Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-01 / 44. szám

Be más a hallottak világa ! A zajtalan temető, a hamisítatlan egyenlőség, a valódi demokráczia nagy birodalma. Az egyedüli hely, hol eltörpül, elenyész, megsemmisül száz meg száz baj, hol az emberi gyengeségek a semmiségbe vesznek, hol a gyámo latlan, földönfutó szegény ember olyan ur, aminő szegény a gazdag, tekintélyes, jóllétbe uszó ur, Az örök pihenők egyszerű országában megszűnik a külvilág meganynyi nyomoruságaival. Mielőtt átlépi az ember e csöndes birodalom kapuját, lelkéről lefoszlik, lehámlik a sok szenny, sár és salak, ami odakünu az élők világában hozzátapadt. Viseltes, kopott guny helyébe uj, tiszta mezt ölt a lélek és igy megyen leróni kegyeletének adóját. A temetőben látjuk, érezzük, hogy minő kicsiny az ember és minő nagy az Isten. Csupa fájó, tépő, bus gondolat forr az agyban, merő szomorú, bánatos és facsaró érzés dul a szívben. Előttünk lebeg szüntelen sorsunk vigasztalan jövője, a nagy vég, hol meg kell állanunk — érezzük az elmúlás leheletét, suhogó szelét — és elmélkedünk az elmúlásról életünk méla akkordjáról, a halálról. Az emberi félszegségek, túlkapások, visszásságok ide nem nyúlnak, eddig nem érnek el. Itt nem ban, hogy a Mácsik ur által emiitett furfang vagy kelepcze kivihető volna. — Attól függ egyébbiránt, — jegyzi meg Csóka János, 48-beli huszár-főhadnagy, a Virginiájának hamuját piszkálva, — attól függ, hogy milyen a furfang '? Min alapszik V És hogy mennyi időt kivan a kivitel ? Mácsik ur e fontos kérdésekre nézve nem szolgaikat felvilágosítással. — Keszei titkolózik s a furfangos tervnek egyetlenegy szálát sem árulta el. Nem ám, — hangzik a közvélemény — mert az egész nem egyéb, mint nagyképűsködés. Szokása már ez Keszeinek. De nini 1 mintha mégis lenne a dologban valami. Amott az utczasarkon éppen most kanyarodik ki. Bozontos nagy fekete szakálla még bozontosabb, vöröses orra még vörösebb, két orczája majd kicsattant, a szemei meg ugy fénylenek, mint a villám. Két hosszú gólyalábát pedig majd hogy el nem veszti, olyan lóhalálában szedi őket. Aztán meg az a fekete attila rajta és az a fekete nyakkendő, — hm, de már fele se tréfa. S még csak most veszik észre, hogy nem is egyedül siett a megyeház felé, hanem valami fiatal menyecske ballag utána, akinek valami szörnyű nagy baja lehet, mert olyan reszketve, félre tekintget jobbra-balra, mint akit a vesztőhelyre kisérnek. Csinos menyecske, czifrán felöltözve. Ugyan ki lehet? — Eredj, Kari! Szaladj arra, kerüld meg őket, — sietteti Mácsik ur a laboránst. Alig győzik azt a rest kölyköt visszavárni. Hol az Isten csodájában maradhatott annyi ideig. nézi le, nem veti meg az ember ember társát, A förtelmes érzéseket elfojtja, leteperi, fölülmúlja egy szomorú, melancholikus érzés : az elmúlás érzete. Ha boldogságból, örömből nem is egyformán jut ki részünk, a bánat, a fájdalom, a szomorúság összehoz, együvé kapcsol bennünket. A bubán, gyásaban nincs különbség közöttünk, lett legyünk bár földhöz ragadt koldusok, avagy fényes paloták hatalmas urai. A halál nem Ösmer rangot, polczot, osztályt, fokozatot. Egyképpen bánik velünk irgalmatlanul, kérlelhetlenül. Szeretetteink hantjai mellett tanuljunk Istent félni és embert becsülni. Az Úrban vetett szilárd hit és bizalom, a felebarátok iránti nagy szeretett edzi a szivünket, aczélozza a lelkünket és nem rettegjük örökké a halált, hanem megnyugszunk az elmúlás szomorú gondolatában. Közbiztonságunk érdekében, Rendőrségi intézményünk hiányosságát már évek hosszú során át hangoztatták ép azok, kik ezen intézmény élén álottak s hogy ezen hiáuy mindaddig nem pótoltatott, dacára, hogy ennek szükségességéről a képviselőtestület is meggyőződött, annak volt betiltandó, hogy az amúgy is gyenge lábon álló közpénztárunkat még további kiadásokkal nem akarták terhelni. Pedig hát Kari eleg gyorsan megjárta az útját, csak