Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-08 / 45. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. .LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm&mEw FMsim HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R itö I N könyvkereskedésében. Vásártesfánk áthelyezése, Városunk érdekét nagyon is veszélyeztető rendelet érkezett vármegyénk alispánjától, melyben a heti szarvasmarha és sertés vásártérnek az országos vásártérre való azonnal kihelyezését rendeli el. Az alispáni rendelet, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk, még számos közegészségügyi intézkedések teljesítésére hivja fel a város hatóságát, mely ellen nemcsak hogy nem lehet kifogásunk, sőt ennek teljesítését köze£ A

c<zségügyi szempontjától megköveteljük is, de igenis séreímesaek találjuk heti vásárterünk kihelyezését és erre nézve megtesszük megjegyzésein ket is. Szükségtelennek tartjuk felemlíteni, hogy már egy izben ez érdemben Pápa városa évekkel ezelőtt ép ily jellegű rendelet alapján feliratot intézett a földmivelésügyi ministerhez és a minister belátva, hogy városunkban az ipar és kereskedelemre nézve mily létkérdést képez a heti állatvásártéruek a város belterületéről való kivitele, sőt a vásártér körülötti háztulajdonosokra nézve is, amennyiben ezek a forgalmi viszonyoknak megfelelőleg rendezkedtek be és a forgalom elvonásával beláthatlan anyagi kárt szenvednének, mindezen érveket tekintve Pápa város kérelmének hely adatott és a íietivásártér a város belterületén megmaradt. A mostani alispáni rendelet ellenében sem védekezhetünk máskép, minthogy mindezen érdekeket felem litve újólag feliratot intézni a földmi vélésügyi ministerhez és reméljük is, hogy kérvényünknek felső helyen hely fog adatni. A rendeletnek közegészségügyi intézkedésére nézve kijelentjük, hogy ezzel teljesen egyetértünk, mert kétségtelen, hogy ezen követelményeknek betartása városunk fontos érdekét képezik, amiért is elvárjuk városi hatóságunktól, hogy erre nézve már legközelebb javaslattal fog előállani, mert csakis ily radikális állatvizsgálás alapján remélhetjük csak, hogy a földmivelésügyi minister, az alispán javaslata alapján, kérelmünknek helyt fog adni. Nézetünk szerint a levágandó állatoknak szigorú ellenőrzése és megvizsgálása okvetlenül szükségessé teszi vágóhidunk kibővítését, és pedig oly módon, hogy a Tapolcza lolyó felől a vágóhelyiségek szélesbitessenek meg oly méretben, mint azoknak mostani szélessége s akkor a jobboldali rész a szarvasmarhák és borjuk a baloldali pedig a sertésvágásra volna használható. Ezon átalakítás folytán mindenesetre a vágóhídi szabályrendelet olyképen volua módosítandó, hogy az összes hentesek köteleztetnének a vágást a közvágóhídon teljesítőíd, mert különben tényleg az állatorvosnak fizikai lehetetlenség a sertések vágatásánál a kellő ellenőrzést gyaT ^ Éjféli temetés. A teritett asztal vacsorára várta urát, Roszgonyi Richárdot, ki bizalmas beszélgetésbe mélyedt ifjú nejével, Czecziliával. Roszgonyi azon középszerű korban lévő férfiak közé tartozott kinek, — ámbár, ha egy-egy ősz hajszál csillan is ki íekete fürtjei közül — megjelenése érdekes és kiknek virágzó ifjúkori szépségét szellemes és értelmes, komoly magatartás pótolja. A rendjel, mely gomblyukában csillogott mutatta, hogy a világ bizonyos tiszteletet tanusit iránta, — ami anyagi viszonyait illeti, boldognak lehetett őt mondani. Életében nélkülözést nem ismert és mi a legfőbb, neje fiatal, szép, mi keli több a boldogsághoz V Czecziiiát minden társaságban egyaránt kedvelték, ugy varázsló bájai, mint erényessége miatt. Ámbár őt is körülvette a csábitök egész raja, kik azon nőket üldözni szokták, kik aránylag sokkal idősebb férfiak nejei, de az ö méltóságos, szigorú, erkölcsös magatarása visszariasztotta a szerelmeseket, kik megaláztatásukat azza! akarták megbőszülni, hogy szigorú erkölcseit magasztalták és ezáltal csuk jó hírnevét emelték. — Ön tehát ismét vadászatra indul ? — kérdé Czeczilia férjétől. Hogy lehet csak ily gyilkos mulatságban élvezetet találni ? -— Drága Czeczilia, ez nem uj prédikáczió, — feleié Roszgonyi, mialatt felkelt és vadászfegyvere után nyúlt. Különben uj áldozatokat hozok konyhájának. — Ezen haj tó vad ászatok aggasztanak engem, mert a vadász éppoly veszélynek van kitéve, mint a szegény vad. Nagyon könnyen megtörténhetik a legnagyobb szerencsétlenség. — Ne féljen, édes Czeczilia. Megigórem, hogy vigyázni fogGk. — Megcsókol á neje homlokát és eltávozott. Az őszi nap lealkonyodott a nyugati látóhatáron, bucsucsókként 1 öveide utolsó sugarait a bíborkoszorúval övezett felhőkre, melyek még jó ideig mosolyogtak utána. Midőn Roszgonyi elhagyta a százados fenyvek hosszú sorát, mely a kastélyt összekötötte az angol kert legszélső végével, feje felett, magasan a levegőben egy nyilsebességgel repülő madarat pilantoít meg. Hogy lövőképességét megkísérelje, czélbavette a madarat, — mely a lövés eldördülése után csigavonalban ereszkedett a földre. A vadász felvette zsákmányát, ügyességének áldozata volt egy fehér galamb. A halálos seb után kutatva, egy finom selyemszál akadt kezébe, mely a galamb szárnyára volt erősítve. Kíváncsian tépte szét a szálat, amikor egy gyöngéden összehajtott papiros hullott kezébe. írás volt. Meglepetve e váratlan felfedezéstől, kis habozás után rászánta magát, hogy a levélkét elolvassa. Meggondolta, hátha különös fontossággal bírna e kis papiros a czimzettre, de mégis kíváncsi volt. Végre kibontotta és elolvasta. „Drága Czeczilia! A mi derék hírnökünk meghozta tőled az annyira várt feleletet. Tehát elvársz engem. Én pedig madárszárnyakon fogok a légyotton megjelenni. "És ha valami rossz körülmény e kedves óra elé akadályt gördítene, én mégis megjelenek és nem hagylak várni sokáig. Éjfélkor tehát édes Czeczilia, várj rám kertednek elhagyott barlangjában, hol viszontlátásunk édes boldogságát nem fogja senki megzavarni. A csigalépéssel haladó időnek minden perczét örömmel veszem, mert közelebb hoz azon pillanathoz, midőn postásunk gyors szárnyával fogok hozzád sietni." Midőn Roszgonyi végigolvasta a levélkét, összegyűrte ökölbe szoritott kezében. Mély benső fájdalmat, mely szivét marczangolra, nem árulták el arczvonásai. Bus szenvedését visszaszorította lelkébe, hadd kínozza azt. Pár perczig állt gondolkozva, még egyszer átfutotta a sorokat, aztán a papírlapot tenyerén kisimította, visszatette rózsaszin-boritékába, a galamb szárnya alá. A merev galamb két szárnyát hüvelyk- és mutatóujja közé fogva, sápadt, de nem szenvedélyes arczczal hazafelé indult. Tizenegyet ütött a toronyóra, midőn Roszgonyi, kezében egy-egy pisztolyt tartva,