Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-15 / 46. szám

let elnökének. Igaz, hogy a nőegylet rend­szerint közbizalommal, közfelkiáltással, egy­hangúlag választja meg elnökét; de ez a köz­bizalom, ez az egyhangú bizalom csak addig tart, mig az újonnan megválasztott elnök a szokásos formaságokon átesik és érdemi mun­kához fog. A közbizalom minden esztendő­ben egyszer nyilvánul meg vele szemben, a rendes választó évi közgyűlésen, de itt is csak a választás pillanatában. Választás után az egyesület két pártra szakad. Az egyesüle­tet fentartők és az egyesület által fentartot­tak pártjára s az elnök a két párttal szem­ben egészen magára marad és a két párt­tal mint egyesűit ellenzékkel kell a harczot felvennie. Ha bőkezű a nőegylet elnöke, szidják a gazdagok; ha szűkmarkú, szidják a szegények. Így hát a nőegylet elnökének nincs egész esztendőn át egy békés napja, egy csendes álomban ringató nyugodt éjszakája. És ezért az az asszony, aki ezt az éppen nem irigy­lésre méltó állapotot husz esztendőn át ki­bírja, az joggal és méltán megérdemli, hogy a dicsőség koszorújával ékesítsék és tisztele­tére ünnepnap jelöltessék. Egy nőegylet tapintatos vezetéséhez két dolog kívántatik meg. Gyengéd szív és erős kéz. E két jellemvonás a mi ünnepelt elnök­asszonyunknak eivitázhaüan tulajdona és ezért üdv és elismerés illeti meg őt. Ünnepelt Elnökasszonyunk ! Az ön gyen­géd szive és erős keze, melyet ezelőtt husz esztendővel fedezett fel ez egyesület, teljesen bevált és lz ön vezetése alatt ez egyesület feje felett elvonult husz esztendő mindenike egy-egy ékesen szólló levél az ön sikeres és eredménydus tevékenységének koszorújában. Hasonlót hasonlóval mi csak formailag hálálhatunk meg önnek asszonyom, de nem lényegileg akkor, amidőn érdemeinek koszo­rújáért mi az elismerés koszorúját nyujt­juk. Tudjuk, hogy a mi koszorúnk ezüstje jelentéktelen semmi az ön lelke aranyához képest és hogy ezen ezüstkoszom nem ér fel az ön aranyszivével, ámde ezt a külön­bözetet kiegyenlíteni törekszik elismerésünk­nek és hálánknak szívben termett és az ön liekében találandó visszhangra vágyó, őszinte érzete. Érdem és koszorú egymással változé­konyviszonyban levő, egymást, manapság kü­lönösen, a legritkább esetekben fedő fogalom, amennyiben nem mindig kap koszorút az ér­dem és nem mindig az érdem kap koszorút. De ez a koszorú, melyet önnek ezúttal nyújt az elismerés, teljes mértékben és kifogásta­lan helyességgel egyesíti a két fogalmat, mert most csakugyan az érdemnek jut a koszorú. Fogadja e koszorút szívesen és az elnöki tisztség tövisei között szolgáljon önnek illa­tos rózsaként az a tudat, hogy a vezetése alatt álló egyesület, a jót nemcsak felismeri, hanem el is ismeri. S a midőn e koszorút mint a pápai izr. nőegylet elismerésének szerény je­lét rendeltetési helyére juttatom és ünnepelt elnökasszonyom kezébe leteszem, kívánom : hogy az Isten, ünnepelt elnökasszonyunkat, egyesületünk, annak fentartói örömére és sze­gényei javára soká, nagyon soká éltesse és mindnyájunk lelkesedését tolmácsolom, mi­dőn felkiáltok : a pápai izr. nőegylet elnöke, dr. Lövy Lászlóné, — éljen !! ; Az ünnepi beszéd után az elnöknőnek átadatott a remek mivű ezüst koszorú, mire az ünnepelt, dr. Lövy Lászlóné emelkedett fel. szólásra és az igazi érzelem hangján mon­dott köszönetet