Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-29 / 48. szám

Ilii. évfo^am. Pá|ia,l903. növei^lier 29. 48. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAjDONOS cs KIADÓ : EK WM&YES. HÍRDETESEK eá NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R fii S N könyvkereskedésében. Piaci bajok. Alig van még egy olyan városa az országnak, ahol olyannnyira meg volnának adva az olcsó megélhetés módozatai, mint Pápa városának. Sajnos azonban, hogy különböző okok miatt nagyközönségünk nem élvezheti ezt a kedvező helyzetet. Az az óriási vidék, a melynek Pápa már középponti fekvésénél fogva is gócpontja, elég élelmiszert termel, hogy akár-egy világvárost is ellásson. Azonban nagy részét ezeknek az élelmiszereknek már a helyszínén összevásárolják és egész kocsirakományokban küldik fel Budapestre, Bécsbe, söt a külföldre is. Számításba véve a nagy távolságot, a tarifa kedvezmény daczára is magas szállítási dijakat, azt kell következtetnünk, hogy a napi szükségletet képező élelmiszerek az országomé részében nagyon olcsó áron beszerezhetők. Nem kell messzire mennünk, hogy erről meggyőződhessünk. Csak néhány kilométernyire Pápától, a környéken lévő kisebb-nagyobb falvak bármelyikében szárnyast, főzeléket, zöldséget, városi viszonyokhoz képest elképzelhetlenül olcsó áron vásárolhatunk. A termelők beszállítják ugyan ezeket az élelmiszereket piacainkra és azokat aránylag elég olcsón bocsájtják áruba, de, — és itt a hiba, — a fogyasztóközönség kezébe nem kerülnek ezek az olcsó élelmiszerek, mert a közvetítő kereskedők összevásárolják. Már a kora reggeli órákban, alig szürkül még, a közvetítő kereskedők, avagy mondjuk inkább kofák, megjelennek a piacon, és a vámoktól a piachoz vezető utvonalakon. Kezdődik a vásár előbb rábeszélő szavak egész áradatával, majd aztán fenyegetésekkel és gorombaságokkal, de ha törik, h a szu, kad, ráveszik a főid népét, hogy árucikkét csakis nekik adja el. A mikor a vásárló közönség megjelenik a piacon, akkor már nagyobb része az élelmi•HM ' X • Haldokló hegedűs leánya, Leégett az egész falu. Csak füstölgő romokat kisirtszemü, kétségbeesett alakokat talált a környék jótevője, özv. Csabányi Béla báróné, midőn a színhelyre ért. Midőn megpillantották a bárónét a kárt szenvedett, szegény nyomorultak, odasiettek kocsijához, csókolták ruhája szegélyét s bizalommal tekintettek reá, a környék angyalára, a szegények gyámolitója s az árvák, özvegyek „édesanyjára," Megjöttek a városból és a közeli falvakból a tűzoltók is, de már a féktelen elem megemésztett mindent, tevékenységük így csupán egy-egy fellobbanó zsarátnok öntözésére s a romok eltávolítására szorítkozott. Több megszeneseclett emberi alak s még több összeégett emberek és állatok pörzsszagával s az összeégettek hozzátartozói s a kártszenvedettek panaszos zokszavaival. De legmegrázóbban hatolt a dolgozó tűzoltókra az a jelenet, midőn egy egészen kis, négyéves leányka szülőinek megszenesedett hulláját huz'ák ki a romok alul. Oh, hogy sírt az a cseppség, hogy dobta magát oda a megszenesedett alakokra és hogy csókolta azokat. A báróné nem sokat kérdezősködött felőle, odament, felemelte a kesergő cseppséget, megcsókolta arczocskáját, ölébe vette s kocsijához vive, csitítgatva mondta : — Ne sirj kis