Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-01 / 5. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1903, február 1. Ő. szám. Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Városi képviselőválasztások. Nagyon is aktuális és fontos kér­désben emelünk szót. Jóllehet nem­rég már foglalkoztunk a közelben megejtendő városi képviselőválasztá­sokkal és városunk polgárságának fi­gyelmét felhivtuk ezen fontos aktusra, mindazonáltal nem tartjuk felesleges­nek sőt nézetünk szerint bizonyos kö­telességet vélünk teljesíteni, midőn ezen kérdést újólag napirendre tűz­zük és polgárságunk érdeklődését a közelgő városi képviselőválasztásokra felkölteni igyekszünk. Tesszük ezt pedig elsősorban azért, mivel nagyon is jól tudjuk, hogy ezen választások eredményei mily befolyással vannak városunk jövő fejlődésere és haladására. Tesz­sziik ezt továbbá azon okból is, mert meg vagyunk győződve, hogy váró sunk létkérdése függ attól, hogy kik vannak a képviselőtestületben és ki­ket nevezhetünk városunk vezérfér­fiainak. Igenis uraim ! Nekünk éppen a jelenlegi helyzetünkben, midőn oly fontos és létkérdésünket érintő ter­vek és eszmék foglalkoztatnak ben­nünket, egy erös ügybuzgó és áldo­zatkész városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyekért ön­zetlenül munkálkodni képes legyen. Oly képviselőkre vau szükségünk kik­nek nem „a városi képviselő* czim­mel dicsekedjni, de olyanokra, kik a mandátummal járó kötelességek tu­datával is bírjanak. Városunk polgárai ! A városi kép­viselőválasztások' Önöknek alkalmat I adnak arra, hogy oly képviselőket küldjenek a város tanácstermébe, kik a város és így az Önök érdekeit kép­viseljék. Önökön függ tehát, hogy oly képviselőket válaszanak meg, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében szót emelnek s nem pedig olyanokat, kik egyéni hiúságból törekednek a mandátum el­nyerésére és csak akkor jelennek meg a tanács teremben, ha esetleg » _ Í3&éps&cjt>£i»scí.ryy cl ©ff., Olga, Olga, de boldog vagy te, — mondotta a varróban Klára egy hallgatag leánynak, aki szép fejét odahajtotta mun­kája folé. A kifejezést sóhajtás követte, mire Olga, az irigyelt, föltekintett munkájától, kezét ölébe tette és kérdőleg nézett burát­nőjére. — Igen, — folytatta Klára, — hiába tettetsz egykedvűséget Nagyon jól tudod, miért irigyellek téded. — Ugyan miért ? — kérde mosolyogva Olga. — Mert szép vagy. — Nem sok örömöm volt még belőle. — Hát nem elég öröm-e az a tudat, hogv szép vagy ? Azt hiszem, az a világon a legnagyobb öröm. Mi mindent követtem én már el, hogy szép legyek I Máreziusi hóban mosom arczomat, használok minden­féle arczkenőcsöt. — De hiszen te is nagyon csinos vagy. — Csinos, csinos. De mi vagyok én. • ha melletted vagyok? S már négy nap múlva lesz a szépségverseny. Mindenki azt mondja, te léssz a győztes. — Azt az Isten tudja csak. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek .a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. —• Mindenki mondja. Nincs szebb le­ány nálad azok közt, akik jelentkeztek a versenyre. Szőke hajad van és fekete sze­med. Ez mar már magában is ritka szépség. Fehér, bársonyos arczod, karcsú, hajlékon}' termeted. Istenem, milyen nagy adomány ez ! Szegény leánynak legnagyobb szeren­cséje az, ha szép. Talán más szerenere nem is érheti. Egy kis szünet állt be a beszélgetés­ben. Mindkét lány a maga gondolatában volt elmerülve. Észre sem vették, hogy valaki feszült kíváncsisággal hallgatta a beszélgetést egy fülkéből, amely a varrószoba baloldalán volt. Kornél volt az, a gazdának egyetlen fia s az üzletnek .Jobb keze", amint őt apja büszkén nevezte. A fiatal ember előre hajolt s lélekze­tét visszafojtva hallgatózott. Arczán ijedtség tükröződött, szemei különös tűzben égtek. Az előtte álló asztalkán számlák hevertek, amelyekből khonatot kellett volna készíte­nie. De számlát, kivonatot elfelejtett s csak a két leányt nézte, akik vagy nem tudták, vagy megfeledkeztek róla, hogy Kornél a közelben van. — Ha pedig megnyered a dijat, — folytatta Klára, aki, ugy látszott nem tudott másra gondolni, mint erre, akkor vége a te szegénységednek is. — Azt mondja a nagynéném is, aki fölnevelt. valami választásról van szó, jelezve, hogy mily fontos szereplést teljesít, midőn egyik „kiválasztott"-jára adla le szavazatát. Még egyet! Vannak városunk­ben olyanok, kik városi virilisségük dacára is erőszakosan ragaszkodnak a „megválasztott" címre és ezzel sok oly jelöltet szorítanak ki, kik ezen mandátumhoz teljesen jogosultak vol­nának és kik méltóan tölthetnék be ezen állást. Nem mondjuk, hogy min­den esetben kívánjuk ezen lemondást, de igenis sok esetet tudnánk előso­rolni, midőn a virilisság megtartásá­val és a mandátum lemondásával sok oly hivatott képviselőt nyerne váro­sunk képviselőtestülete, kikkel töb­bet nyernének, mint a „dupla" kép­viselőkkel, kik csak azért választat­ják magukat, hogy a népszerűséget hajhásszák. Igenis uraim ez nagy hiba a mi képviselőtestületi rendszerünknél ! — Tessék azokat megválasztani, kik ezen állásra méltóh és akik hivatásuk tu­— Bizony igaza van. Tíz-tizenkét esz­tendővel ezelőtt is volt szépségverseny. Egy szegény masamód lány nyerte akkor is a dijat. Es milyen szerencsés lett. De milyen! — Milyen ? — Hát egy báró vette el feleségül. # Aznap Kornél szótlanul iilt az ebédnél és hozzá sem nyúlt az ételhez. Apja, anyja nógatta, biztatta, hogy egyék már. De ő csak mereven, szinte bambán nézett maga elé és nem evett, nem ivott. —• Nincs étvágyam, — szólt végre a sok biztatásra -- nem ehetném, nem ihat­nám, nem kell semmi. — Hát a számlakivonatot megcsinál­tad-e, Kornél ? — kérdé az apa. — Nem csináltam meg biz én. — Ej, ej, fiam ! Arra pedig szükség volna! — Vigye az ördög a számlakivonatot ! A fiatal ember szülei egymásra néz­tek. Pillantásukban kifejezésre jutott az ag­godalom, azt látszott mondani: „Ennek a fiúnak valami baja van". De nem szóltak semmit. Kornél apja azonban föltette magában, hogy kivallatja a "gyereket. Eddig csöndes szorgainas volt. Alig volt más gondolata az üzletnél. S rövid idő óta szórakozottá lett. Az üzleti munka untatta, Ingerlékenysége pedig folyton nőtt. Minden kicsiség és ap­FEBENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents