Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-15 / 46. szám

let elnökének. Igaz, hogy a nőegylet rendszerint közbizalommal, közfelkiáltással, egyhangúlag választja meg elnökét; de ez a közbizalom, ez az egyhangú bizalom csak addig tart, mig az újonnan megválasztott elnök a szokásos formaságokon átesik és érdemi munkához fog. A közbizalom minden esztendőben egyszer nyilvánul meg vele szemben, a rendes választó évi közgyűlésen, de itt is csak a választás pillanatában. Választás után az egyesület két pártra szakad. Az egyesületet fentartők és az egyesület által fentartottak pártjára s az elnök a két párttal szemben egészen magára marad és a két párttal mint egyesűit ellenzékkel kell a harczot felvennie. Ha bőkezű a nőegylet elnöke, szidják a gazdagok; ha szűkmarkú, szidják a szegények. Így hát a nőegylet elnökének nincs egész esztendőn át egy békés napja, egy csendes álomban ringató nyugodt éjszakája. És ezért az az asszony, aki ezt az éppen nem irigylésre méltó állapotot husz esztendőn át kibírja, az joggal és méltán megérdemli, hogy a dicsőség koszorújával ékesítsék és tiszteletére ünnepnap jelöltessék. Egy nőegylet tapintatos vezetéséhez két dolog kívántatik meg. Gyengéd szív és erős kéz. E két jellemvonás a mi ünnepelt elnökasszonyunknak eivitázhaüan tulajdona és ezért üdv és elismerés illeti meg őt. Ünnepelt Elnökasszonyunk ! Az ön gyengéd szive és erős keze, melyet ezelőtt husz esztendővel fedezett fel ez egyesület, teljesen bevált és lz ön vezetése alatt ez egyesület feje felett elvonult husz esztendő mindenike egy-egy ékesen szólló levél az ön sikeres és eredménydus tevékenységének koszorújában. Hasonlót hasonlóval mi csak formailag hálálhatunk meg önnek asszonyom, de nem lényegileg akkor, amidőn érdemeinek koszorújáért mi az elismerés koszorúját nyujtjuk. Tudjuk, hogy a mi koszorúnk ezüstje jelentéktelen semmi az ön lelke aranyához képest és hogy ezen ezüstkoszom nem ér fel az ön aranyszivével, ámde ezt a különbözetet kiegyenlíteni törekszik elismerésünknek és hálánknak szívben termett és az ön liekében találandó visszhangra vágyó, őszinte érzete. Érdem és koszorú egymással változékonyviszonyban levő, egymást, manapság különösen, a legritkább esetekben fedő fogalom, amennyiben nem mindig kap koszorút az érdem és nem mindig az érdem kap koszorút. De ez a koszorú, melyet önnek ezúttal nyújt az elismerés, teljes mértékben és kifogástalan helyességgel egyesíti a két fogalmat, mert most csakugyan az érdemnek jut a koszorú. Fogadja e koszorút szívesen és az elnöki tisztség tövisei között szolgáljon önnek illatos rózsaként az a tudat, hogy a vezetése alatt álló egyesület, a jót nemcsak felismeri, hanem el is ismeri. S a midőn e koszorút mint a pápai izr. nőegylet elismerésének szerény jelét rendeltetési helyére juttatom és ünnepelt elnökasszonyom kezébe leteszem, kívánom : hogy az Isten, ünnepelt elnökasszonyunkat, egyesületünk, annak fentartói örömére és szegényei javára soká, nagyon soká éltesse és mindnyájunk lelkesedését tolmácsolom, midőn felkiáltok : a pápai izr. nőegylet elnöke, dr. Lövy Lászlóné, — éljen !! ; Az ünnepi beszéd után az elnöknőnek átadatott a remek mivű ezüst koszorú, mire az ünnepelt, dr. Lövy Lászlóné emelkedett fel. szólásra és az igazi érzelem hangján mondott köszönetet az ováczióért, amelyben részesült, visszatekintvén beszédében e! n Ö k sége lefolyt huszesztendejére. A beszédet ismét véget érni nem akaró éljenzés követte. Erre alelnök a díszközgyűlést bezárta, de ezt még megelőzőleg Rosentlial Franciska egyesületi választmányi tag indítványára kimondta a díszközgyűlés, hogy az ünnepély minden mozzanata jegyzőkönyvileg megörökítessék és alelnöknek ugy titkárnak előbbinek a díszközgyűlés tapintatos vezetéséért utóbbirak az ünnepi beszéd megtartásáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék. — Erre aztán tömegesen tódult a közönség az emelvényre az ünnepelt üdvözlésére kinek mindenkihez volt egy-egy nyájas szava. Az ünnepélyen ott láttuk a városi jótékony nőegylet elnökét Sült Józsefnét és az országos vörös-kereszt egylet pápai fiókjának elnökét Wéber Rezsőilét is. — Az igazán fényes ünnep 1 órakor ért véget amikor ismételten küldöttség kísérte lakására dr. Lővy Lászlónét. Most pedig szerkesztőségünk lép a gratulánsok közzé és e helyütt is szívből üdvözli az izr. nőegylet ügybuzgó elnökét. A mulx hétről. Hogy is mondja a közmondás „ha nincsen ló, akkor szamár is jó." Ez tényleg reáillik a heti krónikás jelenlegi helyzetére jóllehet nem a szó szoros értelmében véve és előre is kijelentem, hogy nem magára az esemény meritumára vonatkozik és csupán a fantáziának egyik kinövésének tudandó be. A citátum arra vonatkozik ugyanis, hogy minthogy Pápán nincs esemény, tehát kénytelen a krónikás a vidéken ilyesmit keresni, ha erre tényleg-alkalom kínálkozik. Ha nincs Pápán Lizlet, gondoltam magamban jó lesz vidéki bucsu is a hétre. Igy kerül a heti krónikába a gecsei bucsu, jóllehet ép ugy kerülhetett volna a h.