az urak voltak türelmetlenek. Végre nagy lihegve, kifáradva visszajön Károly. A Mácsik ur vendégei körbe fogják. Alig győz felelni a sok kérdésre, pedig hát a vége csak az, hogy jól leszamarazzák, vagy bolond, vagy vak ez a fiu. Azt mondja: Csinos Esztert látta főkötőben feltűzött hajjal. Nem lehet erre az istenadtára bizni.ilyen csekélységet sem, mert hiszen, ha asszonyt látott, az nem lehet Csinos Eszter. Hiába esküdözik, bizonyozik Károly, nem hiszik el neki. De hogy soká igy ne legyen okuk töprenkedni egy és más dolgon, hát maguk néznek utána, hogy mi a való voltakép s mi nem. Most néznek csak. nagyot! A megyeház folyosóján egy ajtónálló hajdú csak azt mondja, hogy nem lehet bemenni Keszei úrhoz, mert most vallatja Ilyes Bandit meg Csinos Esztert. Hát csakugyan ugy van '? Keszei ur lázasan, türelmetlenül ül Íróasztalánál, izeg-ráozog székében, mint aki nem találja helyét, mivelhogy olyan do'ga van, melynek legalább is korszakot kell alkotni. Alig várja, hogy megkezdhesse a vallatást. A szobának két ajtaja van, mely két előszobába nyilik. A jobboldali ajtón vezetik be Ilyés Bandit. Erős, marczona ember, daczos, mogorva vonásokkal. Mikor belép, illedelmesen kössön, s két kifent bajuszát tisztességtudással igazítja meg. Ezt a felfogást mi is osztottuk és osztjuk mindaddig, mig az ily megtakarítások a város érdekét nem veszélyeztetik. A rendőrség iparkodott amennyire csak lehetett ezen kevés személyzettel kötelességét teljesíteni, de városunk képe az utóbbi időben oly annyira megváltozott, hogy jelenleg a rendőrség szaporítását már kikerülhetetlennek tartjuk. Nem kívánunk részletekbe bocsájtkozni, de elég ok már erre az, hogy városunk egy uj városrészszeí kibővült, ahol már számos család letelepedett, ahol rendőr egyáltalában nem látható, nemkülönben az ott létesített szövőgyár, mely 4—500 munkást foglalkoztat, eléggé okadatolja azt, hogy rendőrségünk, mely eddig is csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel tudott eleget tenni hivatásának a bekövetkezett viszonyok folytán szaporitassék. De nézzük csak a rendőrség jelenlegi szervezetét és azt hisszük, hogy városunk- lakossága teljesen egyetért jelenlegi felszólalásunkkal. Pápa közbiztonságának megóvása *2() rendőrre — a négy rendőrmesterrel együtt -— van bizva. Ezek közül 6 állandóan belső szolgálatot teljesít, zárt teremben tartott nyilvános előadások. ünnepélyek idején itt ott van elfoglalva, ugy hogy a rend fenntartására tényleg nem vigyáz több 10 rendőrnél. Hát, hogy ez a 10 ember egy akkora területen, mint Pápa városáé, gyakran helytelen elosztás mellett is kifogástalanul megőrizhesse a város közbiztonságát, rendjét és nyugalmát, az lehetetlen. Ha csak mind a tiz — Utoljára állasz itt ellőttem vallomastételre, — szólítja meg a biró. Bandi széles melléből mély sóhaj fakad, aztán ő is megszólal. — Két év ót:t nyomorgatnak, tekintetes uram. Nem vagyok én bűnös, nincs amit bevailjak. Vegyék le a lánczot kezemről, lábamról, bocsássanak haza már. Ártatlan ember kinozását nem irja a törvény. A biró hideg, mogorva, szigorú, nem hiszen az esdeklő szónak. — Fainak fordulj! A hajad szála se mozduljon meg! Mondj igazságot 1 — A rab falnak fordul s fordultában megbillen a lába, mint az ittas embernek. — Te ölted meg Barna Jóskát ? — Nem én cselekedtem. — Szeretője voltál Csinos Eszternek ? — Hogy lettem volna, hiszen Csinos Eszter a mátkája volt Barna Jóskának. — Irigyelted tőle ? — Nem. — Hát akkor miért ölted meg? — Mondtam már, hogy gyilkosság nem terheli lelkem. Még arról se tudnék számot adni, hogy kerültem ide. Hajnalban, szengergő álmomból vertek fel. Még annyi időt sem adtak, hogy az édesanyámnak egy „adjon Isten"-t mondhattam volna, — Ne hazudj! csak a szemed volt behunyva, de ébren voltál. A lelkiismeret furdalt, nem tudtál aludni. — Jól van, gondoljanak, arait akarnak úgyis látom én, hogy az én szavamnak nincs itt hitele.