Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-22 / 47. szám

hanem ezt ugy látszik csupa „köteles szívességből" végzi, mert az állam úgysem honorálja neki, kisebb gondja is nagyobb annál. Elvenué, hogy a megyék egészen egyedül, saját jószántukból, az ő privát költségükre javítsák meg az állami munkát végző hivatalnokaik fizetését. Az a javaslat pedig, ha még a képviselőház elé került, csak hült helyét találja már a mostani képviselőtestületnek, mert akkor már, a most még tüntető ifjaink fogják tüzetes tárgyalás alá venni. Mert az csak a földre nézve áll, hogy minden nappal egyet forog, az állam kereke akkor forog, amikor jólesik neki

; minden félszázadban egyszer, csakhogy akkor is olyan csikorgást visz véghez, mintha azon zsörtölődne, zsémbeskedue, hogy már megint mit akarunk, minek verjük fel álmából. Tisztviselők; jóéjszakát! . .. Holnaptól kezdve a nagyböjt ideje fog elkövetkezni, mert most fogjátok kiböjtölni mindazt, amit oktalanul, balgán reátok pazaroltak. Tanfelügyelői jelentés, — Veszprémvármegye népoktatási állapota. — A kir. tanfelügyelő október hóról a vármegyei közigazgatási bizottság el Erjesztette jelentésében a Berhida, Boisosgyőr, Csősz, Felső-Iszkász, Közép-lszkász, Kiskováesi, Kun, Nyárád, 'Peremaiton, Papa, Pápa-kovácsi, Salamon, Városlőd, Veszprémben teljesített iskolalátogatásokról egyenként beszámolván jelentesét továbbá igy folytatja. Voltam e szerint 14 községben, 16 iskolában, — 6 óvodában, — ezek 29 osztályában, azonkívül 5 uj iskolának ünnepélyes megnyitásán, ugy mint; Veszprémben, az izr. polgári iskoláén, 6 bánya, pusztán, a Ruppreeht Taszisziló földbirtokos által saját 6000 kor. költségén felállított iskoláén a vidi rk. leányiskoláéin. Megtartottam a pápai állami tanító • képző-intézet tanév elején igazgató tanácsi ülését, elnököltem a pápai állami polgárileány és a veszprémi áll. polgári fiúiskola magán vizsgálatain, nemkülönben az egyházmegyei főtan fel ügyelő úrral a veszprémi rkath. tanitónő-képezde magán és osztály vizsgálatain, jelen voltam az ág. ev. tanítók egyik köre ülésén, valamint a Deák Ferenc és II. Rákóczy Ferencz emlékére tartott több iskolai hazafias íiunepségeken is. Látogatottság tekintetében megvoltam elégedve a berhidai, csőszi, felső-iszkázi, kiskováesi, kupi, nyárádi, peremartoni, pápai, pápa-kovácsi, salamoni, városlődi és veszprémi tanintézetekkel, kiváltképen ki kell emelnem a pápa-kovácsi és kupi rk. iskolákat, melyekben a tantermeket mindjárt az uj tanév első napjával, vagyis szeptember 1-évet telve találtam tanítókkal, amely körülmény ezen iskolák ritka, kitűnő vezetésének köszönhető. A borsosgyőri rkath, — kiskováesi ev. ref. felső- és közép-iszkászi rk. iskolák kivételével a többi iskolákban az uj tanév szerinti uj haladást uj leczke előmenetelt is találtam. Tanmenti vagy úgynevezett haladási naplót vezettek, a berhidai, csőszi, kupi, peremartoni, pápai, veszprémi, pápa-kovácsi, salamoni, nyárádi és városlődi iskolák tanítói. F. évi szept. elejével, vagyis az uj tanévvel lépett életbe az uj iskolázási es mulasztási rendtartás, látogatásaim alkalmáud megtekintettem a községek álfa! vezetett tankötelesek es iskolába járók elit nőrizési és mulasztási könyveit, e tekintetben nem voltam megelégedve a berhidai, borsosgyőri, közép-iszkázi és városlődi elöljárókkal, kiket mulasztásaik miatt részben kérdőre vontam, részben még kérdőre vonatom. Mezőlak és Vámos községek részéről is érkeztek be e tekintetben panaszok, melyeket meg kell vizsgálnom. A tanitó-képzőkben is f. évi szept. 1ével lépett életbe az első osztályok uj tanterve, mely ezen tanintézetek szellemi életét évenkénti fokozattal gyökeresen át fogja változtatni. Az iparos és kereskedelmi tanoncz iskolák a tanonezok megújított összeírásai alapján szept, 15-étől fogva mindenütt megnyíltak. A gazdasági ismétlő iskolák számára a „Naplót" az 1904 évre kértem a földmivelésügyi m. kir. ministeriumtól. A tanév megkezdése ez idén kevés panaszos incidens mellett történt, tanító is találkozott minden állásra, úgyhogy tanító és tanítás nélkül az idén nemmaradt iskola bár volt eset rá, hogy ugy az iskolafentartók, mint a tanítók válogattak az állások betöltése körül. Nagyvázsonyban is egyelőre a felekezetek igyekeztek rendbe hozni iskoláikat, amennyiben az ev. ref. iskolának s a rkath. iskola III. osztályának ujabbi megnyitása sikerült. A vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeriumtól nyert meghatalmazás folytán a veszprémi altami polgári iskola 24 szegény tanulójának 240 korona és a külsővathi községi iskola 66 tanulójának 