az ováczióért, amelyben részesült, visszatekintvén beszédében e! n Ö k ­sége lefolyt huszesztendejére. A beszédet ismét véget érni nem akaró éljenzés kö­vette. Erre alelnök a díszközgyűlést bezárta, de ezt még megelőzőleg Rosentlial Franciska egyesületi választmányi tag indítványára kimondta a díszközgyűlés, hogy az ünne­pély minden mozzanata jegyzőkönyvileg megörökítessék és alelnöknek ugy titkárnak előbbinek a díszközgyűlés tapintatos veze­téséért utóbbirak az ünnepi beszéd megtar­tásáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék. — Erre aztán tömegesen tódult a közönség az emelvényre az ünnepelt üdvözlésére ki­nek mindenkihez volt egy-egy nyájas szava. Az ünnepélyen ott láttuk a városi jó­tékony nőegylet elnökét Sült Józsefnét és az országos vörös-kereszt egylet pápai fiók­jának elnökét Wéber Rezsőilét is. — Az igazán fényes ünnep 1 órakor ért véget amikor ismételten küldöttség kísérte lakására dr. Lővy Lászlónét. Most pedig szerkesztőségünk lép a gratulánsok közzé és e helyütt is szívből üdvözli az izr. nőegylet ügybuzgó elnökét. A mulx hétről. Hogy is mondja a közmondás „ha nin­csen ló, akkor szamár is jó." Ez tényleg reáillik a heti krónikás jelenlegi helyzetére jóllehet nem a szó szoros értelmében véve és előre is kijelentem, hogy nem magára az esemény meritumára vonatkozik és csu­pán a fantáziának egyik kinövésének tu­dandó be. A citátum arra vonatkozik ugyanis, hogy minthogy Pápán nincs esemény, tehát kénytelen a krónikás a vidéken ilyesmit ke­resni, ha erre tényleg-alkalom kínálkozik. Ha nincs Pápán Lizlet, gondoltam magam­ban jó lesz vidéki bucsu is a hétre. Igy kerül a heti krónikába a gecsei bucsu, jól­lehet ép ugy kerülhetett volna a h.-bödögei bucsu is megemlékezésre, ha a két ünnep­ség nem egy és ugyanazon napra esett volna. Választanom kellett Gecse és H. Bö­döge között. Herkulesnek a váluton több gondolkozni valója lehetett mint nekem, mert a viszontlátás kedves emléke elhatá­rozásomat kétségceieime tette. A gecsei szüret, a vendégszerető házigazda és az ott eltöltött kellemes idő hatása alatt, készség­gel ragadtam meg az alkalmat Geesére rán­dulni, ahol már jó előre tudomást szerezve nemcsak a bucsut, hanem egyidejűleg az ot­tani házigazdánk „Károly" napját is ünnepli. Pápáról Geesére vajmi kevés vasúti forgalom szokott lenni, de szüret vagy bu­csu alkalmával valóságos karaván indul Pá­pár. 1 Geesére és ugyancsak iparkodni kell a kocsi szakaszokban elhelyezkedni, más­különben állva kell az utat megtenni. Eb­ből az üzletből nekem és még számos baj­társamnak kijutott ez alkalommal, részint nők iránti ildomosságból részint kényszer helyzetből. Ezer és egy szerencse, hogy Pápa és Gecse közti kilométer utat egy Virginia szivarral alig lehet kifüstölni, kü­lönben jó eleve kellene — vásárok mód­jára — külön kocsi szakaszokat megren­delni a búcsúsok oda szállítására. Geesére állva már éreztük Eberhard tábornok ügyes taktikáját, ki hosszú kocsi­sorokat rendelt a vendégek számara. A ház­hoz érve a házigazda érdemjelekkel dúsan felruházottan fogadta vendégeit oly szivé­lyességgel, mely csak egy fős gyökeres ma­gyar érzelmű házigazdától várható el. Olasz­tonlan tölté el ifjúságát, ott emelkedett tábornoki rangra, de azért szive magyar maradt, még pedig a javából. A tábornok hazánál, érkeztünkor már nagy társaság