeszélését, Meg vall ja-e most az igazat, vagy hagyja még » r gyermeket tovább is bizonytalanságban.. ÉS mig a beteg nő azon töprengett, hogyan mondja meg áz igazságot — a kis leányka megszólalt s az ő kedves, esengő hangjan kérdezte : — De mama, szivem, — miért nem beszélsz az én atyámról, miért arról a szegény, szép tanítónőről ? — Hisz arról beszéltem, edes gyermekem, — a te atyádról, a bácsiról, arról a szép szőke bácsiról, ki oly nagyon szeret tégedet. A tanítónő én voltam — kis leánykája meg te vagy 1 A kis lenyka odasimult anyja láztól pihegő keblére és sírt vele, csókolgatta; simogatta anyját és egyre mondogatta : — Mamám, édes jó mamám í — Ne sírj," én jó leánykád leszek. Az ajtó csendesen megnyílott s azon egy foketeruhás, szép szőke férfi lépett be. Meghatva állott egy pillanatig az ajtónál s aztán odalépett ő is, keblére ölelte a nőt és leányát, A kis leányka, midőn megpillantotta a férfit, karjaival átölelte nyakát és boldogan susogta. ; — Atyám 1 — édes atyám ! — Az vagyok, gyermekem. — Nem is maradsz el tőlem többé, mindig velem leszel. •A beteg nő kérdő tekintettel fordult a férfi felé. Az meg csillogó szemekkel felelte. — Legyőzve már minden akadály. Az utolsó válaszfal is összeomlott. Tegnap temettük a bárónét — feleségemet. •A beteg az ég felé emelte szemeit s ajkára nem jött más szó, mint ez az egy; — Istenem I A báró még soká játszott leánykájával és kérte a beteg nőt, ha elég erősnek érzi magát, Játsszék valamit hegedűjén. Ó, hogyne érezné erősnek magát a beteg, ha jó híreket ball, ha boldog. Oda vitte leánykájával hegedűjét s álla ál a fogva, játszani kezdett, A másik pillanatban már sírt a hegedű és zokogtak ők is mindhárman, művész és hallgatók. Játszott szivével, lelkével, minden érzelmét, keservet, örömét a hurokba öntötte s mesteri játékába reprodukálta. A másik pillanatban kihullott kezéből a hangszer s ő visszahanyatlott párnáira. Szive megrepedt. Elete legboldogabb pillanatában lehelte rá a halál fagyos csókját, A báró és leánya ráborultak a megboldogultra és sírtak csendesen. A falióra zenélése ébresztette fel őrjöngő fájdalmából a bárót, ki a cselédet szólítva, a főbíróért küldött. Pár perez múlva ott állt a főbíró előtte s a báró ,igy szóit hozzá; — Én megyek, intézkedem a temetésre vonatkozólag. Ön teljesítse felebaráti s hivatala szabta kötelességét. Visszajövök nernsokara a drága, —- nekem nagyon kedves — halottamhoz. — Kérem, vigyázzon, őrizze és vigasztalja egyedüli örömömet képező drága leánykámat.