52 korona erejéig engedtem el a tandijt, Ajánló felterjesztesemre pedig ingyen tankönyvekben részesültek a vall. és közoktatásügyi m. kir. ministerium részéről, a herendi, marczaltő, ihászi és sári állami, továbbá a gyertyánkuti, iharkuti, pénzeskuti, és viliári községi iskolák 145 korona értékben. A külső sári pusztai áll. iskola azonkívül tanszerekben is részesült. Felterjesztettem a népiskolai statisztikai művelet összes kimátatásait 22 éven, melyek a lefolyt 190213-ik tanévről készültek. Az almádi iskola építési terve jóváhagyást nyervén, az épitké/és folyamatban van. A vallás és közokt. ministerium az államilag segített iskolák számadásaii ak 1904-től kezdve évnegyedenkint leendő féljél ismerem, köszönöm a bizalmat, meg fogok én ennek felelni. ígérem. De nekem innen pár nap múlva mennem kell. — Holnap mindjárt a kastélyba vitetünk mindent, kedvesem! Három szobája lesz. Ne féljen, meg tud Ön felelni annak a helyzetnek. Ugy lesz, mint boldogult édesatyja szárnyai alatt! Három nap múlva Krisztina a tiszttartói lakba lépett, A tiszttartó ötven év körüli, deli férfi volt, jellemmel és szivjósággal. Krisztina valóságos fivért tekinthetett benne és teljesen boldognak érezte magát. Nagy meglepetés érte tiszteletes Györffy Károly urat, mikor karácsony táján a tiszttartó ur Krisztinával leendő házassága a szokásos előzményül a kis templomban háromszori hirdetést kívánt s rendelt meg. Tiszteletes GyörfFy Károly már nős volt, Senkisem tudta, hogy boldog-e, mint házasember, de nagyon feltűnt a népnek, hogy arcza oly szzmoru és folyton sápadt. Az uj papné igen divatos, városias modorú hölgy volt. Büszke és rátartós visel kedésa sértette a népet. Még a kurátoráé asszonyt se kínálta üléssel, mikor egy ió kosár körtét vitt neki, mint uj papüéjoknak. S mikor a templomba ment, jobbrabalra billegette fejét, hogy nagy csokra csakúgy rezgett, a kalapján. Soha egy fillért sem nyújtott a kis székeken ülő öreg koldusasszonyoknak, kik előtt elment, suhogtatva selyemruhája uszályát s ragyogtatva órájának aranyiánczát. — Édes feleségem, — mondta egyszer a pap, — ne vidd templomba az aranyórádat. Ott.nincs arra szükség! — Már miért ne vinném ? Akinek van, az viselheti! igen makacs nő volt, kivel a szelid férj nem igen boldogult. Mikor a tiszttartó Krisztinával esküvőjét tartotta a kis templomban, — a fiatal lelkész remegő hangon eskette őket, remegve mondta reájuk áldását, egészen elvakította a menyasszony boldog arczkifejezése, nyugodtsága. Szép menyasszony volt Krisztina. Még a tiszttartó ur is fiatalabbnak tűnt fel, mert boldogsága széppé tette. — Édes Klára, — szólt egy napon Győrffy Károly lelkész ur a nejéhez, amint behívta a tanuló-szobába. Tudod, édes feleségem. én megadtam magamat végzetemnek : elviselem, hogy leánykori kedvesednek meg keli engednem időnkénti ide utazását, azon ürügy alatt, hogy ő az én régi barátom volna, — de hogy minden héten jön és ti ketten csevegitek el az egész napot, az már a cselédségnek feltűnt. Suttognak a faluban, s végre kitalálják a ferde dolgot, — Mit akarsz ezzel mondani'? — kérdezte a papné eltüzesedve. --- Talán azt, hogy Ernő szüntesse be nálam látogatásait? Oh, mennyit szenvedek tőle, hogy a te nőddé lettem ! En nem élhetek nélküle! — De nem vagy te az én nőm ? Nem kell e a szeretőt most már elutasítanod ? Klára gondold meg ! — Oh, akkor el válok tóled, Károly ! — Elválni ? Pár havi házasságunk után ? Klára, te engem igy meg nem gyalázhatsz papi társaim, eklézsiáiu előtt! — Hát ne nézd l Elmegyek én, akár válsz, akár nem ! — Klára! Megtennéd ? Kitennéd papi férjedet oly gyalázatnak ? Irtózattal fogta meg neje kezét, — ez kirántá és eltűnt a szobából. Ernő, a csinos udvarló, délután megjött, Klárának gondja volt rá, hogy férje ne lássa meg. Ketten fogalmaztak néhány sort, lezárva, az asztalon hagyták. — De kedves Klárám — szólt a lovag, — én nem foglak téged lopva elvinni. Féi jetid el szólni fogok. — Akkor ő ellentáll! — mondta Klára. — Dehogy all ! Bízd reám. Kopogtatott a lelkész ajtaján, de mélycsend volt. Benyithatott, nem volt bezárva az ajtó. A tiszteletes ur végignyúlva feküdt a pamlagon. Az asztalon egy kiürített pohár zöld-kékes maradékkal, mellette levél. „Menj Klára, te hűtlen menyasszony, rossz feleség! Jóságommal visszaéltél! Most mehetsz." Klárát behívta a kedvese. Itt van áldozatunk ! mondta, — én ekávozom s te utánam fogsz jönni. Majd írok neked ! Mielőtt Klára magához tért volna, a lovag eltűnt. Es mikor Klára utána ment, nem találta sehol. Máig sem tudja hova tűnt el és sohasem tudósitoíta a bukott asszonyt.