-bödögei bucsu is megemlékezésre, ha a két ünnepség nem egy és ugyanazon napra esett volna. Választanom kellett Gecse és H. Bödöge között. Herkulesnek a váluton több gondolkozni valója lehetett mint nekem, mert a viszontlátás kedves emléke elhatározásomat kétségceieime tette. A gecsei szüret, a vendégszerető házigazda és az ott eltöltött kellemes idő hatása alatt, készséggel ragadtam meg az alkalmat Geesére rándulni, ahol már jó előre tudomást szerezve nemcsak a bucsut, hanem egyidejűleg az ottani házigazdánk „Károly" napját is ünnepli. Pápáról Geesére vajmi kevés vasúti forgalom szokott lenni, de szüret vagy bucsu alkalmával valóságos karaván indul Pápár. 1 Geesére és ugyancsak iparkodni kell a kocsi szakaszokban elhelyezkedni, máskülönben állva kell az utat megtenni. Ebből az üzletből nekem és még számos bajtársamnak kijutott ez alkalommal, részint nők iránti ildomosságból részint kényszer helyzetből. Ezer és egy szerencse, hogy Pápa és Gecse közti kilométer utat egy Virginia szivarral alig lehet kifüstölni, különben jó eleve kellene — vásárok módjára — külön kocsi szakaszokat megrendelni a búcsúsok oda szállítására. Geesére állva már éreztük Eberhard tábornok ügyes taktikáját, ki hosszú kocsisorokat rendelt a vendégek számara. A házhoz érve a házigazda érdemjelekkel dúsan felruházottan fogadta vendégeit oly szivélyességgel, mely csak egy fős gyökeres magyar érzelmű házigazdától várható el. Olasztonlan tölté el ifjúságát, ott emelkedett tábornoki rangra, de azért szive magyar maradt, még pedig a javából. A tábornok hazánál, érkeztünkor már nagy társaság volt együtt a közel és távol vidéktől, kik nem annyira a bucsu mint inkább „Károly" ünneplésére jöttek. Az elmaradhatlan jóképű gyarmatin plébános, a téthi, gyirmóthi, vanyolai kolegákkal már javába éltették a házigazdát és a gyarmathi jegyző kedves nejével kórusban mondták reá az éljent, melyhez később a vidék néhány tanítója velünk együtt csatlakozott. A délután ugy elrepült mintha szárnya lett volna csak a cigányok nem repültek el, hanem húzták mintha robutba munkálkodtak volna. Időközben a bucsut is meglátogattuk a nagyvendéglőben, de onnan hamar is bucsuztunk és visszatértünk házigazdánk kedves tuskulánumába ahol már terített asztal várt a vendégseregre. Anynyian voltak, hogy három szobában sem fértünk el, de azért étel lett volna ha hat szobában teritettek volna. A luculussi pompával rendezett vacsora alatt az Öreg tábornok könnyezve fogadta a számos pohárköszöntőket, melyet azzal viszonzott, hogy asztalbontás után olaszországi élelményeinek tárházából rendkívüli érdekes epizodokat mondott el azoknak. kik a táncban nem vettek ré&zt, ahol a tábornok kedves neje vitte a szerepet. Tánc, zene, olaszországi élelmények közepette érkezett el a szokásos hajnali 2 óra amidőn a vonathoz transferáltak bennünket. Az ottani állomás vezetője ilyenkor nrgy zavarba van, mert alig képes jegyeket kiosztani, sőt volt reá eset, hogy nem is volt már eladni valója sem. A vonatra való várás ideje rendkívüli élvezetes ott, mert a kellemes nap élehnényei lesznek tárgyalva és már a jövő évre kötelezik egymást a viszontlátásra. Most jut eszembe, hogy a gecsei bucsu miatt a „Barátság" műkedvelői előadásán nem vettem részt, de azért ez»az üzlet nem vész kárba, mert mint hallom megtartják az oktáváját rendesen és akkor majd kipótolom. Fsiczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város villamos telepével aligha lesz krisztkindli ajándék. Az hirlik, hogy Pápa város uj városrészében csak görbék láthatók. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk nem saját kérelmére lesz elbocsájtva. Az hirlik, hogy a polgármestert megkértek, hogy világító testekkel ne foglalkozzon. Az hirlik, hogy a Jókai kör felébredt. Az hirlik, hogy a tanitógyülés diszebédjén a növendékek zéró-fogást élveztek. Az hirlik, hogy Pápán a tűzoltók néha a magukba támadt tüzet öntözik. Az hirlik, hogy a tanitógyülés kifakadt. Az hirlik, hogy Pápán zongorakísérettel hozatják a zenemüveket. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét a hajnali harangszó figyelmezteti az alvásra. ujáé, Mckvwt nwurj tum wíw vi m

CÜm

JI mfá'mimm m — Személyi hirek. Hegedűs Lóránt dr. városunk orsz. képviselője tegnap este varosunkba érkezett. •— Kazvinezky Kálmán veszprémi pénzügyigazgató hivatalos minőségben a hét folyamán néhány napot városunkban töltött. — Jerfy Antal kamarai elnök tegnap városunkban időzött.— A világítási bizettság tegnap délután ülést tartott, amelyen Iglauer István főmérnök is részt vett. A szénszükséglet beszerzésére vonatkozólag még nem tartották szükségesnek határozni. A számvevői állásra pályázat kihirdetését határozták el és fizetését 1200 korona és 400 korona lakbérben, a portás illetményét, lakás, fűtés, világítás és havonta 20 korona fizetéssel állapították meg. Iglauer javaslatára „Unió n