leánykám, én leszek a te mamád ezután. Lesz szép ruhád, lesz mindened. Nem leszel te oly igazi árva. Még egy pár szerencsétlennek mondott vigasztaló szókat s csúsztatott kezébe csörgő pénzdarabot, azután elhajtatott, magával vive a szepegő kis csöppséget, Mimikét. * A kis Mimikéből nagy leány lett, szép, oly szép, minőt emberi szem nem solait látott. Hosszú tizenhat év mult el azóta, midőn ölébe vette a báróné azt a eseppséget Kurta, Mimikét. Es nem volt többé árva. Neveltette, taníttatta s tanítónői oklevelet adott kezébe a báróné. Aztán, hogy megóvja a magános nőket kísértő bűntől, magához vette, midőn az intézet falai közül kikerült, társalgónőnek. Szép, holdvilágos éjszaka van. Mimi kinyitja szobája ablakát, előveszi álla alá fogja hegedűjét s a másik pillanatban ugy sírnak-rínak azok a hurok, oly szívhez, lélekhez szóló hangokat ad ki az az egyszerű szárazf:;hegedű, hogy a kerti dalos fülemile szégyenülten hallgat el. Egyszer csak kihull kezéből a vonó s ő ájultan terül el a szoba padlóján. szereknek a kofák kezében van. Az ájlást kereső díjnok, aki pro tekció nélkül járul állást kérni a miniszter és államtitkár urak kegyes szine elé, nem beszél tiszteletteljesebb és alázatosabb hangon, mint a mily tiszteletteljes és alázatos hangon kénytelen beszélni az, aki kofától akar vásárolni. Alkudni ? Ezt a szót roppant egyoldalúan fogják fel a pápai piacokon uralkodó kofák. Alkudni csak nekik szabad és alkusz, nak is a termelővel ugy, hogy az áruját már azért is odaadja nekik, hogy a körülötte tolongó és minden szavát gúnyoló kofatömegtől megsza) baduijon. Azonban a kofával alkudni egyszerűen lehetetlen. Vannak, kik megpróbálták, de az alku részleteit tőlük megtudni nem lehet. Le is szoktak arról háziasszonyaink, hogy a kofákkal alkudjanak : aki kofától akar ventri

; az kézben tartja az erszényét és fizet, amit a kofa kér. A kért árnál kevesebbet Ígérni'? Ez olyan merész vállalkozás, amelyet A tompa zuhanásra hirtelen felnyílik a kis szoba ajtaja és Béla báró — az özvegy báróné egyetlen fia — rohan be. Felkapja az alélt lányt, mosdatja, ágyára helyezi és aggódó arczczal ott ül ágya előtt. Az alélt leány szemeit felnyitja s az ifjú bárót látva maga előtt, elhaló gyenge hangop kérdi: — A báró itt az én szobámban'? — Méltóságos asszonyom! Kegyeit megköszönni s búcsúzni jöttem, — lepett utrakészen öltözve másnap a báróné elé Mimi. — Gyermekem 1 Mi baja, ki bántotta, honnan ez a hirtelen elhatározás ? — kérdé meglepve a báróné. — Nem bántott senki, méltóságos báróné, — de azt a sok jót, mit velem tett méltóságod,-csak ugy hálálhatom meg, ha elmegyek, — válaszolt könybelábadt szemekkel Mimi, a társalgóíeány. A báróné még jobban elámult e szavakon, éles tekintetével vizsgálni kezdte a leányt s aztán kérte, legyen bizalommal hozzá, második anyjához és magyarázza meg rejtélyes szavainak értelmét. A leány konyes szemekkel, némán állott a báróné előtt és küzdött önmagával, de a másik pillanatban már szilárd hangon kezdte előadni elhatározásának indito okát. — Régen észrevettem, hogy Bé'a báró szívesen társalog velem s hogy estenkint m Í arany-, ezüst-, ékszer- és óra üzletéban Pápán, Fő utcza 35. a tulhalmozott áru raktár folytán karácsonyi és újévi ajándékok feltűnő oScsó áron kaphatok.