volt együtt a közel és távol vidéktől, kik nem annyira a bucsu mint inkább „Károly" ünneplésére jöttek. Az elmaradhatlan jóképű gyarmatin plébános, a téthi, gyirmóthi, vanyolai kolegákkal már javába éltették a házigazdát és a gyarmathi jegyző kedves nejével kórusban mondták reá az éljent, melyhez később a vidék né­hány tanítója velünk együtt csatlakozott. A délután ugy elrepült mintha szár­nya lett volna csak a cigányok nem repül­tek el, hanem húzták mintha robutba mun­kálkodtak volna. Időközben a bucsut is meglátogattuk a nagyvendéglőben, de onnan hamar is bucsuztunk és visszatértünk házi­gazdánk kedves tuskulánumába ahol már terített asztal várt a vendégseregre. Any­nyian voltak, hogy három szobában sem fértünk el, de azért étel lett volna ha hat szobában teritettek volna. A luculussi pompával rendezett va­csora alatt az Öreg tábornok könnyezve fo­gadta a számos pohárköszöntőket, melyet azzal viszonzott, hogy asztalbontás után olaszországi élelményeinek tárházából rend­kívüli érdekes epizodokat mondott el azok­nak. kik a táncban nem vettek ré&zt, ahol a tábornok kedves neje vitte a szerepet. Tánc, zene, olaszországi élelmények közepette érkezett el a szokásos hajnali 2 óra amidőn a vonathoz transferáltak ben­nünket. Az ottani állomás vezetője ilyenkor nrgy zavarba van, mert alig képes jegye­ket kiosztani, sőt volt reá eset, hogy nem is volt már eladni valója sem. A vonatra való várás ideje rendkívüli élvezetes ott, mert a kellemes nap élehnényei lesznek tárgyalva és már a jövő évre kötelezik egy­mást a viszontlátásra. Most jut eszembe, hogy a gecsei bu­csu miatt a „Barátság" műkedvelői előadá­sán nem vettem részt, de azért ez»az üzlet nem vész kárba, mert mint hallom megtart­ják az oktáváját rendesen és akkor majd kipótolom. Fsiczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város villa­mos telepével aligha lesz krisztkindli ajándék. Az hirlik, hogy Pápa város uj városrészében csak görbék láthatók. Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnk nem saját kérelmére lesz elbo­csájtva. Az hirlik, hogy a polgármestert megkértek, hogy világító testekkel ne foglalkozzon. Az hirlik, hogy a Jókai kör fel­ébredt. Az hirlik, hogy a tanitógyülés diszebédjén a növendékek zéró-fogást élveztek. Az hirlik, hogy Pápán a tűzoltók néha a magukba támadt tüzet öntözik. Az hirlik, hogy a tanitógyülés kifakadt. Az hirlik, hogy Pápán zongora­kísérettel hozatják a zenemüveket. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét a hajnali harangszó fi­gyelmezteti az alvásra. ujáé, Mckvwt nwurj tum wíw vi m CÜm JI mfá'mimm m — Személyi hirek. Hegedűs Lóránt dr. városunk orsz. képviselője tegnap este va­rosunkba érkezett. •— Kazvinezky Kálmán veszprémi pénzügyigazgató hivatalos minő­ségben a hét folyamán néhány napot váro­sunkban töltött. — Jerfy Antal kamarai el­nök tegnap városunkban időzött.­— A világítási bizettság tegnap délután ülést tartott, amelyen Iglauer István főmér­nök is részt vett. A szénszükséglet beszer­zésére vonatkozólag még nem tartották szükségesnek határozni. A számvevői ál­lásra pályázat kihirdetését határozták el és fizetését 1200 korona és 400 korona lak­bérben, a portás illetményét, lakás, fűtés, vi­lágítás és havonta 20 korona fizetéssel ál­lapították meg. Iglauer javaslatára „Unió n

Next

/
Thumbnails
Contents